Napló, 1998. október (Veszprém, 54. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-10 / 238. szám
Emberek, akik rövidebb-hosszabb ideig reflektorfénybe kerültek, sorsok, életutak, amelyekre odafigyelt a közvélemény. Szakmájukban vagy a közéletben figyelemre méltó teljesítményt nyújtottak, sokan ismerték, szerették, irigyelték vagy gyűlölték őket. Mi történt velük, hogyan élték meg a váltást, pályamódosítást, netán a nyugdíjba vonulást? Veszprém megye közelmúltbeli és jelenlegi közszereplőiről szólnak interjúink, arról, ahogyan egykor dolgoztak, ahogyan ma élnek. - Önt egy sikercég ügyvezető igazgatójaként ismerte meg Veszprém és a megye a rendszerváltás időszakában. Aztán a közvélemény szemében meglehetősen homályos körülmények között, hirtelen tűnt el dr. Lindler György, hogy később saját ügyvédi irodát nyitva lépjen ismét a nyilvánosság elé. Mi történt tulajdonképpen? Mondhatom azt, hogy semmi rendkívüli, csupán ami a gazdasági életben oly gyakran előfordul. Egy külföldi cég, a holland Norit holding keresett befektetési lehetőségeket Magyarországon, de nem zöldmezős beruházásra gondoltak, hanem már meglévő cégbe szerettek volna betársulni. Ezen belül a kozmetikumgyártással foglalkozó leányvállalataik szakmai elképzeléseit kívánták megvalósítani. Hosszas piacelemző munka után keresték meg a veszprémi Anaconda Kft.-t. A teljes átvilágítást követően jutottak arra az elhatározásra, hogy ők nem résztulajdonosként szeretnének megjelenni, hanem száz százalékban megvásárolnák a céget. - Ez elegendő ok arra, hogy egyik napról a másikra otthagyja a vezetése alatt igazán nagyra nőtt vállalkozást, amit szinte - mint mondják - saját gyermekének tekintett? - Tárgyaltunk arról természetesen, hogy én milyen konstrukcióban maradjak cégvezető. Ám a külföldi vagy vegyes tulajdonú vállalatokról tudni kell, hogy a bevett nemzetközi gyakorlat szerint az átvételt követő időszakra saját emberét is a cég élére állítja. A hatásköröket, felelősségi viszonyokat nem tudtuk egzaktul körülhatárolni, ezért úgy döntöttünk közösen, hogy egy átmeneti időszak, hét hónapos tanácsadói szerepkör után megválik a cégtől. Ezalatt már tudatosan készültem az ügyvédi pályára való visszatérésre. - Azért nem lehetett könnyű döntés. - Ha arra gondol, voltak-e álmatlan éjszakáim, kijelenthetem: nem így éltem meg a helyzetet. Én a gyors döntések híve vagyok, mert hiszem azt, hogy akkor működnek a dolgok, ha viszonylag hamar egyértelmű helyzetek teremtődnek. A feleségemmel már előre megbeszéltük, milyen feltételekkel mit vállalok. Végül én Amszterdamban, a holland cég székhelyén félórai gondolkodás után mondtam azt, hogy ezekkel a feltételekkel nem tudom vállalni a cég párhuzamos vezetését. Aztán kellett egy-másfél hónap, amíg tudatosodott bennem, hogy egy korszaknak vége. - Fiatal emberként, ügyvédként mi vonzotta a gazdasági szférába? - Túlzás nélkül ki merem jelenteni: az Anaconda sikertörténet volt, hiszen 1987-től 1991- ig a 20 millió forintos árbevételt a cég megtizenötszörözte, 1997 végére pedig 500 millió forintos árbevételt produkált. Számomra ez egyértelműen kihívást jelentett, és a jogi végzettség széles szakmai hátteret adott egy ilyen megmérettetéshez. 1983-ban diplomáztam az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán, egy évig dolgoztam a veszprémi bíróságon mint fogalmazó, majd 1984-től 1988-ig jogtanácsos voltam. Ekkor kaptam a felkérést a fejlesztés előtt álló kozmetikai cég menedzselésére. A korábban fejlesztőlaboratóriumként működő céggel a jogi képviselete és szabadalmi ügyei révén álltam kapcsolatban. Néhány éves kalandnak szántam, közel tíz év lett belőle. Pedig a pletykák szerint a kezdetek kezdetén kissé komolytalannak tűnt az egész egy megszállott mérnökkel, aki saját macskája szőrén kísérletezett... - Dunakeszin élt egy fejlesztőmérnök, aki egy bejelentett találmányával felkereste a Balatonfüred-Csopak Tája Termelőszövetkezetet. A tsz melléküzemágként 1983-ban vállalta fel a szabadalom hasznosítását, menedzselését, 1988-ig kis kozmetikai laboratóriumként működött. Ám a cég valóban rendkívül dinamikusan fejlődött, annyi munkát adott napról napra, hogy mindig azt éreztem, nem lehet kiszállni, mert akkor a fejlődés üteme elakad. Tényleg a saját, negyedik gyermekemnek éreztem... - Nem lehetett könnyű, hiszen közben családja is három gyermekkel gyarapodott. Felesége hogyan viselte a feszített élet- és munkatempóját? - Átlagosan napi 10-12 órát dolgoztam, nagyon sok utazással, hiszen a fejlesztőüzem Dunakeszin maradt, a nagykereskedelmi tevékenység pedig Budapesten folyt. Feleségem mindig és mindenben társam volt, nem is lehetett volna másképp csinálni, ha ő a család napi gondjait nem vállalja magára. Időközben társadalmi és gazdasági rendszerváltás is lezajlott: a tsz-ből részvénytársaság, a melléküzemágból kft. lett, amelyben többségi tulajdonrésszel az rt., kisebb hányaddal a menedzsment és a dolgozói kollektíva bírt. Aztán, mint minden jelentősebb cég közül, itt is megjelentek a külföldi érdeklődők. Ön hogyan fogadta jelentkezésüket? - Vezetőként és résztulajdonosként a társulás mellett voltam végig, mert a már végrehajtott beruházások kapacitásának lekötéséhez, a megszerzett piaci pozíciók, a munkahelyek megőrzéséhez rövid időn belül külföldi szakmai befektető szükséges, aki még exportpiacokat is tud biztosítani. A cég hosszú távú jövőjét csak így láttam biztosítottnak. Ma már úgy figyelem a céget, hogy örülök minden jó hírnek, egy-egy új termék megjelenésének. Ám ezt az időszakot lezártam, és most egy új fejezet kezdődik. A múltam az életem egy szép, de lezárt időszaka. Azt gondolom, hogy most egy ugyanilyen szép időszak következik egy másik pályán, hiszen ügyvédként is rangos szakmai kihívások elé nézek. Ennek megfelelni úgy gondolom, éppolyan öröm lesz, mint annak idején cégvezetőként sikereket elérni. Számomra úgy tűnik, rendkívül tervszerűen közelít minden problémához, akár saját érdekein is felül tud emelkedni. Azt hiszem, hogy akkor érhet el az ember célokat, ha azokat pontosan megfogalmazza, és kijelöli a hozzájuk vezető utat is, máskülönben esetlegessé válik az egész. Nálam ez így volt a múltban, és így lesz a jövőben is. A célokon túl a napi munkafeladatokat előre megtervezem, és próbálom ezt az ütemet tartani. Még az is elképzelhető, hogy a cégvezetés alatt felhalmozott gazdasági, jogi tapasztalataimat a közéletben, szülővárosom érdekében is hasznosíthatom. Bartók Péter Sikerek után, kihívások előtt Dr. Lindler György 1958-ban született Veszprémben, ahol szülei, nagyszülei, dédszülei éltek. Korábban a kozmetikai termékeivel országos hírnevet szerzett Anaconda Kft. ügyvezető igazgatója, majd egy meghatározó pályamódosítást követően ügyvéd. Nős, három gyermek apja: első lánya, Veronika 1981-ben született, 1985-ben Orsolya, majd 1992-ben Lili. Felesége gyógypedagógus a Bérczi Gusztáv Általános Iskolában, sérült gyermekekkel foglalkozik. Saját építésű házban él, családjával szeret túrázni, kosárlabdázni, teniszezni. Ha csak tehetik, nyaranta kétszer elutaznak a horvát tengerpartra, de szívesen mennek európai nagyvárosokba is. Opel Vectrával jár, mint mondja, a praktikussága és megbízhatósága miatt kötött ki ennél az autónál. Szereti a dzsesszt, valamint az LGT és Somló Tamás dalait. Hívó emberként nem babonás, kivéve a fekete macskát, ami bárhol megfordulásra készteti. No és máig őrzi a vizsgázóöltönyét, amelyben végigizgulta az Eötvös Loránd Tudományegyetem összes jogi vizsgáját, nem is akármilyen eredménnyel. A kiegyensúlyozott családi háttér fontos ahhoz, hogy a napi gondok ne vegyék el az időt, energiát Fotó: Gáspár Gábor Lelkesen magyarázza a szőlőfeldolgozás titkait Varga Péter Badacsonyörsön, a megye legnagyobb borászati vállalkozásának fogadóterében. Hangsúlyozza, hogy nem szőlész és borász, de tűz van a szavaiban. Ám egy pillanatig sem lehet feledni, hogy közgazdász szemmel nézi a dolgokat. A feldolgozótér átalakításának legnagyobb hasznát abban látja, hogy kíméletes, ellenőrizhető folyamatokkal nyerik ki a mustot a fürtökből, jó eszközökkel és úgy, hogy munkába fogják az anyag természetes mozgását, rengeteg üresjáratot és energiát takarítva meg ezzel. Azt gondolom, hogy aki egyszer beleszagolt a bőriparba, az nem találja másutt a helyét. Engem egyszer kipenderítettek és visszatértem. Budafokon nőttem fel. Élvezve a terület falusiasságát, hiszen mindenkinek köszönni kellett az utcán, de elérhetők voltak a nagy egész, a főváros lehetőségei. Budapestnek ebben a kerületében sok embernek ad megélhetést a borászat és a pezsgőgyártás. Varga Péter a Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. A Pénzügyminisztériumból igazolt a Hungarovinhoz. - Utolérhetetlen érzés volt abban a vállalkozásban gazdasági igazgatóként dolgozni, ahol édesanyám annak idején palackmosóként kezdte, tizenhat évesen a munkát. Csodálatos ember! Ahogy dolgozni kezdett, folyamatosn képezte magát. Harminchárom éves korában érettségizett, szinte egy időben velem. Aztán nyelveket tanult. Most már elmúlt hatvanéves és olaszul tanul. A mama vállalkozó kedve jól jött Varga Péternek akkor, amikor a rendszerváltás kezdetén roszszul szavazott és távozni kényszerült az ország legnagyobb borászati cégétől. Akkor mentek el a cégtől a fiatal üzletemberek, akik aztán mind megtalálták a helyüket a gazdaságban. Varga Péter édesanyja külkereskedelmi vállalkozásához társult be és tevékenységét kibővítette könyveléssel, adótanácsadással. — Tanácsadói múltam ellenére ma két könyvelővel és több adótanácsadóval dolgozom. Azt mondom, hogy mindenki azt a munkát végezze, amihez a legjobban ért. Igyekszem jó szakemberekkel körülvenni magam. Anya és fia közös vállalkozásából jött össze annyi eredmény, hogy rengeteg hitellel, de meg merték pályázni a korábbi Badacsonyi Állami Gazdaság badacsonyörsi borászati üzemét. 1993 januárjának első napjaiban vette át az üzemet, amelynek rajta kívül édesanyja, édesapja, könyvelő felesége és két fia a tulajdonosa. - Tavaly kétszázmilliós fejlesztésbe kezdtünk. Remélem, a jövő év tavaszán megjelenik a pezsgőnk. Az üzem fejlődésének ütemét jellemzi, hogy az első évben 400 ezer palackot értékesítettünk, 1996-ban 1,7 milliót, tavaly 2,7 milliót, és ebben az évben 4,5 millióra számítunk. Az első időben tizenötféle borunk volt, melyből négy ment exportra és tizenegy belföldi forgalomba került. Jelenleg belföldön huszonhárom borunk mozog, főként a nagy üzletláncoknál, külföldön harminc termékünk ismert. Ezenkívül népszerű az ásványvizünk is. Egy cég életében Varga Péter szerint igen fontos, hogy a vezetőjének, tulajdonosának legyen jövőképe. Azt firtatom, hogy milyennek képzeli az üzem életét húsz év múlva? - Ebből az üzemből tízmillió palackos forgalmat ki lehet hozni, ha tovább korszerűsítjük. Remélem, addigra minden átlagos jövedelmű magyar család megengedhet magának napi egy palack jó bort vagy pezsgőt. Szeretném, ha fiaim az egyetem elvégzése után külföldön dolgoznának és utána visszatérnének. Nagyobbik fiam a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem hallgatója, a kisebbik még középiskolás. Nagyon szeretném, ha folytatnák a munkámat, és erre komoly esélyeim is vannak, hiszen soha nem erőltettem, hogy a nyomomba lépjenek. Vibo kiebrudalták, de visszatért Varga Péter szerint aki egyszer beleszagolt a bőriparba, az nem találja másutt a helyét Fotó: Gáspár Gábor SORSOK, SZTORIK, ÉLETPÁLYÁK