Napló, 1997. április ( 53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-17 / 89. szám

1997. április 17., CSÜTÖRTÖK KULTÚRA KOTYOGÓ Mi minősül ebnek? Örömmel közöljük lapunk olvasóival, hogy titkos úton sike­rült megszereznünk az új ebrendeletet, melyet Alsólinkóc kép­­viselő-testülete rövid időn belül törvényerőre emel, majd mó­dosít. Az új rendelet hitelesen a következőképpen szól: „Ebnek minősül mindazon négylábú állat, mely orrban kez­dődik és farokban végződik. Elfogadható azonban az alterna­tív eb is, mely farokban kezdődik és orrban ér véget. Az ebet kutyába venni tilos, és négy hónapi szobafogságtól hat hónapi megrovásban részesül a szabálysértő. Kutyatartásra senki sem kötelezhető, ellenben minden ma­gyar állapolgárnak joga kutyát tartani. Külföldi állampolgá­rok is tarthatnak magyar kutyát, ezt azonban az idegen ebeket nyilvántartó hatóságnál be kell jelenteniök. A kutya sétáltatása pórázon gyakorolható jog. A póráz hossza nem haladhatja meg a gazda kezétől a kutya nyakáig kimérhető nyolc métert, amely csakis pórázhosszabbítási en­gedéllyel és annak befizetett díjával, plusz áfa, váltható meg. A kutya ürülékéről a gazdája köteles gondoskodni, oly mó­don, hogy vagy visszatartja benne, vagy más lehetőséget keres arra vonatkozóan, hogy nevezett ürülékbe más polgárok ne botoljanak bele. A kutya meg- és elnevezése a gazdája szuverén joga, ellen­ben tilos a kutyának olyan nevet adni, amely politikai pártokat, etnikai kisebbségeket vagy neves személyiségeket sért, így ti­los a kutyának olyan nevet adni, amit nyolcvan éven belül vi­selt valaki. A kutya vagy eb bárhol ugathat, de ehhez ugatási engedély kiváltására van szükség. A kutya ugathatja a holdat is, ha a gazdája befizeti a holdugatási adót. Az ebek csak egymás között szaporodhatnak. Büntetendő, ha a kutya oroszlánnal, tigrissel vagy csigával létesít nemi kapcsolatot. Két kutya már kft.-t alapíthat és üzleti vállalkozásba kezd­het. Ha csődöt mondanak, akkor voníthatnak. Az eb csak akkor részesülhet családi pótlékban, ha gazdája bizonyítani tudja, hogy alanyi jogon gyermektelen, és az az­napi létminimum alatt valósul meg keresetének megvalósulá­sa. (sic!) Tilos a kutyákat farkuknál fogva csóválni. Tilos a kutyákat adóellenőrökkel etetni. Tilos a kutyákat erőszakkal pártokba beíratni. Tilos a kutyákat...” Itt elszakadt a törvényről megszerzett vázlatunk. De feltéte­lezhető, hogy tilos a kutyákat. Kvázi Sinkó Zoltán Tévénézők és tévécsatornák Világjelenség, hogy miköz­ben az emberek mind több időt töltenek a tv képernyő­je előtt, az eddig uralkodó nagy nemzeti csatornáknak egyre több gondot okoz a né­zettség megőrzése - tűnik ki az Eurodata Tv 1996-ban negyven országban végzett felméréséből, melyet a napok­ban hoztak nyilvánosságra Cannes-ban. A Médiamétrie csoporthoz tartozó szondaintézet szerint csak az Egyesült Államokban nem növekedett a televízió előtt eltöltött idő hossza: az ameri­kaiak tavaly is átlagosan napi négy órát ültek a képernyő előtt. Az összes többi vizsgált ország­ban viszont azt tapasztalták, hogy napi akár 18 perccel is meghosszabbodott a tévéné­zés. Magyarországon például átlagosan három óra 33 percen át szippantottak a „népek ópiu­mából”. A legnagyobb előretörés Dél-Európában figyelhető meg. Olaszországban és Törökor­szágban például három óra 36 percet töltenek a készülék előtt. Nagy-Britanniában három óra 25 percet. A franciák csak a tizenegyedik helyen állnak a vén kontinensen, hiszen keve­sebb mint három óráig tudja őket lekötni a tévé. Még a né­metek is megelőzik őket négy perccel. A legkisebb nézettség a skan­dináv országok lakói között ta­pasztalható: átlagosan két óra húsz percig tudják elviselni azt, amit a csatornák nyújtanak ne­kik. Dánia pedig az egyetlen olyan ország, ahol a polgárok kevesebb időt áldoznak a televí­ziózásra, mint amennyit régeb­ben. A leglátványosabb növeke­dés Lengyelországban követke­zett be. Egy-egy lengyel átlago­san négy óra egy percet tölt tévézéssel, másfél órával töb­bet, mint korábban. S miközben a nézettség világ­szerte növekszik, egyre szerte­ágazóbbá is válik a csatornák megsokszorozódásával. Ez azt jelenti, hogy csökken a nagy nemzeti tv-állomások iránti ér­deklődés, így míg 1995-ben Eu­rópában és Latin-Amerikában mindössze tizenöt olyan tv-adó akadt, amely a magáénak mond­hatta a nézőközönség egyhar­­madát, egy évre rá már arról szá­molhattak be, hogy alaposan megcsappant a táboruk. Ilyen­nek számít a brit ITV, a mexikói Televisa 2, a portugál RTPI. Az utóbbi nézettsége hét százalékra mérséklődött. Hasonló tendencia figyelhe­tő meg a francia, a finn, a brit állami tévécsatornákkal kap­csolatban is - tartja az Euroda­­ta. A nézőszokásban megfi­gyelhető átalakulás nagy nyer­tesei az úgynevezett „kiegészítő csatornák”, ilyenek például a német sportadók és a nőkhöz szóló műsorszórók, melyek a nézők több mint egynegyedét hódítják el. Az Eurodata érdeklődött az iránt is, hogy tavaly milyen mű­sorokra voltak a legkíváncsib­bak az egyes országokban. Megtudta, hogy a franciák közül a legnagyobb nézettségnek a Sister Act című amerikai film örvendett, s hogy a toplistán szereplő legnépszerűbb tíz alko­tás közül négy az óceánon túlról származott. Ezzel szemben Németor­­­ szágban a legnézettebb alkotá­sok hazai produkciók voltak. Brazíliában egy televízióra al­kalmazott regénysorozat vitte a pálmát, s csak utána következett az oly népszerű híradó. NAPLÓ 7 Tenni a hely szelleméért Beszélgetés Brassai Zoltánnal, a Színhely című könyv írójával A közelmúltban jelent meg Brassai Zoltán Színhely című kötete a Vár ucca tizenhét soro­zatban. A 110 oldalas kis könyv három nagyobb lélegzetű tanul­mányt és tizennégy kisesszét tartalmaz. A szerző közismert személyiség Veszprémben: a Lovassy László Gimnázium megbecsült magyar-francia szakos tanára, a Veszprém Tele­vízió riportere, Írásait közli a vá­rosi lap, a Napló és folyóiratok. Vezetésével készült film Ezer­éves a veszprémi püspökség címmel. Ő magát tanárnak és új­ságírónak vallja. Ehhez hozzá­tehetjük: szóval és tollal a hely szelleméből fogant kultúraszer­vező is. Kötetének címe nem vé­letlenül lett Színhely. A Marica kávéházban ültünk le beszélgetni, amely valaha emlékezetes esteken szólaltatott meg arra érdemes értelmiségie­ket, művészeket. - Manapság ritka, ha egy magyartanár esszéket, tanulmá­nyokat, újságcikkeket ír. Mi késztet téged erre? - Erre belső igényem van. A tanítással nincsenek ellentétben egyéb foglalatosságaim, sőt, ih­leti azt. Egy magyartanárnak az élő irodalom szeretetét is illik átadni tanítványainak. Régeb­ben természetes volt, ha a ma­gyartanárok egyben tollforgató emberek is voltak. A magyar irodalomtörténetek tekintélyes részét korábban középiskolai tanárok írták. Engem érdekel a kultúra, de a politika is. Az új­ságírói műfajok közül a publi­cisztikát értékelem a legtöbbre, ezt művelem a legszívesebben. A megjelent könyvekről írt is­mertetőim köztes műfajúak, in­kább kisesszéknek nevezhetők. Én sem írtam mindig. 1984-től élek családommal Veszprém­ben. Az első években be kellett illeszkednem a városba, meg kellett ismernem a hely szelle­mét, amit csak az itt élt vagy ide kötődött alkotók tanulmányozá­sával lehet. Miután felvérteztem magam, úgy éreztem, nekem is tennem kell valamit a városért, a hely szelleméért. Hiszek abban, hogy a kultúrának van jövője... - ...és jelene a városban? - Látni kell, hogy Veszprém kulturális élete megélénkült az elmúlt évtizedben. Igaz, kicsit hullámzó a feltételek miatt. Ha a polgárosodásnak gondolt folya­mat elindul, azt a helyi értékek feltárásával és teremtésével tu­dom csak elképzelni. Szeren­csére jó néhányan vagyunk, akik ezt így vallják. Ez a gondo­lat szülte meg a művészeti tár­saságokat, a Művészetek Háza működését, a kiállításokat, a ki­adványokat. Fontosnak tartom a Vár utca tizenhét negyedév­könyvet, amely olyan Veszp­rémhez kötődő alkotókat muta­tott be, mint például Cholnoky Viktor, Csikász Imre, Ányos Pál, Aurel Lipót, Eötvös Károly. A Vár ucca sorozatban köny­vek, albumok is megjelennek. Mindezek kezdeményezője, szerkesztője Géczi János költő és író, menedzsere Nagy Károly. Jelentős számú művész települt le Veszprémben és a megyében. Többen a Vajdaságból jöttek. Ez a tény rendkívül serkentően hatott a helyi kulturális életre. - Érdekes, hogy első köny­ved nem Veszprémben jelent meg, hanem Szabadkán 1994- ben. Címe: Az ösztönélet Csáth Géza novelláiban. Vannak vaj­dasági kapcsolataid? - A doktori disszertációmat írtam Csáth Gézából, aki vajda­sági. Kéziratom egy példánya a szegedi egyetem (JATE) jóvol­tából Szabadkára került, Dér Zoltán kezébe, aki az Üzenet cí­mű irodalmi folyóirat főszer­kesztője. Ő adta ki Csáth-tanul­­mányomat az Életjel miniatűrök sorozatban. - Milyen élmény volt a törté­nelembe pillantani az Ezeréves a veszprémi püspökség című film készítésekor? — Több hónapig foglalkoz­tam az egyház történetével, amely a középkorban sokáig szinte azonos volt a város histó­riájával. Örömteli, szép munka volt, mert sok kitűnő forrásmun­kával ismerkedhettem meg. Az érsekségen kézben tarthattam egy 1079-ben készült oklevelet. Felemelő érzés volt. A filmet a néhai Csorna János gazdasági helynökkel találtuk ki. Segítsé­gemre volt dr. Körmendy József, Kredics László. A Veszprém Tv részéről pedig Szegedi László és Kovács József. Horváthy György Brassai Zoltán:­­ Veszprém kulturális élete megélénkült az elmúlt évtizedben Fotó: Áfrány Kern és Koltai „félrelép”A posztmodern regény merőben más élményt kínál A miniszter félrelép című darab április 3-án jubilált, Ray Cooney darabját ugyanis csütörtökön játszották ötve­nedszer a fővárosi József Atti­la Színházban. A jellegzetesen angol, pati­nás Westminster Hotelban ját­szódó történetben Kérn András és Koltai Róbert partnerei Fehér Anna, Vándor Éva, Kaszás Gé­za, Schütz Da, Újréti László, Ka­tona József, valamint egy „hul­la”, Besenczi Árpád megformá­lásában. Ray Cooney művét Ungvári Tamás ültette át ma­gyarra. Az előadást Szirtes Ta­más rendezte. A miniszter félre­lép ünnepélyes bemutatóját a múlt év szeptemberében tartot­ták a József Attila Színházban. Andrew Vajna amerikai ma­gyar producer jóvoltából Ri­chard Willey, Jane Worthing­ton, George Pidge és társaik tör­ténete filmen is megelevenedik majd. A főszerepeket szintén Kern András és Koltai Róbert kelti életre, ők a rendezői is egy­ben a produkciónak. A szereplő­válogatás megtörtént, így a for­gatás is megkezdődhet a közel­jövőben. (MTI) Elektronikus könyvé a jövő Évek óta folyik a riogatás, hogy a számítógépes képer­nyők végérvényesen kiszorít­ják majd a könyveket. Joseph Jacobson fizikus ta­lálmánya véget vet ezeknek a jóslatoknak: az általa kifejlesz­tett elektronikus könyv egyesíti a számítógép képernyőjének és a hagyományos könyveknek a sajátságait, azaz a könyv olda­lain levő szöveg tetszés szerint megváltoztatható. A találmány lényege egyfaj­ta „tinta”, amely néhány ezred­­milliméternyi átmérőjű göm­­böcskékből áll. Ezek egyik fele fekete, a másik fehér. A könyv lapjait ugyanakkor hajszálfi­nom elektródák száljai hálózzák be, amelyek keresztezési pont­jainál a változó elektromos me­ző a betűket kirajzoló göm­­böcskéknek hol az egyik, hol a másik oldalát fordítja felfelé. Az elektronikus könyvet ele­gendő egy személyi számító­gépre csatlakoztatni, az időről időre változó információval, szöveganyaggal tölti azt fel, így a lapokon megjelenhetnek pél­dául az Internetből származó legfrissebb hírek, adatok vagy pedig lexikonszerű szövegnek aktualizált változatai. Az éppen rögzített szöveg megmarad ak­kor is, ha a könyvet lekapcsol­ják a töltőkészülékről. Akár a strandra is kivihetjük olvasni. Az irodalmi szabadegyetem második előadása A '60-as évek közepén volt a posztmodern korszakforduló az irodalomban, az építészetben és más művészeti ágakban. Bár ez az irányzat a romantika utáni esztétikai szabályok (kánonok) lebontását célozta, és kezdetben azt hirdette, hogy nem kellenek kötelező formai előírások, a posztmodern ideológusok még­is kötelező normaelőírásokat ír­nak elő, vagyis a kánont tagadók is kanonizálnak. Többek között ezt hangsú­lyozta a napokban H. Nagy Pé­ter irodalomesztéta a veszprémi Művészetek Házában az irodal­mi szabadegyetem második elő­adásán, melynek címe: A fikcio­­nalitás újraértelmezése és a re­gény provokációja. Az előadó Milorad Pavic nyolcvanas évek közepén írt százezer szavas lexi­konregényét, a Kazár szótárt hozta fel példának. Ezt a művet Európa-szerte posztmodernnek tartják. Az 1929-ben született szerb író, aki civilben sok nyel­ven beszélő irodalomtörténész, szakít az arisztotelészi elbeszé­­lésnormatívával, amelyben kö­telező a kezdet, a tartalom és a végkifejlet. Mindez persze meg­határozott idősíkban történik. Pavic Kazár szótára a lexiko­­ni ábécé sorrendjébe rendezi a sok kisebb-nagyobb történetet. Az időt több síkra bontja: a VI., a IX., a XVI. és a XX. századra. A kazár hitvitát pedig három vi­lágvallás - a keresztény, az isz­lám és a héber - nézőpontjából külön részben dolgozza fel, így válik nála a Korán és a Biblia kultúrtörténeti históriává, költői szöveggé, illetve égben íródott szentírássá­­ aszerint, hogy honnan nézzük. Pavic a dogmá­kat egymás ellen játssza ki. Hitet hittel szembesít. A regényben szokatlanul tanácsokat ad az olvasónak. Mást a férfinak, mást a nőnek. Ezért van férfi- és női változata a Kazár szótárnak. A magyar nyelvű újvidéki Forum által kiadott Kazár szótár borítólap­ján a férfiváltozatot kulcs, a nőit zár jelképezi. Milorad Pavic felfogása sze­rint a történetírás is regényszerű fikció. Ezért a Kazár szótárban tudatosan mossa össze a való­ságot és a mesét. Műve fülszö­vegében olvasható: „...ami be­lőle a valóságra vonatkozik, az az utolsó betűig a képzelet ter­méke, ami pedig nem a valóság­ra, az színigaz.’’ A posztmodern regény tehát merőben más élményt kínál, mint a hagyományos - szögezte le végül az előadó. H. Gy.

Next