Napló, 2003. augusztus (Veszprém, 59. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-17 / 33. szám, Vasárnap Reggel

2003. AUGUSZTUS 17. INTERJÚ ) Jakupcsek, a márkanév - Melyik adóra van behangolva az autórádiója? - Jaj, ez borzasztó. Reggelenként kíno­san kapcsolgatok a Budapest Rádió, a Da­nubius és a Sláger között. Általában eb­ből a háromból tudok összerakni magam­nak egy olyan műsort, amit hallgatni tudok. De három percnél tovább egy­huzamban egyik sem képes lekötni. - Ennyire tragikus ez a műsorsáv? - Talán meglepő, de én nem hiszek ezekben a reggeli jópofizásokban. Töb­bek között ezért is hagytam ott a Danubi­us rádiót. Négy éven keresztül hajnali fél ötkor keltem, majd miután végeztünk, úgy szédültem ki a stúdió ajtaján, hogy nem éreztem azt, most adtam valamit az embereknek. Kértem, javasoltam, változ­tassunk, szerintem ugyanis van tartalom a reggelben. Egy könnyed, de mégis értel­mes műsor, amelyben érdekes embereket szólaltatnánk meg, nagyon sok hallgatót érdekelne. Persze, háttérrádiózás lenne ez is, de egyfajta magazinos jelleggel. Az illetékes vezetők meghallgattak, csak éppen nem történt semmi. Ma pedig döbbenten hallgatom a kollégáimat, akik ugyanazt mondják, mint amit öt éve min­den nap. Olyan a környezet, hogy egysze­rűen képtelenek megújulni. Ezzel az erő­vel magnóról is mehetne az adás. - Ezt az érintetteknek is elmondta? - Szerintem ezt ők is tudják, ha ma­gukba néznek. Csak nem biztos, hogy akarnak is ezzel szembesülni. Tudja, nekem már van fülem ahhoz, hogy megérezzem, mikor erőlködnek a stú­dióban azért, hogy legyen már a zene előtt valami poén... - Kemény szavak. Viszont nem is olyan rég­en kapott néhány szarkáiddá megjegyzést a kollégáitól. Például Bochkor Gábortól... - Igen, a Vetélkedőt cikizték. Akkori­ban Bocsiék az RTL Klubnál voltak, s ennek ismeretében valahogy nem érez­tem elegánsnak azt, hogy piszkálnak. Aztán később az érdekeik őket is a Tv2- höz kötötték, bár úgy tűnik, nem sike­rült megvetni a lábukat. Ezt azóta meg­beszéltük, de nem mondom, hogy nem maradt bennem nyoma az esetnek. Nem tartottam versenyképesnek és kol­legiális dolognak, ami történt. - Amikor 13 évvel ezelőtt a Nap­zártában televíziózni kezdett, az akkori férje, Máté Gábor igencsak berzenkedett... - Ő az egész médiától féltett. Böl­csész vagyok, akinek piacképes diplo­mája van, nem lehetett tudni, hogy mi­ként fogom megállni a helyem. Csak azt láttuk, hogy ezt kétféleképp lehet csinálni: jól vagy sehogy. Az eleje na­gyon nehéz volt, de aztán végül min­denki egészen jól belerázódott. - Azóta elvált, a gyerekei felnőttek, új párja van, ám ezen kívül nem sokat tudni a magánéletéről. Tudatosan ke­rüli ezt a témát? - Erre csak azt szoktam mondani, hogy annyi minden mást csinálok, ami érdekes, inkább írjanak arról. Félreértés ne essék: nincsenek titkaim, ha megkér­deznek arról, hogy mit eszem, vagy hová megyek nyaralni, szívesen válaszolok, hi­szen a személyiség elfogadtatásához kell ez is, mondhatni a show része. De a szű­kebben vett magánszférám csak a roko­nokra, barátokra tartozik. Meg egyébként is, azt hiszem, magamutogató civilekből amúgy sincs olyan nagy hiány. Sok olyan embert ismerek, akikről minden apró részletet közöl a sajtó, csak épp azt nem tudni, valójában mit is csinálnak ők azon kívül, hogy nyitatkoznak. - Jó, akkor beszéljünk erről. A Tv2-nél futó műsorának ügyesen adott címet. A többi, délutáni talk­­show-val ellentétben ön nem a ke­resztnevét tette a főcímbe, hanem a vezetéknevét: Jakupcsek. Ezért aztán nem is lehet önt lecserélni... - Remélem, nem csak azért... Egyéb­ként nem véletlenül nem lett Gabriella a műsorom neve. A műsorom személyes és karakteres, ezért felelősséget is vállalok, ezért nem illene hozzá egy általános keresztnév. Ez egyfajta védjegy. - A Jakupcsek-show mögött nincs semmilyen licenc? - Nincs. Ha megnézi, láthatja, hogy az összes többi délutáni talk-show ma­gánéleti, általános témákkal foglalkozik, szemben a miénkkel, amelyben közéle­ti, konkrét konliktusok vannak teríté­ken, igazi, hús-vér emberekkel. - Sokszor meggyanúsítják a délutá­ni beszélgetős műsorokat, hogy olykor „kamuznak”, vagyis igazi riportala­nyok helyett statisztákat szerepeltet­nek. Önöket nem vádolták meg ezzel?­­ Soha. De nehéz is lenne, mivel kön­nyen lenyomozható háttéranyaggal dol­gozunk. Ha mondjuk a családon belüli erőszak van terítéken, s én egy vaskos periratból idézek, majd az erőszakos fér­jet csak telefonon tudjuk megszólaltatni, akkor senki sem gondolhat kamura. S mi az adás után is foglalkozunk az em­berekkel, nem egy esetben simítottunk már el így ügyeket. - Amit ön csinál, az saját találmány? - Nem, azért ezt nem állítom. Egy ha­sonló műsor van, az USA-ban egy Oprah Winfrey nevű nő csinálja már 15 éve, több tízmilliós nézettséggel. A hölgy egyébként Amerika tíz leggazdagabb üz­letasszonyainak egyike, amit mond, vagy csinál, az védjegy... - Nálunk viszont nagyon kevés a médiában dolgozó nő.­­ És ez az arány egyre csak romlik. Nézzen körül: egyetlen nőt sem lát kulcs­­pozícióban. Általában csak illusztráció­ként számítanak rájuk olyan műsorok­ban, ahol kedvességet, együttérzést kell sugározni. A kereskedelmi adóknál még csak-csak találkozhatunk hölgyekkel, de közszolgálati televíziónál, a férfiak elfog­lalták a képernyőt. Ráadásul idős férfiak­ról van szó. Önmagában ezzel nem lenne semmi bajom, csak a sokszínűséget hiá­nyolom. Analóg műsorokat készítenek. Ráadásul rádiózás zajlik a tévében. - A nőknek miért nehezebb ebbe a világba betörni? - Ebben a szakmában jónak lenni sok áldozattal jár. Nekem szerencsém volt, mert előbb voltak a gyerekeim, s csak utána kezdtem építeni a karrierem. Nem irigylem azokat a nőket, akiknek ezt for­dítva kell megoldaniuk. Egyébként is, egy nőnek ezen a pályán kétszer annyit kell teljesítenie, mint egy férfinak. Egy férfival szemben nem elvárás, hogy min­dig csinos, kedves, empatikus legyen. Egy nő esetében, ha csak az egyik tulaj­donság hiányzik, már megkapja, hogy nem alkalmas. - Önt is érték bőven támadások, elég ha a két konkurens adó párhuza­mos műsoraira gondolunk, amelyek­ből igazán kivette a részét. Vitriol, Vetélkedő... Nem volt megalázó másod­közlés ízű klónprodukciókat dirigálni? - Hát nem hálás szerep, de ezek a trendek a világon mindenhol párhuza­mosan futnak a különböző tévécsator­nákon. Ezt egyébként már a nézők is megszokták, s már nem az a kérdés, hogy melyik műsor volt előbb, hanem hogy ki tudja jobban csinálni, ki a pro­fibb, kinek a produkciója izgalmasabb? És ez nem csak a műsorvezetőre, a stáb­ra is érvényes. Egyébként külföldön is hasonló a tendencia. - A Magyar Nemzet utoljára azzal találta meg hogy ön a baloldal. - Ez a cikk borzasztóan elszomorí­tott. A műsorba nem tudtak belekötni, így aztán valamiféle homályos célozga­tással engem próbáltak kipécézni. Soha semmilyen párt mellé nem álltam, ez ná­lam elvi kérdés. A munkát nem keverem össze az érvénye­sülés ezen fajtájával. Ennek ellenére persze van markáns véleményem, de ez csak rám tartozik. Az illető megélhetési újságíró szemét valószínűleg az csíphette, hogy a Jakupcsek-show felvállaltan szociálisan érzékeny, s ami „szoci”-val kezdődik, az ugye, eleve gyanús... Agyrém. A szolida­ritás, remélem, nem párt-, hanem erköl­csi kérdés. - Öt éve van a Tv2-nél... - Rajtam kívül alig van olyan a cég­nél, aki ne fordult volna már meg a kon­kurenciánál. - Vagyis hűséges típus. - Igen, de csak ha megbecsülnek. A csábításhoz két dolog kell. Egy nagyon jó műsorajánlat, és egy jó stáb, amelynek összeállításában részt vehetek. Ez a tár­gyalási alap. Erre eddig nem kaptam kel­lő garanciát más csatornáktól. - Van olyan alkotóműhely, amely izgatja, ahol szívesen dolgozna? - Momentán nincs. Egyébként sem va­gyok az a típus, akit csak úgy belepot­­­tyantanak a készbe. Általában először van egy ötlet, aztán egy stáb, akikkel fel­építjük mindazt, amit elképzeltünk, vagyis megszoktam, hogy mindig benne vagyok a kezdőcsapatban. A kreatív mun­kából is kiveszem a részem, nekem ez így okoz örömet. - Hogy aztán jöjjön egy új struktúra, s az egészet elfelejtsék... - A műsoroknak már csak ez a sorsuk. Nálunk egy jó produkció is maximum két szezont ér meg. Persze, most lehetne azon vitatkozni, hogy ez helyes-e, meg hogy egyesek szerint a törvényszerű megújulásokkal akár nyolc évig is eltart­hatna a szavatossági idejük, de hát ez egy ilyen világ. Nekem a Jakupcsek-show már legalább a hetedik műsorom. - Még mindig várja délelőtt tíz óra után egy perccel azt a bizonyos telefon­­hívást a nézettségi adatokról? - Szerencsére nyár van, úgyhogy hála az égnek, ez most nincs. De a tetszési index sem minden. Egy műsor ugyanis soha nem önmagában létezik, hanem az adott struktúrán belül. Sokszor nem is azért vesznek le egy produkciót, mert nem volt jó, hanem mert taktikailag mást szeretnének a helyére tenni. - Most csak ez az egy műsora van. Mit csinálna, ha egyszer csak meg­köszönnék a munkáját? Visszamenne művészettörténésznek? - Nem hiszem. Engem ugyanis nem kizárólag a műsorvezetés érdekel, hanem az egész tévécsinálás, a szerkesztés, a produceri teendők, vagyis a média bo­nyolult működése. - Egyszer azt mondta, hogy szeretne már vidám műsort is készíteni Konk­rétan mire gondolt? - Arra, hogy szeretek huncutkodni... Az élet drámaiságából, komolyságából kitörni. Persze tisztában vagyok vele, hogy kevés ember van, aki ért a humor­hoz, s talán én sem tartozom közéjük. Mert a humor komoly dolog! De nagyon szívesen közreműködöm szórakoztató műsorokban, és nagyon szeretek más műsorában is vendég lenni. Jóleső ér­zés, hogy olyankor nem nekem kell ész­nél lenni... Dián Tamás BOCHKOR GÁBOR: Akkor ismertük meg jobban egymást, amikor mi eljöttünk a Danubius rádiótól, ő pedig har­madmagával folytatta a Cappuccinót. Akkor is azt mondtam, és azóta is azt vallom, hogy abból a trióból ő volt a leghitelesebb és leg­profibb egyéniség. A személyes viszonyunk is jó volt, még én adtam neki tanácsokat, mire figyeljen a szerződéskötésnél, de aztán a kapcsolatunk megrom­lott. Mi ugyanis csipkelődtünk az általa vezetett Vitriollal kapcsolat­ban, s ő ezt a személye ellen irányuló támadásként értékelte. Holott mi sohasem őt, hanem a műsort cikiztük. Jakupcsek Gabriella Családi állapota: férjezett. Iskolái: ELTE BTK általános nyelvészet-művészettörté­net szak. Munkahelyek: Magyar Televízió (1991-98), Danubius Rádió (1997-2002), Tv 2 (1998-) Elismerései: Két alkalommal is - 1998-ban és 1999-ben - a közönség szavazatai alapján az év női rádiós műsor­vezetőjének választották. CSISZTU ZSUZSA: Gabriella megosztja az embereket, viszont velem együtt ahhoz a generációhoz tarto­zik, akik a szakmát a közszolgálati televízi­óban kezdték. Mi olyan emberektől tanul­hattunk, akiknek még volt mit tanítaniuk. Emiatt aztán hasonlóképpen gondolko­dunk arról a szakmaiságról is, ami jelenleg éppen eltűnőben van a mai televíziózásból... Gabriella igazi egyéniség, aki elérte, hogy a produkciója markánsan azonosít­ható vele, ennek ellenére ügyesen őrzi személyiségének azon részét, ami nem tartozik a nagy nyilvánosságra. Tizenhárom esztendeje televíziózik, öt éve igazolt a Tv2-höz, s mára ő a kereskedelmi adó leghűségesebb műsorveze­tője. Rajta kívül már mindenki megfordult a konkurenciánál. A hajnali keléseket leszámítva még mindig hiányzik neki a rádiózás, hiába, öt év az mégiscsak öt év, ám nem bánja, hogy eljött, mivel szerinte az éterben ragadt kollégáinak olyan környezetben kell dolgozniuk, amelyben képtelenek a megújulásra. Szívesen beszél arról is, hogy vajon miért mellőzik a hazai médiában a nőket, s hogy Amerikában egy bizonyos hölgy már 15 éve csinál egy olyan műsort, mint amilyen itthon az ő show-ja. Az illetőt Oprah Winfreynek hívják, többszörös milliomos, ám Jakupcsek Gabriellának eszébe sem jut összehasonlítani magát vele. Jól érzi magát a róla elnevezett produkcióban - bár azt tagadja, hogy azért választotta volna a műsor védjegyének a vezetéknevét, mert így nehezebben lehetne lecserélni. Imázsváltás is történt, Jakupcsek levágatta a haját, mert úgy érezte a keményebb, fiúsabb frizura job­ban illik a mostani stílusához. KRAUSZ BARNABÁS: Jakupcsek, úgy tűnik, megúszta. Egy időre sikerült kihúznia fejét a kereskedelmi televíziók rabigájából. A butuska, helyeskedő, szépen sminkelt televíziós nő szerepéből sikeresen tornázta át magát egy sokkal vállalhatóbb feladatkörbe. Jakupcsek Gabriel­la most a magyar televíziózásban az Értelmiségi Nő. Napi show­­jában egyre tudatosabbnak és egyre harcképesebbnek tűnik a nyilvánosság előtt. Jakupcseknek valószínűleg elege lett a tele­víziós handabandázásból, és a sok hamiskodás miatti álmatlan éjszakákból. Rájött arra, hogy célravezetőbb felkészülten be­menni a stúdióba, és lényeges dolgokról beszélni, mégha kelle­metlenek is, mint pipiskedni idétlen műsorokban.

Next