Napló, 1997. március ( 53. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-28 / 73. szám

1997. március 28., PÉNTEK KULTÚRA NAPLÓ 7 Az angol beteg valódi arcaOperettszínházból a műtőbe Körösi Csaba lett a legjobb táncos-komikus a budapesti fesztiválon A Budapesti Tavaszi Feszti­vál programjába iktatott orszá­gos operettfesztiválon a veszp­rémi Petőfi Színház társulata március 15-én a Bál a Savoyban című revüoperettel vett részt. Musztafa bey szerepét Körösi Csaba alakította, aki a zsűri döntése alapján a legjobb tán­cos-komikus lett a fesztiválon. A díjat március 30-án, vasár­nap este hét órakor a Fővárosi Operettszínházban rendezett gálán adják át a szimpatikus szí­nésznek, aki az ünnepi esemé­nyen sajnos nem tud színpadra lépni, ugyanis a március 15-i, szombati előadást követően hét­főn epekővel megoperálták a veszprémi kórházban. Műtét ide, lábadozás oda, a harmincnyolc éves Körösi Csa­báról sugárzik a boldogság, az elismerés rendkívül jólesett ne­ki. Családjával kilenc éve Nagy­váradról költözött Veszprémbe, és a Petőfi Színházhoz szerző­dött. A Bál a Savoyban 1995-ös bemutatójáig többnyire prózai darabokban játszott, de nem iga­zán vezető szerepeket. - Amo­lyan másodhegedűs voltam - jegyzi meg a délutáni csendben a színház üres büféjében. Példá­ul a Néma leventében, Az ügy­nök halálában, az Egerek és em­berekben, A Karamazov testvé­rekben, a Rejtő-kabaréban, az Ünnepi színjátékban láthatta a közönség. Aztán ráköszöntött a szerencse, a csillagok állása 1995-ben kedvezett neki, a re­­vüoperettben Horváth Péter rendezőtől megkapta Musztafa bey szerepét. Az első főszerepet Magyarországon, a veszprémi színházban. S mindjárt látvá­nyos, zenés műfajban, amit min­dig is szeretett. Oldottsága, köz­vetlensége, jó kedélye valóság­gal predesztinálja az ilyen szerepekre. De vonzódik a kí­sérleti színházhoz is, közel áll a lelkivilágához. - Marosvásárhelyen végez­tem a főiskolát, ahol lenézett műfaj volt az operett — meséli. - Tanáraim hatására én is meg­próbáltam eltávolodni tőle. De később rájöttem, hogy a köny­­nyűműfaj egy nagyon nehéz műfaj. Nagyváradon rengeteg zenés vígjátékot játszottunk, évente kettőben-háromban lép­tem fel. Persze csak azokat ad­hattuk elő, amelyeket az akkori román kulturális bizottság és a párt engedélyezett. Minden be­mutató előtt „vizionálásnak” nevezett szemlét tartottak. Ilyenkor megmondták, hogy az ne legyen piros, ne legyen mel­lette zöld, esetleg fehér, mert a piros, fehér és a zöld már egy­mással nem megy. Cseréljük ki más színre, a pirosból legyen kék, a zöldből sárga. De ez nem zavart bennünket, tettük a dol­gunkat. Körösi Csabát a Bál a Savoy­ban című operettben nyújtott fergeteges játéka után ismerte meg a Veszprém megyei közön­ség, egy csapásra népszerű lett. A Nyitott ablak című bohózat­ban is szerepelt, amely tovább fokozta ismertségét. S most itt az országos díj, kiszélesedtek a lehetőségek, szerződésajánla­tok várhatók. - Nem változik meg az éle­tem, minden úgy megy majd tovább, ahogy eddig — mondja a színész. - A díj egy örömteli pont az életemben, de Veszp­rémből soha nem megyek el végleg, úgy érzem, hogy ez a vá­ros az enyém lett. A szüleim is itt vannak eltemetve. Természete­sen reménykedek abban, hogy egy-egy vendégfellépésre meg­hívnak, hiszen a szakma felfi­gyelt rám. Hozzáteszem azon­ban, hogy a díj a rendező és a partnerem, Módri Györgyi érde­me is. Pillanatnyilag - az operá­ció utófájdalmait leszámítva — remekül érzem magam. Mielőtt a találkozónkra jöttem, otthon lefeküdtem aludni. A Kabaréval álmodtam, a jövő évadban ját­szom benne. S álmomban már Módri Györgyivel táncoltam. - Keller - Körösi Csaba: - A díj nem változtatja meg az életemet, hiszen Veszprémből nem akarok elmenni Fotó: Áfrány Kilenc Oscar-díjat kapott a világ 1996-os filmtermésének legjavát felmérő zsűritől Az angol beteg (The English Patient), a kanadai Michael Ondaatje azonos című regénye alapján készült film, melynek főhőse Almásy László gróf, magyar Afrika-kutató. A sivatagi környezetben ját­szódó, megkapó háborús sze­relmi történet a filmtörténetben jártas nézőben bizonyára felidé­zi e műfaj már klasszikus alko­tásait, a Casablancát, a Doktor Zsivágót vagy az Arábiai Law­­rence-t. Csakhogy Az angol be­teg főhőse saját nevén szereplő, valóságos személy. Almásy László 1895-ben született a nyugat-magyarorszá­gi, 1920-tól azonban Ausztriá­hoz tartozó Borostyánkőn, ne­mesi eredetű, de nem grófi csa­ládból. Apja, Almásy György ismert tudós, Belső-Ázsia nem­zetközi hírű kutatója volt, Lász­lót azonban kezdetben inkább a technika vonzotta. A fölserdült ifjú az első világ­háborúban önkéntes harci piló­taként érdemelt ki több kitünte­tést, majd az osztrák Steyr autó­gyárban vállalt munkát. A szá­zad húszas éveinek közepétől rendszeresen vezetett autós ex­pedíciókat a mai tesztpilóták módján Egyiptomba, Szudánba, a Nílus mentére. Ezek az utak éleszthették fel a grófban az apai örökségként eddig benne szuny­­nyadó fölfedezőhajlamot. A harmincas évek elejétől repülő­gépes fölfedezőutakat tett, több­nyire angol kutatókkal közösen. Ő volt az első, aki a magasból igyekezett fölfedezni a Szahara rejtett titkait, és kiemelkedő tu­dományos eredményekkel gaz­dagította az egyetemes földrajz­tudományt és a művészettörté­netet. Hogyan lett az elismert autós sportemberből, a vitorlázó repü­lés egyiptomi megszervezőjé­ből és bátorságáért csodált piló­tából, fölfedezőiről, kutatásairól sikeres könyveket író, kalandos életű tudósból a Luftwaffe piló­tája? Mint minden emberi sors­ba, az övébe is beleszólt a politi­ka. Egyiptomban - angol nyo­másra - megvonták tőle a beuta­zási engedélyt 1940-ben, a következő évben pedig, mint a magyar hadsereg tartalékos fő­hadnagyát, kikérte őt a német Wehrmacht. Sivatagi szakértő­ként - immár századosi rangban - Rommel Afrika­ hadtesténél szolgált, jobbára térképészeti feladatokat teljesítve, de szállí­tópilótaként kétségtelen részese volt több - általában sikertelen - felderítő akciónak is. 1942 őszén hazatért. Második világ­­háborús élményeiről 1943-ban írott könyvét a magyar Honvé­delmi Minisztérium sajtóosztá­lya kiadta Rommel seregével Líbiában címmel. A hitleri biro­dalom bukása után ez a könyv, illetve a belőle idézett néhány németbarátnak minősített sor volt a vád ütőkártyája a Wehr­­macht-szolgálat mellett a népbí­róságon. A nagy hírű orientalis­ta, Germanus Gyula kétórás védőbeszéde után azonban min­den vád alól fölmentették Al­­másyt. Az egykori gróf külföld­re távozott — 1947-ben már egy egyiptomi sivatagkutató intézet létrehozásán munkálkodott. Ez az álma négy év múltán telje­sült, de igazgatói kinevezését hiába kapta kézhez, tisztét el­foglalni már nem tudta, mert sú­lyos fertőzéssel kórházba ke­rült. Az ausztriai Salzburg egyik klinikáján halt meg, halálának okát a hivatalos jelentés dizen­tériában és májgyulladásban je­lölte meg. Schöffer Jenő­ A veszprémi Bem József Általános Iskolában hetedik éve működnek matematika tagozatos osztá­lyok, elsőtől nyolcadik évfolya­mig. Tanulóik szinte minden matematikaversenyen ott van­nak, s mindig az első mezőny­ben teljesítenek. Nemrég ők szervezték a Zrínyi Ilona or­szágos matematikaverseny terü­leti fordulóját. A matematika­munkaközösség vezetőjével, Áment Erikával és az egyik szer­vezővel, Kovács Mihály­né igaz­gatóhelyettessel beszélgettem az iskola színes tevékenységé­ről, eredményeikről. - Mi inspirálta önöket, hogy matematika tagozatos osztályo­kat indítsanak iskolájukban? K. M.: - Iskolánkban a mate­matikatanítás, a logikus gondol­kodás, a kreativitás fejlesztése mindig is a kiemelt nevelési feladatok közé tartozott. Ami­kor hét éve a nevelők és szemé­lyes kezdeményezésemre elin­dítottuk a matematika tagozatot, még elsők voltunk ezzel a me­gyében. A városban ma is egye­­düliek vagyunk e vonatkozás­ban. A Kossuth iskolában van ugyan matematika tagozat, de csak felsősöknek. Városi beis­­kolázásúak vagyunk tehát, nem csupán a körzetünkből érkeznek tanulók hozzánk, hanem a város minden pontjáról, sőt vidékről is. Nagy az érdeklődés tagoza­tunk iránt, az idén például 75 kisgyerek jött be februári tájé­kozódó felmérésünkre, és 28-at iskoláztunk be közülük. - A Zrínyi Ilona-verseny mel­lett mely matematikaversenye­ken indulnak diákjaik? Á. E.: - Három országos ver­senyt említhetünk meg, ame­lyeken tanulóinkat indítjuk. A kecskeméti szervezésű Zrínyi Ilona-verseny mellett részt ve­szünk a Kalmár László-mate­­matikaversenyen is, amelyet a TIT szervez. Ennek területi for­dulói 3-8. osztályos tanulók számára szólnak, az országos fordulóba pedig 5. évfolyamtól felfelé várnak diákokat. Tavaly megyénket csak 5. osztályosok képviselték, mindketten isko­lánk tanulói voltak. A Varga Ta­más országos matematikai ver­senyen, amelyre 7-8. osztályo­sokat várnak, már nem dicse­kedhetünk olyan eredmények­kel, mint az említett két esetben, ugyanis utolsó évfolyamainkról általában a legjobb képességű tanulók átmennek a Lovassy gimnázium hatosztályos tago­zatára. Azonban ez is egyfajta elismerés számunkra, s vissza­jelzéseink azt igazolják, diák­jaink ott is jól produkálnak. Mindenképpen szólni kell is­kolánk kezdeményezéséről, a városi matematikaversenyről. Február második felében hirdet­jük meg, idén második alkalom­mal került sor a megrendezésé­re. Hiányoltuk ugyanis, hogy az országos vetélkedők mellett nincs egy szűkebb körű megmé­rettetés a diákok számára, ami inspirálhatná őket és egyben ta­náraikat, hogy országos mate­matikaversenyeken is indítsák őket. E versenyen természete­sen iskolánk tanulói etikai meg­fontolásból nem vesznek részt. - Milyen eredményt értek el diákjaik az idei Zrínyi Ilona­­verseny­en? K. M.: - Iskolánk tizenhá­rom tanulója került be idén az el­ső tíz helyezett közé. Eredmé­nyük különösen akkor értékel­hető, ha tudjuk, hogy a sorrend­ben következő iskolából csupán négy tanuló jutott be e kategó­riában. Három tanulónk vesz részt az országos fordulón a ta­vaszi szünetben Kecskeméten. — Melyek voltak az idei ver­seny területi helyszínei, s milyen szerepet töltött be iskolájuk a szervezésben? Á. E.: - A területi verseny megyénkben négy helyszínen és hat iskolában zajlott, Várpalo­tán, Ajkán, valamint Veszprém­ben és Balatonfüreden két-két körzetben. Összesen 1800 diák vett részt a megmérettetésben. Tesztlapos volt a vetélkedő, s az értékelést az országos szerve­zők végezték. Eddig e versenye­ket Balatonfüred szervezte, mi az idén első ízben kaptuk ezt a megtisztelő koordináló felada­tot. Elmondhatjuk, hogy mate­matika-munkaközösségünk ki­tett magáért, s emellett a feladat persze iskolánk valamennyi pe­dagógusát megmozgatta. Toldi Éva Minden versenyen ott vannak Hetedik éve működik a veszprémi Bem iskolában matematika tagozat Kovács Mihályné: - Iskolánkban a logikus gondolkodás fejlesztése mindig is a kiemelt ne­velési feladatok közé tartozott Áment Erika: - Az országos vetélkedők mel­lett egy szűkebb körű megmérettetést is szerve­zünk a diákok számára Beláthatatlan kilátásaink Uram, ön nagyon fiatalosan vonszolja magát. # Leépítések idején: - Képzeld, ki fognak tüntetni, méghozzá az Arany Útilapu második fokoza­tával. # Ha minden kínai egyszerre tüsszentene, abból pusztító tor­nádó keletkezne. # Vidéken is születhetnek nagy gondolatok, ha azt a főváros el­fogadja. * Ünnepeinken zászlóink len­getik a szelet. # Egy gyülekezeti agitátor állít meg az utcán. Szeretne pár szót váltani velem. - Rendben, mon­dom, de csak térítésmentesen. # Civilizáció-e a civilizáció, ha erőszakos? * Láttam az üstököst. Hatalmas élmény volt, pont úgy nézett ki, mint egy üstökös. # El kellett vinnem a gyermeket az állatkertbe, mert mindenkép­pen át akart menni a zebrán. # Ha a vizsgán megbuktatnak, attól még nem leszel okosabb. # Igazi szegény par­aszt:­­ Még egy traktorom sincs, amivel tün­tessek... * Jövőkép: Be kell látnunk, a kilátások belát­hatatlanok. kvázi

Next