Napló, 2002. április (Veszprém, 58. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-04 / 78. szám

2002. április 4., CSÜTÖRTÖK SPORT Öngólt rúgott Veszprém? Vélemények a legnépszerűbb sportág fénykoráról és mélyrepüléséről ■ Kis Dezső Nem is oly régen még az NB I/B-ben rúgta a labdát a me­gyeszékhely csapata. Ha akkor bent maradtak volna, akkor most a stadionre­konstrukciós program része­seiként új fociaréna épülne a városban. Jelenleg azon­ban csak az NB II alsóbb ré­gióiban vitézkedik az egykor szebb napokat megélt együttes. Hogy miért? Dr. Rupert György, egykori játékos, nyugdíjas főállatorvos, a veszprémi körzeti labdarúgó­szövetség örökös tiszteletbeli el­nöke: - Véleményem szerint sajnos igen sok összetevője van annak, hogy miért süllyedt idáig a me­gyeszékhely labdarúgása. A mi időnkben nyolc-tíz csapat is volt Veszprémben. A Haladás, a Vasas, a Vasutas, az AKÖV, a Schönherz, az Építők, a Faáru­gyár, a Danuvia és a Postás neve jut most hirtelen az eszembe. Egy-egy toborzóra százas nagy­ságrendben jelentkeztünk az edzőnél, s igen boldogok vol­tunk, ha járhattunk edzésekre. Az akkori kor igényeinek meg­felelő pályákon (volt belőlük hat vagy hét) rúghattuk a labdát, s kulturáltabb öltözőkben füröd­­hettünk, mint amilyenek a mai fiatalok rendelkezésére állnak. A felnőtt csapatok játékosai sem pénzért, sokkal inkább a foci szeretete miatt játszottak. An­nak idején komoly lendítőereje volt a veszprémi focinak a riva­lizálás. A magasabb osztályok­ban a Haladás és a Vasas össze­csapása csak­ a lelátókra sokszor többezres szurkolóseregeket. A honvédség helyi csapata szintén mindig szépszámú érdeklődőt vonzott, ma ilyen sincs. A me­gyei bajnokságban egy Vasút- Volán helyi rangadó különleges csemegének számított, de az en­nél alacsonyabb osztályokban is sokan kísérték figyelemmel az építőmunkások, a videotonosok vagy éppen a faárugyáriak csa­patának szereplését. Ezeknek az együtteseknek mindnek volt serdülő és ifjúsági együttesük, s ezért a megyeszékhely élcsa­patai mindig bőven válogathat­tak a reményteljes fiatalok kö­zül. Sajnos mindez ma már csak egy szép emlék ebben a város­ban, pedig akkoriban sem tar­toztunk a honi labdarúgás élme­zőnyébe... " Csík Ferenc, az egykori NB I-es veszprémi csapat váloga­tottat is megjárt kapitánya, a megyei labdarúgó-szövetség je­lenlegi főtitkára: - A mi időnkben nagy öröm és egyben óriási megtiszteltetés volt labdarúgónak lenni. Két­szer is olyan élményben volt ré­szem, ami azt hiszem, hogy ke­vés játékosnak adatik meg a pá­lyafutása során. Az egyik az, amikor az NB II-as bajnokság megnyerése után Temesvári Ti­bor vezetésével feljutottunk az NB II-be. Dunaújvárosban ját­szottuk az osztályozó visszavá­góját, s több ezer szurkoló kísért el bennünket! A másik pedig, amikor pár évvel később felju­tottunk az élvonalba. Felejthe­tetlen napok, évek voltak ezek, gondolom, a Fotex kézilabdázói élhetnek meg ilyeneket mostan­ság. Akkoriban olyan légkör övezte a sportágat városban, ami komoly vonzerő volt a fut­ballisták körében, még orszá­gosan is. Nem véletlen, hogy a veszprémi mag (Csornai, Kele­men, Végh, Bimbó, Perger, Sán­ta, Horváth Laci s jómagam) mellé szívesen jöttek még válo­gatott, sok nagy csatát megélt „sztárok” is. Elég legyen többük közül csak Kakas, Baranyi, On­­hausz, Csongrádi, Kiss Laci ne­vét megemlíteni. Ahhoz azon­ban, hogy egy olyan csapat ala­kuljon ki itt, Veszprémben, mint ami akkor képviselte a város szí­neit, ahhoz olyan vezetés is kel­lett. Abban az időben a megye és a város vezetői mellszélesség­gel a foci mellett áltak. A szak­osztálynak olyan vezetői voltak, akik egy-egy döntésükkel pilla­natok alatt megoldottak minden olyan problémát, amely esetleg gátolta volna az eredményes szereplést. Sajnálom, hogy a maiaknak mindez nem adatik meg, de ebben természetesen nem csak a fiúk a hibásak... " Id. Csernyánszki Sándor, azon kevés szurkoló egyike, aki­nek manapság is szívügye a sportág, a fia ismert játékos volt, unokája most is az:­­ Veszprémben mindig több­ezres nagyságrendben szurkol­tak nézők, akár a Vegyész, akár a Vasas játszott. De a megyei bajnoki mérkőzések látogatott­sága is ezer közeli számú volt. Amikor pedig bejutottunk az NB I-be, akkor a nyitómérkő­zésen a Bp. Vasas ellen (tévé­meccs volt!) tízezernél több jegyet adtak el. Azokban az években a Ferencváros után a hazai nézőátlag nálunk volt a legmagasabb. Akkoriban a ba­ráti kör is több száz emberből ál­lott. Érdemes lenne már egyszer alaposan és indulatoktól mente­sen megvizsgálni azt, hogy az elmúlt tíz-tizenkét év alatt mi történhetett abban az irányban, hogy eltűnt a csapat, eltűntek a nézők, s lassan már szurkolók sem lesznek. Én évek óta bom­bázom az illetékeseket a sportág híveinek igényeivel, de mindig csak ígéreteket, terveket vázol­tak, és ezzel már tele van a pad­lás. Évek óta türelmet kértek, de már az is fogytán! Számomra­­ még sok-sok labdarúgáspárti sportszerető embernek érthetet­len, hogy amíg ebben a városban - nagyon helyesen - a kézilab­dát ennyire a szívükön viselték a városatyák, s oda juttatták, ahol most van, addig a legnépsze­rűbb honi sportágat ennyire mostohán kezelik. Sajnos egyre inkább az a meggyőződésem - s ebbéli hitemben igen szeret­ném, ha megingatnának -, hogy a veszprémi labdarúgás pártpo­litikai csatározások áldozatává vált. Amikor az „egyik” fél akarja, hogy legyen változás, akkor a „másik” betart. S ha a „másik” fél kezdeményez vala­mit, akkor meg az „egyik” tesz meg mindent azért, hogy ne tör­ténjen e témában előrelépés. # Gerecs József, a veszprémi önkormányzat sportbizottságá­nak elnöke, a megyeszékhely csapatának korábbi vezetője: — Való igaz, a régi és mai veszprémi focit, valamint a sportágat a me­gyeszékhelyen akkor és most han­gulatot össze sem lehet ha­sonlítani. En­nek bizonyára több oka is van, amelyek közül én kettőre hív­nám fel elsősor­ban a figyelmet. Az egyik a ren­delkezésre álló sportlétesítmé­nyek száma. Az NB II-es VSC egy füves pá­lyán edzhet és játszhat, termé­szetesen az idő­járás függvényében. A stadion­beli salakos pályán pedig a do­bóatlétákkal nem is ritkán osz­tozniuk kell. Ez az ellátottság nem csupán egy szakosztály, de még egy felnőtt csapat részére is elfogadhatatlanul kevés. Ugyan­akkor ott van gondozatlanul és emiatt természetesen kihaszná­latlanul a Honvéd-, a Vasas-, a Volán- és az Építők-pálya is, amelyeket kellő koordinálás esetén azért legalább az utánpót­lás számára használhatóvá lehe­tett volna tenni. A másik igen gátló tényező az, hogy miután amatőr szintre süllyedt a megye­­székhely reprezentatív csapata, igen nehéz számukra szponzo­rokat találni. A fellendüléshez ezért eleinte arra lenne szükség, hogy az önkormányzat koordi­­náljon bizonyos városi összefo­gást az anyagi, erkölcsi háttér megteremtése érdekében. Néz­zék Zalaegerszegen ezzel a módszerrel milyen eredményt sikerült produkálni. Nyolc-tíz­ezer ember buzdítja a lelátókról a ZTE-t, amely lassan, de bizto­san immár a bajnoki cím irányá­ban araszol! Szabad legyen azért néhány biztató szót is szól­nion a jövőről: a közgyűlésben sikerült a foci fellendítése érde­kében egy hároméves együtt­működési tervet elfogadtatni, amely évi huszonötmillió fo­rintot garantál a klub számára. Emellett az utánpótlás-nevelés beindítása céljából visszasze­reztük a Vasas-pályát, s már most 68 millió forint áll rendel­kezésre a korszerűsítési munká­latok megindítására. Emiatt az­tán az MLSZ illetékesei isme­reteim szerint hosszabb távon is számolnak a megyeszékhely megújult labdarúgásával. Re­mélhetőleg a szép tervekből - a sportág híveinek nagy örömére - mihamarabb valóság lesz. Dr. Rupert György: - Annak idején komoly lendítőereje volt a veszprémi focinak a rivalizálás Gerecs József: - Ott van gond kihasználatlanul több pálya . Id. Csernyánszki Sándor: - A veszprémi lab­darúgás pártpolitikai csatározások áldozatá­vá vált is és emiatt természetesen Csík Ferenc: - Abban az idő­­ben a megye és a város vezetői mellszélességgel a foci mellett álltak NAPLÓ 19 MEGJEGYEZZÜK... Ünnepelni tudni kell(ene) ■ Kis Dezső Annak idején szűk „baráti” körben - s nem a Népstadion zsúfolt lelátói előtt, a zöld gyepen - vehette át Albert Flórián, ha­zánk eddig egyetlen aranylabdása az őt megillető díjat. A Császár nem kaphatta meg híveitől a megérdemelt ünneplést. S ha már a Ferencvárosnál tartunk (Flóri ebben a klubban játszotta le sikerekben gazdag pályafutását), a szá­zadik évfordulós centenáriumuk sem volt különb. Csak éppen ellentétes előjellel: nagyon nekiveselkedett az akkor még Tor­­gyán József dirigálta vezérkar, de aztán a beharangozott Mi­lan helyett a Dinamo Zagreb válogatottak nélküli (tartalék) csapata látogatott az Üllői útra. Ahol egy siralmasra sikere­dett „barátságos” mérkőzésen összerugdalták egymást a já­tékosok. Az öltöző felőli oldalon lévő Springer-szobor állító­lag könnyezett... Nem történt az ünneplés másképpen Puskás Ferenc hetven­­ötödik születésnapja alkalmával sem. A világ legismertebb magyarja körül már többször kavarogtak az indulatok és (állí­tólag) a szélhámosok. Öcsi bácsi - a mai fiatalabb korosztá­lyok már csak így hívják az egykori Száguldó Őrnagyot — köz­ismerten naiv, adakozó, jószívű ember volt pályája csúcsán is, s ezt számtalanszor kihasználták. A születésnapi ünneplés szintén valami ilyesmit sejtet... Történt ugyanis, hogy a kormány délelőtti ülésén határozat született, Puskás Ferenc nevét viseli a jövőben a Népstadion. A kormányszóvivő bejelentése alapján az mti fél egykor adta ki a hírt. A sportminiszter este hatkor, a Hotel Mariottban, az ün­nepi vacsorán szerette volna közölni az érintettel a döntést. Fél tizenkettőkor azonban a Sportolók Baráti Közössége az üres(!) stadion kezdőkörébe szólította Öcsi bácsit, aki - az ISM és az MLSZ vezetőinek távollétében - két, a 2008-as, Ma­gyarországra tervezett Európa-bajnokság emblémájával el­látott labdával jelent meg, majd kezdőrúgást imitált. Utána ta­xiba ült és távozott. A Puskás Ferenc-stadion feliratú tábla pe­dig ott maradt lepellel takarva. Aztán este a díszvacsorán, im­már az ISM és az MLSZ illetékes vezetőinek jelenlétében át­vette a 75-ös számú címeres mezt. Azóta is tart a vita, ki találta ki, hogy a legnagyobb magyar arénát róla nevezzék el. Abban sincs egyetértés, hogy ki illeté­kes névadásügyben, s mikor legyen a tábla hivatalos leleplezé­se. Így aztán, hasonlóan a korábbi esetekhez, a születésnapi ün­neplés méltatlanná vált a világ legismertebb magyarjához! N­­­TOTÓTIPPEK -14. JÁTÉKHÉT 1. a Nemzeti Sport, 2. a Telesport, 3. a Magyar Rádió, 4. a Sportfoga­dás, 5. a Népszabadság, 6. a Napló tippje. A 3. héten a Nemzeti Sportnak 8, a Telesportnak 6, a Magyar Rádió­nak 8, a Sportfogadásnak 8, a Népszabadságnak 7, a Naplónak 9 találata volt. A j­elvények beérkezési határideje szombat déli 12 óra. Megyénkben a gépi totót legkésőbb pénteken be kell adni. Az on­line gépes kirendeltségekben szombaton 12 óráig is lehet totózni. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 1. Dunaferr-Ferencváros 2x 2 lx xl2 lx 2x1 2. Matáv Sopron-Győri ETO x 1 lx lx 1 1 3. Újpest-MTK 12 1 lx xl2 x2 x2 4. Videoton-Vasas xl 2 1x1x2 1 5. Haladás-Debrecen 1 12 x2 xl xl 1 6. Cottbus-Mönchengladbach 2x 2 lx lx x2 xl 7. Wolfsburg-Hertha BSC 21 2 x2 12 x2 x21 8. St. Pauli-Kaiserslautem 2 2 2 2 2 2 9. Torino-Bologna x2 x lx xl xl x 10. Brescia-Verona lx 1 lx xl xl lx 11. Chievo-Milan xl x 2 21x xl x21 12. Parma-Udinese 111111 13. Perugia-Juventus 2 2 2 2 2 2 14. Freiburg-VfB Stuttgart 1 x 1 xl 1 x --------NAPLÓ-------­ Főszerkesztő: Kovácsi Miklós Felelős szerkesztő: Bartók Péter Rovatvezetők: Bartuc Gabriella, Horváth Éva, Keller György, Kis Dezső Szerkesztőség: 8200 Veszprém, Szófia u. 3/A. Levélcím: 8201 Veszprém, Pf. 161. Telefax: (88)579-432. Központ: (88)579-420, Titkárság: 579-421. Városi szerkesztőségek és ügyfélszolgálati irodák: 8400 Ajka, Szabadság tér 11. Tel.: (88)215-105. 8500 Pápa, Kossuth u. 22. Tel.: (89)313-214. 8300 Tapolca, Deák Ferenc u. 7. Tel.: (87)510-470, 510-573. 8100 Várpalota, Szent István u. 3. Tel.: (88)371-317. Telefonos hirdetésfelvétel: (40)949-459. Kiadja: Közép-dunántúli Napló Kiadói Kft., 8200 Veszprém, Házgyári út 12., a Pannon Lapok Társasága tagja. Kiadásért felel: Kázmér Judit, Gyerák András ügyvezető igazgatók. Értékesítési vezető: Domonkos Attila Megyei hirdetési vezető: Hegedűs Magdolna Tel.: (88)541-673. Technikai hirdetési vezető: Vida András Budapesti Médiaképviselet: 1117, Budafoki út 111. Tel.: (11464-7400. Központi oldalak szerkesztői: Balogh Attila Zoltán, Varga Domokos Péter Tel.: (88) 541-677 Megrendelhető: a Pannon Lapok Társaságánál, a társaság kézbesítőinél és ügyfélszolgálati iro­dáiban. Előfizetési díj: egy hónapra 925 Ft, negyedévre 2775 Ft, fél évre (3%-os kedvezménnyel) 5384 Ft, fél évre, folyószámláról utalva (5%-os kedvezménnyel) 5273 Ft, egy évre (8%-os kedvez­ménnyel) 10 212 Ft, egy évre, folyószámláról utalva (10%-os kedvezménnyel) 9990 Ft. Terjesztési főosztályvezető: Kelemen Zsuzsa Megyei terjesztési vezető: Lukács Tibor. Előfizetéssel kapcsola­tos ügyintézés: 8200 Veszprém, Házgyári út 12. Tel.: (88)541-681. Az előfizetés esetleges lemondá­sát csak írásban, a negyedév utolsó hónapjának 5. napjáig tudjuk elfogadni. Nyomtatás: West Hungary Nyomdai Centrum Bt. 8200 Veszprém, Házgyári út 12. Tel.: (88)541-631. Felelős vezető: Jens Danhardt ISSN 0133-2104. Index: 25-061 Példányszámunk valódiságát a MATESZ hitelesíti! 3^x»oi»seevee« 1 W nnoA,, M K.v, .OK,.

Next