Napló, 2002. augusztus (Veszprém, 58. évfolyam, 177-203. szám)

2002-08-12 / 187. szám

8 NAPLÓ RIPORT 2002. augusztus 12., HÉTFŐ Várakoztak, megáztak, aztán hazamentek Demonstrációtól tartó rendőrök és érdeklődő helybéliek néztek farkasszemet egymással Badacsonylábdiban ■ Kovács Erika Pattanásig feszült a helyzet a minap a tanúhegy lábánál. Rendőrök igazoltatták az embe­reket, egy idős embert arra kér­tek, szálljon be az autójukba. Helybeliek, hazai és külföldi nyaralótulajdonosok egy szak­­hatósági bejárás iránt érdeklőd­tek, ezért várakoztak a régi ba­­dacsonylábdihegyi strandnál. A találkozót a megyei rendőr-fő­kapitányság internetes hírében demonstrációnak, tüntetésnek nevezte, és a rendőrök minden­kit elküldték a helyszínről. Két személyt gyülekezési joggal va­ló visszaélés miatt előállítottak. A parttól száz méterre kezdődik a Balaton Badacsonylábdihegy fél ki­lométeres öblében állami tulaj­donban levő honvédségi üdülő és tapolcai, badacsonytördemi­­ci tulajdonú kemping és strand üzemel. A helyzet a tavat féltők szerint az öböl jó részén tartha­tatlan, mert az iszap miatt a part­tól száz méterre kezdődik a Ba­laton. A régi strand területét a bada­­csonytördemici önkormányzat - idetartozik Badacsonylábdi­hegy is - 1993 végén bérbe adta Mezőssy Zoltán vállalkozónak, aki az iszaptenger láttán rövi­desen kempingjét bővítette itt, a strandot pedig megszüntette, és áthelyezte a kemping kevés­bé iszapos partszakaszához. Vagyonvédelem miatt este ki­lenc órakor bezárja a kemping kapuját. Augusztus nyolcadikán a tör­­demici önkormányzat az öböl megtekintésére hívta a szakha­tóságokat, az illetékeseket. Őket ötven-nyolcvan ember várta a volt strandnál, hogy megtudják, mi lesz­ a stranddal, a medertisz­títással, a horgászok által lezárt kis mólóval. - Miért vannak maguk itt? - Semmit sem csinálunk, csak várakozunk. Nem értünk egyet a szerződéssel, amit az önkor­mányzat kötött a vállalkozóval, aki lezárta előlünk és a vendé­gek elől a partot. Nekünk azzal van bajunk, aki ilyen szerződést megkötött - sorolják a rend­őröknek kifogásaikat a zuhogó esőben békésen álldogáló em­berek a volt strand bejárata előtt. - Dokumentálnunk kell né­hány dolgot, nekem egy jelen­tést kell erről írnom - szól közbe egy egyenruhás, majd így foly­tatja: - Nagyon jól tudom, hogy mi a gondjuk maguknak, ne­künk is volt itt húsz évig tel­künk. „Ebből a tízes csapatból jött Budapesten egy nagy cir­kusz a múltkor össze, itt azért talán nem lesz az, de azért...” Az emberek morgolódva visszautasítják a közelmúltra utaló hasonlatot. Több rendőrtől elhangzott, a megjelenteknek engedélyt kel­lett volna kérniük. Közben egyi­kük kikapcsoltatja a diktafo­nomat. - Mi békésen meg akartuk kérdezni, hogy van-e remény ar­ra, hogy visszakapjuk a régi strandot, mikor kezdik meg a kotrást, és van-e reményünk ar­ra, hogy eltűnik a szögesdrót ke­rítés, ami elválaszt minket a parttól. Ezért vártuk a hatósá­giakat. Vajon ki fél és ki jelen­tett be minket? - veti fel Hor­váth Lászlóné, közben a mellet­te álló, békésen nézelődő Vitéz Molnár Józseftől személyi iga­zolványt kér egy rendőr, és mi­előtt az idős úr megszólalna, azonnal közli: ha nem adja át, személyazonosság megtagadá­sa miatt előállítják. - A rend­őrök szerint nincs engedélyünk a gyülekezésre, de hogy miért igazoltattak minket, nem tudták megindokolni - mondja felhá­borodottan Vitéz Molnár József, aki a rendőrök kérésére nem szállt be az autójukba. - Ezek tényleg rendőrök! És mit csinálnak maguk itt? - kérdi ámulva egy asszony, aki még esernyőjét is felajánlja az egyik egyenruhás fiatalembernek. - Aki meglátja ezt a szöges­drótot meg az iszaptengert, biz­tosan sarkon fordul, mert ez a térség csak felülről szép - tesz elém gyönyörű légi felvételeket a badacsonylábdihegyi öbölről Rabovszky Ernőné. „Ez a demonstráció nincs be­jelentve, törvénysértő módon vannak itt, és amennyiben kell, a tömeget fel fogjuk oszlatni. Ha a törvény értelmében három nap­pal előbb bejelentik, semmi aka­dálya nem lett volna a demonst­rációnak”- ismétli rövid szüne­tekkel egy rendőr. Az emberek arcán értetlenség keveredik fé­lelemmel, és lassan mindenki távozik innen, átsétál a szom­szédban levő kempinghez, ahol a szakhatósági tárgyalás folyik. Körülöttem megjegyzik: csupán azért jöttek ide, mert érdekli őket a szakhatósági vélemény a mederkotrásról, a strandról. A kemping recepciójánál és az étterem ajtajában is az újság­írók útját állják a pincérek, a mosdóba sem lehet bemenni. A kemping területére sétálni sem enged a recepciós.­­ Borzalmas ez a helyzet! Itt csak egy megbeszélés lett volna, és rendőrök jöttek. A strand pe­dig kész mocsokfészek. Nem tisztítják, nem csinálnak semmit jegyzi meg egy neve elhallga­tását kérő angol állampolgár, aki a közelben vett területet. Egyre több rendőr A következő pillanatban a meghívómat kéri egy rendőr, és elviszi lefénymásolni, noha je­leztem: ennek nem örülök, mert a papíron egy másik riport bizal­mas adatai szerepelnek. A meg­hívó egyébként megbeszélésre szól a szakhatósági bejárás ap­ropóján. Közben megjelennek a szak­­hatóságiak, és egyre több rend­őrautó tűnik fel, melyekből egyenruhások és civilek száll­nak ki. Már közel húsz egyenru­hás rendőr figyeli az idesétáló embereket, újságírókat. Körü­löttünk mindenki békés, nyu­godt, és nem értik a rendőrök je­lenlétét. Kovács Lászlóné badacsony­­tördemici polgármester a bejá­rás céljáról az újságíróknak ki­fejti: tárgyaltunk a 120 millióba kerülő kotrásról, ami csak a tu­lajdonosok összefogásával va­lósulhat meg, akik ezúttal meg­erősítették: erre a célra nem tud­nak pénzt biztosítani. Emellett írásban kérjük a kemping jelen­legi üzemeltetőjét, hogy helyez­ze vissza a strandot, és erre 15 napon belül válaszoljon. A la­kosság kérésére a horgászegye­sület áthelyezi a volt strand mel­letti mólón levő kerítést is, aho­va kisétálhatnak az emberek.­­ Itt a legfontosabb beruhá­zás a csatornázás, a mederkotrás pedig állami feladat­­ von mér­leget a polgármester, aki a jövő hónapban meghívja a környe­zetvédelmi minisztert. Kijelen­ti: a térség legfőbb értéke termé­szeti szépsége. - Nem értem, az itteniek mi­ért ragaszkodnak a volt strand­hoz, ahol nyolcvan centiméteres az iszap? - tárja szét kezét Me­zőssy Zoltán, a terület bérlője. - Nekem lenne a legjobb, ha kellemesebb lenne a tó medre. Itt sajnos értelmetlen a kotrás, amit '94-ben elvégeztettem, de pár hét múlva újra besodorta az áramlás az iszapot. - Erre a célra az üzletember pénzt nem pályá­zott. A rendőröket ő hívta ki, mert többen döngették a kerí­tést, és nem akarta, hogy a szak­hatóságok munkáját megza­varják. - Az összejövetel egy rosszindulatú kezdeményezés, ahelyett, hogy együtt, békésen keresnénk a megoldást. Én part­ner leírnék a közös célhoz - fo­galmaz. Rendszeres tisztítás megoldaná a gondot Ács János tapolcai polgár­­mester szerint a „probléma gyö­kere továbbra is badacsonytör­­demicen marad, nem kívánunk beavatkozni a dolgokba, a me­derrendezésre Tapolcának nincs anyagi lehetősége”. A megol­dást „föntebb”, a kormánynál kell keresni, miként a Balaton egészére vonatkozó megoldást is. A vállalkozóval, akinek a kemping területét bérbe adtuk, rendezett a kapcsolatunk - véle­kedik. - Súlyos probléma a vízszint­­csökkenés, az áramlásváltozás és az iszaposodás - állítja Lasz­­tovicza Jenő országgyűlési kép­viselő. Dr. Bóka Istvánnal, a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) korábbi elnökével célunk az volt, hogy az északi part kot­rása néhány éven belül megva­lósuljon, a kutatások már meg is kezdődtek. Mindezt a gazdasági tárca is támogatta. A kormány­­váltás miatt nem tudom, mit hoz a jövő, de a parlamentben min­dent megteszek a helyzet javítá­sáért - fogalmaz. Fejér Vilmos, a Közép-du­nántúli Vízügyi Igazgatóság ki­rendeltségvezetője szerint a fo­lyamatos kotrás és a homokkal való feltötlés egyébként több helyen is eredményes az északi parton. - Az államra senki ne várjon, ezt a feladatot az érin­tetteknek közösen, pályázattal kell megoldani - érvel, majd hozzáfűzi: hivatala folyamato­san szakmai segítséget ad a tör­­demici önkormányzatnak. Dr. Bóka István korábbi BFT-elnök úgy véli, radikális, kormányszintű beavatkozással lehetne megszüntetni az iszapo­­sodást a Balatonnál. A több százmilliós költségtől az önkor­mányzat mentesül, ha rendsze­resen rendezi, tisztítja és ho­mokkal tölti a medret. Alsóörs­nél erre a célra évente 2-3 mil­liót költenek. Az ügytől független ügyvéd véleménye szerint a rendőrség­nek jogában áll az igazoltatás. Az viszont egyáltalán nem gya­korlat, hogy ha valaki nem tesz semmit, csak békésen álldogál, akkor kérik el személyi igazol­ványát. Az újságírói meghívót nem jogszerűen kérték el. Az emberek alkalomszerűen, és nem zárt térben találkoztak, hatósági bejárás iránt érdeklőd­tek, és ebben semmi kivetnivaló nincs - állítja az ügyvéd. Ebben az esetben nem rendezvényre került sor, ezért nem volt mit be­jelenteni és nem volt alapja az engedélykérésnek sem. - Tudja, mi a legszomorúbb itt? - szól utánam egy idős as­­­szony. - Mindenki egymásra mutogat, számtalan felelőse van a Balatonnak, de a tó medréért nem sokat tesznek. Félő, hogy sok bába között továbbra is el­vész a gyerek. A tömeg nem tömeg, nem is demonstrál, csak ázik Fotók: Kőrösparti Beatrix A horgászok is kárvallottjai a jelenlegi állapotoknak, mert csónakjaik fennakadnak az iszapon ■ Marton László A göteborgi Operaház szóló­csellistája, Molnár Tibor és he­gedűművész felesége, Vásárhe­lyi Melinda rendszeresen Bada­csonylábdiban, itteni nyaraló­jukban pihenik ki az évad fára­dalmait, itt töltődnek fel a kö­vetkező zenei szezonra. Lábdi szívében egy csendes mellékutcában a nagy családhoz kicsinek tűnő, de önmagában véve hangulatos és praktikusan berendezett nyaralóba invitál a ház ura. Mielőtt leülnénk a nap­ernyő alá, vendéglátóim büsz­kén vezetnek végig a kerten. A sokféle növény látványa valódi harmóniát, egyfajta megnyug­vást ad a szemlélődőnek. A férj szinte megelőz a kérdésemben, és magától értetődően elkezd beszélni azokról a dolgokról, amelyről kérdeztem volna. - Sokfelé jártunk a világban kezdi­­, Amerikától a Távol-Keletig, és sok szépséges tájat láttunk már, de azt az érzést soha nem tapasztaljuk, mint amikor nyaralni jövet elérjük a Tapol­cai-medencét. Az itt látható hegyek és persze a Balaton olyan élményt nyújt, amit sza­vakkal szinte képtelenség kife­jezni. Hát ezért jövünk minden nyáron ide, mert ez a klíma, ez a látvány adja meg nekünk a teljes pihenést, kikapcsolódást. - Nagyon fárasztó évadon vagyunk túl - veszi át a szót Me­linda asszony. - Közel százhat­van fellépésünk volt. Korábban eleget szoktunk tenni sokféle felkérésnek, és természetesen honorárium nélkül adtunk hang­versenyeket Tapolcán a katoli­kus templomban, a zeneiskolá- Göteborgból ide vágynak Nyári csevegés a Molnár-Vásárhelyi művész házaspárral­ ban és Diszelben a Látványtár­ban is. Idén nem vállalunk fellé­pést, mert nehéz év áll előttünk. Most pihenünk és persze egy ki­csit gyakorolunk.­­ Sok barátunk, rokonunk él Magyarországon, akiket évente illik meglátogatni. Utazásaink során aztán sok mindent látunk, tapasztalunk. Azt is, hogy Ta­polca és környéke mekkorát fej­lődött az elmúlt pár évben. Van­nak nyári programok is, mint most a Művészetek Völgyében. Hasonlóan magas színvonalú műsorokat lehetne szervezni máshol is. A Balaton közelségé­ben bizonyára lenne rá igény. - Azért azt is el kell monda­­­nom - teszi hozzá a művésznő -, hogy korántsem tökéletes minden. Itt van mondjuk a sze­métgyűjtés és -szállítás. Nagyon rontja az összképet az, amikor az ember útja során lépten-nyo­­mon szemétkupacokat lát az út mentén, erdei bokrok aljában. - Látja ott azt a gazdátlan kó­bor cicát a lépcsőn? - hívja fel a figyelmemet a művész úr. - El­vesztette az egyik szeme vilá­gát, nemrég pedig egy autó ütöt­te el. Többször el kellett vin­nünk az állatorvoshoz, hogy meggyógyuljon. Nálunk tettek­ben fejeződik ki az élővilághoz való kötődés, amit többszörösen kapunk vissza a körülöttünk élő állatoktól, növényektől. Vágyaikról, céljaikról együtt mondják: a család összetarto­zása, hogy gyerekeink találják meg helyüket az életben. És hogy nyugdíjaséveiknek leg­alább felét Lábdiban tölthessék, egy magyar vizsla társaságában. Felejthetetlen élménnyel let­tek gazdagabbak azok a vendé­gek, akiket meghívtak az ottho­nukban tartott házi muzsikára. Azt tervezik, hogy hagyományt teremtenek ezzel, és a későbbi­ekben irodalmi estekkel színesí­tik ezeket. A göteborgi művész házaspár azt szeretné, ha nyugdíjaséveik­nek legalább a felét itt tölthetnék Fotó: Szíjártó János

Next