Napló, 1997. január ( 53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-24 / 20. szám
1997. január 24., PÉNTEK FÓKUSZ Kell-e nekünk maszkabál? ✓ Újra itt a farsang, a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó vigasságok alkalma. Ősi hagyományt követve az önfeledt öröm és a köznapok nehézségeiből való kikapcsolódás szándéka időnként jelmezbe bújtatja a bálozókat, ám egyre gyakoribb a panasz, hogy csökken a kosztümösök száma, évről évre kevesebben rejtik magukat álarcos felismerhetetlenségbe. Idén még tovább gyérülnek, s egyszer csak megszűnnek a maszkabálok? A gazdasági nehézségek és a szegénység növekedtével csökken a derű, a vidámságra való hajlandóság, és mindenkinek a saját vonásaival kell részt venni a böjtöt megelőző karneválokon? Tudjuk, hogy a jelmezkölcsönzők borsos áron kínálják portékáikat. Sokan drágállják a selyemmasnikat, a flittereket, a műanyag ékességeket, talán még a krepp-papírt is. Mások takarékosságból vonakodnak maradandó átszabásokat ejteni a még használható kelméken. Ismét mások azt tartják, hogy elég volt a több évtizedes alakoskodásból; olyan időket élünk, amikor nem illik bújócskázni, mindenkinek nyíltan kell megmutatni önmagát és az általa képviselt irányzatot. Hozzáteszik, hogy a politikai és a közélet több tagja szabadon maskarázhatna báli rendezvényeken, csak utána saját arcukat látnánk végre! Szó ami szó, legtöbbünk már rég nem bánná, ha ebben a szférában megszűnne a képmutatás. Sajnálkozunk a farsangi forgatag színeinek megfogyatkozása miatt, csak több bajunk ne legyen! Vigaszul pillantsunk bele Gyulai Pál egyik levelébe, amelyet 140 évvel ezelőtt épp ezekben a napokban írt Berlinből, ahol atyai megbízásból gróf Nádasdy Tamás húszéves egyetemi hallgató mellett tanítóskodott. Tudós költőnk beszámolt a történelmi nevet viselő szülőknek: fiuk közel állt ahhoz, hogy szükségtelen kiadásba ártsa magát. Egy grófnő álarcos táncestélyre invitálta, ahol a maszk nem volt kötelező, de Tamás 60-70 tallér fejében pazar olasz jelmezt akart kikölcsönözni. A tanító és rábízottja közt éles, majd hosszan elhúzódó szópárbaj támadt, s az előkelő sarj csak nagy sokára látta be, hogy a nyugati világ bámulatára, ugyanakkor a szülők hátrányára könnyelműen nem fecsérelhet pénzt! Vagyis gróf uramék takarékoskodtak. Még farsangkor, jelmezes bál alkalmával is. Pedig nem fenyegette őket a nincstelenség, a summát nem úgy nyögték volna ki. Hihetőleg föl se vették volna azt a pár tucatos többletkiadást. Végezetül tegyük fel a kérdést, hogy több negatív velejáró ellenére kell-e nekünk maszkabál, gondtalanabb tájak és tréfára, vidámságra termett tradíciója? Néha szeretünk kilépni viseltes önmagunkból, le kívánjuk rázni az előítéletekből ránk aggatott kölöncöket, és megfordítva: röntgenszemmel át akarunk hatolni minden idegen hacukán, hogy embertársunk igaz arcát lássuk. Nem kell ahhoz velencei álarc, hogy farsangi karneválokon kissé alakoskodhassunk. Hátha a víg órák után őszintébben vállaljuk föl magunkat! Márkus Zoltán A pusztító spanyolnátha esetleges utódjától tartanak Vihar előtti csend van, a pusztító spanyolnátha egy esetleges „utódjának” megjelenésétől tartanak az idei influenzaszezonban a szakértők. Bár december elején még egyes szakértők úgy nyilatkoztak, hogy az influenza „nyugalomban” lesz az idén, az Egészségügyi Világszervezet szakértői ma már egy teljesen új vírusvariáns megjelenésétől tartanak. Egyes mikrobiológusok mindenekelőtt a veszélyt Kína szárazföldi részei felől sejtik. Az 1918-as spanyolnáthajárványtamely 40 millió ember halálát okozta - ugyanis valószínűleg olyan vírusok idézték elő, amelyek genetikai anyagukat nagyrészt madaraktól nyerték. A madárinfluenza-vírus azonban csak egy „köztigazda” közvetítésével juthatott az emberre, s ez valószínűleg egy háziállat, a sertés volt. A sertések sejtjeinek úgy a madár-, mint az emberi influenzavírusra van receptora, a szárazföldi Kína egyes részein pedig szorosan egymás közelében élnek a madarak - például kacsák -, a sertések és az emberek. Jelenleg a WHO programja keretében világszerte 110 laboratórium működik együtt az új vírustörzsek felfedezésében. Egy igazán új és erős törzs azonban az átlagos másfél év helyett hat hónap alatt is képes világszerte elterjedni, míg az oltóanyag kifejlesztése minimálisan 6-8 hónapot vesz igénybe. Tehát a járvány már pusztításának döntő részét „elvégezné”, mire a vakcina elkészülhetne. További probléma, hogy az influenza-oltóanyag gyártási kapacitása világszerte 130 millió darab szezononként, ez pedig egyszerűen túl kevés lenne, így nem csodálható, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában máris vésztervek léteznek, hogy az influenza-oltóanyagokat felvásárolják és megfelelően elosszák, így egész könnyen világra szóló tülekedés törhet ki a vírusellenes gyógyszerek korlátozott menynyiségéért - vélekedik a brit egészségügyi minisztérium illetékese. Az influenzajárványt először Hippokratész írta le Krisztus előtt 412-ben. A járványok e századi történetében 1918-ban a spanyolnátha (az A vírus), 1957-ben az „ázsiai influenza” és 1968-ban a „hongkongi influenza” szedte áldozatait. Az influenza elnevezés a 14. századból származik, amikor az emberek a bolygók együttállását tették felelőssé a járvány kitöréséért. A legveszélyesebbnek bizonyuló A vírus emberekben és állatokban egyaránt előfordulhat és genetikai állománya időről időre kissé módosul. A nagyobb baj akkor van, amikor az emberi és állati vírus örökítőanyaga hat egymásra, egész „víruskromoszómák” cserélődnek ki, s ezáltal - a géntechnikai manipulációkhoz hasonlóan - új vírusváltozat fejlődik ki. NAPLÓ 5 A polgárokat nem érdekli a vita, szolgáltatást várnak Dr. Zongor Gábor a megyék helyzetéről és más gondokról Nem lehet kideríteni, melyik politikai erő akarja továbbra is lebegtetni a megyei önkormányzatokat. Ezért lényegi változás helyzetükben ebben az évben sem várható - mondta dr. Zongor Gábor, a megyei közgyűlés elnöke a vele folytatott beszélgetésben, ahol szóba került a településekkel, ezen belül a megyei jogú várossal kialakult kapcsolat és annak jövője is. - A többi önkormányzathoz hasonlóan működése hetedik évébe lépett a megyei önkormányzat is. Az eddig eltelt hat év változatos volt. Mire számít a ciklusból hátralévő két évben? Nyugodtabb lesz? Nem lehet tudni, hogy nyugodtabb lesz-e, amikor az elfogadott alkotmánykoncepció olyan sejtelmes megfogalmazást tartalmaz: újra kell gondolni a középszintű önkormányzatok kérdését. Gyakorló önkormányzat ezzel nem érthet egyet, hiszen az elmúlt hat évben bebizonyosodott, hogy a megyei önkormányzatokra szükség van. Ez nem jelenti a regionalizáció feladását, s csúsztatás a kettő szembeállítása. A történelmi tradíció középszinten a megyéket igazolja. A régiók szervezése egyben a szövetségi állammá való átalakulást is feltételezné, aminek nincs realitása. Megyék közötti együttműködés korábban is volt. Most kétirányú játék zajlik: miközben elvonnak hatásköröket, ugyanakkor elvárják, hogy szövetkezzünk. Ha a megyék valódi területi önkormányzatként működhetnének, akkor lenne mit összeadni, lenne mire szövetkezni. Jó példa erre a balatoni megyék összefogása, vagy Komárom, Fejér, Veszprém megyék együttműködése a Bakony térségében. A nyugati határszéliekkel máris kialakulhatna az észak-dunántúli régió. De ehhez hatáskör, pénz és szervezés kell. Pénzosztó szerep? - A megyék megerősítésétől sokan azért is tartanak, mert attól félnek, visszatérne a régi pénzosztó szerepkör. - Nem a településeket gyengítené az erősebb megye, hanem a központi hatalomtól vonna el olyan hatáskört, amit jobban elláthatna. Jelentős változást 1997-től nem várhatunk. Talán az alkotmányozási folyamatban kellene egyértelműsíteni a már említett homályos megfogalmazást. Annál is inkább, mert nem lehet kideríteni, melyik politikai erő akarja továbbra is lebegtetni a megyei önkormányzatokat. - Ha már nem tudják kideríteni, melyik parlamenti párt célja a lebegtetés, lobbyzni azért tudnak a megyék? - Próbálkoznak, a harkányi, pécsi konferenciákon és országgyűlési képviselőkön keresztül is. Egyelőre úgy tűnik, a központi hatalom természetéből adódóan nem akar decentralizálni. De hosszú távon az európai integrációra készülő államnak a munka- és hatalommegosztás dolgában előbbre kell lépnie. Amíg ez nem történik meg, gyengék vagyunk a térségfejlesztésben, nem tudunk szolgáltató megyévé válni. Senkiben, sem a szakmában, sem a politikában nincs igény arra, hogy a települések helyett vagy megkerülésükkel működjön a megye. Itt van például a megyei területfejlesztési prekoncepció. Számtalan kistérségben nincs meg az erő, hogy megszervezzék ennek vitáját. E tekintetben a megye semleges, viszont szeretné megjeleníteni valamennyi település érdekét. Ösztönözni is szeretnénk, hogy valamennyi község fogalmazza meg saját fejlesztési koncepcióját. Mindehhez jogszabályi felhatalmazásra és pénzre lenne szükség. - A megyei önkormányzat és a települések kapcsolatából kiemelkedik a megyei jogú várossal kialakult viszony, ami nem minősíthető felhőtlennek. Miben különbözik e szempontból az előző és a mostani ciklus? - Az első ciklus négy éve átmeneti időszak volt. Mindenki tudta, hogy a megyei jogú város kategória nehezen kezelhető. Ezt megerősítette a '94-es törvénymódosítás a választási szisztémát illetően, tovább növelve a két önkormányzat közötti különbözőséget. E tekintetben a legnagyobb felelősség azokat a megyei jogú városi polgármestereket illeti, akik egyben országgyűlési képviselők is. Dióssy László polgármester úr többször is elmondta, hogy szorgalmazni fogja a törvénymódosítást, de ez mindeddig nem történt meg, így sajátos kettősség alakult ki. Ha van megyei törekvés városi feladatok ellátására, akkor azt legalább szavakban támogatja a város. Erre eklatáns példa a megyei könyvtár rekonstrukciója, amelyre az első pályázatot a város nem is támogatta. Nem igaz a fele-fele - Ez miben nyilvánult meg? - A tény: az első pályázatot a megyei önkormányzat egyedül adta be. A megismételt pályázatot már támogatta a város, azzal a kikötéssel, hogy pénzt nem ad hozzá. Magyarán, ha a rekonstrukció többe kerül a tervezettnél, a pluszt a megyének kell vállalnia. Az a felvetés a megyei közgyűlésen, hogy megállapodás híján vizsgáljuk meg, mibe kerülne elvinni Veszprémből a megyei intézményeket, nem a megyegyűlés túlpolitizáltságából fakadt, hanem mert nem érzékelhető, hogy a város polgárai kiszolgálására törekedne. Miközben rendezvényeket tartanak a színházban, büszkélkednek vele, fenntartásának finanszírozásáról vita folyik. - Pontosítsunk: Veszprém jelezte, hogy átvenné a színház működtetését teljes egészében. - Ez igaz, de közben a megyei könyvtár nem érdekli a várost. Mert ha Veszprém akar egy jól működő könyvtárat, ami az egyetem fejlesztése szempontjából is fontos, akkor nevetséges azt mondani, hogy elviszem a színházat és ezzel letudom a könyvtárat. - A nézeteltérések nem a tulajdon körüli osztozkodásra nyúlnak vissza? Miben állapodott meg annak idején a megye és a város? - Megállapodást 1991-ben egyrészt ingatlanok tulajdonjogáról kötöttünk. A megyei önkormányzaté lett a zöld ház és a régi városháza. A Pósa-ház pedig, amire akkor már megvolt a vevő, a városé lett. A régi mozi fele-fele arányban került a két önkormányzat tulajdonába. Maradt három intézmény, amelyek közös fenntartásáról, annak arányáról is megállapodtunk. Más kérdés, hogy például a megyei könyvtárt fele-fele arányban működtettük, miközben már akkor sem volt igaz, hogy az olvasók fele a megye más településein él. Most csinálunk egy rekonstrukciót, a működtetés költsége a jelenleginek többszöröse lesz, az igénybevevők többsége pedig továbbra is döntően veszprémi, illetve egyetemi hallgató. A mi dolgunk Veszprém megyében a könyvtári szolgáltatás biztosítása. Ennek mennyisége a következő időszakban sem fog növekedni, hiszen kialakult már a hálózat. Mi szeretnénk, ha több pénz jutna a kölcsönözhető könyvek számának növelésére. Ezért nem egészen világos a város koncepciója: szellemi és innovációs központtá akar válni, eközben a könyvtárt nem tekinti magáénak. Itt nem az a kérdés, hogy ki jár jól, hanem az, mitől város egy város. Nem helytálló az érvelés, hogy a klubkönyvtárak ezt a funkciót betöltik. Ha betöltenék, akkor nem volna annyi olvasója a megyei könyvtárnak. Egyre rosszabb lesz A megyei önkormányzat és a megyei jogú város kapcsolatának elhidegülése nem Veszprém megyei sajátosság, legutóbb Bács-Kiskun megyében volt nagy vita. Változhat-e ez a helyzet, s mitől? - A helyzet szerintem egyre rosszabb lesz. Magyar sajátosság, hogy mindent pénzügyi szempontból vizsgálunk és a feladatellátás a mérvadó. Ugyanakkor a polgárt nem érdekli a vita, hanem szolgáltatást vár. Miközben a város kulturális koncepciót készít, abban annak is szerepelnie kellene, milyen szolgáltatást vásárol meg a megyei intézményektől. A lényeg, hogy a városlakó hozzájusson és minőséget kapjon. Azok a polgármesterek - vannak jó néhányan -, akik egyben országgyűlési képviselők is, érzékelhetnék, miként lehet ezt a problémát megoldani, a helyzeten változtatni. A két önkormányzatnak - az országban mindenütt - a közös érdek, a polgárok kiszolgálása alapján kellene együttműködni. Horváth Éva Dr. Zongor Gábor: - Hosszú távon az európai integrációra készülő államnak a munka- és hatalommegosztás dolgában előbbre kell lépnie Fotó: Gáspár Gábor Bolt után sírokat fosztott ki a banda Rövidesen sírrongálók állnak a bíróság elé, akik persze nem csak a temetőket járták, hogy némi zsebpénzre tegyenek szert. Tavaly augusztus végén éjszaka indult bevásárolni az ajkapadragkúti vegyesboltba a helybeli H. Rudolf (32), a városlődi H. György (27), az ajkai H. István (30) és a szalapai H. László (26). Ez utóbbi férfi csak egyszer, míg társai négyszer-ötször voltak már büntetve. A rutinjuk ez alkalommal sem hagyta őket cserben, a vegyesbolt ajtaját gyorsan befeszítették, majd tekintélyes mennyiségű cigarettát és élelmiszert szedtek össze. A boltnak összesen félmillió forintos kárt okoztak. Tavaly áprilisban viszont temetők kifosztására specializálták magukat. A pápasalamoni, a herendi és az ajkarendeki temető sírjairól 66 alumíniumvázát szedtek össze, melyeket fejszével a felismerhetetlenségig szétvertek. Ezután jelentkeztek a színesfémgyűjtőknél, akik az egyenként 2-3 ezer forintot érő vázákért pár száz forintot adtak. Az összeszokott csapat egyéb balhéjára is fény derült az eljárás során. Egy Balaton-parti nyaralóból százezer forint értékű gépeket hoztak el, míg egy döbröntei hétvégi házat alaposan kirámoltak: a gázpalacktól a teáskészletig mindent elvittek. A nyaraló tulajdonosának több mint félmilliós kárt okoztak. (m. a.)