Napló, 2002. március (Veszprém, 58. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-14 / 62. szám

2002. március 14., CSÜTÖRTÖK KULTÚRA ■ Keller György, Balla Emőke A Napló négy alkalommal választási kerekasztalt szervez, meghívja a parlamenti pártok delegáltjait - képviselőjelölte­ket, szakértőket -, hogy az álta­lunk kiválasztott, a megyében fontos kérdésekről véleményü­ket kérje. Ezúttal a kultúra, az oktatás helyzete, jövője volt a téma. A résztvevők: dr. Horváth Balázs (Fidesz - Magyar Polgá­ri Párt, Magyar Demokrata Fó­rum), Asztalos István (Magyar Szocialista Párt), Dióssy László (Szabad Demokraták Szövetsé­ge) és Rátosi Ferenc (Független Kisgazda-, Földmunkás és Pol­gári Párt). A MIÉP delegáltja nem tudott részt venni a beszél­getésen. „Lámpás” emberek Napló:­­ Az elmúlt években egyre nagyobb szerephez jutot­tak a helyi közművelődési kezde­ményezések, ám falvaink műve­lődési házai többnyire elha­nyagoltak. A városokban jobb a helyzet, de esténként olykor ott is sötétek az intézmények abla­kai. Önök hogyan képzelik el az előnyös változtatásokat? Dr. Horváth Balázs: - A rendszerváltoztatással merkan­til szemlélet bontakozott ki a társadalomban, és ez hátrányos helyzetbe hozta a helyi közmű­velődést. Az önkormányzatok 1992 óta folyamatosan rosszabb helyzetbe kerülnek, egyre ke­vésbé van lehetőségük a műve­lődés ügyét szervezni és az anyagi hátteret biztosítani. Amennyiben a Fidesz - Magyar Polgári Párt és a Magyar De­mokrata Fórum az országgyűlé­si választásokon eléri a kéthar­mados többséget, elhatározott szándékunk az önkormányzati törvény módosítása. Szűkítjük a kötelező feladatok körét. A mű­velődés megszervezése az ön­­kormányzatok feladata marad­na. Úgy látom, a művelődési há­zak, otthonok funkcióváltáson mennek keresztül. Nekünk pél­dául az volt az elképzelésünk, hogy a teleházakat ráépítjük a könyvtárakra, a kulturális léte­sítményekre, meghonosítva a 21. századi színvonalat. Tovább­ra is biztosítjuk a könyvolvasás lehetőségét, ugyanakkor a mik­roközösségeket bekapcsoljuk a teleház intézményhálózatába. A helyi művelődést tehát továbbra is az önkormányzatok kezében tartanám, bővülő anyagi forrá­sokkal. A leghatározottabban ellenállunk minden olyan kísér­letnek, amely különbséget akar tenni a kistelepülések között. Én ezeken a helyeken a „lámpás” embereket, az értelmiségieket mindenképpen megtartanám. Asztalos István: - Nemcsak a közművelődés intézményháló­zata van rossz állapotban, ha­nem az egészségügyé és az okta­tásé is. Mindez szomorúan el­torzult helyzetre utal, éppen az az intézményrendszer pusztult le, amelyik valamiképpen az emberi lét teljességét teremti meg. Az MSZP nem hisz abban, hogy önkormányzati eszközök­kel ezen a helyzeten segíteni lehet, ennek az intézményrend­szernek a jövője is állami kér­dés. Meggyőződésem, hogy olyan nemzeti intézménymeg­­óvási, -megmentési rekonstruk­ciós programot kell létrehozni, amelyik szakmailag országosan tudja koordinálni ezt a folyama­tot, a megfelelő anyagi eszkö­zök biztosításával. Létkérdés a kiscsoportos, civil közművelő­dés. Kétirányú folyamat zajlik a mai világban. Az egyik az integ­rálódás, vagyis nagy egységek alakulnak ki, a másik a kis egy­ségek elkülönülése. Az utóbbi­ak létezése és működése nagyon üdvös, kívánatos, hiszen értel­mesen eltöltött szabadidőre nyí­lik lehetőség. Tisztelettel adó­zunk azok előtt (pedagógusok, művelődési alkalmazottak), akik a meglehetősen leromlott díszletrendszerben időnként va­lóságos hősökként játsszák a maguk szerepét. Dióssy László:­­ Olyan elké­pesztő műszaki, technikai kö­rülmények uralkodnak a műve­lődési intézményekben, ame­lyek nem a 21. századhoz mél­tóak. Veszprémben a „tűzoltó­­munkák” elvégzésére egymilli­­árd forintnál többet kellene költeni. Az önkormányzatok azonban nem képesek saját for­rásból eleget tenni az igények­nek, hiszen - politikai kurzustól függetlenül - az önkormányzati finanszírozás esélyei egyre rosszabbak lettek. Úgy gondo­lom - és ez szerepel az SZDSZ Korszakváltás programjában -, hogy a közművelődési, oktatá­si fejlesztésekre, felújításokra sokkal több pénzt kell fordítani. A 21. század „írástudatlanságá­nak” számító számítógépes is­merethiányt, a műszaki feltéte­lek elmaradását is meg kell em­lítenem. A fejlesztést a műve­lődési házakra, a közösségi színterekre is ki kell terjeszteni, és a szakma művelőit is meg kell fizetni. Ezért irányozta elő az SZDSZ a százezer forintos dip­lomás minimálbér megvalósítá­sát. Következetesen ragaszkod­ni fogunk ahhoz, hogy a diplo­más minimálbér és a közalkal­mazotti bérek változzanak. Az anyagi és az erkölcsi megbecsü­lést, a technikai és infrastruktu­rális fejlesztést csak központi támogatással lehet megoldani. A közművelődési ingatlanok rendbetétele kapjon prioritást, sőt a pályázati rendszerben újak építését is meg kell jelölni. Rátosi Ferenc:­­ A művelő­dés támogatása mára állami, illetve önkormányzati feladat lett. Viszont az önkormányza­tok kötelező feladataik miatt próbálják a közművelődést ki­csit háttérbe sorolni. A kisgaz­dapártnak az volt a célja, hogy azok a művelődési intézmé­nyek, amelyek önálló forrásból nem tudják feladataikat ellátni, a megyei területfejlesztéstől anyagi támogatáshoz jussanak. Ahhoz, hogy a közművelődés, az oktatás fejlesztése nagyobb esélyt kapjon, ahhoz pénzt kell biztosítani. A mai pályázati le­hetőségek nagyon jók, viszont nem minden település részesül­het belőle. Mi azt szorgalmaz­zuk, hogy a helyben maradó adók százalékát kell növelni, hogy az önkormányzatoknak módjuk legyen a gazdálkodás mértékéről dönteni. Mostaná­ban nincsenek mecénáskodó Mediciek, az önkormányzatok­nak, a kormányzatnak kell tá­mogatni a közművelődést. Napló: -Hogyan értékelik a felsőoktatásban bekövetkezett változásokat, az integrációt, a diákhitel bevezetését? Milyen megoldásokat kínálnak a kollé­giumi férőhelybővítésre ? Rátosi Ferenc: - A Független Kisgazdapárt nem tartja szeren­csésnek az integrációt, hiszen ebben a folyamatban az egyete­mek elveszítik az arculatukat. A Veszprémi Egyetem számára ugyan előnyös volt, országos szinten nem az. Szakmai szem­pontból meg lehet magyarázni, mi mégis azt tartjuk, hogy min­den egyetemnek van egy speciá­lis, rá jellemző arculata. A diák­hitellel kapcsolatban: a kisgaz­dapárt jónak tartja a kormány lépését, hogy diákhitellel segíti azokat a rászorult diákokat, akiknek egyébként esélyük sem lenne, hogy egyetemre járjanak. Nem visszasírva a régi időket, jónak tartanánk az ingyenes fel­sőoktatást, hiszen ha egy fiatal pedagógus végez, és rögtön hi­tellel kezdi az életét, nem köny­­nyen tud előre lépni, lakást vásá­rolni. A kisgazdapárt azt mond­ja, mindenkinek ingyenesen járjon a felsőoktatási intéz­ményben való tanulás. Magyar­­országnak egyetlen lehetősége van az európai integrációban, mégpedig az, ha minél több dip­lomás, értelmes ember lesz. Jó­nak tartom, hogy a diploma mel­lé nyelvvizsgát kell tenni. Bevált a diákhitel Dióssy László: - Az egyete­mi integráció megítélésében je­lentős a véleménykülönbség köztünk. Meggyőződésem, hogy a szellemi és anyagi tőke koncentrációjára elengedhetet­lenül nagy szükség volt. A Veszprémi Egyetem számára ez komoly versenyelőnyt jelent, és olyan pozíciót, ami a Dunántú­lon jelentős mértékben megszi­lárdítja a helyzetünket. Az in­tegráció a keszthelyi kar számá­ra is sok lehetőséget hozott, ami­vel egy kisváros már nem él­hetett volna. Veszprémnek az anyagi, szellemi tőkét megfe­lelően kell gondozni, ezért dön­tött úgy az önkormányzat, hogy az egyetemmel együttműködve kollégiumi férőhelyeket biztosí­tunk vagy közösen pályázunk bérlakás-építési programra. Úgy véljük, a diákhitel intézmé­nye bevált, azt fenn kell tartani. A családok számára a kollégium a legnagyobb kérdés, ezért sze­repel az SZDSZ Korszakváltás című programjában, hogy kor­mányra kerülés esetén a követ­kező négy évben tízezer kollégi­umi férőhely biztosítása valósul meg. Támogatni kell a nem la­kóhelyükön tanuló hallgatók lakhatását, a mindenkori mini­málbér egynegyedét szánjuk ha­vonta erre a célra. A hallgatók segítésének van még egy eleme, ez pedig a kedvezményes szá­­mítógép-vásárlási lehetőség. Asztalos István: - Nyilván azért, mert a Veszprémi Egye­tem végül győztesen került ki az integrációból, a folyamatot alapvetően pozitívnak értéke­lem. Sokszor elmondtuk, hogy az egyetemet a városfejlesztés kitörési pontjának tartjuk, most van olyan egyetemünk, amelyik ezt a reményünket valóra is vált­hatja. Amikor a Horn-kormány bevezette a tandíjat, akkor azt gondoltam, ez nagy hiba volt, amikor a Fidesz-kormány in­gyenes egyetemi oktatásról be­szél, azt gondolom, hogy ez nem igaz. Nem hiszem, hogy az egyetemi oktatás valaha ingye­nes lesz, a kérdés, hogy az egye­temi tanulmányok költségei esélyrontóak-e vagy sem. Egyetértek a diákhitel bevezeté­sével, ez egy olyan értelmes be­ruházás, amit a fiatalok életpá­lyájának alakulása visszaigazol. Én is úgy gondolom, a kollégiu­mi kapacitás kulcskérdés. Több­ször elmondtuk, hogy ingyenes­sé kívánjuk tenni a lakóhely és az egyetem közötti utazást. Mi az érettségi plusz három prog­ram bevezetésére törekszünk. Azt akarjuk, hogy minden érett­ségizett diáknak legyen egy in­gyenesen megszerzett nyelv­vizsgája, eurokompatibilis szá­mítógépes ismeretei, illetve jo­gosítványa. Horváth Balázs: - Az integ­rációval egyetértünk, a Veszp­rémi Egyetem képes volt integ­rálni, befogadni kart. Az egye­tem meghatározó a város életé­ben, a közép-pannon térségben is. A 8-as főút fejlesztésével ki­alakuló Ajka, Veszprém, Vár­palota logisztikai tengely egyik hajtómotorja lesz a Veszprémi Egyetem. A kiművelt emberfők megteremtése, az „emberfara­gás” nagyon fontos, politikai és erkölcsi baklövésnek tartom, hogy a Horn-Kuncze kormány bevezette a tandíjat. A költség­­vetés részére minimális volt a hozadéka, örömmel asszisztál­tunk ahhoz, hogy ezt a döntést megváltoztassuk. Erre épült a diákhitel, az első diploma meg­szerzése lényegében ingyenes. A másoddiplomák ingyenessé tételében óriási viták voltak, én azt képviseltem, hogy próbáljuk ingyenessé tenni, a foglalkozá­sok között ma nagy a mobilitás. A kollégiumi férőhelyek érde­kében a kormány pályázatot hirdetett. Evidencia, hogy aki középiskolában végez, az egy nyelvet elsajátít, de azt ellenzem és soha nem fogok asszisztálni ahhoz, hogy az érettségi mellé ingyen járjon vezetői engedély. Alacsony bérek Napló: - Milyen változások várhatók a közoktatásban, mi­ként rendeznék a pedagógus­­béreket, jónak tartják-e a minő­ségbiztosítást, a pedagógus életpályamodellt? Asztalos István: - Az oktatá­si rendszer lételeme az állandó­ság, az oktatási rendszer a legne­hezebben a rövid időszakokban bekövetkező változásokat képes tolerálni. A szocialista párt ne­vében szeretnék megnyugtatni minden pedagógust, hogy szo­cialista kormány esetén nem szakítunk a kerettanterv rend­szerével, nem nyúlunk hozzá. Az esélyegyenlőségről szólva, nemcsak a diákok közt van sú­lyos esélyegyenlőtlenség, de a pedagógusok között is: esély­­egyenlőtlenségi állapotot vállal az, aki ma pedagógusnak megy. A magyar oktatás rendszere kontraszelektálódik, nehéz megtartani azokat a kollégákat, akiknek eladható tudásuk van a versenyszférában. Az oktatási rendszer működtetését a tehetet­lenségből helyben maradókra és a szent őrültekre, a megszállot­takra felépíteni nem lehet. A mi­nőségbiztosításnak nem vagyok híve, az oktatásban a minőség fogalmát nem lehet összekever­ni a minőségbiztosítással. Az ipari szférában a minőségbizto­sítás egyik feltétele, hogy szab­ványos alapanyaggal kell dol­gozni. Szeretném látni azt, aki az oktatásban a szabványos alapanyagról gondoskodik. A béremelésről mi azt mondjuk, hogy első lépésben legalább azonnal harmincszázalékos plusz bértömeget kell beáramol­tatni az oktatásba. Egyetértek a minimálbér-emeléssel, a gond, hogy nem épült be a bértáblába. Horváth Balázs: - Nyilván Pokorni és Pálinkás miniszter urak is ismerik és olvassák Sza­bó Dezsőt, aki azt írta, korgó gyomorral nem lehet a Him­nuszt énekelni. Korgó gyomor­ral olyan jellegű, idegi megter­helést jelentő munkát, mint amit a pedagógus végez, nem lehet végezni. Egyértelmű a kormány döntése és kormányra kerülé­sünk esetén így is fogjuk csinál­ni, a pedagógus-minimálbér százezer forint lesz, és az életpá­­lyamodell alapján ez megfelelő­en emelkedik. Tragédia, hogy alacsonyak a pedagógusbérek, de nagyobb tragédia, hogy a ma­gyarországi bérezésen belül rendkívül alacsonyak ezek a bé­rek. Ezen a lehető leggyorsab­ban változtatni fogunk. Egy do­logról még nem beszéltünk. Az egyik legnagyobb gond a roma­kérdés, az egyik legfenyegetőbb veszély, ha hathatós eszközök­kel a cigánykérdést nem kezel­jük. Ezért van nagy jelentősége annak az iskoláztatási rendszer­nek, amellyel roma fiatalokat próbálunk bevinni az iskolába. Rátosi Ferenc:­­ A pedagó­gusok kiszolgáltatottak az állam­­apparátusnak, az önkormányza­toknak, a kormányzatnak. Peda­gógusaink, iskolarendszerünk jelenleg alulfinanszírozott. Ez az első olyan probléma, ami miatt az önkormányzatok kény­telenek szigorú takarékosságot elrendelni az iskolákban. A pe­dagógustársadalomban ez úgy jelenik meg, hogy van egy fenn­tartó önkormányzat, amely atyáskodik, és szigorúan próbál­ja őket fogni. A béreket normá­lis szintre kell felhozni, ponto­san azért, hogy a pedagógusok érezzék a megbecsülést. A má­sik probléma, hogy az informa­tika- és nyelvtanárok elmennek a versenyszférába. Biztos, hogy nem tudunk annyit fizetni, mint a versenyszférában, de fontos lenne, hogy a pedagógusokat legalább erkölcsi elismeréssel próbáljuk megtartani. Ha nem becsüljük meg a pedagóguso­kat, olyan szelekció alakul majd ki, hogy azok maradnak, akik­nek nincs hova menniük. A kis­gazdapárt programjában szere­pel, hogy a pedagógusoknak biztos anyagi hátteret kell bizto­sítani. Dióssy László: - Elsősorban az anyagi megbecsülésről be­szélnék. Az egyik a bevezetett minimálbér és az azzal kapcso­latos feszültségek, a másik pe­dig az, hogy az informatika- és nyelvtanárok csak úgy rajzanak el a közoktatásból a piaci szféra felé. Boldog vagyok, hogy a százezer forintos minimálbér szerepel a Fidesz-MDF prog­ramjában is, hiszen ez egy évvel ezelőtt a Korszakváltás című SZDSZ-programban szerepelt. A százezer forintos diplomás­minimálbér és a bértábla kiala­kítása mellett az SZDSZ egy kétkulcsos személyijövedelem­adó-táblát szeretne bevezetni; a személyi jövedelemadó kétmil­lió forintig tizennyolc százalék, évi kétmillió forint feletti jöve­delem után harminchat százalék lenne. Az elemzések szerint évente 240-280 milliárd forin­tot jelent, figyelembe veszi az ország teherbíró képességét. A másik fontos dolog a minőségi bérpótlék megemelése, vala­mint a továbbképzési támoga­tás megduplázása, hiszen ered­mény akkor várható, ha az okta­tók is lehetőséget kapnak a to­vábbképzésre, a nyelvtanulásra, az informatikai ismeretek elsa­játítására. 10 Középpontban a kultúra és az oktatás A Napló választási kerekasztala négy parlamenti párt delegáltjainak részvételével Dr. Horváth Balázs, Rátosi Ferenc, Dióssy László és Asztalos István (balról jobbra) válaszolt munkatársaink kérdéseire Fotó: Andrányi András NAPLÓ 9

Next