Napló, 1999. április (Veszprém, 55. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-01 / 76. szám
1999. április 1. CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ Rövid a turisták emlékezete Nem sokáig riasztanak vissza a külföldi utazástól a tragédiák Galtüri lavinakatasztrófa, luxon vérfürdő, turisták meggyilkolása Floridában vagy túszszedés Jemenben - nagy érdeklődésre számíthat a németeknél. De a félelem, hogy nyaralás közben katasztrófa, bűntett vagy válság áldozatává válhat a turista, többnyire hamar elmúlik, s ha átmenetileg el is maradnak valahonnan a külföldi utasok, az utazási foglalásokon csak rövid ideig hagynak nyomot még az olyan véres események is, mint amilyen például az egyiptomi Luxorban lejátszódott. „A turistának krónikusan rövid az emlékezete” - állapította meg a szabadidő eltöltési módjait kutató Horst Opaschowski, hozzátéve: „Ha egyáltalán változik az utazás célja, rövid időre változik csak, de nem változik az utazáshoz való viszonyulás”. Az emberek nem vesznek tudomást a megszokottól eltérő éghajlatról, kosztról, kultúráról. Az időjárással kapcsolatos veszélyek lebecsülését Felicitas Romeiss-Stracke turizmuskutató annak tulajdonítja, hogy a mai ember eltávolodott a természettől. Egyfajta „Bambi-ökológia” kizárólag szépnek és jónak tünteti fel a természetet. Ha pedig mégis történik valami, mint a legutóbbi lavinakatasztrófáknál, a turista első kérdése így hangzik: „Ki fizeti ezt meg nekem?” Az utazási irodák összerezzennek ugyan minden válságnál, de minél nagyobb az iroda, annál kisebb az elszenvedett kár: az utazókat rugalmasan átirányítják máshová. Az egyik nagy iroda ugyan 70 százalékkal kevesebb turistát utaztatott 1997-98-ban Egyiptomba, mint az előző évben, de komoly következménye ennek csak akkor van, ha egyszerre érint három vagy négy térséget a válság. Igazán csak azok az irodák reszketnek a válságoktól, amelyek kifejezetten valamilyen térségre szakosodtak. A turista vis maior esetén csak akkor mondhatja le az utat veszteség nélkül, ha az ország külügyminisztériuma figyelmeztette a lakosságot az utazással járó kockázatra. E figyelmeztetés hiányában a turista csak jogi úton tudja érvényesíteni kártérítési igényét. A külügy viszont gyakorta késlekedik a figyelmeztetéssel, mert tekintettel kell lennie politikai szempontokra - összegezte a német dpa hírügynökség az utazási paradicsomokban jelentkező veszélyek hatásait. Orosz rendőrök málhás kocsira tesznek egy sebesültet, miután nagy erejű pokolgép robbant Vlagyikavkaz piacán. A világon bárhol előfordulhatnak terroristamerényletek MTI-telefotó Mikor van szükség a legnagyobb türelemre? Fiatal leányokkal és idős férfiakkal szemben van szükség a legnagyobb türelemre... Az okos ember rendszerint türelmes is. Türelmetlenné általában akkor válik, ha butával találkozik, aki meg akarja győzni. Aki képes arra, hogy türelmes legyen az anyósával szemben, az igazán szeretheti a lányát (vagy fiát). # A türelmetlen ember még azt is hajlamos elkapkodni, ami hosszabb ideig is örömet okozhatna neki. Aki képes hosszú ideig türelmesen várni, az a lemondásra is képes. # Látszólag a legtöbb gondot a türelmetlen politikusok és a türelmetlen pedagógusok okozzák. Donát Róbert Ezer veszélyt rejt magában, ha az embernek jelentősebb tartozása van. Elvehetik feje fölül a tetőt, jöhet a végrehajtó, s az sincs kizárva, hogy hitelezője pénzbehajtókat küld rá. Ha kell, ütnek az utóbbiak, a vastag nyakú legények, mint ismeretes a krimikből, nem minden esetben a törvényes utat választják, amikor megegyeznek megbízójukkal. Amennyiben be tudják hajtani a kintlévőséget, az összeg 40-60 százalékát vágják zsebre, úgymond munkadíjként. Ezekben a körökben olyan egyezségek is születnek, hogy az illető fele áron eladja a behajthatatlannak tűnő hitelét - a többi már nem az ő dolga. Hogy miért vonnak be néhányan alvilági figurákat néhány százezer vagy akár több millió forint visszakövetelésébe? A hazai gyakorlatot jól ismerjük: néhány évi pereskedés után hiába mondja ki a bíróság jogerős ítéletében a tartozás visszafizetését, az illető csak széttárja a kezét, mondván: tőle aztán semmit nem lehet lefoglalni. A házát már régen gyerekei nevére íratta, a lakásában talált értékek pedig az elvált - legalábbis papíron - felesége nevén vannak, így hát törvényes úton esély sincs akár egyetlen fillér visszafizetésére sem. Ekkor lépnek színre a többnyire tar fejű, a világirodalomról ugyan keveset tudó, viszont kemény öklű fiúk. Módszerük ezerféle s roppant célratörő. Többnyire először telefonon jelentkeznek be az adósnál, s választékos szavakkal figyelmeztetik az „elfelejtett” tartozására. Aztán persze személyesen is megjelennek, ami hatásosabb, hiszen találkozáskor elég szembetűnő az erőegyensúly eltolódása... Pár napos gondolkodási időt hagynak, majd keményebb hangnemre váltanak: megfenyegetik a családtagokat. „Felajánlják”, hogy majd ők hazakísérik a gyereket, az asszonyhoz pedig gyöngédek lesznek... Ha ezek a figyelmeztetések nem használnak, s az illető még mindig nem fizetett, esetenként keményebb módszerekhez nyúlnak. Emberüket megvárják a munkahelyén vagy lakása közelében, netán addig követik, míg négyszemközt nem lehetnek vele, aztán rábírják: ugyan, üljön már át az ő kocsijukba, elmennek vele városnézésre... Ilyen utazások alkalmával a szavak helyett már általában az öklök beszélnek. Néhány ütés a gyomorra - a későbbi látleleten ez nem látszik -, majd kezdődik elölről az alkudozás. Hogy, hogy nem, néhány segédeszköz is előkerül az ülések alól. Megmutatják, hogy a baseballütő milyen kemény, s nem veszélytelen a boxer sem. Aztán a kényszerű utazás főszereplője hideg vasat érez tarkójánál, majd elfogja a rémület, amikor csőre húzzák a pisztolyt. Volt, akit kivittek a város határába, ahol nyakig beásták a földbe, s csak másnap reggel mentek érte. A szerencsétlennek elég időt hagytak a gondolkodásra... Mélyen hallgatnak Esetenként különös alku köttetik. A szorult helyzetbe került adós ráígér arra az összegre, amiért őt meg kellett volna verni. Persze ez még nem jelenti azt, hogy végleg eltűntek a feje fölül a viharfelhők. Könnyen elképzelhető, hogy egy másik banda jön - talán éppen az előzőek tippje alapján -, s minden tortúra kezdődik elölről. Nehéz kiszállni a körből. A rendőrségen nem egy alkalommal azt jelenti be az adós, hogy órákkal korábban kirabolták. Később kiderül, hogy a behajtónak átadott értékek „eltűnését” valahogy igazolni kellett a család vagy a vállalkozás tagjai előtt. Fél feljelenteni az önbíráskodókat, ezért inkább a zsarukat próbálja átverni. Akkor hallgat csak igazán a sarokba szorított kétes hírű üzletember, amikor a számára már kellemetlenné váló ügyből szeretne kiszállni, úgy, hogy tartozását nem egyenlíti ki társainál. Ebbe a körbe többnyire azok tartoznak, akik olyan éjszakai szórakozóhelyeket tartanak fent, ahol lányokat éppúgy lehet kapni, mint drogokat. Akik ebben a világban rossz lóra tettek, a zsarolók kegyetlen módszereivel találkozhatnak. Ilyenre volt példa évekkel ezelőtt a Balaton-parton, amikor egy vállalkozótól úgy próbáltak behajtani több százezer forintot, hogy kilátásba helyezték, ha nem fizet, levágják az egyik ujját... Végül is maradt az ujj, csupán néhány vércseppet kellett feltörölni a hétvégi ház padlójáról. A nevük elhallgatását kérő Balaton-parti vállalkozók szerint ma már nem az éttermek a célpontjai az úgynevezett védelmi pénzt szedőknek, sokkal inkább a diszkók, ahol a mindinkább terjedő drog játssza a főszerepet. Abban van a nagy üzlet, és persze mára már a nagy büntetés lehetősége is... De amikor fut a terjesztővel a szekér, éppen akkor gondolna arra, hogy netán ő is lebukhatna? Önbíráskodók és zsarolók Alkalmanként baseballütővel „győzik meg” az adóst... Illusztráció: Áfrány Törlőkendő, műszer a 10^X* Mindig nagy érdeklődést vált ki, a közvéleményt is megosztja, ha orvosi műhibaperről ad hírt a média. Szülésnél elkövetett gondatlanság, vagy ha a„ jól sikerült” műtét után derül ki, hogy a beteg hasában maradt egy műszer vagy törlőkendő, valóban be nem látható következményekkel járhat. Több száz műhibaper A kirívó példa kapcsán az emberek többsége úgy gondolja: sok a végzetes következménnyel járó orvosi beavatkozás, de csak a töredéke kerül nyilvánosságra. - Valóban így van ez? Sok a rejtve maradt „áldozata” az orvosi gyakorlatnak? - kérdeztük dr. Szűcs Péter ügyvédet, aki az ilyen típusú perekre szakosodott fővárosi munkaközösség tagja. - Tény, hogy több az ilyen jellegű per, mint amennyiről a napisajtó megemlékezik. Napjainkban több száz műhibaper van folyamatban. Természetesen azzal is számolni kell, hogy feltehetően még több eset fordul elő, de nem mindenki fordul bírósághoz, a hosszú ideig zajló eljárástól, az elhúzódó pertől, az időt és türelmet próbára tevő procedúrától tartva. Vagy egyszerűen nem tudják, milyen módon van lehetőség a jog érvényesítésére. Voltaképpen mit is nevezünk orvosi műhibának? - Anélkül, hogy a bonyolult jogi formulákat idézném, olyan jogellenes, felróható károkozást, amelynek alapja az orvosi tevékenység. Bár ez éppen olyan felelősségmeghatározás, mint bármely más, tényeken nyugvó károkozás. A különbség abban áll, hogy a kárra vezető magatartás alapja orvosi ténykedés, ezért az erre a szakterületre vonatkozó szabályok határozzák meg a mércét is. Ilyen jellegű károkozás „tárgya” maga az emberi élet, a testi épség, egészség. Ez pénzben egzakt módon nem kifejezhető, ugyanis az élet, az egészség nem reprodukálható. A kártérítést megállapító jogerős ítéletnek a peres eljárásokban anyagi és erkölcsi összefüggése van. Meg kell jegyeznem, hogy sok ügyfél adott esetben többre tartja az erkölcsi oldalt. Az erkölcsi oldal alatt azt kell értenünk, hogy a Magyar Köztársaság felelős bírósága ítéletében megállapítja, hogy adott esetben az alperes - például az orvos - jogellenes és felróható magatartásával okozati összefüggésben következett be a károsodás. Az anyagi oldal értelemszerűen az elszenvedett sérelem összegszerű jóvátételét jelenti. Azaz olyan, a kár jellegéhez képest más előny, amely hozzávetőlegesen alkalmas lehet arra, hogy az elszenvedett sérelmet kiegyenlítse, illetőleg a vagyonban ténylegesen bekövetkezett kárt teljes egészében pótolja. Bizonyítani is kell - Az aggódó hozzátartozók vagy maga a beteg valószínűleg többször érzi, gondolja, hogy gyógyulása érdekében nem tett meg mindent az orvos, az egészségügyi személyzet. Mi az, ami ténylegesen a kezelőorvos számlájára írható, hiszen az orvostudomány határai végesek? - Az egészségügyi törvény, a régi és az új is pontosan kimondja, hogy az orvosnak gyógyítótevékenysége körében a legnagyobb gondosság és körültekintés követelménye szerint kell minden esetben eljárnia. Természetesen törvényi előírás betartása mellett is előfordulnak tragédiák. Minden embernek joga van polgári bírósághoz fordulni, ha úgy véli, hogy a nála vagy a hozzátartozóján s tett sérülést nem a kor gondossággal és körüli, ütéssel végzett orvosi munka előzte meg. A polgári perben viszont a felperesnek kell bizonyítania, hogy az alperes - például az orvos kárt okozott. Fontos tudni, hogy az alperesnek azt kell bizonyítani, hogy a károkozás neki nem róható fel. Amennyiben ezt nem tudja bizonyítani - azaz nem tudja magát a felelősség alól kimenteni -, a kártérítési felelősségét a bíróság meg fogja állapítani. Ilyen esetekben nem közvetlenül a kifogásolt tevékenységet végző orvos vagy az egészségügyi személyzet ellen indul a per, hanem az intézmény ellen, melynek alkalmazottja az orvos. Ötmillió forintig fizetnek a biztosítók Mind a vállalkozó orvos, mind az egészségügyi intézmények részére kötelező a felelősségbiztosítás. Tehát az úgynevezett műhibaperekben a harmadik szereplő általában a biztosítótársaság, amely nem alperesként, hanem beavatkozóként lép a perbe az alperes pernyertessége érdekében. A jelenlegi biztosítási szerződések értelmében ötmillió forint összeghatárig vállal helytállási kötelezettséget a biztosító. Ezek a perek természetesen nem csak az eset megtörténte időpontjában kezdeményezhetők, az általános elévülési idő öt esztendő. Ha a bíróság elmarasztalja az intézményt, ez önmagában nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy feljelentés alapján büntetőeljárás is induljon. Ennek az alanya csak és kizárólag természetes személy lehet. Vagyis a beavatkozást végző orvos és nem az intézmény. L.Gy. Tud róluk a rendőrség is A fent leírt gondolatokat osztottuk meg dr. Horeczki László ezredessel, a megyei főkapitányság bűnügyi igazgatójával, aki mindezekkel kapcsolatban annyit jegyzett meg, hogy természetesen tud a rendőrség a pénzbehajtásokról, de addig nem tehetnek semmit, amíg a szorult helyzetbe került adós nem kéri a segítségüket. Ha rá is kérdeznek, általában letagadják, hogy nehézfiúk megfenyegették őket vagy családtagjaikat. Az ezredes elmondta, évente négy-öt alkalommal kell közbelépniük, amikor önbíráskodókat vagy zsarolókat jelentenek fel náluk. A köztudatban kommandósoknak ismert fekete ruhások minden esetben hibátlanul megoldották feladatukat, a törvénytelen úton pénzt követelőket egytől egyig rács mögé dugták. Mátételki András