Napló, 2003. október (Veszprém, 59. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-30 / 253. szám

8 NAPLÓ MAGAZIN 2003. október 30., CSÜTÖRTÖK Ír táncest „magyarul” Különleges produkcióra készül az Irish Dance Invasion ■ Dallos Zsuzsa Budapest - Az Irish Dance Invasion produkciója a kö­zeljövő egyik legkülönlege­sebb táncszínházi előadásá­nak ígérkezik. A show nem Írország tradí­cióit, történelmi múltját jeleníti meg, hanem az ír és a magyar ze­ne-, színház- és táncművészet elemeit ötvözve, egyedi műfajt teremtve dolgozza fel a modern világ, a huszonévesek generá­ciójának különleges és szokvá­nyos élethelyzeteit, a mindenna­pos kísértéseket és harcokat, a drogok és az élet mámorát... Ronan Morgan és Stephen Scarista show koreográfusai és férfi szólistái. A show világának fővárosaiban léptek fel, többek közt Michael Flatley társulatá­nak tagjaként, Las Vegasban, a New York-i Broadwayn, a lon­doni West Enden. A darab zené­jét Mairéad Nesbitt és Kasza Ti­bor szerezte. Mairéad Nesbitt a Feet of Flames és a Lord of the Dance hegedűvirtuóza, idén elnyerte az Év tradicionális he­gedűse címet. Kasza Tibor a Crystal együttes frontembere, aki amellett, hogy együttesével eddig minden lehetséges szak­mai elismerést elnyert a tavalyi esztendőben, az Év popzene­szerzője kategóriában megkapta az Emerton-díjat. Az est fősze­replője az a tizennégy fiatal tán­cos, akik már többször, a szak­ma nemzetközi képviselőit is meglepve mutatták meg, hogy mire képes az írsztepp-táncos, ha magyar. A premiert november 1-jén a Thália Színházban tartják. A show rendezője Alföldi Róbert, akinek húga Ronan Morgan fe­lesége, s innen az ismeretség. Ronan négyéves kora óta táncol, és ez idő alatt számos versenyen ért el előkelő helyezést. Több­ször állhatott a dobogó legfelső fokán, Nagy-Britannia ezüstér­mese lett összetettben, világbaj­nokságra nyolcszor kvalifikál­ták és 1989-ben a világ öt leg­jobb ír sztepp versenytáncosa közé került. Tizenegy éves korától kezdv­­e rendszeresen képviselte ha­záját nemzetközi fesztiválokon. Michael Flatley nyomába lépve a világ leghíresebb tradicionális ír zenét játszó együttesével, a Chieftansszel lépett fel Európá­ban és Japánban. Alkotótársa Stephen C. Scariff. Stephen színpadi előadóként egyedülál­ló tehetséggel bír, természetes kisugárzása révén nézők töme­geit ragadja magával. Kiváló technikája karizmatikus szemé­lyiségével párosulva világszerte nagy közönséget varázsolt el és biztosított elismertséget számá­ra. Az est magyar szereplői még csak harmadik éve tanulják az ír táncot, tizenhat arany- és húsz ezüstéremmel dicsekedhetnek, így a rendszeres fellépéseken túl többre is gondolhattak: megszü­letett az önálló egész estés prog­ram ötlete. Az Irish Dance Invasion név sokak számára ismerősnek tűn­het, mert a csapat részleteket előadott már tavaly december­ben a Crystallal közös koncert­jén, illetve a Nemzeti Színház­ban, első tévés bemutatkozása alkalmával. Ezek a fellépések széles körben ismertté tették a nevüket, és a táncosok, akik hó­napok óta gyakorlással töltik az életüket, végre megmutathatták, mit is tudnak. „Belátom, hogy a magyarok sorsa most nehezebb, mint az íreké, emiatt érzem őket néha fe­szültnek, rosszkedvűnek. Vi­szont mélységesen tisztelem őket akaraterejükért, elszántsá­gukért, hogy véghezviszik, amit elhatároztak. Az én táncosaim is ennek köszönhetik, hogy ilyen gyorsan ilyen megdöbbentően magas szintre jutottak. Felál­dozzák a szabadidejüket, a csa­ládi életüket, a fiatal éveiket, hogy heti hat napot gyakorolja­nak. Ezért ez a műsor sokkal több, mint bármely más, hivatá­sos ír táncosok által előadott show, ebben benne van a szerep­lők szíve-lelke” - mondta Ro­nan Morgan koreográfus. A csapat a tervek szerint ta­vasszal amerikai turnéra indul, műsoruk után Ázsiából is sokan érdeklődnek. Feláldozzák a szabadidejüket, a családi életüket, a fiatal éveiket. Heti hat napot gyakorolnak­Fotó: Orosz Péter A táncosok, akik hónapok óta gyakorlással töltik az életüket, végre megmutathatják, mit is tudnak ■ Molnár Jánosné Veszprém - Néha össze­cseng a múlt a jelennel. A gimnáziumi rajztanár, festő­művész tulajdonában lévő házak hosszú évtizedek múltán adtak otthont a mű­vészetnek, a Vass László­­gyűjteménynek, a Modern Képtárnak Veszprémben. Többek között a Vár utca 3. és 7. számú házak kapták ezt a kiemelt funkciót. (Az 5. számú ház orgonistalak, a székeskáp­talan tulajdo­na volt.) Pá­­pay Viktor (1852-1927) hosszú utat tett meg, míg elju­tott a Hosszú (Jókai Mór) utca 14-es szá­mú házból a vár feljárójáig. Majd negyvenévesen vásárolta meg a talán már régóta kisze­melt házakat. Először a két ab­lakkal utcára néző 24-es népsor­számú (Vár u. 3.) házat vette meg, majd 1892-ben a tűztorony udvarába nyúló 23-as (Vár u. 7.) épületet szerezte meg. 1902-ben a művész-tanár saját ízlése sze­rint alakíttatta át a Vár utca 3. számú barokk, fazsindelyes la­kóház homlokzatát. Romanti­kus stílusúnak álmodta meg, melybe belesűrítette Veszprém várának múltját. A Pápay készí­tette tervrajz kivitelezését min­den valószínűség szerint Litz Já­nos kőművesmester és ifj. Bog­nár János ácsmester végezte. A középkori várkapu közelében épült ház homlokzatának egye­disége ma is gyönyörködtető. Pápay Viktor javakorabeli szülők első gyermeke volt. Az apa negyvenéves, az anya pedig harmincéves. Két testvére kö­vette meg, akik gyermekkoruk­ban elhaltak. Tízéves korától a kis gimnazista már egykeként élt szüleivel Veszprémben, az akkori Hosszú utcában. Bár ne­hezen ment neki a tanulás, vé­gigjárta az akkor csak hat osz­tállyal működő helyi gimnáziu­mot. Rajzból mindig kitűnő osz­tályzatot kapott, szépírás tantárgyból is a legjobb elisme­résben része­sült. Kéz­ügyességét az esztergályos apától örököl­hette. Nem szegte kedvét a többi tan­tárgy gyenge osztályzata; célja, a „jövő hiva­tása”, a tanulmányok folytatása. Pártfogója akadt báró Fiáth Fe­renc főispán személyében. 1875 őszén Pápay Viktor rajztanárként 23 évesen került vissza a volt alma materbe, a veszprémi kegyesrendi gimná­ziumba. A rajzot, a geometriai rajzot és szépírást tanította heti 18-20 órában. A gimnázium 1893-as bővítésekor Pápay Vik­tor tágas rajzteremhez jutott az első emeleten, amelyet rajzasz­talokkal, ülőszékekkel, szekré­nyekkel bútoroztak be. Még eredményesebben foglalkozha­tott tanítványaival „a szigorú, de szerető és igazságos” tanár. Az 1896-ban Budapesten megren­dezett ezredéves országos kiál­lításra elküldte tanítványai raj­zait. Ezért az iskola elismerő ok­levelet kapott. Oktatómunkájának elismert­ségét jelzi, hogy 1883-ban felál­lított ipariskola (inasiskola) igazgatójának őt szemelte ki az ipartanodai bizottság, de nem vállalta el. Viszont több mint másfél évtizedig a rajzot tanítot­ta az iparostanulóknak. Pápay Viktort nemcsak tanár úrnak, hanem festőművész úr­nak is titulálták kortársai. Külö­nösen az akkor divatos arckép­festésnek hódolt, de táj- és élet­képpel is próbálkozott. Fénykép után is élethűen festett. Főként a tehetős emberek, magas hivatali állást betöltők keresték meg a képírót. Tán elsőként Bezerédy Gyula alispán és családtagjai arcképét vitte vászonra ecsetjé­vel. A főispán, báró Fiáth Fe­­renc is a megrendelők között volt, arcmását a családi képtár számára készíttette el. Egyik olajfestmény a másik után hagyta el a művész szerény és igénytelen hajlékát. A kíván­csiskodók az alacsony ablakon keresztül csodálták meg a meg­szólalásig hű arcképeket, Veszprém szép hölgyeinek hű mását. Bőven akadt munkája. Dunst Ferenc arcképét kétszer festette meg. Az egyik kép a Polgári Társaskör helyiségébe (Kapuváry-ház) került, a másik pedig a városháza (Rákóczi u. 5.) tanácstermébe. A veszprémi püspökök közül dr. Zichy Domonkos, Ranolder János és Kovács Zsigmond arc­képét örökítette meg. De ecset­jére kívánkozott báró Hornig Károly is. E Pápay Viktor szig­nóval ellátott festmény a Gizella Múzeumban látható. Veszprém város jeles művészét a várme­gye is megtisztelte megrendelé­sével. Az egykori megyeház (Vár u.) nagyterme részére fes­tette meg Ferenc József és Er­zsébet királyné életnagyságú, egész alakos képét. Műterme nem lévén, a gimnáziumban ké­szítette el remekművét. Közben is sok nézője akadt a szorgos rajztanárnak. Vallásos témájú képei közül említésre méltók az oltárképei. Pápay Viktor keze vonását őrzi Nemesvámoson a Szent Máté evangélistát, Pápa­­dereskén pedig a lourdes-i bar­langban történt Mária-jelenést ábrázoló festmény a templom­ban (1882, 1884.). Az agglegényként élő mű­vész évekig Veszprém város képviselő-testületének tagja, s így több bizottságba is beválasz­tották. A pénzügyi, építési és szépítészeti bizottságba. Legki­tartóbban az ipartanodai vá­lasztmányban munkálkodott, vagy másfél évtizedig. A külön­böző jótékony célra­­ a piarista templom restaurá­lása, képek vásárlá­sa, tűzkárosultak megsegítése, a pol­gári iskola felállítá­sa, Örökimádás temploma - alakult grémiumokban ott találjuk Pápay Vik­tort. 1889-ben épü­let tervezésére is felkérte a tanács. A sok munka ki­kezdte egészségét 1899 nyarára. Fel­mentést kért az ipar­tanodai bizottsági munka alól, a gim­náziumban is egy tanévre szabadsá­goltatta magát. E kis pihenő után még négy tanévet végig­dolgozott, de tanári működésé­nek 31. évét nem tudta befejez­ni. 1905. március 11-től beteg. Aránylag fiatalon kénytelen nyugdíjba vonulni. 1906. no­vember 22-én végleg megvált kedves tanszékétől, átadta utód­jának, a szintén helybeli születé­sű Pettkó Zsigmondnak. Nyug­díjaséveiben művészi ízlésére továbbra is igényt tartottak. Pápay Viktor alkalmanként felcserélte az ecsetjét tollra, hogy a szépérzékét bántó álla­potokra felhívja a veszprémiek figyelmét. Kérte a piaci bazár­épület eltávolítását. Szót emelt a pusztuló Plosszer (Erzsébet) sé­tányért. Szóvá tette a várfeljáró „pokoli sötétségét.” Tiltakozott a kilátását zavaró Rupert-ház építése ellen. Valóban, az épület teraszáról „elragadó kilátás” nyílik az Aranyos-völgyre és a Bakony hegység vonulatára. Többnyire visszavonultan, de nem tétlenül élt „modernül épített lakásában”. Festett. Anyagi megélhetését biztosítot­ta. Nyugdíját kiegészítette évi kétezer korona évjáradék, ame­lyet a Veszprémi Hitelszövetke­zettől kapott a Petőfi utca 48. számú (Óváros tér 26.) házáért. Pápay Viktor élete 1927. március 1-jén váratlanul meg­szakadt a Vár utca 3. számú ház­ban. Temetése a Haiszler György orvos által építtetett te­metőkápolnából történt. Teme­tésén ott volt a város színe-java. Rott Nándor megyés püspök is megjelent. Búcsúzott tőle a volt iskolájának tanári kara, diáksá­gához alsóvárosi temetőben sír­ja már az enyészeté lett. Mű­vészi érzékét megörökítő Vár utca 3. számú házát 1957-ben műemlékké nyilvánították. A közelmúltban történő felújítása méltó az épület egykori tulajdo­nosához. A Pápay-ház a várkapu közelében Egyik olajfestmény a másik után hagyta el a művész hajlékát. A középkori várkapu közelében épült ház homlokzatának egyedisége ma is gyönyörködtető Andrányi-fotó

Next