Napló, 2002. április (Veszprém, 58. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-15 / 87. szám

2002. április 15., HÉTFŐ EZ­ AZ NŐKNEK A szeretet könnyű érintései Bori néni a legnagyobb titkokat is megosztja az óvodásokkal ■ Dallos Zsuzsa Bori nénin csüngenek a gye­rekek. Ez nem csoda, vörös haj­koronájával, nagy szemeivel és mosolyával elbűvöli őket az óvodában. A kiscsoportosok az ő kedvéért mindent megtesznek. Mellette biztonságban érzik ma­gukat, gyorsan telik a napjuk, az élet apró titkait fedezik fel vele. Bori néni a legnagyobb titkokat is megosztja velük: a szeretet mindenhatóságát. - Szerencsém van, az óvo­­dánkbéli értékeket helyezik az első helyre azokban a családok­ban is, ahonnan hozzánk járnak a gyerekek. Nekünk inkább az a dolgunk, hogy a szeretet külön­böző megnyilvánulásait mutas­suk meg a kicsiknek, például a finom simogatást - állítja Héj­­jáné Bors Ildikó, a veszprémi Szent Imre Óvoda pedagógusa. - A picik rengeteg durvasággal találkoznak a tévében, az erő­szak különböző formáit zúdítják rájuk még a gyerekműsorokban is. Az óvodában naponta lemér­jük, hogy milyen akciófilmet vagy híradórészletet láttak az előző napon, mert azok ele­mei azonnal megjelennek já­tékukban. A szülők egyre kevesebb időt tudnak gyer­­mekeikkel töl­teni, az érvényesülés és a meg­élhetés őket is hajszára kénysze­ríti, s kevésbé látják, milyen ve­szélyeknek vannak kitéve a gye­rekek. Most épp kiscsoportom van, tehát tudom, hogy a visel­kedési minták, akár a jók, akár a rosszak, mennyire hatnak rájuk. Bori néni lelkesen és nagy hozzáértéssel folytatja tovább a beszámolót a gyerekekről. Nap­estig képes sorolni a története­ket és tanulságokat. Vérbeli pedagógus, aki nemcsak napi nyolc órában neveli a lurkókat. Annak idején a pápai óvónőkép­ző szakközépiskolába is azért jelentkezett, mert imádta a gye­rekeket, és tizennégy évesen is képes volt órákon át játszani. Ezt a képességét máig őrzi, s az aprónép ezt megérzi rajta. — Pápán kezdtek el Borinak szólítani, azóta rajtam maradt ez a név, annál is inkább, mert a munkahelyeim többségén raj­tam kívül volt másik Ildikó is, a lurkóknak így könnyebb volt megjegyezni a nevem. Pápának köszönhetem, hogy megtanul­tam, nem elég szeretni a gyere­keket, nem elég érteni a nyel­vükön, tudatosan kell terelgetni nyiladozó értelmüket. Ehhez nemcsak nagyon sok türelemre, tapintatra, szeretetre van szük­ség, hanem alapos elméleti föl­készültségre is. Igyekszem lé­pést tartani a legújabb pedagó­giai és pszichológiai szakiroda­­lommal. Bori tizennyolc évesen lett „néni”, az egyetemen rögtön mély vízbe került, egy olyan nagycsoportot kapott, akik év­vesztesek voltak. - Eleinte sokat sírtam, hogy nem nekem való ez a pálya, de a dadusok mindig megvigasztal­tak. Két évtized telt el azóta, de ma is figyelemmel kísérem egy­kori csoportom sorsát, szüleik megállítanak az utcán annyi idő után is. Ezt követően a Honvéd óvo­dában töltött el tizenegy évet, majd annak fölszámolása után került a katoli­­kus óvodába. Közben meg­születtek saját gyermekei is: Piroska a Lo­vassy gimná­­ziumban elsős, Luca tizenhá­rom éves, a Padányi sport tago­zatára jár, és a legkisebb, Leven­te a saját csoportjába. - Ha délelőttös vagyok, ne­kem már előbb bent kell lennem, Levente csak később érkezik. Jó reggelt, kispajtások, jó reggelt kívánok, óvó néni­ köszöntéssel lép a csoportszobába, ugyan­úgy, mint a többiek. Számára természetes, hogy az óvodában én óvó néni vagyok - mosolyog a fiatal pedagógus, majd hozzá­teszi, sokat tanul a fiától, ezeket a tapasztalatokat a csoportban hasznosítani tudja. Mint ahogy azt is, hogy saját gyermekeinél kipróbálta, mekkora szerepe van személyiségük alakulásá­ban a vizuális nevelésnek. - Ez önmagában kevés, hi­szen ha egy óvónő valamilyen hangszeren szépen játszik, ha kedvvel és sokat énekel, a gye­rekek is könnyebben megszere­tik a zenét, szívesebben dalol­nak. Vagy ha különleges tehet­sége van valamelyik sportág­ban, akkor a mozgásra kon­centrálnak jobban. Én valóban imádok rajzolni, festeni, szá­momra ez olykor terápiaként is szolgál. Egész nap nyüzsgés­ben, zsongásban dolgozom, egyszerre legalább ötfelé kell figyelnem, szükségem van a kikapcsolódásra. Eddig is sze­rettem rajzolni, a családomtól három éve akvarellkészletet kaptam, nyáron amatőr festőtá­borban vettem részt. Óvodásaim arcán látom, milyen örömmel festenek, tépnek, ragasztanak, az alkotás minden fázisát élve­zik. Nagyon büszkék rá, amikor Tudatosan kell terelgetni a picik nyiladozó értelmét, a munkáikat kitesszük a falra. Bori néni segítségével készültek a Szent Imre óvoda csemetéi a húsvétra is Fotó: Áfrány Gábor Harmónia a gyerekszobában Tihany (B. I.) - A Baba-ma­ma Klub meghívására Kálazi Ágnes fengshui­ tanácsadó tartott előadást a minap az ősi kínai térrendezésről, az­az a feng shuiról. A térrendezés művészete több ezer éves múltra tekint vissza. Alapelve, hogy a világon minden mindennel összefügg, az ember szűkebb és tágabb kör­nyezetének elválaszthatatlan ré­sze. Ha harmónia költözik ott­honunkba, akkor könnyebb har­móniában élni egész életünket. A szemünkkel láthatatlan ener­giák áramlásával foglalkozó ősi tudomány. A kínai asztrológia szerint a világ öt elemből áll (fa, tűz, föld, fém, víz). Ez az öt elem megtalálható bennünk is, de mindenkiben van egy domináns elem. Ezt érdemes erősíteni a színek segítségével. Az előadó javasolta a kék és zöld színek használatát. Ezek a fa elemhez tartoznak, segítik gyermekeink fejlődését, kreativitását. Kerül­jük a túl sok pirosat, mert na­gyon élénkít. Három dolog van, amit a gyermekszoba berende­zésénél figyelembe kell ven­nünk: az ágy, az íróasztal és a já­tékra szánt tér helyét. Az ágy ne legyen az ajtó és ablak között húzott képzeletbeli vonal men­tén, mert ez zavarhatja a nyu­godt pihenést. Az ágyból min­dig rá lehessen látni az ajtóra, fölötte lehetőség szerint ne le­gyen polc. Ugyanez érvényes az íróasztal helyére is, de ebben az esetben az is fontos, hogy ne for­dítsuk a fal felé, mert ezzel szimbolikusan falakat, gátakat emelünk gyerekeink haladása elé. A szék mögött legyen fal vagy támaszték, ez a biztos támasz érzetét kelti. A játékra szánt­ tér legyen tágas, amennyi­re otthonunk engedi. A bútorok, használati tárgyak legyenek le­kerekítettek. Nemcsak a bal­esetveszély miatt kerüljük az éle­ket, hanem azért is, mert az élek, mint a kések, elvágják a láthatat­lan energiák szabad áramlását. A feng shui tanítása az is, hogy minden olyan tárgy, amit évek óta nem használunk, csak elveszi az energiánkat azzal, hogy ide-oda pakolgatjuk őket, ahelyett, hogy kidobnánk. NAPLÓ 9 roMBO­OfiOtfEttA _________

Next