Napló, 2003. augusztus (Veszprém, 59. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-17 / 33. szám, Vasárnap Reggel

RIPORT_________________ 2003. AUGUSZTUS 17. Amikor a sztárok repülnek A médiacirkusz szereplői ma már repülnek, hőlég­­ballonoznak, hogy népszerűségük még inkább szédítő magasságokba szökkenjen. Hannibál nyomába erednek a sivatagban, és világ körüli útra indulnak, hogy írjanak, beszéljenek róluk. A kalandvágy keveredik a címlapvággyal, de hát kit érdekel, hogy a magánélet történései médiaeseménnyé válnak. A show-nak folytatódnia kell. Bochkor Gábor a kecske­méti repülőnapon egy két­üléses MiG-29-es vadász­gép fedélzetén ezúttal az egekbe emelte népszerű­ségét. HÁNYNI DICSŐSÉG A bumerángos gigadumás rádióműsora kedvéért kuk­kantott a felhők mögé a 2450 kilométeres sebesség­gel hasító vadászgép fedél­zetéről, de kedveltsége is szédítő magasságokba szökkenhet. Még akkor is, ha elárulta, hogy a pióta kérésére zacskókat is vitt magával. „Hallottam, hogy a MiG-en hányni kifejezet­ten dicsőség.” Egy évek óta futó rádióprogram óhatat­lanul is a kifáradás veszé­lyével jár, kellenek életben­­tartó ötletek. A médiacir­kusz szereplőire hírnévnö­­velő bumerángként üt visz­­sza a vadászgépes hakni, nem beszélve a repülőnap rendezőiről, akik az év mar­ketingfogásával becserkész­ték Bochkort, hiszen a ke­reskedelmi rádiócsenelen napokon keresztül Bochkor légiintézkedéséről hallot­tunk. Fogytak is a jegyek rendesen. E hétvégi repülő­nap a tv(2) Aktív című mű­sorának vezetője, Szebeni István is negyven percig ci­kázott az égbolton egy MiG géppel. - Nem a népszerű­ségért vállalkoztam a repü­lésre - mondja. - Repültem, mert felajánlották a lehető­séget, ennyi. Maczkó Zoltán, a tv(2) kommunikációs menedzse­re szerint sztárjaiknak nem kell engedélyt kérniük az ilyesfajta szereplésekhez, sőt szerencsés, ha „magán­érdeklődésüknek műsoras­pektusa” is van, mi több, szívesen veszik, ha műsor­vezetőik kreatívak. Gombos Edina például raftingolt, a médiacirkusz tehát folytatódik földön, ví­zen, levegőben. Merthogy a levegőbe emelkedés ná­lunk újszerű sztáridőtöltés, Sváby András ejtőernyőzött, énekesnők, színésznők hő­­légballonoztak, de nem mindegyikük gondoskodott arról, hogy véletlenül fotó­sok örökítsék meg (újbóli) felemelkedésük pillanatait. Az is véletlen volt persze, amikor Anettka autópályás gépkocsibalesetét az éppen arra járó fényképészek meg­örökítették a másnapi cím­lapok számára. De hát hol jöhet ez az M3-as kis kocca­nás Anettka majdani űruta­zásához. Az űrturizmusra már Friderikusz is gondolt, akinek talán mostanában lenne erre szüksége, hogy nagyobb legyen A szólás szabadsága nézettsége. So­kan még az eltörölt előfize­tési díjat is újból befizetnék, ha láthatnák, amint Fridi a súlytalanság állapotában le­begve közvetítené, mit lát a világűrben. Bár lehet, hogy előbb tesz Anettka meztele­nül űrsétát, hiszen már ki­nézte magának a legmaga­sabb pontot, melyre média­sztár eljuthat. NORMÁLIS VAGYOK? Bochkor Gábor nyilván nem lesz a MiG-29-esek arca, mi­ként Marsi Anikó sem ké­szül a tandemugrók házi­asszonyának. - Talán magamutogatás, talán vakmerőség - mondja a Fókusz mű­sorvezetője. - Nem érdekel, mennyit tesz hozzá a népszerűsé­gemhez az ejtőernyő­zés vagy más extrém dolog. Részese voltam már háromszáz kilo­méterrel száguldó au­tóval kaszkadőrugrás­nak is tűzfalon keresz­tül. E pillanatokban in­kább az foglalkoztat: normális vagyok-e... Óhatatlan, hogy a tévésztárok magánéle­tének látványos moz­zanatai - esküvő, gye­rekfürdetés, majd vá­lás, fogyókúra, repülés - médiaeseménnyé váljanak. Ha leszálló ágba kerülő sztárféle elfáradt műsorral, kiégett személyiséggel pél­dául repülőre ül, vagy szip­pantókocsival indul egy ra­lin, hogy újra beszéljenek róla, még megmagyarázha­tó, de ha a topon tanyázók tűnnek fel - olykor rájuk kényszerített - szokatlan szerepekben, baj lehet. Le­mezre énekelnek, Miku­lásnak öltöztetik őket, céges bulin jópofiznak, merthogy velük, úgymond, minden el­adható. A többség pedig mindent elvállal, csak szere­pelhessen. A botrányosnak ígérkező sivatagi Hannibál­­expedíció is úgynevezett sztárokkal kívánta magát el­adni, de az RTL Klub vissza­vette kedvenceit a vállalko­zásból. A tv(2)-től pedig Frei Tamás vitt hathetes világ kö­rüli útra ismert arcokat, hogy új műsorában velük láttasson tájakat, embereket. MÉDIAPOJÁCA VOLT A kereskedelmi csendek is hozzájárulnak ahhoz, hogy úgynevezett sztárjaik ki­égett, megunt arcok legye­nek, ahogyan házon belüli reggeli-, recept-, pletykamű­sorokban hakniztatják őket. Errről is írt könyvében Pálffy István, aki miután cédére énekeltették, dáridó­­zott, cirkuszi elefántra ültet­ték, rájött, hogy médiapojá­ca lett. Erről szólt a­z első győztesének, Szabolcsnak a Mont Blanc-megmászási terve is. Egyszerre valós és jelképes, bele is bukott. - Előfordul, hogy szerve­zők keresnek meg sztárokat üzleti vállalkozásaikhoz, a nagy nevekre ugyanis pénzt adnak a szponzorok - ma­gyarázza az egykori kreatív igazgató, Árpa Attila. - A re­pülő, ejtőernyőző sztárok­nál nehéz eldönteni, ka­landvágyból vagy címlap­vágyból csinálják. Én is ejtő­ernyőzöm, de sosem hívok fotósokat. Ennél azért van­nak jobb píárok is. Szántó Péter médiaszak­értő szerint vannak sztá­­rocskák, akik magánéletük­ből mindent meg akarnak mutatni. A néző okosabb annál, hogy bedőljön min­dennek. Ha valaki elfáradt műsorát, megint személyi­ségét szeretné frissíteni lát­ványos megmozdulással, az mindig hatástalan. Csontos Tibor Csisztu Zsuzsa hajdan torná­zott, ma már néha revüben is táncol és énekel A bumerángos gigadumás Bochkor Gábor Szabó Zoltán, a világ legjobb vadászpilótája kérésére zacskót is vitt magával. A zacskókon kívül a népszerűségét is az egekbe emelte a vadászgép fedélzetén. Leszállás után már nem volt ilyen vidám... Nemcsak a húszéveseké a világ A negyvenes, ötvenes nőket ma még könnyen leírják, vagy legalábbis sokan ezt gondolják magukról. Ám még ők se adták fel, legfeljebb kishitűek, mert senki nem mondja meg nekik, hogy őrizzék meg a varázsukat. Ám egy kiállítás­­szervezéssel foglalkozó hölgy kitalálta, s még ő is meglepődött, milyen sikeres lett a vállalkozása, holott egyelőre csak szájhagyomány útján terjed. Igaz, külföldön már létezik efféle szolgáltatás, s például Németországban fölöttébb sikeres. Nagypál Ilona sorozatban ren­dezi a kortárs képzőművészek kiállításait, sőt több ez, mint tár­latszervezés, hiszen menedzseli is őket, mecénásokat, vásárlókat keres a képeikhez, szobraikhoz. S két kiállítás között, miközben a műtárgy-kereskedelmet is ki­tanulja, támadt egy ötlete, mi­után több hölgyismerőse pa­naszkodott, hogy az üzleti élet­ben igen, a magánéletben vi­szont nem nagyon boldogulnak. „Egybecsengett azzal, amit mondtak, hogy nálunk még mindig leírják a negyvenes, öt­venes nőket - meséli a szervező. - Az egyik 53 éves ismerősöm például hasonló korú férfival szeretett volna megismerkedni, de megtapasztalta, hogy az öt­venes férfiak huszonéves lányok ismeretségét keresik. S amikor elmeséltem a fotóművész bará­tomnak, szinte egyszerre jutott eszünkbe egy új vállalkozás.” Nem szépítik meg a nőket, ez nem az „átváltoztatjuk” rovata, mondja Nagypál Ilona, inkább kiemelik a molett hölgyek szép­ségét is. Csak alapsminket hasz­nálnak, tehát a természetes bá­jak dominálnak. Művészi port­rék, félaktok, sőt aktok is ké­szülnek a műteremben, amit aztán odaajándékozhatnak a barátjuknak, élettársuknak. A portrék az irodák falára is fel­kerülhetnek, a művészi erotikus képek pedig a hálószobába, vagy éppen az úszómedence fö­lé, a tükörbe égetve. Egyelőre ugyanis főleg üzletasszonyok, vagy üzletemberek, polgármes­terek feleségei vállalkoztak a fotózásra, s hajlandóak voltak ezért százezernél valamivel töb­bet fizetni. - Nem szégyenlősek, talán csak kezdetben - mondja Nagypál Ilona. - Igaz, nem is lát­ja más a képeket, csak a fotós, a sminkes és én. Egy részletes szerződés készül, amely többek között kimondja, hogy a fotókat bizalmasan kezeljük, s csak a másik belegyezésével adhatók ki harmadik félnek. S ez azt je­lenti, hogy ők sem adhatják oda egy újságnak, csak ha én bele­egyezem, hiszen ezek saját célra készülnek. Eddig egyébként 25 hölgyről készítettünk fotókat, s közülük ketten az 50 leggazda­gabb magyar nő között is meg­találhatók. A vállalkozás szájhagyomány útján terjed, hirdetésre még nem költöttek el egy fillért sem, s úgy tűnik, nem is lesz rá szük­ség. Eddig ugyanis mindenki áradozott a fotózás után. Túl a képeken, az is nagy élmény volt, még az üzletasszonyok számára is, hogy nőként viselkedhettek a kamera előtt, vagyis reflek­torfényben állhatták. Dr. Pándi Mária pszichológus nem kertel, „baromi jó” ötletnek tartja ezt az új üzletágat, s vic­cesen még hozzáteszi, kár, hogy nem ő találta ki. „Logikus, hogy élete virágjában, csúcsán, a nők szeretnének magukról fotókat készíteni, egy szép emléket őrizni ebből a korból. Egyéb­ként ők sem szenvednek hiányt semmiben, kiszolgálják a negy­venes, ötvenes korosztályt, s aki megengedheti magának, szép­ségszalonba, masszőrhöz, kozmetikushoz és varrrónőhöz jár, s miattuk rendezik a bálokat” - mondja a pszicholó­gus. Furcsamód talán legkevés­bé a lelküket ápolják, de nincs idejük pszichológushoz járni, pedig bátorságuk lenne. D. L. Zsuzsa (50): - Gyönyörű művészfotók készültek rólam, porték és sejtelmes beállításban olyanok is, amelyeken mindig annyit takarok, amennyit éppen kell. Nem va­gyok sovány, inkább gömbölyű, a fotókon a legjobb for­mámat mutatom. Az egyiket bekereteztetem és a háló­szobámat díszíti majd. Hogy ki látta? A barátnőim és per­sze a családom. A lányaimnak nagyon tetszett, nemcsak a képek, a bátorságom is. A barátom is megcsodálta. A férjem 25 éve után vált el tőlem, egy fiatalabb nő ked­véért, azért is fontos volt ez számomra, hogy bebizonyít­sam, nem vagyok még öreg. Szívesen megmutatnám a volt férjemnek, de neki már nem akarok bizonyítani. Erzsébet (42): - Mindenkinek ajánlhatom, hogy egy­szer próbálja meg. Kiélhettem a nőiességemet, s meg­­örökíttettem egy időszakot, ami sosem jön vissza. Még egyszer ugyanis nem leszek 42 éves, s a 260 kép szép emlék a családomnak. Készült fehérneműs, ruhás kép és portré is. A javát egy albumba raktam, de egy-két kép talán felkerül a hálószoba falára. Egyébként a férjem is velem volt, s tetszett neki. Ő is készít rólam képeket, de azért ő nem fotóművész. Katalin (45): - Először féltem megmutatni magam. A barátnőm beszélt rá és most már tudom, hogy töb­bet ér bármilyen egészség- vagy fogyókúránál vagy még egy flörtnél is. Három gyerek után nem hittem, hogy valaha bikinit merek majd felvenni, de a fotózás után beláttam, hogy a gömbölyű formák is szépek. Olyan képek készültek rólam, hogy majdnem megkér­deztem, ki az a csinos nő. Nagypál Ilona még alig múlt harminc, de kitalálta, mi hiány­zik a 40-50 éves nők életéből

Next