Napló, 2003. október (Veszprém, 59. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-30 / 253. szám
8 NAPLÓ MAGAZIN 2003. október 30., CSÜTÖRTÖK Ír táncest „magyarul” Különleges produkcióra készül az Irish Dance Invasion ■ Dallos Zsuzsa Budapest - Az Irish Dance Invasion produkciója a közeljövő egyik legkülönlegesebb táncszínházi előadásának ígérkezik. A show nem Írország tradícióit, történelmi múltját jeleníti meg, hanem az ír és a magyar zene-, színház- és táncművészet elemeit ötvözve, egyedi műfajt teremtve dolgozza fel a modern világ, a huszonévesek generációjának különleges és szokványos élethelyzeteit, a mindennapos kísértéseket és harcokat, a drogok és az élet mámorát... Ronan Morgan és Stephen Scarista show koreográfusai és férfi szólistái. A show világának fővárosaiban léptek fel, többek közt Michael Flatley társulatának tagjaként, Las Vegasban, a New York-i Broadwayn, a londoni West Enden. A darab zenéjét Mairéad Nesbitt és Kasza Tibor szerezte. Mairéad Nesbitt a Feet of Flames és a Lord of the Dance hegedűvirtuóza, idén elnyerte az Év tradicionális hegedűse címet. Kasza Tibor a Crystal együttes frontembere, aki amellett, hogy együttesével eddig minden lehetséges szakmai elismerést elnyert a tavalyi esztendőben, az Év popzeneszerzője kategóriában megkapta az Emerton-díjat. Az est főszereplője az a tizennégy fiatal táncos, akik már többször, a szakma nemzetközi képviselőit is meglepve mutatták meg, hogy mire képes az írsztepp-táncos, ha magyar. A premiert november 1-jén a Thália Színházban tartják. A show rendezője Alföldi Róbert, akinek húga Ronan Morgan felesége, s innen az ismeretség. Ronan négyéves kora óta táncol, és ez idő alatt számos versenyen ért el előkelő helyezést. Többször állhatott a dobogó legfelső fokán, Nagy-Britannia ezüstérmese lett összetettben, világbajnokságra nyolcszor kvalifikálták és 1989-ben a világ öt legjobb ír sztepp versenytáncosa közé került. Tizenegy éves korától kezdve rendszeresen képviselte hazáját nemzetközi fesztiválokon. Michael Flatley nyomába lépve a világ leghíresebb tradicionális ír zenét játszó együttesével, a Chieftansszel lépett fel Európában és Japánban. Alkotótársa Stephen C. Scariff. Stephen színpadi előadóként egyedülálló tehetséggel bír, természetes kisugárzása révén nézők tömegeit ragadja magával. Kiváló technikája karizmatikus személyiségével párosulva világszerte nagy közönséget varázsolt el és biztosított elismertséget számára. Az est magyar szereplői még csak harmadik éve tanulják az ír táncot, tizenhat arany- és húsz ezüstéremmel dicsekedhetnek, így a rendszeres fellépéseken túl többre is gondolhattak: megszületett az önálló egész estés program ötlete. Az Irish Dance Invasion név sokak számára ismerősnek tűnhet, mert a csapat részleteket előadott már tavaly decemberben a Crystallal közös koncertjén, illetve a Nemzeti Színházban, első tévés bemutatkozása alkalmával. Ezek a fellépések széles körben ismertté tették a nevüket, és a táncosok, akik hónapok óta gyakorlással töltik az életüket, végre megmutathatták, mit is tudnak. „Belátom, hogy a magyarok sorsa most nehezebb, mint az íreké, emiatt érzem őket néha feszültnek, rosszkedvűnek. Viszont mélységesen tisztelem őket akaraterejükért, elszántságukért, hogy véghezviszik, amit elhatároztak. Az én táncosaim is ennek köszönhetik, hogy ilyen gyorsan ilyen megdöbbentően magas szintre jutottak. Feláldozzák a szabadidejüket, a családi életüket, a fiatal éveiket, hogy heti hat napot gyakoroljanak. Ezért ez a műsor sokkal több, mint bármely más, hivatásos ír táncosok által előadott show, ebben benne van a szereplők szíve-lelke” - mondta Ronan Morgan koreográfus. A csapat a tervek szerint tavasszal amerikai turnéra indul, műsoruk után Ázsiából is sokan érdeklődnek. Feláldozzák a szabadidejüket, a családi életüket, a fiatal éveiket. Heti hat napot gyakorolnakFotó: Orosz Péter A táncosok, akik hónapok óta gyakorlással töltik az életüket, végre megmutathatják, mit is tudnak ■ Molnár Jánosné Veszprém - Néha összecseng a múlt a jelennel. A gimnáziumi rajztanár, festőművész tulajdonában lévő házak hosszú évtizedek múltán adtak otthont a művészetnek, a Vass Lászlógyűjteménynek, a Modern Képtárnak Veszprémben. Többek között a Vár utca 3. és 7. számú házak kapták ezt a kiemelt funkciót. (Az 5. számú ház orgonistalak, a székeskáptalan tulajdona volt.) Pápay Viktor (1852-1927) hosszú utat tett meg, míg eljutott a Hosszú (Jókai Mór) utca 14-es számú házból a vár feljárójáig. Majd negyvenévesen vásárolta meg a talán már régóta kiszemelt házakat. Először a két ablakkal utcára néző 24-es népsorszámú (Vár u. 3.) házat vette meg, majd 1892-ben a tűztorony udvarába nyúló 23-as (Vár u. 7.) épületet szerezte meg. 1902-ben a művész-tanár saját ízlése szerint alakíttatta át a Vár utca 3. számú barokk, fazsindelyes lakóház homlokzatát. Romantikus stílusúnak álmodta meg, melybe belesűrítette Veszprém várának múltját. A Pápay készítette tervrajz kivitelezését minden valószínűség szerint Litz János kőművesmester és ifj. Bognár János ácsmester végezte. A középkori várkapu közelében épült ház homlokzatának egyedisége ma is gyönyörködtető. Pápay Viktor javakorabeli szülők első gyermeke volt. Az apa negyvenéves, az anya pedig harmincéves. Két testvére követte meg, akik gyermekkorukban elhaltak. Tízéves korától a kis gimnazista már egykeként élt szüleivel Veszprémben, az akkori Hosszú utcában. Bár nehezen ment neki a tanulás, végigjárta az akkor csak hat osztállyal működő helyi gimnáziumot. Rajzból mindig kitűnő osztályzatot kapott, szépírás tantárgyból is a legjobb elismerésben részesült. Kézügyességét az esztergályos apától örökölhette. Nem szegte kedvét a többi tantárgy gyenge osztályzata; célja, a „jövő hivatása”, a tanulmányok folytatása. Pártfogója akadt báró Fiáth Ferenc főispán személyében. 1875 őszén Pápay Viktor rajztanárként 23 évesen került vissza a volt alma materbe, a veszprémi kegyesrendi gimnáziumba. A rajzot, a geometriai rajzot és szépírást tanította heti 18-20 órában. A gimnázium 1893-as bővítésekor Pápay Viktor tágas rajzteremhez jutott az első emeleten, amelyet rajzasztalokkal, ülőszékekkel, szekrényekkel bútoroztak be. Még eredményesebben foglalkozhatott tanítványaival „a szigorú, de szerető és igazságos” tanár. Az 1896-ban Budapesten megrendezett ezredéves országos kiállításra elküldte tanítványai rajzait. Ezért az iskola elismerő oklevelet kapott. Oktatómunkájának elismertségét jelzi, hogy 1883-ban felállított ipariskola (inasiskola) igazgatójának őt szemelte ki az ipartanodai bizottság, de nem vállalta el. Viszont több mint másfél évtizedig a rajzot tanította az iparostanulóknak. Pápay Viktort nemcsak tanár úrnak, hanem festőművész úrnak is titulálták kortársai. Különösen az akkor divatos arcképfestésnek hódolt, de táj- és életképpel is próbálkozott. Fénykép után is élethűen festett. Főként a tehetős emberek, magas hivatali állást betöltők keresték meg a képírót. Tán elsőként Bezerédy Gyula alispán és családtagjai arcképét vitte vászonra ecsetjével. A főispán, báró Fiáth Ferenc is a megrendelők között volt, arcmását a családi képtár számára készíttette el. Egyik olajfestmény a másik után hagyta el a művész szerény és igénytelen hajlékát. A kíváncsiskodók az alacsony ablakon keresztül csodálták meg a megszólalásig hű arcképeket, Veszprém szép hölgyeinek hű mását. Bőven akadt munkája. Dunst Ferenc arcképét kétszer festette meg. Az egyik kép a Polgári Társaskör helyiségébe (Kapuváry-ház) került, a másik pedig a városháza (Rákóczi u. 5.) tanácstermébe. A veszprémi püspökök közül dr. Zichy Domonkos, Ranolder János és Kovács Zsigmond arcképét örökítette meg. De ecsetjére kívánkozott báró Hornig Károly is. E Pápay Viktor szignóval ellátott festmény a Gizella Múzeumban látható. Veszprém város jeles művészét a vármegye is megtisztelte megrendelésével. Az egykori megyeház (Vár u.) nagyterme részére festette meg Ferenc József és Erzsébet királyné életnagyságú, egész alakos képét. Műterme nem lévén, a gimnáziumban készítette el remekművét. Közben is sok nézője akadt a szorgos rajztanárnak. Vallásos témájú képei közül említésre méltók az oltárképei. Pápay Viktor keze vonását őrzi Nemesvámoson a Szent Máté evangélistát, Pápadereskén pedig a lourdes-i barlangban történt Mária-jelenést ábrázoló festmény a templomban (1882, 1884.). Az agglegényként élő művész évekig Veszprém város képviselő-testületének tagja, s így több bizottságba is beválasztották. A pénzügyi, építési és szépítészeti bizottságba. Legkitartóbban az ipartanodai választmányban munkálkodott, vagy másfél évtizedig. A különböző jótékony célra a piarista templom restaurálása, képek vásárlása, tűzkárosultak megsegítése, a polgári iskola felállítása, Örökimádás temploma - alakult grémiumokban ott találjuk Pápay Viktort. 1889-ben épület tervezésére is felkérte a tanács. A sok munka kikezdte egészségét 1899 nyarára. Felmentést kért az ipartanodai bizottsági munka alól, a gimnáziumban is egy tanévre szabadságoltatta magát. E kis pihenő után még négy tanévet végigdolgozott, de tanári működésének 31. évét nem tudta befejezni. 1905. március 11-től beteg. Aránylag fiatalon kénytelen nyugdíjba vonulni. 1906. november 22-én végleg megvált kedves tanszékétől, átadta utódjának, a szintén helybeli születésű Pettkó Zsigmondnak. Nyugdíjaséveiben művészi ízlésére továbbra is igényt tartottak. Pápay Viktor alkalmanként felcserélte az ecsetjét tollra, hogy a szépérzékét bántó állapotokra felhívja a veszprémiek figyelmét. Kérte a piaci bazárépület eltávolítását. Szót emelt a pusztuló Plosszer (Erzsébet) sétányért. Szóvá tette a várfeljáró „pokoli sötétségét.” Tiltakozott a kilátását zavaró Rupert-ház építése ellen. Valóban, az épület teraszáról „elragadó kilátás” nyílik az Aranyos-völgyre és a Bakony hegység vonulatára. Többnyire visszavonultan, de nem tétlenül élt „modernül épített lakásában”. Festett. Anyagi megélhetését biztosította. Nyugdíját kiegészítette évi kétezer korona évjáradék, amelyet a Veszprémi Hitelszövetkezettől kapott a Petőfi utca 48. számú (Óváros tér 26.) házáért. Pápay Viktor élete 1927. március 1-jén váratlanul megszakadt a Vár utca 3. számú házban. Temetése a Haiszler György orvos által építtetett temetőkápolnából történt. Temetésén ott volt a város színe-java. Rott Nándor megyés püspök is megjelent. Búcsúzott tőle a volt iskolájának tanári kara, diákságához alsóvárosi temetőben sírja már az enyészeté lett. Művészi érzékét megörökítő Vár utca 3. számú házát 1957-ben műemlékké nyilvánították. A közelmúltban történő felújítása méltó az épület egykori tulajdonosához. A Pápay-ház a várkapu közelében Egyik olajfestmény a másik után hagyta el a művész hajlékát. A középkori várkapu közelében épült ház homlokzatának egyedisége ma is gyönyörködtető Andrányi-fotó