Napló, 2002. október (Veszprém, 58. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-20 / 42. szám, Vasárnap Reggel
RIPORT Titkos vadászatok A legendával ellentétben politikai és üzleti ügyek ritkán dőltek el vadászatokon. A közismerten nagy vadász Kádár Jánosnál például elképzelhetetlen volt, hogy politikai döntéseket hozzanak két vadkan kilövése közben. Ám vadászatok előtt vagy után az itt portyázó politikusok, üzletemberek gyakran jutottak dűlőre magyar partnerükkel nagyon fontos ügyekben. Ilyenkor talán már az sem számított, hogy ki fizeti a trófeák borsos számláját. A minap itt járt spanyol király viszont ragaszkodott az inkognitójához, senkivel sem óhajtott találkozni. Csak a vadat hajtotta. ■ - Szó sem volt politikáról e vadászatokon - idézi a közelmúltat dr. Rácz Antal, az egykori Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője, aki évtizedeken át szervezte a magyar politikai vezetők és a külföldi államférfiak itthoni vadászatait. Egy-egy fontosabb ülés után a Politikai vagy a Központi Bizottság tagjai mindig kiruccantak vadászni a kormány kedvelt vadászmezőire, amilyen például Gemenc, Székesfehérvár, Gödöllő vagy Telki környéke volt. De az neki is feltűnt, hogy ilyenkor a vadászó politikai vezetők nem beszéltek kül- vagy belpolitikai kérdésekről, annál inkább emlegették saját vadászélményeiket. Úgy véli, a politikusok a korábbi időkben is olykor a fehér asztalnál beszélgettek ország-világ dolgairól. Erre még a vadászvacsorák sem kínáltak alkalmat, hiszen elég sokan sertepertéltek az őzsültet vagy a vörösboros vaddisznópörköltet vacsorázó tekintélyes politikusok asztalai körül. Kádár János közvetlen környezetének egyik tagja emlékszik Kádár tilalmára, amely szerint a vadászatokon nem volt szabad politikáról beszélgetni, az ország helyzetét elemezni. Egy németül jól beszélő hajdani politikus kalauzolta például a bajor tartományi miniszterelnököt, Franz Joseph Strausst magyarországi vadászatain. A nagy vadász hírében álló Strauss gyakran űzte a vadat a magyar erdőkben, s bár a legtöbbször magánemberként érkezett kedvenc vadászterületeire, a magyar politikai és gazdasági élet vezetői igyekeztek kamatoztatni az ittlétét, és különleges bánásmódban részesítették. Vadászataihoz a legjobb körülményeket teremtették meg, és vendégük mindahányszor remekül érezte és pompás zsákmánnyal fényképeztette magát. Vendéglátói nagy szerencséjére a jobboldali bajor politikus ugyancsak híve volt az évezredes bajor-magyar történelmi kapcsolatok és hagyományok életben tartásának. Többször megtörtént, hogy útban a vadban gazdag gemenci erdők felé, Strauss megállt Budapesten. Egyszer például azért, hogy Kádárral tárgyaljon a kölcsönös vízummentességről. Bizonyos barterüzletek is létrejöttek e vadászatok előtti vagy utáni megbeszélésein, Veress Péter külkereskedelmi minisztersége idején, így dolgozhattak magyar szakmunkások az NSZK-ban, és így kaphatott a magyar piac forgalmazásra BMW-ket. Nem véletlen, hogy az egy személyben miniszterelnök és MSZMP-első titkár Grósz Károly 1987-es müncheni látogatásán azzal ékesítette a Strauss-kultuszt, hogy remekmívű vadászfegyvert vitt ajándékba a bajor politikusnak. Egyébként a díszes és értékes vadászpuskák ajándékozása bevett gyakorlat volt és maradt a diplomáciában, Kádár János is kapott ilyeneket. A hagyatékából rendezett aukción az elsők között keltek el vadászfegyverei. Néhány alkalommal Berecz János egykori KB-titkár is elkísérte Kádárt vadkacsavadászatra, aki a program végén közölte, hogy bérmunkát végzett, ugyanis a szárnyasokat exportra vitték, és csak azok a vadkacsák voltak exportképesek, amelyekben benne volt a sörét. Az NSZK kormányhivatalaiból és minisztériumaiból nagyon sokan cserkésztek e vadászmezőkön, és ültek vadlesen. Rajtuk kívül gazdasági vezetőknek is kedvelt vadászterülete volt a magyar vadon. Törzsvendégnek számított például a Krupp Művek több vezetője, és a Hertie áruházlánc tulajdonosa. A magyar gazdaság irányítói pedig kifejezetten vadásztak az itt vadászó NSZK-beli iparmágnásokra, kereskedőmogulokra. A Hertie nagy hatalmú ura kiállítást rendezett a magyar erdőkben lőtt trófeákból, s így olyanok is felkeresték az áruházait, akik addig még életükben nem léptek be Hertie-üzletközpont ajtaján. Mondhatni, a Hertie-báró ugyanúgy húzott némi hasznot magyarországi vadászataiból, az elejtett trófeákon kívül is. A magyar vadászterületek óriási népszerűségnek örvendtek a külföldi államfők, uralkodók körében. Gyakran lőtt itt apróvadat Gustav Adolf svéd király, aki disznóhajtáson is részt vett. Vadászott nálunk Joszip Broz Tito, a teljes szovjet vezérkar, köztük Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Andrej Gromiko, a bolgár pártfőtitkár Todor Zsivkov, Kadhafi líbiai elnök. A külföldi politikus vendégek mindig aranyérmes trófeákat lőttek, és olyan területekre vitték őket, ahol kapitális vadra bukkanhattak. A vendéglátók e vadászati ajándéka méltó kellett legyen az ajándékozóhoz, és a megajándékozotthoz. Nem lehet meghívni egy államfőt selejtes bikára - mondja dr. Rácz Antal. - És bármily hihetetlen, nekik is vadászati engedéllyel, balesetbiztosítással, vadászvizsgát tanúsító vadászjeggyel kell rendelkezniük. Amikor Valery Giscard D’Estaing bejelentkezett vadászatra, azt is megkérdeztük, van-e fegyverviselési engedélye, és Franciaországban is számon tartják-e vadászként. Jugoszláviában a hetvenes években nagyköveteknek tartottak vadászatot, többségük nem volt vadász, és meglőtték egymást. Máig elfogadott a nemzetközi diplomáciában, hogy államfők, uralkodók inkognitóban, magánemberként egy másik ország területén vadásznak. A lapok, a televíziók beszámoltak arról, hogy János Károly spanyol király a minap vadászattal töltött nálunk néhány napot. Magánemberként érkezett a debreceni repülőtérre. Elutazásáig sikerült titokban tartani ittlétét, még annak a falunak a lakói is csak utólag értesültek a fenség látogatásáról, amelynek környékén vadászott. Egyik kísérője, Támba Miklós a vadgazdálkodás és vadászati kultúra elismerésének tartja a királyi vadászatot. János Károlynak amerikai barátai ajánlották a vadban gazdag nyírségi területet, amelyen két vaddisznót és fácánokat ejtett el. Mindenkit lenyűgözött a király közvetlensége, természetszeretete, amellyel a magyar vadászati hagyományokat fogadta a kürtszótól a terítésig, az elejtett állatoknak szóló tiszteletadásig. Egy kis hotelt választott szállásul a vendég. Meghívták magyar csípős paprikával ízesített fácánlevesre, kemencében sült vadmalacra. Egy dologra volt csak kényes a spanyol király, hogy a sajtó ne kerüljön közelébe, mert rangrejtve utazott Debrecenbe, s úgy is szeretett volna távozni. Cs. T. Németh Károly 26 Kádár János 23 Czinege Lajos yU 20 Losonczi Pál ^ 19 Aczél György ^ JB 17 Lázár György 14 Faluvégi Lajos-i—-- 13 Sasvár j 12 Biszku12 Focúfjpó^;,, ' * BjÉv 9 gáSpsz Károly XFf 8 Wi'~tr-rr 7 Fozsgajr „,,,e mí,! ,* 2; m Marjai József 3 Grósz Károly vadászpuskát ajándékozott Franz Joseph Straussnak, Grósz egy BMW-t, s ami fontosabb, Magyarország 1 milliárd márkás kölcsönt kapott Bajorországtól Az átkosban szinte kötelező volt vadászni, hiszen majd minden vezető politikus rajta van a toplistán. Manapság viszont inkább médiasztárok, művészek és sportolók viszik a puskát Több, mint testőr? Itt kijött a Big Brother-házból, aztán belehajtott a Rákos-patakba. Azt mondta, semmi gond, s utazott is tovább Münchenbe a feleségéhez. Egyébként is titokzatos figura. Némelykor pokrócmodorú, társaira rá sem hederítő, unott figurának mutatja magát. Máskor viszont érzelmes, a többiek rigolyáit is tolerálni képes, barátkozó nagytesóvá lényegül át. Állítása szerint majdnem úgy viselkedett önként vállalt fogsága alatt, mint ahogy azt a hétköznapokban, a való világban is teszi. Úgy érzi azonban, hogy a tévénézők többsége nem az őszinteségre vevő, hanem a semlegességet, a kevésbé markáns karaktereket díjazza. Olyanokat, mint Popey vagy Szabi. A Big Brother-ház frissen kiszavazott (kiebrudalt?) lakójára sokan nehezteltek a nézők közül, mivel gyakran lustálkodott, s napokig képes volt a pezsgőfürdőben pancsikolni. Itt azonban cáfolja, hogy ilyen kevéssel is beérné. Vereségét azzal magyarázza, hogy a tévések inkább az extrém helyzeteket kedvelik. Ráadásul akadnak olyan játékosok, akiket - vélekedése szerint - „nyomnak” előre, azaz igyekeznek minél jobb színben, előnyösebb módon bemutatni. Itt biztos benne, hogy azok az emlékezetes pillanatok, melyeket nem tűzött műsorára a tv2, szimpatikusabbá tették volna őt a publikum előtt. Bizonygatja: túltette magát a dolgokon. Ennek a megállapításnak azonban némiképp ellentmond a tény, hogy néhány nappal kiszavazását követően máris a közlekedési hírek főszereplőjeként tűnt fel, mivel BMW-jét kis híján elúsztatta a Rákos-patakban. A Tengerszem utcában bekövetkezett baleset fő okaként azonban nem a kiszavazási fiaskót említi. A kivilágítatlan pesti utakat ostorozza. Dr. Piczkó Katalint, a Big Brother-ház pszichiáterét kötelezi ugyan az orvosi titoktartás, de néhány publikus részlettel azért szolgált. A szakember vezéregyéniségnek tartja Itit. Ellentétben Pongóval, aki szabálykövető típus, Abaházi István lázadó alkat. Képes maga mellé állítani az embereket. Macis személyiség, aki biztonságérzetet nyújt a körülötte élőknek. A pszichiáter úgy véli, „védence” a legjobb időben hagyta el a házat. Végre találkozhat a feleségével. Ugyanakkor elérte azt is, amiért vállalta az egészet: ismert és sikeres lett. Angéláról szólva Piczkó megjegyezte: szerinte óhatatlan, hogy a külvilágtól elszakadó emberek zárt közegben közelebb kerüljenek egymáshoz. De ez kevés a szerelemhez. Iti karambolját viszont nem tartja intő jelnek, szerinte a malőr inkább az alváshiánynak tudható be. A hajdanán Boris Beckert is féltve őrző testőr is biztos afelől, hogy nem száll(t) el vele a ló. - Ha holnaptól nem ismernek fel az emberek, én azt is elfogadom - teszi hozzá. Megjegyzi még, hogy ugyan tudomása van arról, hogy sokan nem kedvelték a játék ideje alatt, egyelőre csak kedves, baráti gesztusokat észlel maga körül. A hozzá közel állók is egyetlen tettét kifogásolták utólag, amikor - ahogy ő fogalmaz - egy kakidarabot hajított át a BB- ház palánkján. Ma sem szégyelli tettét. Mint ahogy az sem zavarja, hogy kibékíthetetlennek látszó ellentétbe került két másik „Brotherrel”, Pongóval és a szűzies Andival. ________________________ Számomra mindketten azért voltak igen ellenszenvesek, mert színészkedtek, mutogatták magukat a kamerának. Amúgy a Pongó-ügy azért sem foglalkoztat, mert elég egyszerű embernek tartom őt. - Itt nem aggódik a jövője miatt. Biztonsági cége újra beindult, és talán Münchenben élő feleségével is sikerül elásnia a csatabárdot. Van miért magyarázkodnia, mivel a kettejük közti perpatvarnak egy másik bentlakó, Angéla az oka. A 29 éves békéscsabai hölgy elég hatékonyan „mozdult” rá a jakuzzi-specialistára, s a gusztusos gesztust a testőr már-már testközelből viszonozta. Az egyik bulvárlapban ezt írták az esetről: „Felesége, Szilvia magába zárkózott, miután tudomást szerzett arról, hogy férje egy ország nyilvánossága előtt vallott - ha virágnyelven is - szerelmet Angélának. A legrosszabbul az esett neki, hogy Iti a kamerák kereszttüzében még a lány combját is simogatta...” Valamelyest azért javítja Iti esélyeit, hogy végül nem került sor végzetes „baklövésre”... Információink szerint a romantikus hős ez idő tájt mindent megtesz a családi béke kedvéért. Jelenleg is Németországban tartózkodik. S ha jól alakulnak a dolgok, talán kedvenc pancsolójában, a müncheni olimpiai stadion medencéjében is lubickolhat egy kiadósat. Sz. Z. A. Iti (Abaházi István) Életkora: 27 év Csillagjegye: Bika Foglalkozása: testőr Példaképe: az édesanyja Amiért rajong: a család, az egészség és a pénz Amit utál: a fajgyűlölet Portásként kezdte... ■ Szülei büszkék a fiukra. Bár a papa jobban örült volna annak, ha csemetéje nem egy tévéshow révén válik ismertté, hanem futballkapusként ér a csúcsra, ígéretes hálóőrnek tartották, s a BVSC portásaként még Lisztesék lövéseit is biztos kézzel fogta. Király Gáborral jó ideig vetélytársaknak számítottak, mindketten meghívót kaptak az utánpótlás-válogatottba. A térdsérülése miatt a sportággal felhagyó Itima is rajong a fociért, vérmes szurkolója a Bayern Münchennek. A papa szerint gyermeke barátságos, segítőkész, humánus, ugyanakkor nagyon hirtelen ember. „Amióta kijött a házból, ugyanúgy viselkedik, mint régen. Semmi jelét nem látom a változásnak. Természetesen a kiszavazási procedúra egy picit megviselte, de megrázta magát, és most már túl van a dolgon." 2002. OKTÓBER 20.