Napló, 2001. február (Veszprém, 57. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-09 / 34. szám

2001. február 9., PÉNTEK Sok és kevés a tíz év ■ Bartók Péter Tanulságos élmény elővenni a tíz évvel ezelőtti újságokat, megnézni a közelmúlt tör­ténéseiről szóló egykori híradásokat. Szinte hihetetlen, mennyire átalakult a világ körü­löttünk egy évtized alatt. Nemhiába emlegetik gyakran, hogy az el­múlt tíz évben több minden történt Magyar­­országon, mint az azt megelőző három évtizedben. Mintha most lett volna 1991, amikor háborogtunk az éppen elszaba­duló infláción, az olajválság miatt begyűrűző áremeléseken, az alig félszáz forintra emelt benzinárakon. Túl voltunk már az első rácsodálkozáson, ami a használt nyugati autókat, a már­kás műszaki cikkeket, a gazdagabb árukínálatot felvonultató bevásárlóközpontokat illeti. A fizetésünk, jövedelmünk viszont - legalábbis nagy több­ségünknek - csak nem akart lépést tartani az amúgy óriási tempóban zajló átalakulással. Hiába volt évről évre minden ígérgetés, a választási kampányokban gyakran hangoztatott megannyi szólam, az egymást váltó kormányok- kinevezé­sk után - erről az egyről rendre szemérmesen hallgattak. Vagy ha történt is jelentősnek mondható lépés ez ügyben, mint most legutóbb a minimálbér központi emelése, akkor pontosan ki­számítható volt, hogy a magasabb adósávba kerülésse, a pluszjövedelem jelentős része visszakerült az államkasszába. (Hogy ne beszéljünk a levegőbe: a korábbi, mondjuk bruttó 33 ezer forintos fizetésből kézhez kaptunk 26 ezret, a 40 ezerből most 29 900 forintot.) így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy újra és újra fel­lángolnak a viták egy-egy munkavállalói réteg béremelési törekvései körül. Munkásgyűlések, sztrájkok, demonstrációk követik egymást, míg mások csendesen tűrik megalázó fize­tésüket. Vagy éppen az elbocsátástól rettegve szóvá sem merik tenni a munkaadók újabb és újabb trükkjeit, amivel - persze törvényesen - kijátsszák a munkavállalók érdekében hozott intézkedéseket. Nem is szólva az egyre népesebb nyugdíjas rétegről. Nekik bizony egy élet munkája után sem jut most annyi, hogy nyugodt szívvel éljék világukat, sőt a tartalékaikból még támogatni is tudják családtagjaikat. Ők azok, akik leginkább megszenved­ték a rendszerváltást, hiszen esélyük sem lehet a példaként emlegetett nyugati színvonal elérésére, az ott nyugdíjba vo­nultak életkörülményeinek megközelítésére. Hát itt tartunk most. Nem azt mondom, hogy nem léptünk előbbre, sőt... Annak idején, amikor a japán csodát emleget­ték, bizony, azt is hozzátették mindig, hogy az ottani gazdaság átalakításához csaknem két évtized kellett, nem beszélve az életszínvonal érzékelhető változásáról. De megcsinálták, és ez a lényeg. Talán mi is bízhatunk benne, hogy nekünk hamarosan szin­tén sikerül. Iskolai megkülönböztetés Bogács (mti)­­ Lezárult az ombudsmani vizsgálat a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei bogácsi általános iskola ügyében. A ki­sebbségi jogok biztosa szerint az iskola a roma gyerekek eseté­ben több ponton is megsértette az egyenlő bánásmód elvét. Az ügyben az oktatási miniszter vizsgálatot rendelt el. A magyar és a roma gyerekek külön osztályokban tanulnak, külön étkeznek, külön illemhelyet használnak, s a szünetben az udvaron is elkü­lönítve játszanak. A képen: külön étkeznek a roma származású tanulók mti-fotó: Tóth Gyula ■ Hajdú Péter Miközben a felszínen minden nyugodtnak tűnik, kölcsönös félelem bujkál a csatlakozás előtt előtt álló s a közösség befo­gadó országainak lakosaiban is. Nálunk attól félnek, hogy a ha­tárok megszűnésétől a tőkeerős EU-vállalkozások, magánsze­mélyek mindent felvásárolnak, elsősorban a földet féltjük. Pe­dig az unió szabadságjogainak része a tőke, az áruk és szolgál­tatások szabad áramlása. Aggódnak a déliek A közösség polgárai két do­logtól tartanak. A szabad letele­pedési és munkavállalási jogtól, attól, hogy az új tagországok ol­csó munkaereje megindul, s ki­szorítja őket. Vagy saját hazájuk befektetői indulnak meg keletre, ahol zöldmezős beruházások között válogathatnak, s rájuk nézve ennek is ugyanaz az ered­ménye, mint az előbbinek. De van egy harmadik félelemvonal, ami a támogatások mentén hú­zódik, a déli tagországok - a je­lenlegi támogatási rendszer fő kedvezményezettjei - aggódá­sa. Ők attól tartanak, hogy a len­gyel, cseh, magyar csatlakozás­sal az újoncok a főleg befizető északi országok politikáját tá­mogatják, s az alapok egy része áttevődik a hústermékekre.­­ Ha 2006 előtt, 2004 körül a jelenlegi agrárpolitika keretei között kerülnek be az újak, akkor nem lesz elég pénzünk - emlí­tette egy parlamenti szakértő. Kisebb felvásárlási ár A tavaly életbe lépett, 6 évre szóló Agenda 2000 költségveté­si, bővítési programcsomag to­vábbi felvásárlásiár-csökkenté­­seket céloz. 2000 és 2002 között 20 százalékkal a marhahús, 15 százalékkal a gabonafélék inter­venciós árát csökkentik, de ugyanennyivel emelik a kom­penzációs költségeket. A tejter­mékek esetében 2006-ig marad fenn a kvótarendszer, s 2005-től csökkentik az intervenciós ára­kat, e szektorban is bevezetik a közvetlen kifizetéseket. A prog­ramcsomag reformtervezetének fontos összetevője a vidékfej­lesztés erősítése, a biotermékek, valamint a nem élelmiszer-elő­állítási célból folytatott mező­­gazdasági programok. Nem jó egyedül Eközben továbbra is a mező­­gazdaság lesz az unió legellent­mondásosabb területe. A Világ­kereskedelmi Szervezet, s azon belül az USA folytonos követe­lése az uniós támogatások csök­kentésére nem teljesül megfele­lő mértékben. Másrészt nem tudják, milyen alapokból juttat­nak majd a csatlakozó államok termelőinek? S ha igen, meny­nyit? Az Agenda 2000 mező­­gazdasági fejezete nem is terve­zi az új tagállamok termelői szá­mára a kompenzációs kifizeté­sek kiterjesztését. Két év múlva - talán ezért is - felülvizsgálják a költségvetési csomagot.­­ Ma már senki sem lelkese­dik annyira a tagságért, mint évekkel ezelőtt, de a csatlako­zók még így is jobban járnak, mintha kívül maradnának. Az Európai Unió önkéntes szövet­ség, állandó tárgyalásokban élünk egymás mellett, s ezek te­szik lehetővé a fejlődést. Más­részt ma már nem létezik más kör, amihez csatlakozni lehetne, így a belépés mellett az egyetlen alternatíva az egyedül maradni - említette Thomas Glaser, a bővítési főigazgatóság egyik vezető szakembere a belépés előtt állók esetleges kételyeire. (Vége.) Bujkál a kölcsönös félelem Ismerkedés az unió agrárstratégiájával és intézményeivel (3.) FÓKUSZ Társaság a város hasznára A Veszprém Városfejlesztési és Befektetési Rt. hozza a pénzt ■ Horváth Éva Komoly szakmai viták zajlot­tak Veszprémben, míg öt évvel ezelőtt meg nem alakult a Va­gyonhasznosítási és Befektetési Részvénytársaság, amely mára a Veszprém Városfejlesztési és Befektetési Rt. nevet viseli. Há­rom alapítója 500 millió forintos tőkével indította útjára, saját va­gyonának értéke most megha­ladja az 1,5 milliárd forintot. Maró­ti Rezső, aki a rendszervál­tásig tíz éven át vezette a várost, egy éve a társaság igazgatóságá­nak elnöke. A fél évtizeddel ezelőtti viták középpontjában az állt: szükség van-e az önkormányzati vagyon kezeléséhez egy független tár­saságra, vagy el tudja látni ezt a feladatot a polgármesteri hivatal is? Legfőképpen pedig: hoz-e hasznot a városnak az új cég? Tekintve, hogy a rendszervál­tást követően az önkormányza­tok vagyonhoz juttatása során a város jelentős mennyiségű rész­vényhez jutott, s a tulajdonában lévő ingatlanok piaci alapú hasznosítása sem könnyű fel­adat, sikerült megnyerni a kép­viselők többségét. A társaság koncepcióját az önkormányzat gazdasági bizottságának akkori elnöke, dr. Magyarády Péter dolgozta ki. Az eredeti elképzelés, ami el­sősorban a portfoliókezelést tar­totta fontosnak, mára módosult, s megváltozott nevéhez illően a társaság nagyobb részt akar vál­lalni a városfejlesztésből. Maró­­ti Rezső ennek bizonyítására számadatokat sorol: csak az el­múlt évben 44 százalékkal nőtt a társaság saját vagyona. Öt év alatt 404 millió forint adózott nyereséget értek el, az osztalék 102 millió forintot tett ki. A tu­lajdonosoknak - mára ketten maradtak - 330 millió forintot juttattak. A veszprémi önkor­mányzat 169 millió forint bevé­telt könyvelhetett el a városfej­lesztési rt. révén, ehhez jön még 124 millió a társaságnak eladott ingatlanokért. Maróti Rezső hangsúlyozza: a realizált nyere­ség 82 százaléka a tulajdono­sokhoz került. A társaság új üzleti céljainak megfelelően megváltozott a kü­lönböző tevékenységekből szár­mazó bevétel aránya is. Míg ko­rábban a pénzügyi műveletekből származott az eredmény 57 szá­zaléka, tavaly ez csak hat száza­lékot tett ki. Üzleti körökben még ma is vitatják az egyik leg­utóbbi ingatlanvásárlás jogos­ságát. Magyarán: vajon jó üzlet volt-e az Óváros téri volt kollé­gium épületét a tavaly épült üz­letközpontban lévő mélygarázs­ra cserélni, plusz még pénzt is adni érte? A döntést az igazgató­ság hozta meg, de az elnök is egyetértett vele. Az Óváros téri épületet korábban vásárolta meg a részvénytársaság, majd bérbe adta egy banknak, amely az üzletház elkészültével kiköl­tözött a volt kollégiumból. Az épület másfél évig volt a Veszp­rém Rt. tulajdonában, s 15 mil­lió forinttal többért adták el. Próbálják megakadályozni, hogy a társaság terveinek ismerete egyéni hasznot hozzon, mint vették. Maróti Rezső cáfol­ja, hogy a mélygarázsnak csak fele az övék, a 125 állásból mindössze hatnak más a tulajdo­nosa. Hozzáteszi: ma Magyar­­országon kétmillió forintnál ke­vesebbért nem épül egy parko­lóállás mélygarázsban. Az rt. az ingatlancsere mellett fizetett pénzzel együtt is 1,3 millió fo­rintért jutott egy parkolóhely­hez. Számításaik szerint körül­belül 40 százalékkal olcsóbban vették meg, mint amennyibe a beruházónak került. Azt elisme­ri, hogy még meg kell tanulniuk gazdaságosan üzemeltetni a parkolóházat, de a belváros zsú­foltságát és az Óváros tér várha­tó átépítését figyelembe véve bí­zik abban, hogy öt év alatt meg­térül ez a befektetés. A Veszprém Városfejlesztési és Befektetési Rt. az utóbbi években komoly beruházóként is megjelent a piacon. Az első jelentés ezek közül a vásárcsar­nok 400 millió forintos felújítá­sa volt, ami a városi közművek egy részének rekonstrukcióját is tartalmazta azon a környéken. A Takács-kert mintegy 300 millió forintot igényelt a társaságtól, a Kemecse utca, ahol újabb laká­sokat építenek, 28 millió forint­jába került a cégnek. A parkoló­automaták beszerzése 72 millió forintba került, s a társaság vásá­rolta a karácsonyi vásár esztéti­kus faházait is. A veszprémieket természete­sen az is érdekli: részt vesznek-e a Gazdasági Minisztérium által meghirdetett bérlakás-építési programban? Ennek buktatója egy vállalkozás számára az le­het, ha az általa fölépített és az önkormányzat által megvásárolt lakásokkal végül nem nyer a pá­lyázaton a város. A részvénytár­saság mindezek ellenére vizs­gálja a lehetőségeket, hiszen van önkormányzati tulajdonú terület, ami lakásokkal beépít­hető, de akadnak felújítandó, átalakítandó épületek is. Tavaly megváltozott a társa­ság igazgatóságának és felügye­lőbizottságának összetétele. Ez politikai konszenzus eredmé­nye, az elnök nem kívánja kom­mentálni. Azt mégis elmondja: az összeférhetetlenségi törvény 2004-ben már érvényes lesz. Készült-e etikai kódex a tár­saságnál? Miként akadályozzák meg, hogy az rt. vezetésében lé­vők, alkalmazásában állók ne használják ki a rendelkezésükre álló információkat saját céljaik­ra? Etikai kódex nem készült - válaszolta Maróti Rezső, hozzá­téve, mióta ő az elnök, ilyen ügyek nem vetődtek fel. Az is­mereteket nem lehet korlátozni, de próbálják megakadályozni, hogy a társaság terveinek isme­rete egyéni hasznot hozzon. A Veszprém Városfejlesztési és Befektetési Rt. első komoly beruházása a vásárcsarnok 400 millió forintos felújítása volt Gáspár Gábor felvétele NAPLÓ 5 RÖVIDEN Horgászmérleg Napló-információ (t. t.)­­A fogási naplók alapján a Horgász Egyesületek Veszp­rém Megyei Szövetségénél elkészítették a tavalyi statisz­tikát. A szövetséghez tartozó Veszprém megyei pecások 168 111 kilogramm halat fogtak 2000-ben. Az egyesü­letek saját vizein 81 454, míg a Balatonon 79 544 kilo­gramm hal került a szákokba. Legtöbbet pontyból fogták, több mint 75 ezer kilót, ke­szegfélékből pedig majd 70 ezer kilót vettek ki a különfé­le viz­ből. Balatoni süllőből 5871 összesen pedig 7452 kilogramm akadt horogra. Tavaly 8509 felnőtt és 451 if­júsági horgász váltott enge­délyt a megyei szövetséghez tartozó egyesületeknél. Kö­zülük mindössze 7381-en ad­ták le a fogási eredménynap­lójukat, függetlenül attól, hogy ezt január 5-ig meg kel­lett volna tenni. A statisztika tehát hiányos. A leadott nap­lók alapján az átlagfogás 22,8 kilogramm volt fejenként. Tüzelt a bútorokkal Balatonfüred (m.)­­ Egy büntetett előéletű hajlékta­lant tartóztatott le a bíróság, mert az 54 éves férfi sorra tör­te fel a nyaralókat, ahol meg­húzta magát. Éppen az egyik hétvégi ház betörése közben kapták el a rendőrök H. La­jost, aki elismerte, hogy Ti­hanyban három, Siófokon négy nyaralót „nyomott fel” az elmúlt hetekben. Élelmi­szereket, márkás italokat fo­gyasztott, a kisebb tárgyakat pedig eladta. Volt, ahol éj­szakánként az ajtókat, búto­rokat használta tüzelőnek... A többszörösen büntetett elő­életű férfi eddig tizennyolc­szor került összeütközésbe a törvénnyel, legutóbb január elején szabadult a börtönből. Elhunyt Mág Bertalan Budapest (mti)­­ Életének 90. évében elhunyt Mág Ber­talan, a magyar bűnüldözés kiemelkedő alakja, ismert krimiíró. Mág Bertalan 1945- től a Budapesti Rendőr-főka­pitányság nyomozója volt, a rablási alosztály vezetőjeként vonult 1966-ban nyugállo­mányba. Több mint harminc megjelent könyvében meg­történt bűnügyeket dolgozott fel, amelyeknek valóságos megoldása is az ő nevéhez kapcsolódott. Több könyvét a szomszédos országokban is kiadták, két kötetéből tévéfil­met készítettek.

Next