Napló, 2004. augusztus (Veszprém, 60. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-18 / 193. szám

2004. augusztus 18., SZERDA KULTÚRA Vidám Szent István-ünnep Somlóvásárhely (TE)­­ Kö­zel kétszázan gyűltek össze szombaton a Somló­hegyi Szent István-kilátónál a ke­reszt mellett, hogy emlékez­zenek első királyunkra. A családos lelki nap idén dr. Szabó János nyugalmazott föld­művelésügyi miniszter tároga­tómuzsikájával kezdődött, majd dr. Mail József érseki helynök mondott ünnepi beszédet. Szent István király történelmi szerepével, a koronakérés jelen­tőségével foglalkozott a keresz­tény sajtóban e témában olvas­ható írásokat citálva. Az ezredfordulón nyerte el Szent István II. Szilveszter pá­pától a koronát, mondta, amely számára monarchikus függet­lenséget s a születő egységes magyar nemzet részére a hűbéri függéstől való mentességet je­lentette. A kereszténység felvé­tele tehát létkérdése volt a ma­gyarságnak. Hangsúlyozta: Szent István egyéni példájával arra tanít minket ma is, hogy a születendő életet és a családi életet tisztelni kell. Reményünk a krisztusi kö­zösség - hirdette a transzparens a szabadtéri magaslaton, ahol ezután a kőszegi Batthyány csa­ládos közösség, Poszner Gábor és barátai énekes, majd Sillye Jenő keresztény gitáros bizony­ságtételeivel folytatódott az ün­nepség. Délben a szervezők egy-egy tányér forró gulyással vendégelték meg a résztvevő­ket, majd Stolár Mihály térségi országgyűlési képviselő, dr. Mail József helynök és Polgár­­di Sándor somlószőlősi képvi­selő, evangélikus lelkész meg­koszorúzták a Szent István­­szobrot. A program délután csa­ládos olimpiával és táncházzal zárult. Barbárok a kapuk előtt Denys Arcand Oscar-díjas filmje a mozikban ■ Novics János Rendkívül szórakoztató és intelligens alkotás Denys Ar­cand Oscar-díjas filmje, a Bar­bárok a kapuk előtt, amely már a hazai mozikban is megtekinthe­tő. A kanadai rendező, aki 1986- os Az amerikai birodalom ha­nyatlása című remekét folytatta ezzel a darabbal, ismét értelmi­ségi hőseit teszi meg főszerep­lőkké. Az aktuális életfilozófiák és a szexuális forradalom bűvöleté­ben élő középkorú társaság tag­jai azóta megöregedtek, s csak­nem húsz év után ismét találkoz­nak, hogy elbúcsúzzanak halá­los beteg barátjuktól. Az idős hedonista tanárember valójában a klasszikus kultúra megtestesí­tője, amely az új évezred bekö­­szöntével végérvényesen a múl­té lett. Paradox helyzet, hogy életének utolsó napjait mégis műveletlen, pénzpiaci manőve­reiből dúsgazdaggá vált fia, az újbarbár globalizációs kor gyer­meke teszi elviselhetővé. Míg az apa haldoklik, a rendező egy egész évezredtől vesz búcsút fimjében, amely tragikomikus iróniával jeleníti meg az emberi kultúra múltjának és jelenének találkozását. A film a kor- és létösszegző művek közé tartozik, s könnyed hangvétele mögött pontos kép bontakozik ki a nyugati civilizá­ció pillanatnyi állapotáról, amely a huszonegyedik század küszöbén jelentős változásokon megy keresztül. Művészcsalád a kőtárban Tihany (TE) - Borbás Tibor szobrászművész posztu­musz kiállítását nyitották meg, a mester szobrász fiá­nak, Mártonnak, mozaikmű­vész lányának, Dorkának és üvegművész vejének, Luká­csi Lászlónak alkotásaival egyetemben az apátsági kő­tárban. A művészet varázsa, hogy je­lenvalóvá teszi azokat is, akik kézzelfogható személyes való­ságukban mintha nem lenné­nek közöttünk, mondta dr. Kor­­zenszky Richárd perjel köszön­tőjében a házigazda jogán. Majd Bálint Péter színművész részle­teket olvasott fel Borbás Tibor­nak Rodin szobrászati bravúr­jairól, az alkotás születésének ti­­kairól szóló írásából. Ezután Kodolányi Gyula író méltatta a tárlatot. Kitüntetett hely a tihanyi kőtár, megszentelt hely, Magyarország egyik kö­zéppontja, ahol tíz évszázada él együtt a kereszténység, a ma­gyar nemzeti tudat és a művé­szet kultusza. Öröm, hogy most e megbecsült helyszínen mutat­ják be a művészfamília kiállítá­sát, mutatott rá. Az a műterem­­lakás, ahol Borbás Tibor itt lát­ható munkáinak java születetett, egy épp ilyen félig föld alatti vi­lág volt, emlékeztetett rá. A mester művei Márton, Dorka és Lukácsi László alkotásaiban folytatódnak. A sorsok nem is­métlődnek, a szellemi örökség azonban a változásokban to­vább él. Márton­­ apja öröksé­gét, kecses és erotikus vonalait és formáit groteszk formákban bontja ki, s Dorka mozaikjaiban is felvillan az. Lukácsi üveg­munkáiban a színek szeretete, nagy áttetsző felületeken való ábrázolása mutat lelki rokonsá­got a mesterével. A tárlat szeptember 14-ig tekinthető meg Aki csak örömében versel Beszélgetés az olvasók kedvencével, Varró Dániel költővel ■ Donászi Franciska Kapolcs- Huszonhárom éves volt, amikor megjelent Bögre az úr címmel az első verseskötete. Varró Dániel üstökösként robbant be a magyar irodalomba. Nem sok első kötetes, fiatal költő könyvelhetett el magának ennyi elismerést, ennyi biztató és dicsérő kritikát, mint ő. Talál­kozásunkkor arról beszélget­tünk, ő hogyan vélekedik az elért sikerről, és min dolgozik mostanában. - Milyen indíttatásból és mióta ír verseket? - Általános iskolás korom­ban kezdődött minden, de ekkor még nagyon bugyuta, rossz verseket írtam. Azokat is azért, mert a nővérem írt, és be akar­tam bizonyítani, hogy erre én is képes vagyok. A verselés a gim­náziumi éveim alatt vált komo­lyabbá, volt egy nagyon jó ma­gyartanárom, aki egyengette az utamat. - Kevés fiatal író vagy költő könyvelhet el magának rögtön a pályakezdéskor ekkora szakmai elismerést. Ön szerint a sikere minek köszönhető? - Ezt nagyon nehéz lenne megmondani, de nagyrészt sze­rencse kérdése is. Rettenetesen izgultam, mielőtt megjelent a könyvem, hiszen alapvetően nem követi azt a hagyományt, amit leginkább elvárnak az első verseskötettől. Sokan számon is kérték tőlem a mélységet, a ko­molyságot. Hogy mégis jó visszhangja volt, talán annak köszönhető, hogy az irodalom­­történészeknek van egyfajta el­képzelésük arról, honnan merre tart az irodalom, és ebbe az el­képzelésbe az én kötetem sze­rencsésen beleillett. Olvastam például egy komoly tanulmányt, amiben nagyon sok idegen szó volt, és az egyik zsenge költe­ményemet elemezte egy neves irodalomtudós. Nem is értettem belőle mindent pontosan, de azt láttam, hogy illeszkedik számá­ra bizonyos irányvonalakba. Az olvasók körében aratott sikere viszont pont annak köszönhető, hogy ezek viszonylag könnyen fogyasztható versek, lehet érteni őket. - Mennyire volt tudatos a szándék, hogy nem a ma divatos elvont irányvonalat követi? Mi­ért választotta a könnyedebb, meghökkentő, érdekes verselési módot? - Kevés tragikus hangvételű vagy szomorú verset írtam ed­dig. Gimnazista koromban pró­bálkoztam önmarcangoló, vi­lágfájdalommal teli versek írá­sával is, de nekem ez sose ment. Ha rosszul érzem magam vala­mi miatt, az annyira lenyom, hogy nincs kedvem verset írni. Meg aztán nincs túl sok életta­pasztalatom, és úgy gondolom, hitelesen csak a körülöttem lévő dolgokról tudok írni. - Műfordítással is foglalko­zik. Min dolgozik mostanában? - Ha van időm a magam örö­mére dolgozni, akkor non­szensz, vicces verseket szoktam fordítani angolból. Bízom ben­ne, hogy ezekből a versekből ha­marosan összeállhat egy műfor­dításkötet is. Szoktam színdara­bokat is fordítani, emellett a ne­vemhez fűződik a Kabaré című musical dalbetéteinek a magyar nyelvre való átültetése. - Van-e készülőben újabb kötete? - A közelmúltban jelent meg a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényem, ebben sok munkám fekszik. Ezenkívül valószínűleg az előbb említett fordításkötet lesz az, ami előbb­­utóbb napvilágot láthat. Varró Dániel fiatal kora ellenére első verseskötetével a kritiku­sok és az olvasók körében egyaránt nagy sikert aratott Fotó: Gáspár Gábor S az apjának valaki megsúg­ta ezt, nem is olyan régen. Husztinak azért kellett meg­halnia, hogy ne derüljön ki az igazság. Valószínűleg az a fér­fi ölte meg, aki elkötötte a ha­jót, aztán kereket oldott, ne­hogy felelősségre vonják. Le­het, hogy ez a lány volt a har­madik utas a vitorláson, az egyetlen szemtanú, aki tudott mindenről. S most úgy döntött, hogy zsarolja a­ férfit. Bár ez csupán egy bölcsész feltétele­zése. Az ókorban és a közép­korban is akadtak hasonló bűnesetek, tudnék példákat so­­rolni... - Majd csendesebb időben, amikor jobban ráérünk... Arra mi a magyarázat, hogy a te ko­csidban kötött ki a holttest? - kérdezte Ottó. - Nem ok nél­kül szúrtak ki téged. Van vala­mi, amiről csak te tudhatsz. " Szorult a hurok körülöttem. De nem adom meg magam, gondoltam határozottan, már nem hátrálok meg semmi elől, merő szórakozásból gyilkol­nak mellettem, én meg majd merő szórakozásból könyörte­lenül akcióba lépek. Um­a Thurmantől kedvet kaptam. Alaposan felbőszültem, de ez nem látszott rajtam. - Mi van, Zsolt, megnémul­­tál? - nézett rám az alezredes. - Valaki heccelődik velem, rám akarja terelni a gyanút. A gyilkos vagy a társa nyilván meglátott a bekötőútnál, s te ne tudnád, hogy általában vissza­térnek a tett színhelyére? Való­színűleg felírták a rendszámo­mat, megjegyezték a kocsim tí­pusát. A fekete Punto tegnap reggel nem céltalanul szeny­­nyezte a levegőt az erdő kör­nyékén. - Mellébeszélsz, öreg! - re­agált Ottó a válaszomra. - Ha van valami szuveníred, add ne­kem, és sürgősen szállj ki a bu­liból. Nem szeretném, ha te lennél a következő hulla. A ba­rátnőd sem örülne neki. Igaz, Melcsi? Meghökkentem. - Ismeritek egymást? - kér­deztem. - A bíróságról - felelte a lány. - Ott Melcsi a becene­vem. - A kihallgatáskor miért alakoskodtatok? - szegeztem Ottónak a kérdést. - Az egy nagyon hivatalos aktus volt. Most meg éjszaka van, a lopakodó gyilkosok meg a szerelmesek órája. - Én nem szólíthatnálak Melcsinek? - kérdeztem a lányt. - Ne, kérlek! Nem szere­tem! Éppen ezért akasztották rám... Neked a kiscicád va­gyok. - El ne olvadjatok egymás­tól - hallottam Ottó cigarettá­­zástól rekedt hangját. - Szóval nem tudlak meg­ajándékozni semmivel, nincs olyan csecsebecsém, aminek örülnél - mondtam, és arra a rohadt kulcsra gondoltam. Időnként észrevettem, hogy nem valami irodalmi szöveget használok, de hát lassanként alkalmazkodtam ehhez a vi­lághoz. (Folytatjuk.)­ ­ A rendőrség átvizs­gálja a holttestet Csendes a parkoló A Punto örökösen szóba kerül NAPLÓ 9 RÖVIDEN Négy nap fieszta Balatonfűzfő (té) - Szá­mos érdekes, tartalmas kultu­rális program szerepel az idei Fűzfő-napok rendezvényso­rozatán az idén. Az augusztus 18-án kezdődő eseményen 20 órától a fűzfőgyártelepi mű­velődési házban a Szomorú vasárnap című darabot láthat­ják az érdeklődők a Pannon Várszínház előadásában. Másnap 11 órakor Bozay At­tila zeneszerző, a település szülötte tiszteletére emlék­táblát emelnek szülőháza fa­lán. Este pedig 18 órakor Sze­­lényi Károly fotóművész ki­állítását dr. Zongor Gábor festőművész nyitja meg a kö­zösségi házban. A Szent Ist­­ván-napi ünnepségek sorá­ban 20.30 perctől Szvorák Katalin és együttese Régi magyar éneket szólaltat meg. Kőfaragótábor Alsóörs (kn) - Negyedik al­kalommal rendezik meg a te­lepülésen a kőfaragótábort. Tavaly a víz volt a téma, idén Vénuszt, a nőiesség isteni mi­voltát kell a híres alsóörsi vö­röskőbe faragniuk a művé­szeknek. A tábor agusztus 22-én, vasárnap kezdődik az amfiteátrumban, és 28-án ér véget az ünnepélyes ered­ményhirdetésen. Visszatekintés harminc évre Tapolca (kgy)­­ A Batsányi János Művelődési Központ nagyszabású képzőművésze­ti tárlatot rendez, amelyet au­gusztus 19-én, csütörtökön délután öt órakor Zentai Gá­bor igazgató köszöntője után Széki Patka László költő nyit meg. A megnyitót, amelyen fellépnek a Batsányi tánc­­együttes szólistái, művészta­lálkozó követi. A több mint hetven művész bemutatott al­kotásai harminc esztendőt ölelnek át. A kiállítás augusztus 27-ig tekinthető meg.

Next