Napló, 1996. június ( 52. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-01 / 127. szám

1996. június 1., SZOMBAT ÍRÁSJEL A papagáj is madár Már az ötödik hozzászóló emelkedik szólásra, tapasztalt, rutinos értekezleti szónok, hatásos mondattal indít: A problé­mák nagyon mélyek. Hát igen, a problémák azok mélyek. Mélyek is voltak, mióta csak értekezleteket tartanak. Mert hát azért jöttünk itt össze (elvtársak, urak, munkatársak stb.), hogy fölülkerekedjünk a problémákon. De a problémák csak nem akarják hagyni ma­gukat. Sőt! Minél több hozzászóló van, annál bonyolultabbnak tűnnek. Tisztán látszik, az értekezletet összehívni abszolút in­dokolt volt, szinte az utolsó pillanatot sikerült elcsípni, mond­hatni, ez egy életmentő értekezlet. Mint ahogy egy idő után mindegyik azzá válik, az ott ülők el nem tudnák viselni, ha nem kiálthatnák ki magukat a világ legfontosabb értekezőinek. Az értekezleteknek megvan a koreográfiájuk. Kezdődik az ülésrendnél. Csak az átlagosan fontos értekezleteknél fonto­sabbakon fordul elő, hogy kis asztali névtáblácskákkal jelölik ki az ülésrendet. Márpedig minden értekezlet, amelyiket egy­általán elkezdtek, csak attól a körülménytől, hogy létezik, átla­gosan fontossá válik. Nos, az átlagosan fontos értekezleteken nincs szükség ilyen eligazító táblácskára. A meghívottak bemennek a terembe, körülnéznek, föltérké­pezik a termet, és ki-ki megtalálja a maga helyét. Pontos pro­­tokollsorrendben, ami egyben meghatározza a hozzászólások sorrendjét is. Még akkor is megtalálja mindenki a helyét, ha a meghívottak egyébként nem ismerik egymást. Az értekezletek­re járó emberfajta igen kifinomult érzékkel rendelkezik e té­ren. Az értekezletet összehívó helye nem kétséges, az U alakú asztal közepén, de mindenképpen az asztalfőn, és ehhez iga­zodnak a többiek. Mellé a hierarchiában legmagasabb helyet elfoglaló személy kerül, közvetlen közelébe az első felszólalók. Akit előre fölkérnek hozzászólónak, nem fog az asztal végére ülni. De elkél ez a hely is mindig, itt nem lehet tévedni önérté­kelésben. A hozzászólások irányultságát a legnagyobb beosztás vise­lője szabja meg. Ezért is kell neki elsők között kifejteni vélemé­nyét. Ha nem így lenne, még rossz irányt vehetne a megbeszé­lés, és az ott lévők nem győznék korábbi álláspontjukat korri­gálni, hosszasan és nekihevülten magyarázni, hogy ők tulaj­donképpen az előbb is azt gondolták, a lenmagon nevelt papagájmáj termelésére kell ráállni, és nem a kukoricán hiz­lalt libamájra. A kukoricát a jelenlévők egyszerűen félrehal­lották, ő isten bizony lenmagot mondott, a papagájt meg első értekezletes zavarában összetévesztette a libával, ami egyéb­ként nagyon könnyen előfordulhat bárkivel, hiszen ki ne tud­ná, hogy mindegyik madár, sőt, még a veréb is az. Ilyenképpen hát az értekezletek nem azért tartatnak, hogy majd megoldód­jon azokon bármilyen probléma is, hanem azért, hogy repre­zentálják egymásnak és a külvilágnak: itten kérem szépen igen kemény, megfeszített munka folyik. Hogy mit dolgoznak? Hát előkészítik az értekezleteket, me­gtartják, jegyzőkönyvben rög­zítik, aztán meg értékelik. Hogy addig se teljen hiába az a kis idő, ami még hátravan a kapitalizmus teljes felépítéséig. Varga Domokos Péter Siófoki vízi rendészet Pintér Sándor altábornagy, országos főkapitány döntése értelmében rendő­rkapitány­­ság lesz hamarosan a siófoki balatoni vízi rendészet. Mint azt dr. Ferenczy László rendőr ezredestől, a Somogy megyei rendőrfőkapitánytól megtudtuk, volt már alosztály, parancsnokság Siófokon, de a tevékenységi kör változatlan maradt. Az átszervezésről a Somogy megyei főkapitány levélben kérte ki véleményét a Balaton körül tevékenykedő 140 önkor­mányzat vezetőjének. A polgár­­mesterek egyetértő válasza már meg is érkezett. Magyarországon három vízi rendészet van. A dunai és a ti­szai rendőrkapitányságként mű­ködik, egyedül Siófokon volt parancsnokság. - gárdonyi - Egy érvényes nemzetközi megállapodás, a New York-i egyezmény alapján hazánk­ban is tilos a prostituáltak rendőrségi és egészségügyi nyilvántartása. Az illetékes hatóságok hajlanak arra, hogy a most készülő törvény­­módosítások is ezeknek az el­veknek a keretén belül marad­janak. Óvatos becslések szerint csak a fővárosban három-négyezer lány grasszál az utcákon, s kí­nálja önmagát a legkeményebb tél közepén is meleg harisnyára húzott forrónadrágban. A szobai prostituáltakról, a call girl-ök­­ről, az „escort service” közvetí­tőhálózat tagjairól, a szexklu­bok, a masszázsszalonok nehéz fizikai munkásairól viszont alig van információ. Az illegális emigráció és a közúti tranzitforgalom „európai méretű” megélénkülése nyo­mán az utóbbi években vidé­ken, a főutak mentén és egyes határ menti területeken is rend­kívül népszerű ez a sok ezer éves hagyományokra visszate­kintő iparág. Jeles reprezentán­sait most már a Ferihegyi repü­lőtérről a városba tartó utas is felfedezheti, ami nem feltétle­nül a legelőnyösebb bemutat­kozás az idelátogató külföldi előtt. A fővárosból kiszorult lányo­kon kívül sok-sok ukrán, orosz, román csinibaba mutogatja bá­jait és húzogatja félig ökölbe szorított tenyerét az autósok előtt. Mosonmagyaróvár és kör­nyéke kedvelt helyük a lányok­nak, Rajka és Hegyeshalom fe­lől naponta kamionok százai dübörögnek át a városon, és az autópálya ellenére sok fényes nyugati autó megfordul a belső utakon. Stipkovics Pál, Mosonma­gyaróvár polgármestere az At­lantic Hírügynökség munkatár­sát arról tájékoztatta, hogy a har­mincegyezres lélekszámú tele­pülés már nehezen viseli az ide­genforgalomnak ezt az árnyol­dalát. Virít náluk is a prostitú­ció, melynek holdudvarában el­szánt bűnözők sereglenek össze. Ezen a vidéken az országos át­lag két-háromszorosát teszik ki a külföldi elkövetők.­­ A lányokat szervezett csa­patok szállítják ide. Letelepítik őket, jól megszervezett figyelő­­rendszer biztosítja zavartalan tevékenységüket. Rendkívüli események idején gyorsan el­tüntetik a lányokat. Másik ré­szük a helyi etnikumból szerve­ződik. Leintik, lakásra viszik a gyanútlan férfiakat, aztán meg­verik, kirabolják őket - mondja Stipkovics polgármester, aki szerint többé már nem lehet sze­mérmesen hallgatni és elmenni a dolog mellett. Ha megszüntetni nem lehet, akkor valamilyen formában le­galizálni kellene ezt az állapo­tot. Ez utóbbi megoldás a rend­őrségnek is jobb lenne, mert több energiája jutna a fontosabb bűnügyekre. A Belügyminisztériumban tovább vajúdik a prostitúcióval kapcsolatos jogalkotás moder­nizálása. Mostanában ismét elő­térbe került a prostitúció legali­zálásának kérdése. Dr. Borai Ákos, a BM rendé­szeti főosztályának munkatársa szerint zsákutcát jelent a prosti­­túciós ipar minden szereplő­jének, tehát a prostituáltnak, a kerítőnek, az üzletszerű kéjel­­gést elősegítő személynek és a kitartottnak a differenciálatlan üldözése. A kölcsönös üldözöttség mi­att cinkosi érdekszövetség ala­kul ki a prostitált és például a strici között. A szolgáltatás min­den szereplőjének érdeke, hogy az egész tevékenység titokban maradjon. Szűk határok között és szigo­rú feltételekhez kötve legalizál­ni szükséges a prostitúciót. Ab­ban a formában, hogy kompro­misszumot kell kötni a jelenség egyik szereplőjével, a prosti­tál­ttal. Az alternatíva egyik változa­ta szerint az érintett önkormány­zatok türelmi zónákat jelölnek ki a lányok számára, ahol bün­tetlenül árulhatnák bájaikat. A szolgáltatás gyakorlásához nem lenne szükség hatósági enge­délyre. Másik változata korláto­zott ellenőrzést és nyilvántartást követelne: a prostituált a szigo­rúan személyhez kötött, kizáró­lag egyénileg gyakorolható szolgáltatását egyéni vállalko­zóként végezhetné. Egedélyt kapna, melyhez orvosi vizsgála­tokon megállapított egészség­­ügyi alkalmasságra lenne szük­ség. Az engedély meghatározott gyakorlási helyre szólna. Mivel hazánk nem kívánja felbontani a szóban forgó New York-i egyezményt, amely kate­gorikusan a bordélytilalom tala­ján áll, minden bizonnyal kevés az esélye annak, hogy a prostitú­ció legalizálására a második al­ternatíva, a bordélyházak felál­lítása kerülne előtérbe. Ettől függetlenül ma még nehezen képzelhető el, hogy az átlátható mederbe kényszerí­­tett ősi mesterség hogyan szabadul veszélyes „holdudva­rától”, a prostitúció kizsákmá­­nyolóitól. Danyi József A lányok forrónadrágban üzletelnek FÓKUSZ NAPLÓ 5 Vita a motorcsónakok körül A balatoni motorcsónak-ti­lalom feloldásáról szóló polé­mia az idén márciusban éledt újra. Igazán senki sem tudta pontosan, hogy mi váltotta ki ismét az évek óta kedélyeket borzoló vitát. Mígnem a Yacht Magazin legutóbbi száma a nyilvánosság elé tárta dr. Nemcsók János balatoni kor­mánybiztos levélváltását a Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Yacht Egylet elnö­kével, Fa Nándorral. Nem tanulság nélküli a tör­ténet, hisz a motorcsónakok kapcsán a balatoni turizmus egészéről van szó. Hivatalos felkérés A kormánybiztos múlt év ok­tóberében küldte el első levelét Fa Nándornak. Ebben felkérte, hogy dolgozzon ki „egy rövid előzetes javaslatot a balatoni vi­torlás- és környezetkímélő mo­toros jachtturizmus fejlesztésé­re”. Megadott néhány kérdést is, amelyre választ vár. Többek kö­zött arra volt kíváncsi: létez­­nek-e környezetkímélő motoros jachtok, igaz-e, hogy jelenleg is számos „különengedélyes” mo­torcsónak közlekedik a Balato­non, indokolt-e az engedélyek felülvizsgálata, elfogadható lenne-e hajónként évi 300 ezer forint engedélyezési díj, várha­tóan hányan jelentkeznének ilyen feltétellel, milyen beruhá­zásokra lenne szükség a jacht­turizmus fellendítéséhez, végül hogyan forgassák vissza a befo­lyó pénzt a Balaton­ fejlesztésé­­re. „Egyúttal hivatalosan felké­rem, hogy a kért információkat - a törvények és szabályok be­tartásával - begyűjtse az illeté­kes hatóságoktól és szervektől.” - zárta levelét Nemcsók János. Évi négyszázezer egy jacht után Fa Nándor- az egylet szakbi­zottságainak bevonásával - a kért koncepció helyett csak a kérdésekre küldött választ. Igaz, nem minden koncepció nélkül. Elsőként is leszögezte, hogy vannak olyan motoros jachtok, amelyek megfelelnek a legszi­gorúbb környezetvédelmi elő­írásoknak. A legalkalmasabb tí­pusokról részletes listával is szolgált. A „különengedélyes” motor­csónakok kapcsán megírta, hogy információik szerint a múlt évben a Balatonon 183 mo­toros hajó üzemelt, de ebbe nem tartoztak bele a „polgárőrség” jogcímen üzemelő motorosok. Mindent egybevéve ma 350- 400 lehet a tavon közlekedő mo­toros hajók száma Fa Nándor szerint. Úgy véli, hogy ezt a „kü­lönengedélyes” rendszert min­denképp meg kell szüntetni, mert nem juttatja megfelelő be­vételhez az önkormányzatokat, illetve a költségvetést, ugyanak­kor forgalmi és környezetvédel­mi szempontból is szabályozha­tatlan, ellenőrizhetetlen helyzet alakult ki. Ezzel szemben „az ökobarát motoros eszközök használatá­nak szigorú feltételekhez és ellenőrzéshez kötött engedélye­zése hamarosan pozitív ered­ményt hozna” - szögezi le az elnök. A javaslatuk szerint a mini­mum állókabinos méretű moto­ros jachtok közlekedését lehet­ne engedélyezni évenkénti szi­gorú műszaki és környezetvé­delmi vizsga után. A vizs­gáztatási költségeken túl évi 300 ezer forintos licencdíjat és 100 ezer forintos környezetvédelmi díjat kellene fizetni minden hajó használatáért. A horgászoknak is befognák a motorját Mivel a motoros jachtok megjelenése a horgászok köré­ben várhatóan nagy tiltakozást váltana ki, Fa Nándor szerint praktikus lenne, ha számukra is engedélyeznék a külmotorok használatát maximum 8 lóerőig. Az évi vizsgadíjon felül ezek környezetvédelmi díja 10 ezer forint lenne évente. „A fent említett két kategó­ria közötti nagy teljesítményű, de kis testű hajókat szándékosan azért nem vontuk egyelőre az engedélyezhetők körébe, mert képességeiknél, sok esetben tu­lajdonosaik mentalitásánál fog­va a nehezen kontrollálhatók közé tartoznak” - írja az elnök. Majd leszögezi, hogy elenged­hetetlen lenne a közúti zöldkár­tyákhoz hasonló célú kékkár­tyák kötelezővé tétele a Balato­non is. A közforgalmú hajók esetén erre 3—5 év türelmi időt adna. Fa Nándor úgy véli, hogy a szükséges ellenőrzési és mű­szaki feltételek a befolyó pén­zek töredékéből megteremthe­tők. A munka elvégzését a be­vételek egy részéből az egylet magára vállalná, a megmara­dó pénzt pedig vissza kellene forgatni a Balaton fejleszté­sére. A levél szerint csak a hazai érdekeltek száma százas nagy­ságrendű, amihez rövid időn be­lül komoly külföldi érdeklődés társulna. Fa Nándor úgy véli, hogy a motorosjacht-turizmus feltételeinek kiépítése pozitív hatással lenne a vitorlásturiz­musra is. „Az általános fellen­dülés a vízpart minden barátjá­nak elemi érdeke” - fogalmaz a Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Yacht Egylet elnö­ke. Dr. Nemcsók János egy hó­nappal ezelőtt köszönte meg a tanácsokat, s egyúttal felkérte Fa Nándort, hogy „szerveze­teddel együttműködve áraján­latot küldjetek egy általatok ki­dolgozandó - Balatonra vonat­kozó - minőségi jachtturizmus és vitorlázási fejlesztési terv­ről”.­­ Most itt tartunk. Nem minő­síthetjük dr. Nemcsók János esetleges pártoló álláspontját, mivel még mindig nem zajlott korrekt vita arról, hogy kell-e a jövőbeni balatoni idegenforga­lomhoz a motorcsónak. De az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a közvéleményre annyira figyelő kormánybiztos az ön­­kormányzatok s a Balaton mel­lett, a Balatonból élők megkér­dezése nélkül rendelt meg egy olyan munkát, amelynek ered­ménye ellen a Balatoni Szövet­ség és a Regionális Tanács évek óta tiltakozik. Nemcsók János lépése bá­torítást adott az ellenvélemé­nyüket eddig magukba fojtó állami tisztviselőknek, no meg természetesen a csőd elől új piacokra menekülő vállalko­zóknak. Mivel vannak, akik már a pénztárcát is kinyitották, nem csodálkozhatunk, ha mindent elkövetnek a tilalom feloldá­sáért. S ha mégsem válna valóra a sok pozitív ígéret, legfeljebb majd mossák kezeiket. Ahhoz még biztosan lesz elég víz a Ba­latonban. Győrffy Árpád A rendőrség és a polgárvédelem motorcsónak-állományán kívül különengedéllyel még sokan közlekednek így a Balatonon Fotó: Áfrány

Next