Napló, 1996. június ( 52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-01 / 127. szám
1996. június 1., SZOMBAT ÍRÁSJEL A papagáj is madár Már az ötödik hozzászóló emelkedik szólásra, tapasztalt, rutinos értekezleti szónok, hatásos mondattal indít: A problémák nagyon mélyek. Hát igen, a problémák azok mélyek. Mélyek is voltak, mióta csak értekezleteket tartanak. Mert hát azért jöttünk itt össze (elvtársak, urak, munkatársak stb.), hogy fölülkerekedjünk a problémákon. De a problémák csak nem akarják hagyni magukat. Sőt! Minél több hozzászóló van, annál bonyolultabbnak tűnnek. Tisztán látszik, az értekezletet összehívni abszolút indokolt volt, szinte az utolsó pillanatot sikerült elcsípni, mondhatni, ez egy életmentő értekezlet. Mint ahogy egy idő után mindegyik azzá válik, az ott ülők el nem tudnák viselni, ha nem kiálthatnák ki magukat a világ legfontosabb értekezőinek. Az értekezleteknek megvan a koreográfiájuk. Kezdődik az ülésrendnél. Csak az átlagosan fontos értekezleteknél fontosabbakon fordul elő, hogy kis asztali névtáblácskákkal jelölik ki az ülésrendet. Márpedig minden értekezlet, amelyiket egyáltalán elkezdtek, csak attól a körülménytől, hogy létezik, átlagosan fontossá válik. Nos, az átlagosan fontos értekezleteken nincs szükség ilyen eligazító táblácskára. A meghívottak bemennek a terembe, körülnéznek, föltérképezik a termet, és ki-ki megtalálja a maga helyét. Pontos protokollsorrendben, ami egyben meghatározza a hozzászólások sorrendjét is. Még akkor is megtalálja mindenki a helyét, ha a meghívottak egyébként nem ismerik egymást. Az értekezletekre járó emberfajta igen kifinomult érzékkel rendelkezik e téren. Az értekezletet összehívó helye nem kétséges, az U alakú asztal közepén, de mindenképpen az asztalfőn, és ehhez igazodnak a többiek. Mellé a hierarchiában legmagasabb helyet elfoglaló személy kerül, közvetlen közelébe az első felszólalók. Akit előre fölkérnek hozzászólónak, nem fog az asztal végére ülni. De elkél ez a hely is mindig, itt nem lehet tévedni önértékelésben. A hozzászólások irányultságát a legnagyobb beosztás viselője szabja meg. Ezért is kell neki elsők között kifejteni véleményét. Ha nem így lenne, még rossz irányt vehetne a megbeszélés, és az ott lévők nem győznék korábbi álláspontjukat korrigálni, hosszasan és nekihevülten magyarázni, hogy ők tulajdonképpen az előbb is azt gondolták, a lenmagon nevelt papagájmáj termelésére kell ráállni, és nem a kukoricán hizlalt libamájra. A kukoricát a jelenlévők egyszerűen félrehallották, ő isten bizony lenmagot mondott, a papagájt meg első értekezletes zavarában összetévesztette a libával, ami egyébként nagyon könnyen előfordulhat bárkivel, hiszen ki ne tudná, hogy mindegyik madár, sőt, még a veréb is az. Ilyenképpen hát az értekezletek nem azért tartatnak, hogy majd megoldódjon azokon bármilyen probléma is, hanem azért, hogy reprezentálják egymásnak és a külvilágnak: itten kérem szépen igen kemény, megfeszített munka folyik. Hogy mit dolgoznak? Hát előkészítik az értekezleteket, megtartják, jegyzőkönyvben rögzítik, aztán meg értékelik. Hogy addig se teljen hiába az a kis idő, ami még hátravan a kapitalizmus teljes felépítéséig. Varga Domokos Péter Siófoki vízi rendészet Pintér Sándor altábornagy, országos főkapitány döntése értelmében rendőrkapitányság lesz hamarosan a siófoki balatoni vízi rendészet. Mint azt dr. Ferenczy László rendőr ezredestől, a Somogy megyei rendőrfőkapitánytól megtudtuk, volt már alosztály, parancsnokság Siófokon, de a tevékenységi kör változatlan maradt. Az átszervezésről a Somogy megyei főkapitány levélben kérte ki véleményét a Balaton körül tevékenykedő 140 önkormányzat vezetőjének. A polgármesterek egyetértő válasza már meg is érkezett. Magyarországon három vízi rendészet van. A dunai és a tiszai rendőrkapitányságként működik, egyedül Siófokon volt parancsnokság. - gárdonyi - Egy érvényes nemzetközi megállapodás, a New York-i egyezmény alapján hazánkban is tilos a prostituáltak rendőrségi és egészségügyi nyilvántartása. Az illetékes hatóságok hajlanak arra, hogy a most készülő törvénymódosítások is ezeknek az elveknek a keretén belül maradjanak. Óvatos becslések szerint csak a fővárosban három-négyezer lány grasszál az utcákon, s kínálja önmagát a legkeményebb tél közepén is meleg harisnyára húzott forrónadrágban. A szobai prostituáltakról, a call girl-ökről, az „escort service” közvetítőhálózat tagjairól, a szexklubok, a masszázsszalonok nehéz fizikai munkásairól viszont alig van információ. Az illegális emigráció és a közúti tranzitforgalom „európai méretű” megélénkülése nyomán az utóbbi években vidéken, a főutak mentén és egyes határ menti területeken is rendkívül népszerű ez a sok ezer éves hagyományokra visszatekintő iparág. Jeles reprezentánsait most már a Ferihegyi repülőtérről a városba tartó utas is felfedezheti, ami nem feltétlenül a legelőnyösebb bemutatkozás az idelátogató külföldi előtt. A fővárosból kiszorult lányokon kívül sok-sok ukrán, orosz, román csinibaba mutogatja bájait és húzogatja félig ökölbe szorított tenyerét az autósok előtt. Mosonmagyaróvár és környéke kedvelt helyük a lányoknak, Rajka és Hegyeshalom felől naponta kamionok százai dübörögnek át a városon, és az autópálya ellenére sok fényes nyugati autó megfordul a belső utakon. Stipkovics Pál, Mosonmagyaróvár polgármestere az Atlantic Hírügynökség munkatársát arról tájékoztatta, hogy a harmincegyezres lélekszámú település már nehezen viseli az idegenforgalomnak ezt az árnyoldalát. Virít náluk is a prostitúció, melynek holdudvarában elszánt bűnözők sereglenek össze. Ezen a vidéken az országos átlag két-háromszorosát teszik ki a külföldi elkövetők. A lányokat szervezett csapatok szállítják ide. Letelepítik őket, jól megszervezett figyelőrendszer biztosítja zavartalan tevékenységüket. Rendkívüli események idején gyorsan eltüntetik a lányokat. Másik részük a helyi etnikumból szerveződik. Leintik, lakásra viszik a gyanútlan férfiakat, aztán megverik, kirabolják őket - mondja Stipkovics polgármester, aki szerint többé már nem lehet szemérmesen hallgatni és elmenni a dolog mellett. Ha megszüntetni nem lehet, akkor valamilyen formában legalizálni kellene ezt az állapotot. Ez utóbbi megoldás a rendőrségnek is jobb lenne, mert több energiája jutna a fontosabb bűnügyekre. A Belügyminisztériumban tovább vajúdik a prostitúcióval kapcsolatos jogalkotás modernizálása. Mostanában ismét előtérbe került a prostitúció legalizálásának kérdése. Dr. Borai Ákos, a BM rendészeti főosztályának munkatársa szerint zsákutcát jelent a prostitúciós ipar minden szereplőjének, tehát a prostituáltnak, a kerítőnek, az üzletszerű kéjelgést elősegítő személynek és a kitartottnak a differenciálatlan üldözése. A kölcsönös üldözöttség miatt cinkosi érdekszövetség alakul ki a prostitált és például a strici között. A szolgáltatás minden szereplőjének érdeke, hogy az egész tevékenység titokban maradjon. Szűk határok között és szigorú feltételekhez kötve legalizálni szükséges a prostitúciót. Abban a formában, hogy kompromisszumot kell kötni a jelenség egyik szereplőjével, a prostitálttal. Az alternatíva egyik változata szerint az érintett önkormányzatok türelmi zónákat jelölnek ki a lányok számára, ahol büntetlenül árulhatnák bájaikat. A szolgáltatás gyakorlásához nem lenne szükség hatósági engedélyre. Másik változata korlátozott ellenőrzést és nyilvántartást követelne: a prostituált a szigorúan személyhez kötött, kizárólag egyénileg gyakorolható szolgáltatását egyéni vállalkozóként végezhetné. Egedélyt kapna, melyhez orvosi vizsgálatokon megállapított egészségügyi alkalmasságra lenne szükség. Az engedély meghatározott gyakorlási helyre szólna. Mivel hazánk nem kívánja felbontani a szóban forgó New York-i egyezményt, amely kategorikusan a bordélytilalom talaján áll, minden bizonnyal kevés az esélye annak, hogy a prostitúció legalizálására a második alternatíva, a bordélyházak felállítása kerülne előtérbe. Ettől függetlenül ma még nehezen képzelhető el, hogy az átlátható mederbe kényszerített ősi mesterség hogyan szabadul veszélyes „holdudvarától”, a prostitúció kizsákmányolóitól. Danyi József A lányok forrónadrágban üzletelnek FÓKUSZ NAPLÓ 5 Vita a motorcsónakok körül A balatoni motorcsónak-tilalom feloldásáról szóló polémia az idén márciusban éledt újra. Igazán senki sem tudta pontosan, hogy mi váltotta ki ismét az évek óta kedélyeket borzoló vitát. Mígnem a Yacht Magazin legutóbbi száma a nyilvánosság elé tárta dr. Nemcsók János balatoni kormánybiztos levélváltását a Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Yacht Egylet elnökével, Fa Nándorral. Nem tanulság nélküli a történet, hisz a motorcsónakok kapcsán a balatoni turizmus egészéről van szó. Hivatalos felkérés A kormánybiztos múlt év októberében küldte el első levelét Fa Nándornak. Ebben felkérte, hogy dolgozzon ki „egy rövid előzetes javaslatot a balatoni vitorlás- és környezetkímélő motoros jachtturizmus fejlesztésére”. Megadott néhány kérdést is, amelyre választ vár. Többek között arra volt kíváncsi: léteznek-e környezetkímélő motoros jachtok, igaz-e, hogy jelenleg is számos „különengedélyes” motorcsónak közlekedik a Balatonon, indokolt-e az engedélyek felülvizsgálata, elfogadható lenne-e hajónként évi 300 ezer forint engedélyezési díj, várhatóan hányan jelentkeznének ilyen feltétellel, milyen beruházásokra lenne szükség a jachtturizmus fellendítéséhez, végül hogyan forgassák vissza a befolyó pénzt a Balaton fejlesztésére. „Egyúttal hivatalosan felkérem, hogy a kért információkat - a törvények és szabályok betartásával - begyűjtse az illetékes hatóságoktól és szervektől.” - zárta levelét Nemcsók János. Évi négyszázezer egy jacht után Fa Nándor- az egylet szakbizottságainak bevonásával - a kért koncepció helyett csak a kérdésekre küldött választ. Igaz, nem minden koncepció nélkül. Elsőként is leszögezte, hogy vannak olyan motoros jachtok, amelyek megfelelnek a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak. A legalkalmasabb típusokról részletes listával is szolgált. A „különengedélyes” motorcsónakok kapcsán megírta, hogy információik szerint a múlt évben a Balatonon 183 motoros hajó üzemelt, de ebbe nem tartoztak bele a „polgárőrség” jogcímen üzemelő motorosok. Mindent egybevéve ma 350- 400 lehet a tavon közlekedő motoros hajók száma Fa Nándor szerint. Úgy véli, hogy ezt a „különengedélyes” rendszert mindenképp meg kell szüntetni, mert nem juttatja megfelelő bevételhez az önkormányzatokat, illetve a költségvetést, ugyanakkor forgalmi és környezetvédelmi szempontból is szabályozhatatlan, ellenőrizhetetlen helyzet alakult ki. Ezzel szemben „az ökobarát motoros eszközök használatának szigorú feltételekhez és ellenőrzéshez kötött engedélyezése hamarosan pozitív eredményt hozna” - szögezi le az elnök. A javaslatuk szerint a minimum állókabinos méretű motoros jachtok közlekedését lehetne engedélyezni évenkénti szigorú műszaki és környezetvédelmi vizsga után. A vizsgáztatási költségeken túl évi 300 ezer forintos licencdíjat és 100 ezer forintos környezetvédelmi díjat kellene fizetni minden hajó használatáért. A horgászoknak is befognák a motorját Mivel a motoros jachtok megjelenése a horgászok körében várhatóan nagy tiltakozást váltana ki, Fa Nándor szerint praktikus lenne, ha számukra is engedélyeznék a külmotorok használatát maximum 8 lóerőig. Az évi vizsgadíjon felül ezek környezetvédelmi díja 10 ezer forint lenne évente. „A fent említett két kategória közötti nagy teljesítményű, de kis testű hajókat szándékosan azért nem vontuk egyelőre az engedélyezhetők körébe, mert képességeiknél, sok esetben tulajdonosaik mentalitásánál fogva a nehezen kontrollálhatók közé tartoznak” - írja az elnök. Majd leszögezi, hogy elengedhetetlen lenne a közúti zöldkártyákhoz hasonló célú kékkártyák kötelezővé tétele a Balatonon is. A közforgalmú hajók esetén erre 3—5 év türelmi időt adna. Fa Nándor úgy véli, hogy a szükséges ellenőrzési és műszaki feltételek a befolyó pénzek töredékéből megteremthetők. A munka elvégzését a bevételek egy részéből az egylet magára vállalná, a megmaradó pénzt pedig vissza kellene forgatni a Balaton fejlesztésére. A levél szerint csak a hazai érdekeltek száma százas nagyságrendű, amihez rövid időn belül komoly külföldi érdeklődés társulna. Fa Nándor úgy véli, hogy a motorosjacht-turizmus feltételeinek kiépítése pozitív hatással lenne a vitorlásturizmusra is. „Az általános fellendülés a vízpart minden barátjának elemi érdeke” - fogalmaz a Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Yacht Egylet elnöke. Dr. Nemcsók János egy hónappal ezelőtt köszönte meg a tanácsokat, s egyúttal felkérte Fa Nándort, hogy „szervezeteddel együttműködve árajánlatot küldjetek egy általatok kidolgozandó - Balatonra vonatkozó - minőségi jachtturizmus és vitorlázási fejlesztési tervről”. Most itt tartunk. Nem minősíthetjük dr. Nemcsók János esetleges pártoló álláspontját, mivel még mindig nem zajlott korrekt vita arról, hogy kell-e a jövőbeni balatoni idegenforgalomhoz a motorcsónak. De az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a közvéleményre annyira figyelő kormánybiztos az önkormányzatok s a Balaton mellett, a Balatonból élők megkérdezése nélkül rendelt meg egy olyan munkát, amelynek eredménye ellen a Balatoni Szövetség és a Regionális Tanács évek óta tiltakozik. Nemcsók János lépése bátorítást adott az ellenvéleményüket eddig magukba fojtó állami tisztviselőknek, no meg természetesen a csőd elől új piacokra menekülő vállalkozóknak. Mivel vannak, akik már a pénztárcát is kinyitották, nem csodálkozhatunk, ha mindent elkövetnek a tilalom feloldásáért. S ha mégsem válna valóra a sok pozitív ígéret, legfeljebb majd mossák kezeiket. Ahhoz még biztosan lesz elég víz a Balatonban. Győrffy Árpád A rendőrség és a polgárvédelem motorcsónak-állományán kívül különengedéllyel még sokan közlekednek így a Balatonon Fotó: Áfrány