Napló, 2002. január (Veszprém, 58. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-24 / 20. szám

2002. január 24., CSÜTÖRTÖK KULTÚRA Elismerés Tarr Béla rendezőnek New York (mti) - Werck­­meister harmóniák című filmjével az elmúlt év legjobb rendezői közé került Tarr Béla New Yorkban, a Village Voice című hetilap filmkriti­kusai a harmadik helyre so­rolták a magyar filmest. Tarr Béla megelőzte többek között híres pályatársait: Ro­bert Altmant, Steven Spielber­get, Francis Ford Coppolát és Michael Hanecket. A ranglista felállításához mintegy hatvan neves kritikus adta le szavazatát a világ elmúlt évi filmtermését értékelve. Az első helyet az amerikai David Lynch szerezte meg Mul­­holland Drive című filmjével, míg a második a kínai Wong Kar-wai lett az In the Mood of Love (Szerelmes hangulatban) című mozgóképpel. Tarr Béla műve - az elmúlt évi Magyar Filmszemle fődíjas alkotása - az utóbbi éveket te­kintve az egyetlen olyan magyar film volt, amely kereskedelmi forgalmazásba került Ameriká­ban. A Werckmeister harmóniá­kat tavaly októberben­­ a rende­ző korábbi alkotásaival együtt­­óriási sikerrel mutatták be a ten­gerentúlon, többek között New Yorkban, a Modern Művészetek Múzeumában. Tarr Béla filmrendező retro­­spektívjeit emellett vetítették San Franciscóban, Chicagóban, Seattle-ben, Portlandben és Los Angelesben. A közlemény kitér arra is, hogy Tarr Béla két legutóbbi munkája, a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák világ­szerte sikert aratott az artmozik­­ban és a fesztiválokon. Az utób­bi filmet tavaly mintegy huszon­öt nemzetközi fesztiválon vetí­tették. Muzsikuspalánták tündöklése A Hotel Árkád színháztermében a város ifjúsági együttesei adtak koncertet Balatonfüred (vs.) - Az elmúlt hétvégén zenei ese­mény forrósította fel a han­gulatot a Hotel Árkád szín­háztermében: a város ifjúsá­gi együttesei adtak vastap­­sos, ráadásos koncertet. Ezek az év eleji (egyben taní­tási év derekára eső) koncertek kiválóan alkalmasak az idegen­nek arra, hogy azonos időben lemérhesse, merre is tartanak éppen azok a tanáregyéniségek, akik az önmagát mindinkább ze­nei központtá kinövő város kul­túrájának muzsikajövőjét szab­ják és folyamatosan alapozzák. Hogy a dolgok közepébe vág­junk: Ferenczy Zita tanárnő, karnagy az elmúlt évek legegy­ségesebb, legpontosabban mu­zsikáló vonós kamarazenekará­val lepte meg a publikumot. A tanárnő alkalmat ennek bizo­nyítására ezúttal is Antonio Vi­valdiban talált, akinek csillogó könnyedségűnek tűnő művei, mint a most megszólaltatott C- dúr Concertino, vagy a Taupe­­által ifjúsági zenekar számára leegyszerűsített A négy évszak­átirat a valóságban roppant fe­gyelmet és alázatot köve­telő muzsikák. Az egyformán mozduló vo­nók, a hallat­lan precizi­tás mindvégig mosolyt, örö­met szerzett a közönségnek. A Zsár Éva vezette Medi­terrán Singers, a tizenkét ifjú hölgyből álló kamarakórus az újdonság varázsával hatott. Zsár tanárnő szerintem mindig is fon­tosnak tartott két dolgot: a hang minőségét és azt, hogy növen­dékei élvezzék is azt, amit tanul­nak. Mindkét alapvetése kézzel­foghatóan benne volt a nyújtott produkcióban. Egytől egyig a hangképzés adott fokán álló énekest hallhattunk dirigáló kezeire megszólalni, s a lányok a műsor elő­rehaladtával egyre jobban élvezték, amit előadtak. Ha ők együtt ma­radnának, kö­vetkezhetne a kamarakórus­sá válás újabb lépcsőfoka: a szép hangok­ból egysége­sen muzsikáló, szólamarányos énekegyüttes jöhetne létre ebből a szép és lelkes hölgykoszorú­ból, Balatonfüred nem kis büsz­keségeként. Florváth Zoltán bármit is csi­nál, abból mindig és mindig jó fúvószenekar lesz. A tanár-kar­nagy úrnak az a legfőbb trükkje, hogy együtteseinek - a mostani­nak is - mindenekelőtt lelket ad. Ha az megvan, jöhet a szakma. (Ha lélek nem lenne, hiába min­den szakmaiság, az életben nem válna a hangszeresek akármek­kora csoportosulásából sem ze­nekar.) Nem lehet nem észre­venni azt az aprócska tenorkür­töst, aki bár alig látszik ki a hangszere mögül, de már oly ha­talmas öntudattal ül le két, nála másfél fejjel magasabb társa kö­zé és oly odaadással muzsikál, ahogy azt csak Horváth tanár bácsinál lehet. Az Ifjúsági Fú­vószenekar lelke, tartása és len­dülete töretlen. A hangjai most egy kicsit esetlegesebbek voltak a szokottnál, mert a különbö­ző minőségű­ gyártmányú hang­szerek egymástól eltérően rea­gáltak a kivételesen túlfűtött te­rem hőmérsékletére. Az együt­tes tempóinak stabilitásával vi­szont semmi gond nem lehetett: egy aprócska kis dobos olyan frenetikus produkciót nyújtott ütős társaival együtt, hogy az még az atommag széthasadását is megakadályozta volna. Összegezve: eddig sem lehe­tett panasz a balatonfüredi mu­zsikus-utánpótlásra, most aztán még az eddigieknél is ígérete­sebbnek tűnik a jövő. A Feren­­csik János Zeneiskola - mert hiszen ez a történet leginkább róluk szól! - ontja a jól képzett növendékeket. Néha elgondol­kodom: meddig? Mikor lesz elegük a zenepedagógusoknak abból, hogy tehetnek ők bár­mennyi jót és hasznosat, mu­zsikuspetárdáik, bár tucatjával indulnak neki az égnek, de nincs egy méltó hely arra, hogy valamikor igazándiból kinyithassák tehetségük csillo­gó tűzvirágait. Eddig sem lehetett panasz a balatonfüredi muzsikus-utánpótlásra, most aztán még az eddigieknél is ígéretesebbnek tűnik a jövő. A balatonfüredi vonós kamarazenekar ifjú muzsikusai örömöt szereztek a közönségnek a zeneis­kolások koncertjén Fotó: Áfrány Gábor A kis hableány varázslatos története A Kabóca Bábszínház Andersen filozofikus meséjét állította színpadra nemrég Veszprém (toldi) - Varázsla­tos világ, a vizek mesevilága elevenedett fel abban az elő­adásban, amelyet múlt hét végén láthatott a közönség a Kabóca Bábszínház előadá­sában a Városi Művelődési Központ kamaratermében. Ezúttal elsősorban a felnőt­tekhez szólt a bábjáték, Ander­sen meséjé­nek, A kis hab­leánynak az adaptációja, de - mint az az elmúlt évad­ban műsorra tűzött Szépség és szörnyeteg című darab esetében tör­tént- a közön­ség soraiban minden kor­osztály figyel­mét magával ragadta. Sar­­kadi Nagy László rende­ző rendkívül ötletes és hangulatterem­tő díszletei, a bábszereplők jellemét kife­jező és eszté­tikus jelmezei segítették a helyenként fi­lozofikusan elgondolkodtató történet színpadra állítását. A paravánt ismét félretették a báb­színészek (Dienes Andrea, Ta­más Erzsébet, Zsida Ágnes, Ko­vács Norbert, Végh Zsolt), és a megszemélyesített bábok mö­gött saját testükkel, arcukkal, gesztusaikkal, mozgásukkal is játszottak a színpadon. S mint minden hasonló stílusú előadá­son, közös ruházatuk is kifeje­zőerejű volt, ezúttal egy fényes lepelszerű öltözet érzékeltette a vizek világának, a sellők társa­dalmának rejtélyességét, titok­zatosságát. A történet tehát a tenger biro­dalmába vezeti el a közönséget, ahol a mitológiából ismert sze­mélyek, a félig emberi, félig hal­testű sellők közösségében talál­kozhatunk a kis hableánnyal, nővéreivel és a Vízikirállyal. A tizenötödik születésnapját ün­neplő kis hableány vágya valóra válik, ezentúl a felszínre úszhat, hogy láthassa az emberek föld­jét, az eget, s ismerkedhessék a számára rejtélyes és csodálatos világ lakóival, az emberekkel. Testvérei intéseit és atyja óvó fi­gyelmeztetéseit­­ ne várjon so­kat a találkozástól, s hogy örök­re boldogtalan az, aki más világ­ba vágyik - szinte meg sem hall­va készül a nagy találkozásra. Szeretne ő is emberré válni, lé­lekben halhatatlan lenni, de erre csak úgy lehet esélye a tenger törvényei szerint, ha egy földi férfi belészeret. A történet során azonban a hableány vágya betel­jesületlen marad, s végül csaló­dottan kell tudomásul vennie, az emberek világában érzelmei nem találnak igaz utat. A vissza­térés a vizek birodalmába csak kedvese meggyilkolásával vol­na lehetséges, ezért inkább vál­lalja a földi halált. Ám a mesé­ben minden lehetséges, a halál után mégis van folytatás számá­ra: a levegőlányok birodalmába kerül, és éltető célokat talál ma­gának az emberek szolgálatára. A történet fordulatait érzé­kelteti Kovács Norbert zenéje, amely hol titokzatos, lágyan rin­gatózó futamokban, hol kímé­letlen erővel, lendülettel kíséri az eseményeket. Rejtelmes, titokzatos világba, a sellők hazájába vezette közönségét a Kabóca Bábszínház A kis hableány című produkciójával Fotó: Andrányi András NAPLÓ 7 RÖVIDEN Iskolahistóriák Veszprém (TE) - Működő és megszűnt iskolák történe­tének, igazgatók, tanítók, ta­nárok munkásságának, egy­kori és később híressé vált növendékek pályaképének megírására buzdítja a hely­­történet iránt érdeklődőket a levéltár pályázata, melyet a honismereti szövetséggel és a neveléstörténeti társasággal karöltve indít útjára. A Türr az ötödik Pápa (TE)-A vegyes profi­lú (gimnázium-szakközépis­kola) középiskolák átfogó felmérési eredményei szerint a felvételi arányok alapján az 1996-2000 közötti időszak­ban egyetlen Veszprém me­gyei intézmény neve szerepel a rangsorban az országos lis­tán: a pápai Türr István Gim­názium és Szakközépiskoláé, mégpedig az előkelő ötödik helyen. Kodály emlékezete Kecskemét (mti) - Nem­zetközi zeneszerzői versenyt hirdetett Kodály Zoltán szü­letésének 120. évfordulója al­kalmából a kecskeméti Ko­dály Zoltán Zenepedagógiai Intézet. A verseny nyitott, azon bármely ország zene­szerzője részt vehet. Magyar Filmszemle Budapest (mti) - Szeré­nyebb költségvetésű, filmek­ben gazdagabb lesz a tavalyi­nál a jövő hét csütörtökön kezdődő 33. Magyar Film­szemle. A február 5-ig tartó programban harminc játék­film, tizenhat kisjátékfilm és harmincöt dokumentumfilm szerepel. A filmszemle prog­ramját a nagyközönség a Pus­kin moziban láthatja. Kisvárosi romantika fotókon Várpalota (új) - Egy új tör­ténet kezdődött Magyaror­szágon a Himnusz születé­sével: ez egy nemzeti példa­tétel, egy nemzeti önvizsgá­lat, mely a mai napig tart, melynek a nemzeti kultúra adja az alapját - jelentette ki Praznovszky Mihály iro­dalomtörténész, a Petőfi Iro­dalmi Múzeum főtanácso­sa tegnapelőtt a Jó Szeren­csét Művelődési Központ­ban rendezett városi ün­nepségen. A magyar kultúra napján az önkormányzat képviselő-testü­­lete által a közelmúltban ala­pított, első alkalommal odaítélt Szelestey László Nívódíjat ve­hette át tizenöt éve végzett kultúraszervező munkásságáért Sárvári Miklósné, a Kulturális és Humán Szolgáltató Intézet (Kuhszi) igazgatónője. Hosszú esztendők szép hagyományát folytatva a közművelődés dol­gozói idén is egy kristályvázá­val ismerték el egy kollégájuk munkásságát, ez alkalommal Urmai Józsefnéét, a Kuhszi programszervezőjéét. A kisvárosi romantika cím­mel nyitotta meg Várpalota díszpolgára, Leitner Ferenc fo­tókiállítását egy másik díszpol­gár, Huszár Pál, a Veszprémi Egyetem adjunktusa. A kiállítás eddig nem közölt, archív fel­vételeket mutat be a település 1930-1960 közötti életéről. Hu­szár doktor megnyitójában ki­emelte, a fotók a maguk mű­vészi értéke mellett különleges történeti értéket is hordoznak. Leitner Ferenc felvételei a település 1930-1960 közötti életét mutatják be Fotó: Gáspár Gábor

Next