Napló, 2002. március (Veszprém, 58. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-31 / 13. szám, Vasárnap Reggel

2002. MÁRCIUS 31. A páratlan páros Mindig is híresek voltak szó­kimondásukról. Most sem ta­gadták meg önmagukat, telje­sen őszintén válaszoltak min­den kérdésre, noha nem egy esetben igencsak más álláspon­tot képviseltek még egymással szemben is. Boros Lajos és Bochkor Gábor elmesélte, hogy amikor áttekertek a tv2-höz, senki sem kalkulálta be, hogy ők teljesen újoncok a televíziós talkshow-k világában, így nem volt számukra meglepetés, hogy a nézettségi mutatóik kezdet­ben nem voltak a várt eredmé­nyek közelében. A választási kampány durvasága miatt kicsit visszafogják magukat a rádió­ban, hiszen nem akarnak még ők is indulatokat gerjeszteni. Megoszlik a páratlan páros véleménye arról, hogy mi lenne a helyes akkor, ha Or­bán Viktor hirtelen mégis el­fogadná az invitálásukat egy jó kis bumerángozásra. VR: - Nem irigylem önöket, hi­szen már-már ünnepelhették a győzelmüket a Cappuccino-per­­ben, aztán most kiderült, hogy még sincs vége, sőt kezdődik elől­­ől az egész. Nem unják még? Boros Lajos: - Noha jogerősen nyertünk, most formai hibákra hi­vatkozva hatályon kívül helyezték ezt a döntést, és valóban kezdődik minden megint. Egyszerűen el­lopták az ötletünket, és mások gazdagodtak meg belőle. Olyan ez az egész, mintha most minden kö­vetkezmény nélkül elkezdeném gyártani és forgalmazni az Adidas Dupla sportcikkeket. Bochkor Gábor: - Hála isten­nek most már sok kör nem lesz, ráadásul az erkölcsi elégtétel már úgyis a miénk. Két reggeli műsort hoztunk létre, amely bizonyos furcsa fintorok miatt éppen egy­mással harcol manapság minden hétköznap. Ma már senki sem vi­tatja, hogy a nevet én találtam ki. Igaz, a Magyar Rádió a mi bele­egyezésünk nélkül levédette és el­adta az angoloknak, de mi azon­nal jeleztük, hogy velünk kell megegyezni. Boros Lajos: - Ráadásul igaza van, unjuk és belefáradtunk már az egészbe, így el is határoztuk, hogy végigcsináljuk ugyan a pert, de akármi lesz a döntés, el­fogadjuk azt. VR: - Már bocsánat, de mi van akkor, ha nyernek? Újra inni kez­dik a cappuccinót? Bochkor Gábor: - Természete­sen nem, maradunk a bumeráng hajigálásánál. Magunknak árta­nánk vele, ha a már berögzült műsornevet a régire cserélnénk. Boros Lajos: - Abban is bizto­sak vagyunk, ha nyerünk, az pre­cedensértékű lesz, és számos ha­sonló per indul majd. VR:­­ Valószínűleg ezzel meg­nyugtatták a Bumeráng híveit. Csak a süket nem hallja mostaná­ban a Slágerre tekerve reggelente, hogy jóval visszafogottabb stílus­ban szedik szét éppen aktuális ál­dozatukat, mint tették ezt pár hó­nappal ezelőtt. Megkomolyodtak, vagy önökre is hat a választási kampány? Boros Lajos: - Mivel mi min­dig is érzelmeket kavarunk, a vá­lasztási kampány eldurvulása miatt valóban visszafogottabb let­tem. Nem akarom az embereket feleslegesen felbőszíteni, nem akarok ehhez a hangulathoz még én is hozzátenni. Bevallom, meg­ijesztett március 15-én a megtelt Hősök tere. Bochkor Gábor: - Ezekhez az indulatokhoz, amelyeket a politi­kusok és kampánycsapataik ki­alakítottak, már nem szabad semmit hozzátenni, ezért én is visszafogom magam. Az esik iga­zán nehezünkre, hogy olyan kor­szakot élünk, amikor nem lehet önfeledten rádiózni, hanem min­den mögött ott van valamilyen kontroll, hogy a témaválasztá­sunkkal, poénjainkkal kinek ár­tunk és kinek segítünk. Boros Lajos: - Azért azt mondjuk el, hogy ez a kontroll sosem a Sláger Rádióból jön, a tu­lajdonosok kezdettől fogva sza­bad kezet adtak nekünk. VR: - Akkor annyira is vissza­fogják magukat, hogy ha most el­fogadná Orbán Viktor a korábbi meghívásaikat, nem lehetne része immár egy jó kis bumerángo­zásban? Boros Lajos: - Nem tudom, hogy a választásokhoz ilyen kö­zel örülnék-e, ha a kormányfő most hirtelen elfogadná a meg­hívásunkat... Bochkor Gábor: - Én viszont Bochkor Gábor azt mondom, amíg nincs kam­pánycsend, addig bármikor jöhet. Noha ma már a sajtos kifli is poli­tikailag van először értékelve, mi mégis megpróbálnánk Orbán Vik­torral egy apolitikus műsort csi­nálni. Tudom, hogy nagy lenne a felelősségünk, hiszen a kérdé­seinkkel, a műsorvezetésünkkel bárkit be tudunk állítani pozitív vagy éppen negatív figurának. Boros Lajos: - Szerintem feles­leges beszélni erről, hiszen ná­lunk a Fidesz hátrált ki a meghí­vás elől, miután a két nagy párt vezetőit vitára invitáltuk a műso­runkba. A szocialisták mindenre igent mondtak, még Medgyessy Péter is, Pokorni Zoltán pedig kö­zölte az egyik kereskedelmi tele­vízió műsorában, hogy komolyta­lan rádióműsorba nem jönnek. VR: - Tényleg, önök miért nem szólítják fel társadalmi hirdeté­sekben az állampolgárokat, hogy menjenek el minél többen sza­vazni? Boros Lajos: - Mi nem aka­runk semmilyen missziós szere­pet vállalni. Mindenki menjen el szavazni, aztán vállalja döntése következményeit. Bochkor Gábor: - Mindenki arra a pártra szavazzon, amelyi­ket a legkevésbé utálja. Én sem tudok egyik párttal sem teljes mértékben azonosulni, mégis el­megyek, és valahova odateszem az ikszet. Az azonban megfi­gyelhető, hogy azok harsognak a legjobban, akik nem veszik a fá­radságot, hogy leadják a voksai­­kat. Ezzel együtt ha minket is felkérnének, akkor szerintem megcsinálnánk. Boros Lajos: - Most is szó­lok, hogy mindenki menjen szavazni... VR: - Evezzünk át békésebb vi­zekre. Arról, hogy mostanság szinte csak Anettkából áll a bul­vársajtó, kicsit önök is tehetnek, hiszen elég rendes reklámot bizto­sítottak a hölgynek, amikor meg­hívták a műsorukba... Bochkor Gábor: - Én is azt mondom, hogy mindent, amit igényel a piac, és el is bírja azt, engedni kell, legfeljebb azok, akiknek ez nem tetszik, nem né­zik. Ezzel együtt állítom, hogy Anettka kicsit túlértékeli saját magát. Többször találkoztam ve­le, kedves nő, de fényévekre van attól a szinttől, amit ebben a helyzetben teljesíteni kellene. Be­lőle valóban nem a műsora, ha­nem a média csinált sztárt. Jo­gosnak érzem a hallgatóink és nézőink reklamálását, hogy mit foglalkozunk vele, hiszen nem is ismerik országszerte. Boros Lajos:­­ Jóval nagyobb a füstje mint a lángja. Ha szerepet kaphatna egy országosan fogható televízióban, nagyon sokan rá­csodálkoznának, hogy jé, csak ennyi a csaj?! Talán nem véletlen, hogy az első komoly megmérette­tése után Sas József azonnal kö­zölte vele, kösz, elég volt, nem kell tovább. Bochkor Gábor: - Kibújt a szög a zsákból, amikor felállt sértődötten egy élő műsor kellős közepén. Olyan nem létezik, hogy valaki az élő adást szemé­lyes okok miatt otthagyja. Rá­adásul túl váratlan nem is lehe­tett a számára a szituáció, hi­szen ő az, aki folyamatosan pro­vokálja a nézőket. Boros Lajos: - Maximálisan nem értek veled egyet abban, hogy el kellene ítélni, mert felállt és otthagyta az adást. Ilyet még nem csinált senki, erre rá lehetett csodálkozni. Igaz, csak olyan tele­vízióban, ahol még ettől is a néző­szám emelkedését várják. A pro­­vokálásban viszont egyetértek, hiszen ha valaki félmeztelenül ki­rakja magát a képernyőre, az ne lepődjön meg azon, ha valaki megkérdezi, mennyibe kerül egy órára. Bochkor Gábor: - Akkor is azt mondom, csak akkor elfogadható az, amit csinált, ha tudatos fogás­ról van szó. Ebben az esetben itt messze nem erről volt szó... VR: - Már bocsánat, hogy meg­szakítom az anettkázásukat, de lenne még néhány dolog, amire kíváncsi lennék. Hogy áll például a Sláger Rádió ügye, hiszen az ORTT felbontotta a szerződést. Boros Lajos: - Jogi hercehurca az ORTT szerződésfelbontása, rá­adásul még nem is emelkedett jogerőre. Ez egy elvi vita, hiszen amikor a szerződést megkötöt­ték, nem ekkora piacról volt szó... Bochkor Gábor: - És a hírek­kel ellentétben nem is pénztelen­ségről van szó, hanem arról, hogy az amerikai tulajdonos úgy véli, a piachoz képest aránytalanul ma­gas a fizetendő koncessziós díj. Ráadásul nem a Sláger egyedül találta ki a díj csökkentését, ha­nem közösen tárgyalt erről a Danubiusszal, akik hasonlóan gondolkodtak az egészről. Egyik sem akart fizetni, ám ők az utolsó pillanatban, a határidő lejártakor az előleget követően a teljes ösz­­szeget befizették az ORTT szám­lájára. Üzleti húzásnak sem utol­só a gondolkodásuk, főleg akkor, ha ezzel egyedül maradhatnának a piacon. De nem fognak... Boros Lajos: - Olyan ez az egész, mint amikor két ember áll a szakadék szélén, megbeszélik, hogy ugranak háromra, majd el­kezdenek számolni, és a három elhangzását követően csak az egyik ugrik. VR: - Mennyire kedvelik Benny Hillt? Boros Lajos: - Szeretjük, de miért? VR: - Mert mostanában van idejük nézni szerda esténként, többek között például a Boros-Bochkor-show helyett. Mennyire tekintik kudarcnak, hogy most messze nem tudják azt a nézettséget produkálni, amit például a Kész átveréssel egy évvel ezelőtt? Boros Lajos: - Azt csak hal­kan jegyzem meg, hogy az a programigazgató, aki helyet­tünk Benny Hillt favorizálta minden második szerdán, már nem dolgozik a tv2-nél. Bochkor Gábor: - A televízió­újságból értesültünk annak ide­jén arról, hogy a heti rendszeres­ség helyett kéthetente jelentkezik a show. Ennek komoly üzenete volt számunkra, súlyos kommu­nikációs hibák történtek, de most már ne feszegessük a dolgot. A nézettség valóban kényes do­log, de mostanra már ez is felfelé ívelő tendenciát mutat. Nincs mit szépítenünk, kellett fél év, mire megtaláltuk a műsor és saját ma­gunk formáját is a képernyőn. Boros Lajos: - A Kész átverés amellett, hogy jól bevált li­­cencműsor, a 0-1000 éves korú nézők gerincéig hatott. Ahhoz nem kellett semmilyen intellek­tus, hogy valakit átverjünk. Mi ehhez a műsorhoz az arcunkat adtuk, és később formáztuk át egy kicsit a saját képünkre. Éppen ezért állítom, hogy meg nem ér­demelten fűztek hozzánk egyfajta dicsőséget. Ellenben amit most kapunk nézőszámban és kritiká­ban, na az már nekünk szól, a mi munkánkról, nincs kire mutogat­ni. Rá kellett jöjjünk, a televíziós talkshow nem azonos a rádióssal. Újra kellett tanulnunk az egészet, és senki sem számolta bele, hogy kezdők vagyunk ebben, hiszen ilyet előtte sosem csináltunk. VR: - Azért valamit nem árt mutatni, hiszen a kereskedelmi televíziók nem éppen a türelmük­ről és a lojalitásukról híresek... Bochkor Gábor: - Semmi pa­naszunk nem lehet, hiszen a tv2 nagyon lojális a műsorhoz, türel­mesek velünk. Ennek a műfajnak be kell ágyazódnia a köztudatba. Ha nézzük, a Fábry­ show egy évig vegetált, mire magához tért, vagy vegyük a Barátok közt soro­zatot, amely sokáig bukdácsolt, míg mára a legnézettebb műsorrá vált. Ezek a példák is igazolják, hogy a jövő a saját készítésű mű­soroké, csak meg kell adni nekik a kellő időt a befutásra. Boros Lajos: - A nézettségi mutatóink azért estek vissza az első adást követően, mert az em­berek más elvárásokkal ültek le a képernyő elé. Egyfolytában azt várták, mikor kit verünk át. VR: - Ha már az átverésnél tar­tunk, Vágó István a Heti hetes sztárjainak is megfizetett az elle­ne elkövetett „galádságokért”, és azt hiszem, önökkel szemben is épp elég tartozása halmozódott fel. Elfogadnák-e Vágó invitálását, hogy próbára tegyék magukat a műsorvezető hazai pályájának számító vetélkedőben? Boros Lajos: - Nem fogadnám el, mert én már az első próba­rostán kiesnék. Az 500 forintos kérdésig sem jutnék el. Bochkor Gábor: - Mindig nézem a műsorát, és lelkesen tippelgetek is a helyes válaszo­kat illetően. A végeredmény maradjon az én titkom, legyen elég annyi, hogy ezzel nem sok pénzt keresnék, így én is azt mondom, ha a lexikális tudá­sunkból akarna vizsgáztatni bennünket, akkor NEM, ha jóté­kony célú dili lenne a fő cél, ak­kor természetesen IGEN lenne a válaszom egy ilyen invitálásra. B. Molnár László Született: Budapest, 1964. március 25. Iskola: Humboldt Egyetem Berlin, germanisztika-angol szak 1983-88. Munkahely: Danubius Rádió 1986-99 (1995-től a Cappuccino műsorvezetője), 1999- Sláger Rádió (a Bume­ráng műsorvezetője) Pálya: 1988: az MTV-ben a Polip könnyűzenei műsor veze­tőjeként létrehozza a Klip-mix és az Aréna, 1992-ben a Sztárock, 1996-ban a Koktél Bár című produkciókat, 1999- től az RTL Klub Kész átverés show-jának vezetője Családi állapota: nőtlen Úgy gondolják, régen megjelenhetett volna róluk egy könyv, de abban nincs köztük egyetértés, hogy ki írja meg. Boros úgy véli, nála jobban senki sem tudná megírni a róla szóló részeket, míg Bochkor jobban bízik más írói képességében, mint a sajátjában Boros Lajos Született: Budapest, 1947. április 12. Iskola: Kandó Kálmán Villamosipari Főiskola, gyengeáramú szak Munkahelyek: 1970-71 telefongyár, üzemmérnök, ’71-77 Infelor, számítástechnikai munkatárs, 1977-1984 KISZ Központi Művész­­együttes, Folkpódium, művészeti vezető, 1985-90 Hungaroton popzenei főszerkesztő, 1989-1997 Danubius Rádió szerkesztő, műsorvezető. Jelenleg a Sláger Rádió műsorvezetője Pálya: Ki mit tud első helyezett gitáros-énekes 1972, a műfajban ’74-től önálló esteket ad, publikál, musicalek társszerzője, show­­műsorok kreatív igazgatója Család: 1971 óta nős, gyermekei Dániel, Dávid, Dénes ARCKÉP

Next