Napló, 2003. szeptember (Veszprém, 59. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-08 / 209. szám
2003. szeptember 8., HÉTFŐ ÉVGYŰRŰK Miért nem kapnak özvegyi nyugdíjat? A köztudatban általánosan elterjedt, hogy a kormány az özvegyi nyugdíjakat a ciklus végére ötvenszázalékosan megemeli - írja szerkesztőségünkbe küldött levelében Németh Józsefné berhidai olvasónk de arról semmit nem lehet olvasni, hogy vagyunk sokan idős korú özvegyek, akik özvegyi nyugdíjat egyáltalán nem kapunk. A hetvenéves hölgy leírja, hogy együtt élő házasságban fiatalon özvegyült meg, egy gyermeket nevelt fel egyedül, s mikor elérte a nyugdíjkorhatárt, saját jogú nyugdíjra jogosult lett, de özvegyit nem kaphat. Vannak ebben az országban sokan, akik hasonló cipőben járnak, viszonylag fiatalon özvegyültek meg, házastársuk az előíírt járulékfizetést teljesítette, mégsem jogosultak özvegyi nyugdíjra. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium dokumentumai szerint - teszi hozzá - minden harmadik együtt élő házasságból megözvegyült nyugdíjast sújt ezzel az 1997. évi LXXXI. számú törvény, amely különbséget tesz özvegy és özvegy között különböző elfogadhatatlan, teljességgel méltánytalan szempontok szerint. Ezért, zárja levelét az aszszony, mindig arculcsapásként éli meg az ország felelős vezetői, politikusai részéről azon sajtóban tett nyilatkozatokat, amelyek nagyhangúan beszélnek az özvegyi nyugdíjak emeléséről általában, s még csak meg sem említik a hoppon maradtak széles táborát. Nyugdíjasok kirándultak Nagy útra határozta el magát a megyei önkormányzat nyugdíjasszervezete nemrég. Kétnapos kirándulással az ország északkeleti részét járták be autóbusszal. Jól felkészült idegenvezetőjük, Steierlen Istvánná, Gitta kalauzolásával nagyszerű élmények részesei lehettek. Első állomásuk a kilenclyukú hídon áthaladva a hortobágyi pásztormúzeum volt. Kis csoportjuk éhségét, szomjúságát oltván megtekintette a puszta életét bemutató tárlatot. Láttak kontyos kunyhót, pásztortaligát, gazdagon díszített pásztorbotokat, kulacsokat, a pásztorok látványos viseletét, rátétes és cifraszűrt, subát, kiváló kézügyességről tanúskodó fafaragásokat, a tájra jellemző hangszereket, kolompot és csengőket. A nap hátralévő részét Debrecen városában töltötték el. A „kálvinista Róma” és „magyar Genf”-nek is mondott város gazdagon kínálta a látnivalókat, melyekből persze az idő rövidsége miatt csak kis ízelítőt kaphattak. Először az iskolatörténeti állandó kiállítást tekintették meg a Kálvinról elnevezett téren, a debreceni református kollégium épületében. A protestáns szellemű intézmény 1538 óta folyamatosan működik. Látták Csokonai Vitéz Mihály fuvoláját, Ady Endre „leckekönyvét”, Arany János pipáját. Rajtuk kívül többek között itt nevelkedett Kölcsey Ferenc, Fazekas Mihály, Móricz Zsigmond is. A kollégium nagykönyvtára a legnagyobb egyházi, s a harmadik legnagyobb működő könyvtár országosan, félmillió könyvtári egységet meghaladó állományával. A kollégiumi levéltár több mint ezer folyóméter rendezett anyaggal, korszerű segédletekkel várja a kutatókat. A kollégium szomszédságában lévő református nagytemplomot is meglátogatták. A monumentális épület 1805-től húsz éven át készült el Péchy Mihály tervei alapján. A Rákóczi György erdélyi fejedelem adományozta ötvenmázsás Rákóczi-harangot zsákmányolt ágyúból öntötték. Gazdag élményt nyújtott számunkra a Déri múzeumban Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájának a megtekintése. Az első nap fáradtságát kipihenve, másnap folytatták útjukat Tokajba, ahol megkóstolták a hegyvidék nedűjét, a táj szépségében gyönyörködtek. Idegenvezetőjüktől megtudták, hogy a római korban is termeltek már itt szőlőt, és XIV. Lajos francia királynak is szállították a hegy borát, mely ezért is kapta „a királyok bora” jelzőt. Majd Szerencsre érkeztek, ahol ellátogattak a Zempléni múzeumba. Megtekintették a Rákócziak kiállítását, amely az országban az első Rákóczi-kiállítás. A múzeumban még egy ritkaságszámba menő képeslapkiállítást is láthattak. Az egyedülálló gyűjtemény egy helyi fogorvos adományával indult - mintegy négyszázezer darab képeslappal -, amit jelenleg egymillióra növeltek. A kiállításon ebből kétszázhúszezer kép látható. A gazdag látnivalókkal teli program szép emlékeket hagyott a résztvevőkben. Az autóbuszos kirándulás résztvevői érdekes helyeken jártak a nyáron NAPLÓ 9 Kilenc évtized Isten tenyerén Mérhetetlen szenvedés után békés, boldog öregkor Széll néni jutalma ■ Toldi Éva - Én nagyon sokat dolgoztam és nagyon sokat szenvedtem az életemben. Örök küszködés volt a sorsom a fiaimért, a családért, a megélhetésért. Hányszor hullott a könnyem a kapával forgatott földbe, mennyit rimánkodtam a megpróbáltatások idején. Lesz-e még kevés erőm, hogy tudok-e dolgozni még kicsit, hogy érek-e még valamennyit a világnak? Mert mióta az eszemet tudom, egészen kicsi koromtól én örökké csak dolgoztam. De a Jó Isten mindig segített, megvigasztalt, tenyerén hordozott a gondok idején is - vallja az immár 94 éves Pilcz Józsefné, akit mindenki csak Száli néniként ismer Városlődön, mivel lányneve Ro(s)zália. A kor persze egyáltalán nem látszik meg rajta, amint az említett szenvedések sem. Mosolygós szemében végtelen nyugalom és bizalom ül. Gondolatai ide-oda futkároznak ugyan, mikor életútjáról faggatom, de óriási kitérőiből is hamar visszatalál a született sváb pontosságával a történet fonalához. Büszkén mutatja kertjét, amelyben szőlőt és konyhakerti növényeket nevel. Ő veteményez, kapál, elbíbelődik a szabadban a mai napig. Két éve még disznókat is tartott. Száli néni Városlődön született, a Kecske-hegyen, meséli, majd mikor felépült a házuk a vasúton túl, oda költöztek. Jó dolgos sváb parasztemberek voltak a szülei. Mikor kitört az első világháború, akkor kezdődtek a bajok, mondja. Apa nélkül maradt a család hosszú időre, ő sem mehetett iskolába, mert otthon kellett segítenie, ami-olvasni eleinte csak a szüleitől tanult. Öt-hatévesen pedig befogták már a munkába. A háború idején rengeteget nélkülöztek, emlékezik, a gyerekeknek nem volt cipőjük, mezítláb kellett járni. Állataik voltak ugyan, egy tehén megy egy üsző, de azokat is neki kellett gondozni, legeltetni, meg aztán ötévesen már ő fejte őket. Persze csak annyit, amenynyi nekik, gyerekeknek kellett. Gyakran főzött is a családnak — sámlira állva a tűzhely mellett, s kivitte anyjának, bátyjainak az ebédet a földekre. Rántott levest, krumplilevest meg pirított stercet tudott csinálni, ezeket váltogatta. A bajokat tetézte, mikor a háború idején édesanyja súlyosan megbetegedett, megkapta a spanyolnáthát, ami félelmetes betegség volt, sokakat elvitt. Akkor valóban minden munka a kislányra hárult. Anyja hat évig nyomta az ágyat, nem volt szabad a közelébe sem menni, mert ragályos volt a betegsége. Szegény csak hevert. Egy rokon ápolgatta néha. Csak sokára erősödött meg újra. - Még épp csak a tizenötödik évemben voltam, mikor szolgálni kellett mennem telente Pápára a pipagyároshoz. Nyáron viszont csak otthon segítettem anyámnak. Tizenhat évesen aztán már Pesten dolgoztam, a rokonok vendéglőjében főztem, a háztartási munkában segédkeztem. Szerettem dolgozni, sokszor egész éjjel fenn voltam, de hajnali négykor már újra munkába kellett állni. Tíz évet töltöttem el ott, sok pénzt kerestem. Közben férjhez mentem, de az egy nagyon szomorú történet - mondja könnyes szemmel. Több kérője is volt, de a szülői javallatra hallgatott. Ebből aztán sok keserűség származott. Az ura ivott és nem szeretett dolgozni. Gazdag volt ugyan, tele volt az istálló tehenekkel, de mindent neki kellett rendeznie körülöttük. Két éve éltek már együtt, a párja gyermeket nem akart, s nap mint nap holtrészegen tért haza éjjel. Mikor pedig várandós lett a fiával, fogta magát, s elment Kanadába, hogy „pénzt keressen a családnak”. De ezt csak úgy mondta, Száli néni tudta, azért menekül, mert a kisgyerek mellett ő már nem tudja majd hajnalok hajnalán az állatokat ellátni, s akkor neki is be kellene állnia a munkába. A fiatalasszony viszszaköltözött a szüleihez a gyerekkel. Férje azonban soha semmit nem küldött nekik, s ha írt levelet, az is mindig arról szólt, hogy nincs munkája és nincs pénze. Mert amit keresett, ott is elitta mindig. A második világháború idején azután már levél sem jött tőle. Száli néni embertelen küzdelmek között nevelte fel a fiát egyedül. Ha sorsáról, taníttatásáról volt szó, elszegődött szolgálni, hogy tudja fizetni az iskolát a gyereknek. Útközben a Gondviselés segítőket is adott mellé, hol egy orvos, hol egy jóérzésű pedagógus személyében. A fiú elvégezte a polgárit, s felvették Győrbe az egyházi tanítóképzőbe, de akkor kitört a második világháború. Fiát elvitték leventének, ahonnan megszökött, s végül kockázatos és tekervényes úton - közben még kémkedés gyanújával is lefogva tartották - Amerikába került. Ez az időszak volt Száli néni életének a legnehezebb szakasza. Úgy érezte, teljesen egyedül maradt. De Isten nem hagyta magára. Megadta neki a boldogabb életet is. Férjhez ment egy idősebb férfihoz, akinek nemrég halt meg a felesége, s akitől azután még egy fia született. - Mindent a Jóistenre bíztam, s mindenben segített - mondja. Szép életet éltünk a második urammal, harminc évig voltunk együtt, sokat dolgoztunk, építkeztünk, tartottuk a hitet is, ő is szeretett imádkozni, szeretett énekelni a templomban. Boldogok voltunk. S hála Isten, nekem olyan gyermekeim vannak, akikre büszke lehetek. Nagyobbik gyermekem nemrég a feleségével hazatelepedett Városlődre. Tervezőmérnök lett Amerikában, az itthoni fiam pedig vezető a devecseri varrodában. Száli néni öt unokájával és hat dédunokájával a világ legboldogabb nagymamájának érzi magát. Tevékeny múltja, tevékeny jelene és mély hite az, amely élteti, fiatalos lendületet ad neki ma is. Útközben a Gondviselés segítőket is adott mellé, hol egy orvos, hol egy jóérzésű pedagógus személyében. Mióta az eszemet tudom, egészen kicsi koromtól én örökké csak dolgoztam - mondja a 94 éves Száli néni Kinek érne meg 400.000 forintot, hogy Ön zöld utat kapjon? Hát nekünk! Környezetszennyező autókkal az Európai Unióba behajtani tilos! - hirdeti a tábla. Vajon ez Önre is vonatkozik? Ha személyautója vagy haszonjárműve nem felel meg az uniós elvárásoknak, jövőre már nehezen tudja levizsgáztatni. Nekünk azonban megér akár 400.000 forintot is az Ön nyugalma! Pontosan ennyit adunk ugyanis működőképes, az Ön tulajdonában lévő használt autójáért, ha KIA K2500 platós vagy Pregio zárt haszongépjárművet vásárol. Gondoljon a jövőjére és gondoljon a környezetre. Engedje, hogy a KIA törődjön Önnel és pénztárcájával! Az akció részleteiről érdeklődjön a KIA márkakereskedőknél! Információs telefonszám: 06-40-KIA-KIA (06-40-542-542) www.kiamotors.hu