Napló, 2002. július (Veszprém, 58. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-27 / 174. szám
2002. július 27., SZOMBAT HÉTVÉGE NAPLÓ 7 A paloznaki Jockey Ewing Balaton-parti találkozás Kránitz Lajossal, aki szerint a színész hangja tartalom nélkül semmit nem ér ■ Varga Róbert A világirodalom összes nagy szerepét eljátszotta. Harminchat éve van a pályán, az elmúlt szezonban kilenc darabban szerepelt. Mégis, ha megszólal, azonnal összesúgnak a háta mögött: itt a Jockey a Daliásból. Kránitz Lajossal, a Budapesti Kamaraszínház tagjával paloznaki házában beszélgettünk a Balatonról, a szakmáról és a hangról, ami tartalom nélkül semmit nem ér. Kránitz Lajos az 1970-71-es szezonban a veszprémi Petőfi Színházban játszott. Több szép szerepet formálhatott meg, ezek közül az egyik kiemelkedő Illyés Gyula Kegyenc című darabja, amiben Valentinius császárt alakította. A mű bemutatóján megjelent maga Illyés is, aki gratulált a színész édesanyjának fia játékához. Kránitz Lajos ebben az esztendőben lett a Balaton rabja. Mint mesélte: abban az időben még nem volt autója, busszal járt le Veszprémbe és a Balaton-parta, ahol szerepeit tanulta séta közben. Még téli zimankóban is képes volt róni a kihalt sétányokat, mert annyira megragadta a táj, a tó szépsége. Amikor elszerződött a fővárosba, a József Attila Színházba, később pedig a Népszínházba, akkor a nyarakat a két teátrum csopaki üdülőjében töltötte. Aztán tizenkét évvel ezelőtt, amikor családi örökséghez jutott, olvasott egy újsághirdetést, hogy Paloznakon szőlő eladó. Autóba ült és megvette az eladásra kínált telket. Azóta, ha munkája engedi, akkor a nyarakat a településen tölti kis házában. Nem tétlenül. Dolgozik, permetezik, rotál, szőlőt művel, kapál, vagy ahogy megfogalmazta: „túrja a földet”, mint bármelyik Balaton-parti gazda. Amikor azt kérdeztem tőle, letelepedne-e Paloznakon, a népszerű színész azt felelte: mostanában egyre többet fordul meg a fejében ez a gondolat. Harminchat éve van a pályán, a világirodalom összes nagy szerepét eljátszhatta, igazából már nincs hiányérzete. Szakmai nyugdíjasként szerződött le a Budapesti Kamaraszínházba, ahol az elmúlt szezonban kilenc darabban szerepelt. Arra, hogy visszatérne-e még egyszer a veszprémi színházba, azt válaszolta: titkos álma, hogy esetleg egy szerepet eljátszhat még azon a színpadon, ahol pályafutása elején állt. Kránitz Lajos az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronszínész. Jellegzetesen mély, öblös hangjára hamar felfigyeltek, így számtalan híres külföldi színésznek (Jean Gabin, Anthony Quinn, Danny Glover, Bud Spencer) kölcsönözte a hangját. Azt tartja, hiába van valakinek jó hangja, a játék közben meg kell tölteni tartalommal is. Ettől szólal meg az úgy, ahogy azt a film és az adott karakter megköveteli. Statisztikát ugyan nem készített soha, de mint elmesélte, az elmúlt harminc évben annyit szinkronizált, hogy az általa telebeszélt hangszalagok körbeérnék az egyenlítőt. Emlékezés és népszerű szinkronszerepei közé tartozik a Dallas, amiben Jockey Ewingnek kölcsönözte a hangját. A magyar Jockey, ha megszólal, akkor a mai napig összesúgnak a háta mögött az emberek és a Dallas hősét emlegetik. A szerepet megformáló Larry Hagmannal a közelmúltban Kránitz Lajos Újpesten találkozott az amerikai nagykövet asszony egyik fogadásán. A két színészt bemutatták egymásnak. Amikor Larry Hagman meghallotta magyar kollégája hangját, nevetve mondta: jobb, mint az eredeti. A fővárosi Jászai Mari-díjas művésznek két fia van. Egyikük sem lett színész. Kránitz Lajos nem is akarta ezt. Azt vallja, a színészi pálya olyan megpróbáltatásokat tartogat azok számára, akik Thália szekerére vágynak, amit kevés ember tud úgy elviselni, hogy a családja ne lássa ennek kárát. Ezért örült annak, hogy egyik gyermeke hangmérnök lett - dolgoztak is már együtt a szinkronstúdióban -, másik fia pedig a számítástechnika világában találta meg a hivatását. Kránitz Lajosék paloznaki házának közelében van egy temető, aminek szélén áll egy göcsörtös, megcsavarodott fa. A színész többször mondta már feleségének - aki egyébként a Veszprém megyei Vaszaron született -, hogy ha meghal, akkor majd a fa alá temessék. Úgy érzi, az ő élete is olyan, mint az a fa. Göcsörtös, csavarodott, meggyűrt. Mégis él és áll. Mert mélyek a gyökerei. Kránitz Lajos ha nem dolgozik a fővárosban, akkor paloznaki házában pihen Fotó: Áfrány Gábor Azt a betyárját! Kézilabdasztárok a Sobri című film akasztási jelenetében ■ Varga Róbert Három világsztár kézilabdázó: Zlatko Saracevic, Éles József és Csoknyai István akasztotta fel Eperjes Károly Kossuth-díjas színészt tegnap Veszprémben a Sobri című ponyvafilm egyik jelenetének a felvételekor. Megkondult a közeli templom harangja. Reggel hat órakor a bitófát már ácsolták. A Jutasi úti lakótelep házai visszaverték a kalapácsütéseket. Kivégzésre, pontosabban akasztásra készültek a Vasas-pálya mögötti dombon. Egy betyár, név szerint a negyvenhárom esztendős Mufail Ferenc a bíróság ítélete szerint rövidesen lógni fog az erős kötélen. A Sobri című új magyar hatrészes film utolsó veszprémi forgatási napjára készült tegnap a filmes stáb. A forgatókönyvíró, operatőr és rendező Novák Emil nagyot kortyolt kávéjából, majd tenyerébe csapva jelezte: kezdődhet a munka. Megérkeztek a statiszták, akik veszprémi, alsóörsi és könyékbeli önkéntes emberekből álltak, majd sorban gördültek be az autók a szereplőkkel. Szakácsi Sándor szendvicset majszolt és egyáltalán nem látszott fáradtnak, pedig hajnali három órakor kelt, hogy a jelenetére Veszprémbe érjen. Aztán jött a Tenkes kapitánya, illetve most a Sobri film szerint Toldalagy. Zenthe Ferencet nagy örömmel fogadta a stáb, csakúgy, mint az ítéletfelolvasó bírót, Bitskey Tibort, a Kesselstand Henriket játszó Hirtling Istvánt, az Antóniát megformáló Baranyai Verát és a Csányi Eleket alakító Széles Lászlót. Vérrel, pontosabban piros festékkel átitatott fehér ruhában aztán megjelent az elfogott betyár Milfail Ferkó, azaz Eperjes Károly, aki nagy örömmel vette tudomásul, hogy a vesztőhelyre kamerák kereszttüzében két bajuszos pandúrnak öltözött fotexes sztár, Éles József és Csoknyai István kíséri majd. Éles azért is örült a filmbeli szerepének, mert kedvenc színésze a „Szamóca” becenévre hallgató művész, akitől kért is egy dedikált fotót a nagy találkozás emlékére. Majd Csoknyaival együtt karon ragadták a betyárt és elvonszolták a bitó alá. - Gyerekek, most már tudom, milyen az, ha ezek a fiúk megragadnak valakit a hatos vonalon. Abból semmi jó nem származik. Nagyon kemény srácok! - mondta nevetve a népszerű színész, aki megtiszteltetésnek tartotta azt, hogy igazi sportemberekkel szerepelhet egy fimben. Az akasztófánál pedig Milfaitra várt egy olimpiai és világbajnok bombázó, a veszprémi csapattól elköszönő negyvenegy éves Zlatko Saracevic. A játékos karaktere, arcformája telitalálat volt a hóhér szerepére. Ezt többen meg is jegyezték a producernek, Kálomista Gábornak, akinek a kézisek szerepeltetése az eszébe jutott. A magánéletben bohém és vidám „Sara papa” csak többszöri próbálkozás után tudta pontosan a hurkot Eperjes nyakára ráhúzni. Erre a stáb egyik tagja mosolyogva jegyezte meg: „Nem gond, Papa, az első akasztás minden hóhérnak nehéz volt.” Az akasztási jelenet felvétele után Eperjes Károly ennyit mondott: Profin játszottak a kézisek. Akárcsak a pályán. Statiszták és sztárszínészek Éles József és Csoknyai István pandúrként kíséri a vesztőhelyre Milfait Ferkót Fotók: Gáspár Gábor Zenthe Ferenc, Hirtling István és Szakácsi Sándor a forgatás szünetében A Milfait Ferkót alakító Eperjes Károlyt felakasztották