Napló, 1997. október ( 53. évfolyam, 228-254. szám)
1997-10-11 / 238. szám
1997. Oktobern., SZOMBAT Kell-e vészforgatókönyv? A Fidesz - Magyar Polgári Párt már vészforgatókönyvvel is rendelkezik arra az esetre, ha alkotmányos válság fenyegetné az országot. Orbán Viktor időről időre meglepi a politikai elitet és a közvéleményt egy-egy ilyen kijelentéssel. Bizonyára ő pontosan tudja, mikor mit és miért tesz. Politikai karrierje az emlékezetes Nagy Imre-temetésen elhangzott beszédével kezdődött. Egy ország emelte fel a fejét bátor kijelentéseire. Népszerűségi indexe megugrott: a nagymamák és unokák pártja okos érveivel, felkészült politikusaival nem hagyott kétséget a jövő vállalható irányai felől. Aztán - hogy csak az emlékezetes mozzanatoknál maradjunk- állítólag Antall József halálos ágyán ráhagyományozta politikai végrendeletét. Máig nem fedte fel Orbán Viktor, miről is volt szó tulajdonképpen, így ez a talány feltehetően bármikor felidézhető lesz, amikor a helyzet úgy kívánja. Később mintha visszavonult volna egy kicsit a nyilvánosságtól, majd nem is oly rég az ellenzéki pártok szövetségének lehetőségét kínálta fel. Ki tudja, miért, meglehetősen hűvös fogadtatásra talált javaslataival. A hasonló értékeket képviselő pártelnökök nem lelkesedtek egyhangúlag a náluk jóval fiatalabb politikus kezdeményezéseiért. Az eltelt nyolc esztendő alatt Orbán Viktor életpályája nem biztos, hogy úgy fejlődött, ahogyan tervezte vagy ahogyan alakulhatott volna. Pártja a második országgyűlési választásokon sem szerepelt igazán sikeresen, sőt... Pedig az idő sürget. A fiatal demokraták ma már polgárosultak, elvesztették hamvasságukat, ám bölcs öregekként azért még nem léphetnek fel. És most itt van ez a vészforgatókönyv. Miért is van erre szükség? A pártelnök szerint a népszavazás követeléséről gyűjtött aláírások mellőzésével kiírt népszavazás alkotmányos válságot eredményezhet. Ráadásul az Alkotmánybíróság véleményét meg sem várva élt jogával a parlament, és döntött a törvényesen megválasztott honatyák többsége az ügyről. A törvények és alkotmányozási szabályok politikai érdekektől vezérelt csűrésének-csavarásának tűnhetne a dolog, ha nem ilyen horderejű kérdésről lenne szó. Sem a NATO-csatlakozás, sem a földeladás nem tekinthető ugyanis olyan jelentéktelen ügynek, amely miatt érdemes lenne eljátszani a népszavazás fontosságát. Sokkal fontosabb, hogy a választópolgárok nyilváníthassanak végre véleményt, dönthessenek az ország sorsát, jövőjét érintő kérdésekben. Ezt pedig nem tehetik meg vészforgatókönyvek árnyékában. Mit is akar tehát Orbán Viktor? Néhány évvel ezelőtt az egykori miniszterelnök, Antall József a következőképpen reagált az akkori ellenzék támadásaira: Uraim, tetszettek volna megnyerni a választásokat... Ez a tanács felér egy politikai végrendelettel is. Csak tudni kell, hogyan lehet teljesíteni. Vészforgatókönyvet lobogtatva nem biztos, hogy sikerül... Bartók Péter FÓKUSZ NAPLÓ 5 Hétnapos megszállottsággal Jövőre nem indul a parlamenti választásokon, viszont a város jövőjével kapcsolatban továbbra is komoly elképzelései vannak Leszkovszki Tibornak, Várpalota polgármesterének, aki tegnap délután, a Várpalotai napok megnyitóján vehette át az önkormányzati képviselő-testület által adományozott Várpalota városért kitüntetést - Meglepődött, amikor megtudta? - Meglepődtem és nem is egészen örültem neki. Sohasem kitüntetésekért dolgoztam, nem is halmozom őket. Ismerve a jelenlegi átlagos közhangulatot, nem kértem a személyes elismerést. Viszont amikor a kezembe került az előterjesztés, kellemesen csalódtam, mert olyan képviselők indítványozták, akikkel nekem évek óta korrekt a kapcsolatom, de nem mondható el, hogy egy tálból cseresznyéztünk. Az ön által is említett közhangulat a városban azt is mondja, egy önkormányzati ciklus végén ismerjük el a polgármester tevékenységét, a közel tízmilliárd forintos beruházás, a környezetvédelmi rehabilitációs program irányítását, sikeres befejezését - de a százméteres síkfutásban idő előtt, úgy nyolcvan méternél még ne osszuk ki az érmeket. - Ez a közhangulat, vagy akik ezt az álláspontot hirdetik, azt is mondják, nekem száztízet kellene száz méteren futnom. Erre csak az a válaszom, valamit azért én is elkezdtem itt. - Idén júniusban írtam a várpalotai expo megnyitása alkalmából egy jegyzetben, a japán program irányításában ön többet vállalt, mint hivatali kötelessége lett volna. Miért tette? Számomra ez fontos kérdés. A válaszom ugyanaz, amit a Magyar Köztársaság állampolgárainak mondtam, amikor 1995. augusztus 31-én visszaadtam országgyűlési képviselői mandátumomat. Ha nagyképűségnek tűnik, legyen az, de abban a pillanatban úgy érzékeltem, ha nem állok az élére, nem valósul meg a program. Hiába voltak aláírva a dokumentumok. Ezzel együtt sértő számomra, amikor hallom, mások kikaparták a gesztenyét, s amikor már minden rendben volt, akkor vettem át az irányítást. Nem kívánom most részletezni, a végrehajtásban hány ezer óra munkánk van. Ezt hat önkormányzat csinálta végig, viszont a befejező műsorszám már csak bennünket érint, annak az lesz a címe, hogy várpalotai fűtőmű. - Volt olyan pillanat, amikor úgy gondolta, ennyi, elegem van, nincs tovább? - Nem én, hanem a családom! Napokon keresztül tíz-tizenkét órákat tárgyaltunk a japánokkal, aztán egy hónap múlva kezdtünk mindent elölről, nulláról. A kimerültségemet már otthon is nehezen viselték. Visszafordítom a kérdést: ki kérhetne rajtam bármit is számon, ha listás képviselőként maradok a parlamentben, s pártom katonájaként csöndesen elüldögélek? - Miként lehet tudatosan úgy megszervezni a munkát, hogy lehetőleg minden beleférjen? - A protokollra ott a szombat és a vasárnap. A napi hivatalos munkában pedig az ügyek sürgőssége által megkívántan kell sorrendet állítani. Sokan a szememre vetették, de nekem ilyen a munkamódszerem és a stílusom. Akik hét éve velem dolgoznak itt a városházán, tudják, az ügyekbe mindig csak annyi embert kell bevonni, amennyi szükséges, de nekik tényleg ott kell lenni. - Jövőre valamikor tavasszal parlamenti választásokat, valamikor ősszel önkormányzati választásokat rendeznek. - Az országgyűlési képviselő-választás engem nem érint, egyértelműen közöltem, hogy sem megyei, sem országos listán nem vállalok szerepet. Viszont úgy érzem, a hét éve elkezdett munkát be kell fejezni. Ráadásul a japán program sem ér véget jövő ősszel. De még mindig nem ez a legfontosabb. Októbertől Pétfürdő önálló, szeretném a munkatársaimmal bebizonyítani, hogy ez a település, Várpalota így is életképes, jelentősebb életszínvonal-csökkenés nélkül. Magyarul: nem pofára estünk, hanem talpon maradunk. Van elképzelésünk. - A kitüntetéshez tartozó bronzplakettre az ön nevét gravírozták. - Ezt akkor is egy közösség kapta. Amelyiknek része a családom, akik elviselik, hogy otthagytam a gazdasági életet, s a napi nyolcórás munkavállalóból hétnapos megszállott lettem. S ide tartoznak a munkatársaim és a képviselő-testület tagjai is. Köszönöm annak, aki megszavazta, annak is, aki tartózkodott, de köszönöm annak is, aki a pokolba kíván, mert én akkor is ez vagyok. Álmás János Leszkovszki Tibor: - Úgy éreztem, ha nem állok az élére, nem valósul meg a japán program Tisztázódtak a félreértések az özvegyi nyugdíjaknál A sokféle értelmezés miatt félreértésekre adott okot a megreformált nyugdíjrendszernek az özvegyi nyugdíjakra vonatkozó része. A kormány a minap elfogadta a törvény végrehajtási rendeletét, ami egyértelművé és értelmezhetővé teszi. Először is megnyugtatásul elmondjuk azoknak a háztartásbeli özvegyeknek, akiknek saját jogon nem jár nyugdíj, és 1998 előtt özvegyültek meg: ők továbbra is megkapják elhunyt házastársuk nyugdíjának ötven százalékát. Ideiglenes özvegyi nyugdíj címén egy évig azok az özvegyek is megkapják elhunyt házastársuk nyugdíjának 50 százalékát, akik 1998-tól válnak özveggyé és saját jogon nem részesülnek nyugdíjban. Ennek megszűnése után, amennyiben a jogszabályban említett feltételeknek megfelelnek, özvegyi nyugdíjként az elhunyt házastárs nyugdíjának 20 százalékára lesznek jogosultak. Az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság tájékoztatójában az áll, hogy az 1998 előtt megözvegyültek választhatnak a megreformált avagy a régi rendszer alapján kiszámított nyugdíjra tartanak igényt elhunyt házastársuk után. Azért adják meg a választás lehetőségét, mert van, aki a régi rendszerrel, van, aki az újjal jár jobban. A különbség a kettő között, hogy a régi rendszerben a saját jogon szerzett nyugdíjat az elhunyt házastárs nyugdíjának az 50 százalékából egészítik ki, de ez az összeg január 1-jétől nem haladhatja meg a havi 24 ezer 300 forintot. Az új rendszer szerint viszont az elhunyt házastárs nyugdíjának a 20 százalékát megkaphatják, függetlenül attól, hogy ez az összeg milyen magas. Tehát, ha valakinek magas a saját jogon szerzett nyugdíja, az akkor jár jobban, ha átlép az új rendszerbe. Az alacsonyabb saját nyugdíjjal rendelkezőknek viszont valószínű, hogy a régi rendszer felel meg inkább - tudtuk meg Horváth Győzőtől, a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság főosztályvezetőjétől. A törvény szerint a kedvezőbb összeg folyósítása az özvegy kérelmére történik. Azonban, mivel a döntést igen bonyolult számításoknak kell megelőznie - hiszen az elhunyt házastárs nyugdíját úgymond naprakész állapotba kell hozni, tehát hozzá kell adni az időközben megtörtént összes emelést -, ezért a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hivatalból, külön kérelem nélkül elvégzi ezt a feladatot, s legkésőbb október 20- áig levélben értesíti az érintetteket, hogy számukra melyik variáció a kedvezőbb. Nincs teendőjük tehát azoknak, akik özvegyi nyugdíjat kapnak, illetve valamikor jelezték, hogy igényt tartanak ilyen ellátásra. Csak akkor kell bemenniük a lakóhely szerint illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatósághoz, kirendeltséghez, ha nem igényeltek és nem is kaptak házastársuk jogán özvegyi ellátást. Nekik be kell jelenteni igényüket az említett igazgatósági szerveknél. Más a helyzet azokkal, akiknek özvegyi nyugdíjat eddig még egyáltalán nem állapítottak meg - nekik be kell jelenteni igényüket a nyugdíj-biztosítási igazgatóságon, illetve kirendeltségen. Ha pedig házastársuk az elhalálozás időpontjában már nyugdíjas volt, akkor a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál. Horváth Győző, a Megyei Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság főosztályvezetője lapunknak hangsúlyozta, minden arra jogosult 1998 január 1-jeiatállyal fogja megkapni a rá nézve kedvezőbb nyugdíjösszeget, függetlenül az igénybejelentés, illetve a hivatalból hozott határozat kézhezvételének időpontjától. Előfordulhat azonban, hogy januárban ténylegesen még nem folyósítják, azonban a következő hónapban visszamenőleges hatállyal megkapják. Itt mondjuk el, hogy az 1998. január 1-je után megözvegyültek már automatikusan az új rendszer szerint kapják a nyugellátást. - Bartuc - Mindennapi banalitás fenyővel és lábcédulával Róza néni beteg volt és idős. Úgy nyolcvanvalahány. Amikor a hetvenediket taposta, akkor gondolt először arra, talán spórolni kellene a saját temetésre. De akkor még nem gondolta komolyan, csak később. Mert amikor a szomszédasszony hirtelen meghalt, a családja fűhöz-fához szaladgált pénzért. Röstelkedtek is nagyon, s hónapokig nyögték a nagy adósságot. Hogy isne, hiszen a szomszédék összes havi bevétele a temetés felére sem futotta. Róza néni egyszer már összekuporgatott egy temetésre valót, aztán mégis odaadta a gyermekeinek. Ha rosszindulatú lett volna, azt is mondhatta volna, hogy megfejték, kicsikarták tőle. De akkor úgy gondolta, él még ő eleget, majd újra összegyűjti a pénzt, így legalább segített a gyerekeknek. Újra nekiveselkedett, és a 17 640 forintos nyugdíjából szorgosan rakosgatta a pénzecskéjét a bankba. S amikor már egészen nyugodt volt, hiszen összejött a pénz a temetésre, akkor eldöntötte, hogy ezek után lelkiismeret-furdalás nélkül meghalhat. Még a sírhelyet is kiváltotta életében, ő nem dönti nyomorba munkásember fiát. Eljött az ideje, hogy elmenjen. Kórházba került. Azt kívánta, adja fel neki a pap az utolsó kenetét. A fia szaladt az egyik helyről a másikra, s noha Róza néni tisztességesen fizette az egyházadót, T. atya nem jött ki hozzá. Nem ért rá meg nem hozzá tartozott a dolog. A haldokló asszony fia a nyakába vette a várost, és mivel Róza néni bölcs ember volt és még egy helyen fizetett egyházi adót, papot is talált. Csak egy kissé későn. Róza néni a lelkipásztorra várva hasztalan halasztgatta a halált, mire a pap megérkezett, ő már eltávozott. Nyilván azzal a boldog tudattal, hogy senkinek sem okoz pénzgondokat. Róza nénit kétezerért felöltöztették. A gyermekeinek már ott, a kórházban megmondták, melyik a legmegbízhatóbb temetkezési cég. A fia csak tompán bólogatott, amikor a koporsók képeit mutogatták neki, csak arra figyelt fel, hogy negyvenezer. Arra nem futja, vélte halkan. Elébe lendítettek egy olcsóbbat. Harminc körülit. Meg is volt a véleménye róla a temetkezési vállalkozónak. Merthogy akármibe temeti az anyját. Látszott rajta. A gyászoló fiú csak bólogatott. Szemfedő 8 ezer. Koporsóbélelés 2900 és még valami 2500. A számlán később e szám mellett az állt: keretaláásás,fedlaplevétel. Szóval valami. Kereszt, sötét, 2500 forint, vászonpárna (nem selyem) 300, lábcédula 100, koporsózár 200. (Koporsózár kétszáz - ugyan mi lehet ez, tűnődött el a munkásember, de fizetett. Ezen már ne múljon). A következő tétel: Fenyő: 1200. Állítólag a fenyőágak azért kellenek, hogy befedjék vele a koporsót, akkor nem kopog a fedelén a rádobott föld. Azután 1100 forintért a koporsóba helyezték az édesanyát, 1800 volt a gyászkocsi a sírig, plusz halottszállítás helyben 1000 forint. Négyezer forint járt még a „ temetésben közreműködők" -nek, nem egész ezer a sírásás és hantolás, 300 forint a lakkozás (már nem is kérdezi senki, hogy ez mi lehet), a koporsó felirata 800, a bélelési díj egyezer, a vésés 1200. A „ temetés levezetése” ezer forint. A virágra, koszorúra nem kell sajnálni a pénzt, négyezer, ötezer. Az ásólegényeknek külön kellett fizetni, és a papnak ötezret. Valahol száznál a gyászoló fiú már nem számolt tovább, örült, hogy csak egyhavi bérével kellett megtoldania Róza néni hagyatékát. Szerény, de szép temetés volt, olyan, amilyent Róza néni megérdemelt és amilyet megálmodott magának, miközben pénzecskéjét kuporgatta a saját temetésére. gg