Napló, 1999. április (Veszprém, 55. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-01 / 76. szám

1999. április 1. CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ Rövid a turisták emlékezete Nem sokáig riasztanak vissza a külföldi utazástól a tragédiák Galtüri lavinakatasztrófa, lu­xon vérfürdő, turisták meggyil­kolása Floridában vagy túszsze­dés Jemenben - nagy érdeklő­désre számíthat a németeknél. De a félelem, hogy nyaralás közben katasztrófa, bűntett vagy válság áldozatává válhat a turista, többnyire hamar elmú­lik, s ha átmenetileg el is marad­nak valahonnan a külföldi uta­sok, az utazási foglalásokon csak rövid ideig hagynak nyo­mot még az olyan véres esemé­nyek is, mint amilyen például az egyiptomi Luxorban leját­szódott. „A turistának krónikusan rö­vid az emlékezete” - állapította meg a szabadidő eltöltési mód­jait kutató Horst Opaschowski, hozzátéve: „Ha egyáltalán vál­tozik az utazás célja, rövid időre változik csak, de nem változik az utazáshoz való viszonyulás”. Az emberek nem vesznek tu­domást a megszokottól eltérő éghajlatról, kosztról, kultúráról. Az időjárással kapcsolatos ve­szélyek lebecsülését Felicitas Romeiss-Stracke turizmuskuta­tó annak tulajdonítja, hogy a mai ember eltávolodott a termé­szettől. Egyfajta „Bambi-ökoló­gia” kizárólag szépnek és jó­nak tünteti fel a természetet. Ha pedig mégis történik valami, mint a legutóbbi lavinakataszt­rófáknál, a turista első kérdése így hangzik: „Ki fizeti ezt meg nekem?” Az utazási irodák összerez­zennek ugyan minden válság­nál, de minél nagyobb az iroda, annál kisebb az elszenvedett kár: az utazókat rugalmasan át­irányítják máshová. Az egyik nagy iroda ugyan 70 százalék­kal kevesebb turistát utaztatott 1997-98-ban Egyiptomba, mint az előző évben, de komoly kö­vetkezménye ennek csak akkor van, ha egyszerre érint három vagy négy térséget a válság. Iga­zán csak azok az irodák reszket­nek a válságoktól, amelyek ki­fejezetten valamilyen térségre szakosodtak. A turista vis maior esetén csak akkor mondhatja le az utat veszteség nélkül, ha az ország külügyminisztériuma fi­gyelmeztette a lakosságot az utazással járó kockázatra. E fi­gyelmeztetés hiányában a turis­ta csak jogi úton tudja érvénye­síteni kártérítési igényét. A kül­­ügy viszont gyakorta késlekedik a figyelmeztetéssel, mert tekin­tettel kell lennie politikai szem­pontokra - összegezte a német dpa hírügynökség az utazási pa­radicsomokban jelentkező ve­szélyek hatásait. Orosz rendőrök málhás kocsira tesznek egy sebesültet, miután nagy erejű pokolgép robbant Vlagyikavkaz piacán. A világon bárhol előfordulhatnak terroristamerényletek MTI-telefotó Mikor van szükség a legnagyobb türelemre? Fiatal leányokkal és idős fér­fiakkal szemben van szükség a legnagyobb türelemre...­­ Az okos ember rendszerint türelmes is. Türelmetlenné ál­talában akkor válik, ha butá­val találkozik, aki meg akarja győzni. Aki képes arra, hogy türelmes legyen az anyósával szemben, az igazán szeretheti a lányát (vagy fiát). # A türelmetlen ember még azt is hajlamos elkapkodni, ami hosszabb ideig is örömet okoz­hatna neki. Aki képes hosszú ideig türel­mesen várni, az a lemondásra is képes. # Látszólag a legtöbb gondot a türelmetlen politikusok és a türelmetlen pedagógusok okoz­zák. Donát Róbert E­zer veszélyt rejt magá­ban, ha az embernek jelentősebb tartozása van. Elvehetik feje fölül a te­tőt, jöhet a végrehajtó, s az sincs kizárva, hogy hitelezője pénzbehajtókat küld rá. Ha kell, ütnek az utóbbiak, a vastag nyakú legények, mint ismeretes a kri­mikből, nem minden esetben a törvényes utat választják, ami­kor megegyeznek megbízójuk­kal. Amennyiben be tudják haj­tani a kintlévőséget, az összeg 40-60 százalékát vágják zsebre, úgymond munkadíjként. Ezek­ben a körökben olyan egyez­ségek is születnek, hogy az illető fele áron eladja a behajthatat­lannak tűnő hitelét - a többi már nem az ő dolga. Hogy miért vonnak be néhá­­nyan alvilági figurákat néhány százezer vagy akár több millió forint visszakövetelésébe? A hazai gyakorlatot jól ismerjük: néhány évi pereskedés után hiá­ba mondja ki a bíróság jogerős ítéletében a tartozás visszafize­tését, az illető csak széttárja a kezét, mondván: tőle aztán sem­mit nem lehet lefoglalni. A há­zát már régen gyerekei nevére íratta, a lakásában talált értékek pedig az elvált - legalábbis pa­píron - felesége nevén vannak, így hát törvényes úton esély sincs akár egyetlen fillér vissza­fizetésére sem. Ekkor lépnek színre a több­nyire tar fejű, a világirodalom­ról ugyan keveset tudó, viszont kemény öklű fiúk. Módszerük ezerféle s roppant célratörő. Többnyire először telefonon je­lentkeznek be az adósnál, s vá­lasztékos szavakkal figyelmez­tetik az „elfelejtett” tartozására. Aztán persze személyesen is megjelennek, ami hatásosabb, hiszen találkozáskor elég szem­betűnő az erőegyensúly eltoló­dása... Pár napos gondolkodási időt hagynak, majd keményebb hangnemre váltanak: megfe­nyegetik a családtagokat. „Fel­ajánlják”, hogy majd ők hazakí­sérik a gyereket, az asszonyhoz pedig gyöngédek lesznek... Ha ezek a figyelmeztetések nem használnak, s az illető még mindig nem fizetett, eseten­ként keményebb módszerekhez nyúlnak. Emberüket megvárják a munkahelyén vagy lakása kö­zelében, netán addig követik, míg négyszemközt nem lehet­nek vele, aztán rábírják: ugyan, üljön már át az ő kocsijukba, elmennek vele városnézésre... Ilyen utazások alkalmával a sza­vak helyett már általában az ök­lök beszélnek. Néhány ütés a gyomorra - a későbbi látleleten ez nem látszik -, majd kezdődik elölről az alkudozás. Hogy, hogy nem, néhány se­gédeszköz is előkerül az ülések alól. Megmutatják, hogy a base­ballütő milyen kemény, s nem veszélytelen a boxer sem. Aztán a kényszerű utazás főszereplője hideg vasat érez tarkójánál, majd elfogja a rémület, amikor csőre húzzák a pisztolyt. Volt, akit kivittek a város határába, ahol nyakig beásták a földbe, s csak másnap reggel mentek ér­te. A­ szerencsétlennek elég időt hagytak a gondolkodásra... Mélyen hallgatnak Esetenként különös alku köt­tetik. A szorult helyzetbe került adós ráígér arra az összegre, amiért őt meg kellett volna ver­ni. Persze ez még nem jelenti azt, hogy végleg eltűntek a feje fölül a viharfelhők. Könnyen elképzelhető, hogy egy másik banda jön - talán éppen az elő­zőek tippje alapján -, s minden tortúra kezdődik elölről. Nehéz kiszállni a körből. A rendőrségen nem egy alka­lommal azt jelenti be az adós, hogy órákkal korábban kirabol­ták. Később kiderül, hogy a be­hajtónak átadott értékek „eltű­nését” valahogy igazolni kellett a család vagy a vállalkozás tag­jai előtt. Fél feljelenteni az önbí­­ráskodókat, ezért inkább a zsa­rukat próbálja átverni. Akkor hallgat csak igazán a sarokba szorított kétes hírű üz­letember, amikor a számára már kellemetlenné váló ügyből sze­retne kiszállni, úgy, hogy tarto­zását nem egyenlíti ki társai­nál. Ebbe a körbe többnyire azok tartoznak, akik olyan éj­szakai szórakozóhelyeket tarta­nak fent, ahol lányokat éppúgy lehet kapni, mint drogokat. Akik ebben a világban rossz lóra tet­tek, a zsarolók kegyetlen mód­szereivel találkozhatnak. Ilyen­re volt példa évekkel ezelőtt a Balaton-parton, amikor egy vál­lalkozótól úgy próbáltak behaj­tani több százezer forintot, hogy kilátásba helyezték, ha nem fi­zet, levágják az egyik ujját... Végül is maradt az ujj, csupán néhány vércseppet kellett feltö­rölni a hétvégi ház padlójáról. A nevük elhallgatását kérő Balaton-parti vállalkozók sze­rint ma már nem az éttermek a célpontjai az úgynevezett védel­mi pénzt szedőknek, sokkal in­kább a diszkók, ahol a mindin­kább terjedő drog játssza a fő­szerepet. Abban van a nagy üz­let, és persze mára már a nagy büntetés lehetősége is... De ami­kor fut a terjesztővel a szekér, éppen akkor gondolna arra, hogy netán ő is lebukhatna? Önbíráskodók és zsarolók Alkalmanként baseballütővel „győzik meg” az adóst... Illusztráció: Áfrány Törlőkendő, műszer a 10^X* Mindig nagy érdeklődést vált ki, a közvéleményt is megosztja, ha orvosi műhibaperről ad hírt a média. Szülésnél elkövetett gondatlanság, vagy ha a„ jól sikerült” műtét után derül ki, hogy a beteg hasában maradt egy műszer vagy törlőkendő, valóban be nem látható következményekkel járhat. Több száz műhibaper A kirívó példa kapcsán az emberek többsége úgy gondol­ja: sok a végzetes következ­ménnyel járó orvosi beavatko­zás, de csak a töredéke kerül nyilvánosságra. - Valóban így van ez? Sok a rejtve maradt „ál­dozata” az orvosi gyakorlatnak? - kérdeztük dr. Szűcs Péter ügy­védet, aki az ilyen típusú perek­re szakosodott fővárosi munka­­közösség tagja. - Tény, hogy több az ilyen jellegű per, mint amennyiről a napisajtó megemlékezik. Nap­jainkban több száz műhibaper van folyamatban. Természete­sen azzal is számolni kell, hogy feltehetően még több eset for­dul elő, de nem mindenki fordul bírósághoz, a hosszú ideig zaj­ló eljárástól, az elhúzódó pertől, az időt és türelmet próbára tevő procedúrától tartva. Vagy egy­szerűen nem tudják, milyen mó­don van lehetőség a jog érvé­nyesítésére.­­ Voltaképpen mit is neve­zünk orvosi műhibának? - Anélkül, hogy a bonyolult jogi formulákat idézném, olyan jogellenes, felróható károko­zást, amelynek alapja az orvo­si tevékenység. Bár ez éppen olyan felelősségmeghatározás, mint bármely más, tényeken nyugvó károkozás. A különbség abban áll, hogy a kárra vezető magatartás alapja orvosi tény­kedés, ezért az erre a szakterü­letre vonatkozó szabályok hatá­rozzák meg a mércét is. Ilyen jellegű károkozás „tárgya” ma­ga az emberi élet, a testi épség, egészség. Ez pénzben egzakt módon nem kifejezhető, ugyan­is az élet, az egészség nem reprodukálható. A kártérítést megállapító jogerős ítéletnek a peres eljárásokban anyagi és er­kölcsi összefüggése van. Meg kell jegyeznem, hogy sok ügyfél adott esetben többre tartja az er­kölcsi oldalt. Az erkölcsi oldal alatt azt kell értenünk, hogy a Magyar Köztársaság felelős bí­rósága ítéletében megállapítja, hogy adott esetben az alperes - például az orvos - jogellenes és felróható magatartásával okoza­ti összefüggésben következett be a károsodás. Az anyagi oldal értelemsze­rűen az elszenvedett sérelem összegszerű jóvátételét jelenti. Azaz olyan, a kár jellegéhez ké­pest más előny, amely hozzáve­tőlegesen alkalmas lehet arra, hogy az elszenvedett sérelmet kiegyenlítse, illetőleg a vagyon­ban ténylegesen bekövetkezett kárt teljes egészében pótolja. Bizonyítani is kell - Az aggódó hozzátartozók vagy maga a beteg valószínűleg többször érzi, gondolja, hogy gyógyulása érdekében nem tett meg mindent az orvos, az egész­ségügyi személyzet. Mi az, ami ténylegesen a kezelőorvos számlájára írható, hiszen az or­vostudomány határai végesek? - Az egészségügyi törvény, a régi és az új is pontosan kimond­ja, hogy az orvosnak gyógyító­tevékenysége körében a legna­gyobb gondosság és körültekin­tés követelménye szerint kell minden esetben eljárnia. Termé­­szetesen törvényi előírás betar­tása mellett is előfordulnak tra­gédiák. Minden embernek joga van polgári bírósághoz fordul­ni, ha úgy véli, hogy a nála vagy a hozzátartozóján s tett sérülést nem a k­or gondossággal és körüli­, ütés­sel végzett orvosi munka előzte meg. A polgári perben viszont a felperesnek kell bizonyítania, hogy az alperes - például az or­vos­­ kárt okozott. Fontos tudni, hogy az alperesnek azt kell bizo­nyítani, hogy a károkozás neki nem róható fel. Amennyiben ezt nem tudja bizonyítani - azaz nem tudja magát a felelősség alól kimenteni -, a kártérítési fe­lelősségét a bíróság meg fogja állapítani. Ilyen esetekben nem közvetlenül a kifogásolt tevé­kenységet végző orvos vagy az egészségügyi személyzet ellen indul a per, hanem az intézmény ellen, melynek alkalmazottja az orvos. Ötmillió forintig fizetnek a biztosítók Mind a vállalkozó orvos, mind az egészségügyi intézmé­nyek részére kötelező a felelős­ségbiztosítás. Tehát az úgyne­vezett műhibaperekben a har­madik szereplő általában a biz­tosítótársaság, amely nem al­peresként, hanem beavatkozó­ként lép a perbe az alperes per­­nyertessége érdekében. A jelen­legi biztosítási szerződések ér­telmében ötmillió forint összeg­határig vállal helytállási kötele­zettséget a biztosító. Ezek a pe­rek természetesen nem csak az eset megtörténte időpontjában kezdeményezhetők, az általá­nos elévülési idő öt esztendő. Ha a bíróság elmarasztalja az intéz­ményt, ez önmagában nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy felje­lentés alapján büntetőeljárás is induljon. Ennek az alanya csak és kizárólag természetes sze­mély lehet. Vagyis a beavatko­zást végző orvos és nem az in­tézmény. L.Gy. Tud róluk a rendőrség is A fent leírt gondolatokat osz­tottuk meg dr. Horeczki László ezredessel, a megyei főkapi­tányság bűnügyi igazgatójával, aki mindezekkel kapcsolatban annyit jegyzett meg, hogy ter­mészetesen tud a rendőrség a pénzbehajtásokról, de addig nem tehetnek semmit, amíg a szorult helyzetbe került adós nem kéri a segítségüket. Ha rá is kérdeznek, általában letagadják, hogy nehézfiúk megfenyegették őket vagy családtagjaikat. Az ezredes elmondta, évente négy-öt alkalommal kell közbe­lépniük, amikor önbíráskodókat vagy zsarolókat jelentenek fel náluk. A köztudatban komman­dósoknak ismert fekete ruhások minden esetben hibátlanul meg­oldották feladatukat, a törvény­telen úton pénzt követelőket egytől egyig rács mögé dugták. Mátételki András

Next