Napló, 1997. január ( 53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

Túl a válságon, szebb jövő előtt Részletek a köztársasági elnök beszédéből Új év született Karácsony előtt még azt hittük, nem látunk havat az ünnepekben. Azután szép fe­hér lett minden, ám az 1996-os esztendő még tartogatott meg­lepetést az óévben. December 31-én, az év utol­só napjának reggelére csodála­tos fehér csipkeruhába öltöztet­te Veszprém városát. Az ujjnyi vastag zúzmara a legfinomabb, legapróbb ágakat is varázslatos külsővel ruházta fel, és a frissen hullott, vastag hótakaró millió csillogó pihéje szikrázva verte vissza a délelőtt felragyogó nap sugarait. Ezekben a szép délelőtti órákban egy rövid belvárosi sé­ta keretében néztük meg, érez­hető-e már az esti jó hangulat, vidámság? Kissé meglepőd­tünk, mert a Kossuth utca látvá­nya semmiben sem volt más, mint bármely hétköznap. Sehol egy vidám társaság, sehol egy trombitaszó. Az emberek olyan elszánt­sággal mentek elvégzendő dol­gaik után, mintha nem is pár óra választaná el őket az új évtől. Egy dolog tért csak el a megszo­kott képtől. Most feltűnően sok koldus üldögélt a hideg aszfaltra letett rongyain. No igen, pszi­chológia ez a javából, ha az em­ber jókedvű, adakozóbb hangu­latban van... Sebaj, még tizenkét és fél óra választ el bennünket 1997-től, az éjszaka majd meg­hozza a vidámságot is. (Részleteket Veszprém szil­veszteréjjele címmel olvashat­nak a 2. oldalon.) A veszprémi Hemo előtt immár hagyományosan tűzijátékkal köszöntötték az új évet, ahova nemcsak az óévbúcsúztató vendégek, hanem a megyeszékhely legnagyobb lakótelepének szil­­veszterezői is eljöttek a látványosságot megtekinteni Fotó: Gáspár G­öncz Árpád köztársasági elnök újévi köszöntő­jét szerdán, az 1997-es esztendő első perceiben sugá­rozta a televízió felvételről. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket. A múlton­­ hazánk múltján immár nem lehet változtatnunk, hiszen szervesen beépült a jele­nünkbe. S bár egyre távolabbról, de hatni fog a jövőnkre is. A tá­volabbi jövőnk még ködbe bur­kolódzik. Mégis úgy érzem, 1997-ben határvonalra értünk, ahol már ránk köszön a jövő. A jelennel - a gazdasági ösz­­szeomlás közvetlen fenyegeté­sével - az ország kormánya húsz hónappal ezelőtt kénysze­rítően szembesült. A válság gyökere igen mélyre nyúlt, jóval a rendszerváltás előtt kezdődő eladósodásig. Gazdaságunk idegen igényekhez és nem az ország adottságaihoz igazodó szerkezetéig. A szovjet piac összeomlásáig. A piacát vesz­tett, piac- és tulajdonváltásra kényszerült gazdaság háborús veszteséggel fölérő leértékelő­déséig. A majd két évtizedes adósságból fedezett, inflációt gerjesztő életszínvonal-politi­káig. Ami mind köztudott volt, de mindeddig senki nem mert a következményeivel szembe­nézni. A válság elhárítása kénysze­rűen goromba volt, s mert végle­tes takarékosságot diktált, tár­sadalmilag igencsak költséges: árát elsősorban a kiszolgáltatot­tak, a bérből-fizetésből élők és a nyugdíjasok fizették meg. A gazdaságra e méregerős orvos­ság úgy hatott, ahogyan egy kis híján érett piacgazdaságra hat­nia kellett: recsegve-ropogva bár, de helyreállt az egyensúlya. A válságon túljutottunk. Sike­rült elvágnunk a gyökereit. Elmondhatjuk hát: az átala­kulás első szakasza lezárult. A magánosítás a vége felé jár, a gazdaság - ha az állami fejlesz­tési stratégiát nem is nélkülöz­heti - önjáróvá lett. Higgyék el, van remény. Sze­retném, ha észrevennék és el­hinnék, amit a Magyarországra látogató, nálunk és velünk dol­gozó külföldi szociális munká­sok, közgazdászok, üzletembe­rek látnak és észlelnek: térsé­günkben sehol annyi értékes és eredményes társadalmi kezde­ményezés nincsen, mint éppen minálunk. De egy biztos: az új az, ami győzni fog. A természet törvényei szerint. Mert az a jövő. Kár hát fékez­ni a kibontakozását. És remény­telen is. Az év fordulóján emel­jük hát poharunkat a magunk boldogulására, Európa többi né­pével közös jövendőnkre! Telefonos AAn , apróhirdetés­felvétel ________________________________________________________________________________Hétfő­től-Péntekig 8-16 óráig Lil­. évfolyam, 1. szám VESZPRÉM MEGYE NAPILAPJA 1997. január 2., CSÜTÖRTÖK Vélemények az óévről Közéleti embereket, vállal­kozókat, családfenntartókat kérdeztünk az év utolsó nap­ján: milyen volt 1996? Dr. Hermann István a pápai Jókai könyvtár igazgatója, vá­­csi képviselő, tanácsnok. Az 1996-os évet másként ítéli meg közalkalmazottként, és megint másként, mint képviselő.­­ Tulajdonképpen az 1996- os év a város szempontjából nem volt túl jó, de igazán rossz­nak sem nevezném. Ugyanis a rendkívülien szorító költségve­tés ellenére minden normálisan működött. Nem kellett kölcsönt felvenni, így a csőd közelébe sem kerültünk. Ami pedig az én területemet illeti, az oktatási, vallási és kulturális bizottságot, úgy vélem, bizonyos karcsúsítás ellenére - két iskolát vontunk össze - az oktatás színvonala to­vább fejlődött. Már korábban elindítottuk a levelező főiskolai képzést, most viszont azon munkálkodunk, hogy a nappali oktatást is megvalósítsuk. Ami viszont nagyon rosszul érintett - személyesen engem is, hisz közalkalmazott vagyok -, hogy a miniszterelnök által beígért idei béremelésből, majd az év végi juttatásból tulajdonképpen csak ígéret maradt. Bruttó nyolcezer forint jutott a pá­paiaknak. A kormány ezúttal is minősítette önmagát. Mindent összevetve azért nem volt rossz év az 1996-os. (Összeállításunkat így látják megyénkben 1996-ot címmel a 4. oldalon olvashatják.) Merénylet a fővárosban Az új év második percében újabb merénylet történt Bu­dapesten: vállról indítható ju­­oszláv gyártmányú rakétá­­­t lőttek be egy II. kerületi Szépvölgyi úti lakásba. A páncélos harci járművek megsemmisítésére szolgáló fegyverrel ezúttal ismeretlen tettes a Secret Night Klub fölöt­ti lakás ablakát vette célba. A rendőrségtől kapott tájékoztatás szerint személyi sérülés nem történt, az anyagi kár mintegy 300 ezer forintra tehető. A szó­rakozóhelyen egyébként a klub alkalmazottai szilvesztereztek zártkörű rendezvényen.­­ A távirati iroda munkatársa a helyszínen megtudta, hogy a he­lyiség, ahová a rakéta becsapó­dott, voltaképpen a W. B. panzió egyik lakrésze. A biztonsági őr - aki a történtek után, nappali műszakban lépett szolgálatba - csak hallomásból értesült az esetről. Azt megerősítette, hogy a klubban a mulató alkalmazot­tai tartottak zártkörű szilveszte­ri összejövetelt. Arra a kérdésre, hogy a panzióban - amelybe nem lehetett bejutni - vannak-e vendégek, nem kívánt válaszol­ni. A szomszédos házak meg­kérdezett lakói szerint a környé­ken sok az utcalány, ami zavarja nyugalmukat. (MTI) Eladó bérleti jog a luxusbungalókra Milliárdos fejlesztés előtt áll a Club Tihany Jól sikerült a Club Tihany „év végi vizsgája”. Szilveszter nap­ján ugyanis megtelt az idén télen is nyitva tartó üdülő­hely: csaknem ezer vendég ér­kezett a hazaiak mellett Auszt­riából, Németországból, Szlo­véniából. Gömbös Sándor vezérigaz­gató az MTI érdeklődésére el­mondta, hogy tapasztalatai sze­rint magas színvonalú szolgál­tatásokkal a nyári szezon után is a Balatonhoz lehet csalogatni a vendégeket. Ezt igazolja, hogy az idén 75 százalékos volt a Club Tihany átlagos kihasználtsága, ami azt is jelzi, hogy most érett be a nagyarányú fejlesztések gyü­mölcse. Az idén nyitották meg a 180 millió forintba kerülő új gyógy­­szárnyat, amelyben saját gyógy­forrásukat hasznosítva külön­böző mozgásszervi és keringési megbetegedéseket kezelnek, il­letve azok megelőzését szolgá­ló terápiát alkalmaznak vendé­geiknek. A túlnyomórészt a Komodor Kft. tulajdonában lévő Club Ti­hanyban az új évben újabb nagyszabású fejlesztéshez fog­nak. Lebontják az egyik étter­met, valamint az irodaépülete­ket, és helyükbe egymilliárd forintos költséggel 70 luxus­bungalót építenek. Terveik sze­rint ezeket 99 évre bérbe adják majd. Máris sok az érdeklődő, köz­tük amerikai magyarok és kül­földi cégek is. Vonzza őket a táj szépsége mellett a kerítéssel és őrökkel körbezárt klub bizton­sága. Vonzerőt jelent az is, hogy az épületek karbantartását, infra­struktúrát, a különböző sport- és kulturális szolgáltatásokat a Club Tihany továbbra is biz­tosítja majd a leendő bérlők részére, akik a jövő szilvesztert már akár a Balaton tihanyi part­jánál tölthetik. MA Felélték már tartalékaikat Súlyos gondokkal terhelt évet hagyott maga mögött az Országos Mentőszolgá­lat (OMSZ), és mint dr. Czirner Józseftől, a megyei mentőszervezet vezető fő­orvosától kérdezve megtud­tuk, az idei esztendő sem ígérkezik problémamentes­nek. 5. oldal Egész héten vasárnap január 2-án végre dolgozni kell. Mindenki felhúzta az órát, és a magyar ember szí­véről leesett a kő: újra kez­dődik egy év, amelyben majd helyreáll az idő. 5. oldal „...ez az életem fő műve” A gyerekek végül is jól sze­repeltek, a Peti különben is minden egyes fellépésen ki­hozza magából azt, ami tényleg benne van. Most is így történt... 7. oldal Én is voltam fiatal Szeretem, csodálom és irigylem a mai fiatalokat, akik föltétlenül különbek nálunk, többet tudnak, mint mi akkor, és még mennyi­vel többet fognak tudni, mint mi most! 7. oldal Keserédes számvetés Állítsunk-e szobrot Bokros Lajosnak? Mielőtt bárki is felháborodna, sietek leszö­gezni: a kérdés valóban köl­tői, hiszen senkinek nem kell szó szerint érteni és megválaszolni. 8. oldal A maszekok bírják a harcot? Az egyéni vállalkozók helyzete 1996-ban tovább nehezedett. Különösen az egyszemélyes és kis forgal­mú boltok bevétele csök­kent az élelmiszer-kereske­delemben és a divatáru­szakmában a multinacioná­lis cégek és a bevásárlóköz­pontok előretörésével. 8. oldal A kiút­­hálózatba tömörülve Mára mintegy 30 üzlet csat­lakozott a Joker Coophoz, és nemcsak a megyénkből, hanem a tágabb régióból is jelezték a vállalkozók: lát­nak fantáziát az elképzelés­ben. 9. oldal

Next