Napló, 1999. október (Veszprém, 55. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-26 / 249. szám

1999. október 26., KEDD Gyorsabb és hatékonyabb szállásfoglalás Tihanyban Az internet egyik fő gyakorlati alkalmazási területe az indulás­tól kezdve az idegenforgalom. Ez az ágazat már korábban is használt különböző zárt számítógépes rendszereket a menetje­gyek értékesítésére, az utak, szálláshelyek lefoglalására és friss információk közvetítésére. Az igazi fejlődés lehetősége azonban csak mostanában következett be, amikor nem csak a cégeknek, hanem a potenciális ügyfeleknek is elérhetővé vált a hálózat. Megyénk legnagyobb egész éven át működő szálláshelye, a Club Tihany évek óta megtalál­ható szolgáltatásaival a szű­­kebb-tágabb térséget vagy ép­pen az ország szálláshelykínála­tát bemutató lapokon. Igazi of­­fenzívába azonban csak az utóbbi évben kezdtek. - Szilárd meggyőződésünk, hogy az internet terjedése alap­jaiban fogja megváltoztatni a tu­risztika területén működő cégek értékesítési rendszerét. Ezért mindenképpen foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel - magya­rázza az erősödő figyelmet Kot­tár Péter értékesítési igazgató­­helyettes. Az egyszerű információs la­pokon kívül már eddig is több közvetlen értékesítéssel foglal­kozó rendszerben megtalálható az ajánlatuk, és a közeljövőben újabbakhoz akarnak csatlakoz­ni. A szolgáltatások, árak egy­szerű bemutatása mellett ezeken az oldalakon lehetőség van arra, hogy az üdülőfalu által biztosí­tott szálláskeretből az érdeklődő azonnal lefoglalja magának a helyet a kiválasztott időpont­ban. Ez a rendszer már sokkal gyorsabb a korábbi, levelekkel, faxokkal, telefonokkal intézett kapcsolatnál, ugyanakkor még mindig sok bizonytalanságot hordoz magában, mert a lekö­tött szálláshelykontingens sorsa csak a lefoglalás után válik biz­tossá.­­ Az ilyen oldalak gyakorla­tilag az oldalakat működtető utazási irodák és a végfelhasz­nálók, a leendő vendégek között biztosítanak közvetlen kapcso­latot, nem a szálloda és a vendég között. Ennek kialakítása a kö­vetkező lépés lesz. Azt szeret­nénk elérni, hogy a vendégek közvetlenül nálunk, a saját olda­lainkon is tudjanak foglalni. Ma is van lehetőség arra, és sokan élnek is vele, hogy az interneten olvasott ajánlatunk alapján e­­mailben megrendelik a szolgál­tatást, s mi ugyanilyen formá­ban azonnal vissza is igazoljuk a megrendelést. De egy olyan mo­dellt akarunk kialakítani, ami­kor mindezt már egy elektroni­kus rendszer automatikusan működteti. Az igazgatóhelyettes szerint az ilyen rendszerek beindulása forradalmasítani fogja a szállo­dák értékesítési rendszerét. A leendő vendég - legyen az adott pillanatban a világ bármely pontján - ugyanolyan lehetősé­gekkel rendelkezik majd a fog­lalásnál, mintha a szállodában beszélne a recepcióssal. Aki előbb „érkezett”, azé a hely, szögezi le Koltai Péter. Véleménye szerint az interneten alapuló működés felgyorsítja a kapcsolatot, a pénzhez jutást, s kizárhatók vele a jelenlegi rend­szerből következő túltöltések. Ugyanakkor azt sem titkolja, hogy az új szisztéma kiépülése sok utazási irodát kellemetlenül érint majd, hisz kihagyásukkal jönnek létre az üzletek. Persze erre még várni kell, bár a jelek biztatóak. A Club Ti­hany naponta ma is 8-10 e-mailt kap, amelyben érdeklődnek a szolgáltatásokról, vagy küldik a rendelést. Az eddigi legnagyobb internetes foglalásra a közel­múltban került sor. Egy szoft­verfejlesztéssel foglalkozó vál­lalat munkatársai az interneten talált információk alapján ke­resték fel az üdülőfalut, és fog­laltak helyet novemberre egy 200 személyes rendezvényhez.­ ­ffy FÓKUSZ NAPLÓ 5 Sem meleg víz, sem fűtés Szinte hihetetlen, az október 15-ével indult fűtési szezon kezde­te után is van olyan épület a megyében, ahol nincs távhőszolgál­tatás. Az egykori VÁÉV egykori munkásszállójában - ma tár­sasház - nem először van gond a fűtéssel, de eddig mindig sike­rült megoldani a problémát. Ma erre csekély az esély. A szolgál­tatásra vállalkozó Kazánház Kft. felszámolást kezdeményezett maga ellen, a Kögáz pedig már a gázórát is leszerelte, így sem meleg víz, sem pedig fűtés nincs az épületben. A Veszprém, Házgyári út 1. alatti tízemeletes toronyépületet a felszámolt VAEV „hagyta hát­ra”. Az egykori munkásszállót társasházzá alakították, így ma állandó lakók élnek itt. Nem minden probléma nélkül. Bírósági végzés A fűtéssel már 1996-ban vol­tak gondjaik. A szolgáltatást végző Veszprém Ingatlangaz­dálkodási és Befektetési Rt. a lakók tartozásaira hivatkozva megszüntette a szolgáltatást. A lakók perre mentek. A Veszp­rém Városi Bíróság 7. P. 23.227/ 1996/4. végzése szerint a fűtés­szolgáltatást meg kell kezdeni. Ezt követően a lakók 1997. ápri­lis 23-án szerződést kötöttek a szolgáltatóval, melyben megál­lapították, hogy a felek között távhőszolgáltatási jogviszony áll fenn. A megállapodást a Veszprém Városi Bíróság 1997. május 22-én jóváhagyta. A szolgáltatással hosszabb időn keresztül nem volt jelentő­sebb probléma. A tevékenysé­get 1997. július 1-jétől a Kazán­ház Kft. vette át. Idén nyáron aztán robban a bomba: 1999 jú­niusáig a kft.-nek 3,5 millió fo­rintos tartozása halmozódott fel a Kögáz felé, ezért ettől a hónap­tól a gázszolgáltatás szünetel. (Nem árt megjegyezni, a nagy összegű tartozás a lakók fizetési készségének hiánya miatt áll fenn.) Mára már a gázórát is le­szerelték. A Házgyári út 1. alatti társas­ház elnökét, Tóth Lászlót szep­temberben hivatalosan is tájé­koztatták arról, milyen problé­mák vannak a szolgáltatással. A Kazánház Kft. ügyvezető igaz­gatójának, Szíjártó Jánosnak a levele arról is szól, hogy a társa­ság megindítja a felszámolási eljárást. E reménytelennek tűnő helyzetben Tóth László levél­ben kért segítséget a veszprémi polgármesteri hivataltól. Válasz - melyet Rácz Sándor készített elő és Borbásné dr. Büki Szilvia jegyző írt alá - október 12-i dá­tummal érkezett. Távfűtés vagy sem? Ebben az áll, hogy meg kell vizsgálni, a Kazánház Kft. való­ban megfelel-e a távhőszolgál­tatás műszaki és jogi fogalmá­nak. Figyelemmel arra, hogy a kft. működési engedély iránti kérelmet nem terjesztett elő, ok­kal vonható le az a következte­tés, hogy a társaság saját magát sem tekintette távhőszolgáltató­­nak - áll a levélben. A jegyző véleménye szerint a megrende­lők és a Kazánház Kft. között létrejött kötelmi jogviszonyban a polgármesteri hivatal félként nem szerepel, és hatóságként sincs lehetősége a feleket rábírni a szerződésnek megfelelő ma­ A lakásszövetkezet elnöke szerint mindezeknek több dolog ellentmondani látszik. Ők a fű­tési rendszerrel kapcsolatban már 1996 decemberében készít­tettek igazságügyi szakértői véleményt. Szigeti Ferenc szak­értő a vizsgálatai során arra a megállapításra jutott, hogy a Házgyári út 1. alatti épület táv­fűtésesnek minősül. Tóth László azt sem érti, mi­ért kérdőjelezik meg a Kazán­ház Kft. tevékenységi körét, amikor az a cégbírósági bejegy­zés szerint távhőszolgáltató te­vékenységet (TEÁOR 4030) végez. Arról nem is beszélve, hogy a városi bíróság végzésé­ben is távhő-szolgáltatási jogvi­szony szerepel. Ráadásul az 1998. évi XIII. törvény 6. §-a szerint a települési önkormány­zat köteles biztosítani a távhő­szolgáltatásba bekapcsolt la­kóépületek távhőellátását. Veszprém jegyzője, Borbás­né dr. Büki Szilvia kérdésre megerősítette a válaszában leír­takat, eszerint az önkormány­zatnak semmi köze az épület­hez, a fűtéshez, ezért ez ügyben felelősségük sincs. Anyagi hozzájárulást a hivatal gaz­dasági helyze­te miatt nem tud adni - egyébként ilyen kérés még nem érke­zett­­, már csak azért sem, mert ezt a helyzetet az ott élők terem­tették. Sze­mély szerint megérti a problémát, tudja, hogy a lakókat nem lehet egy ka­lap alá venni. Úgy véli, a gondokat há­zon belül kel­lene rendezni. Miközben tart a huzavona, a társasházban nincs sem meleg víz, sem fűtés, 250 lakó (köztük kisgyermekek és öregek) vacog a hidegben. Tóth László sürgős­séggel levelet intézett Gönczöl Katalin ombudsmanhoz, a vá­laszára még várnia kell. Fáznak a lakók A helyzet egyre veszélyesebb és reménytelenebb. Vélhetően a hideg miatt mindenki elektro­mos fűtőtestet helyez üzembe, pedig a hálózat már a rezsókkal is elég túlterhelt. A ház villamos hálózata ezt nem fogja bírni. Fé­lő, ez esetben mindennap ké­szenlétben kell állni, nehogy le­égjen az épület. Az lesz ám még csak a meleg helyzet... Tremmer Tamás Nagy László karbantartó és kazánfűtő mutatja, hogy fémlappal zárták el a föld­gáz útját a kazánház felé Gáspár Gábor felvétele Közhivatal - tisztességgel Nem pályamódosítók, s véletlenül sem pályatévesztők. Pálya­kezdőként mindketten ezt a hivatást választották. Egyikük így, másikuk úgy, de a köz szolgálatára szerződött. Pályájuk a vár­palotai városházán, ha nem is együtt, de már egymás mellett folytatódott és folytatódik. A város önkormányzatának képvi­­selő-testülete Várpalota nívódíjával ismerte el Bakóné Pálffy Mária, a polgármesteri hivatal adócsoportjának vezetője és Szajó Istvánné, a humán közszolgálati iroda közművelődési szakreferense több évtizedes munkásságát. Két hölgy, két egymástól tel­jesen eltérő egyéniség. Mária megjelenése már nyugalmat va­rázsol a környezetére is, Szajp Istvánná (vagy ahogy a fél város ismeri: „Szajpnémagdi”) mun­kájának meghatározó közege a nyüzsgés. Mária köszöni a fel­kérést a beszélgetésre, termé­szetesen rendelkezésünkre áll. „Szajpnémagdi”, a Várpalotai napok '99 szervezésének koor­dinátora heteken keresztül úgy végezte dolgát, vagyis úgy ro­hangált, hogy valóban az utolsó pillanatig, a díjátadó megnyitó ünnepségig sikerült előtte titok­ban tartani, hogy ma este ő lesz az egyik kitüntetett. Bakóné Pálffy Mária: „Szü­lőfalumba, Mencshelyre kerül­tem vissza az iskolák után. A községi tanácshoz adóügyi elő­adóként. S már akkor is azt tar­tottam szem előtt, s igazából ma is, hogy a polgároknak a kötele­ző dolgokat el kell fogadni. Ezt a kötelezettséget elfogadtatni vi­szont nem egyszerű. Aki annyi­ra rossz szociális helyzetben van, azon segíteni is tudunk a le­hetőségek ismertetésével.” Szajó Istvánné: „Tizenkilenc évig a péti művelődési ház könyvtárában dolgoztam, kis csapatot alkottunk, népművelői feladatokat is végeztem. Más vi­lág volt, köz­vetlen kapcso­lat, közvetlen visszajelzé­sekkel, szere­tettel gondo­lok vissza rá. Azért ez a köz­vetlen vissza­jelzés megma­radt mára is, az állandó rohan­gálás közepet­te, nekem ilyen a munka­­módszerem, a temperamen­tumom, vagy lehet, ez egy születési adottság.” B. P. M.: „Ebben a hiva­tásban fontos a humánum. Hi­ába a társadal­mi, gazdasági változások, az adóval, adó­zással kapcsolatban ma is létez­nek kötelezettségek. A „Semmi­képpen nem akarom!” hozzáál­lású adózókkal nehéz szót érte­ni. Számunkra siker, ha az elvárásoknak, az önkormányzat költségvetésében előírtaknak eleget teszünk, de fontosak az apró sikerek, az egyéni problé­mák megoldásai is.” Sz. I.: „Szeretek mindig ott lenni. Akár van probléma, akár nincs, jobb személyesen meg­győződni, és segíteni is köny­­nyebb, ha látom, mi történik. Ilyen vagyok. Nem tudok lassan menni, nem tudok lassítani.” B. P. M.: „Az adócsoport egy nagy híd az önkormányzat kép­viselő-testületének elvárásai és az adófizetők között. Az össz­hangot nekünk kell megtalálni. Ez nem egyszerű. Ez a híd ütkö­zőfelületnek is nevezhető, még ha a tervezéskor természetesen számolunk az adóképességgel is. Az adófizetők nyolcvan szá­zaléka becsülettel helytáll, de, bizony, akadnak kemény szituá­ciók is. Amikor az emberi mi­voltunkat sem nézik, amikor sok mindent le kell nyelnünk az ügyfelektől. Nekünk kell meg­magyarázni, miért kell adót fi­zetni, s azt mire fordítják.” Sz. I.: „A humán közszolgá­lati irodán végzett munka némi­képpen látványosabb, mint más hivatali tevékenység, bár azon­nal fel tudnék sorolni tizenöt­húsz olyan kollégát a városból, akik már megérdemelték volna az elismerést. Ez nem az a hiva­tás, ami fél nyolctól négyig tart, amit le lehet tenni. Nem csak a hivatalos munkaidő utáni vagy a hétvé­gi rendezvényekre gondo­lok. Én nem tudok kikapcsolni, néha éjjel is jár az agyam, pél­dául mosogatás közben két pa­pír van mellettem, az egyikre írom, mit kell bevásárolni, a má­sikra a munkával kapcsolatos ötleteket.” B. P. M.: „Akinek hivatástu­data van, annak presztízs a köz­­tisztviselőség. A nívódíjról pe­dig azt gondolom, ha a kitünte­tés egy személynek is szól, azért ezzel egy csapat, a palotai adó­csoport munkáját ismerték el. Ami az átlagosnál több? A fel­lebbezések elbírálását, a felülbí­­rálatokat helytállónak minősí­tették, szinte minden esetben. Talán ezért...” Sz. I.: .Jólesett, nem is gon­doltam volna, hogy ennyien gra­tulálnak, ennyien örülnek ennek a kitüntetésnek. Nem tudom, van-e a köztisztviselői pályának csúcsa, ez egy örökös közszol­gálat. Tisztességgel kell végig­csinálni. Aki kérte, annak segí­tettem. Óvodások, iskolások, nyugdíjasok közel állnak hoz­­­zám. Mindig akadnak kicsi iz­galmak és kicsi örömök, nekem most például siker és boldogság, hogy Várpalotán is lesz nyugdí­jas-szabadegyetem.” (ármás) Szajp Istvánná:­­ Én nem tudok kikapcsolni, néha éjjel is jár az agyam Bakóné Pálffy Mária:­­ Ebben a hivatásban nagyon fontos a humánum Fotó: Gáspár

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék