Napló, 2004. október (Veszprém, 60. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-19 / 245. szám

2004. október 19., KEDD És találtak egy facér fagottot... A városi zenede nyugalmazott igazgatója kitüntetésről, „Fakaruszról”, tanítványokról ■ Ármás János Várpalota - Most, hogy már nyugdíjasként tanítok, van két szabad délutánom, s így a balatoni terdián időben le tudtam verni a diót is a fáról - mondja göcögve Dóczi Ist­ván zenepedagógus, a váro­si zeneiskola nyugalmazott igazgatója, aki a 19. Várpa­lotai napokon vehette át a település képviselő-testülete által adományozható legma­gasabb elismerést, a Várpa­lota városért kitüntetést. - Mi pörög végig az ember­ben, amikor szólítják, hogy jöj­jön már ki és vegye át a díjat? - Jóleső érzés. Szinte az egész életem itt alakult, annak ellenére, hogy nem vagyok pa­lotai. Bár ez a majdnem négy év­tized, amit itt töltöttem, feljogo­sít arra, hogy idevalónak gon­doljam magam. Nekem ez a te-A pedagógiai munkát mindig elő­térbe helyeztem, többnek tekintettem, mint az igazgatói megbízást. Főiskola az első munkahelyem. Ami ebben az intézményben jó volt, azt átéltem, picit részese voltam még a mostani, új épület tervezésének, átalakításának is. - Emlékszik arra, amikor elő­ször elindult Székesfehérvárról és leszállt a palotai vasútállo­máson? - Nagy csalódás... Rettenetes levegő fogadott, csúnya esős nap volt amúgy is, hullott ránk a szénpor. Álltunk a pocsolyák­ban, jött a „Fakarusznak” neve­zett járgány értünk, aki emlék­szik, tudja, mi az. Végtelen im­bolygások közepette értünk be a városba, aztán ott sem változott lényegesen a kép. Történt ez hatvanhatban. A zeneiskola épületét nem magyarázom, fő­leg önnek, hiszen ott tanult. Le­hangoló volt, finoman mondva. - Nem gondolt arra, hogy most akkor az első lendülettel vissza kell fordulni? - Nem voltam abban a hely­zetben. Amikor én végeztem, Kodály Zoltán és tanítványai felbuzdulásából óriási tömeg­ben képeztek zenészeket. Vi­szont a határok zárva maradtak, legálisan nem lehetett külföldre menni, ennek a szakembergár­dának itthon kellett elhelyez­kedni. Egyébként ma is hasonló a probléma. Én akkor zenekarba akartam kerülni Pesten, de az engem megelőző években be­töltötték az összes állást. Taníta­nom kellett, először nem is olyan nagy lelkesedéssel, mert nem erre készültem. - Az ön hangszere, a fagott mennyire jó „ajánlólevél" egy zeneiskolában? - Jó hangszer. Egy nagy ze­nekarban játszik negyven hege­dűs, de maximum négy-öt fa­gottos. De úgy alakult, hogy a tanítás maradt. Kicsit megköny­­nyítette a helyzetemet, hogy édesanyám is az iskola pedagó­gusa volt, ráadásul az igazgató is Fehérvárról járt át, a szomszéd utcában lakott. Furulyaoktatás­sal és szolfézzsal kezdtem, a hangszeremet a második évtől taníthattam, egy Inotán szerve­zendő, de aztán összehozni mégsem sikerült zenekar okán akadt egy facér fagott. Majd egy növendék, tési gyerek, akit a zir­ci kántor fedezett fel. Kétszáz dalt játszott úgy a zongorán, hal­lás után, hogy előtte nem tanul­ta a hangszert! Hozzám került, nagyon szépen haladt. Közép­­iskolás volt, s már a veszprémi szinfonikusoknál muzsikáltunk együtt. Sőt, első növendékem­ként a zeneakadémiára került. - Jött egy váltás, az igazgató­ság. - Ami az igazgatóhelyettes­­séggel kezdődött, 1975-től, G. Somos Margit mellett. Csöpi né­nivel több mint tíz évet dolgoz­tam így együtt, majd kilencven­­kettőben adtam be az első pályá­zatot, kollégák is bátorítottak. A városházán az elöljáróság elfo­gadta. Öt esztendő múlva újra pályáztam, akkor is eredmé­nyesen. - Mennyire maradt pedagó­gus, mennyire lett igazgató? - Ez mindenkinél más, ki mit tekint fontosnak. Én a pedagó­giai munkát mindig előtér­be helyeztem, többnek tekin­tettem, mint az igazgatói megbízatást. De nyilván azt is meg kellett csinálni. Költ­ségvetésről gondolkodni meg órarend­ről, helyettesí­téseket intéz­ni, ez nem a szakma szép­sége. Tanítani jobb, most így, nyugdíjasként ezt igazán el­mondhatom. Szerencsére nálunk a tan­testületben különösebb problémák nem adódtak, ez egy fegyel­mezett társa­ság. Soha nem a főnököt ját­szottam, min­dig a kollégák­kal akartam megoldani az adódó ügyeket, helyzeteket. Mert ez így termé­szetes, s úgy is működik. - Az utódja kéri a segítségét, véleményét? - Sok mindenben. Ő nem volt helyettes, mint én. Pedig ez, a rutin a napi problémák megol­dásánál számít. Jön, kérdez, én meg segítek, amiben tudok. Ezt így illik tenni. - A kitüntetés átvétele után melyik volt az első fontos gratu­láció? - Nehéz ezt rangsorolni. Mindegyik jólesett. Tantestüle­ten belül főleg. Az öcsém Veszprémben él, ő faxolta át ne­kem Fehérvárra a Napló tudósí­tását. Kösz! A növendékek is szépen szóltak, de a díj azért mindig maradjon az ember saját ügye. Ez a zeneiskola az első munkahelyem. Ami ebben az intézményben jó volt, azt átéltem - mondta Dóczi István zenepedagógus Fotó: Ármás TV-JEGYZET Bevetés előtt jeges tea ■ Keller György Jó ideje sugározza már a Viasat 3 a Szex és New York című vígjátéksorozatot. Ifjú kolléganőim hetek óta nó­gatnak, nézzek meg egy-két részt és írjak a fűmről. Nem bánom meg, jól szórakozhatok a lökött pasikon és nőkön. Végül is igazuk lett, a Szex és New York tele van humor­ral, epekedéssel és szaftos, szókimondó erotikával. A négy jó harmincas szingli hölgy nem fogja vissza magát, bár vérmérsékletük, ízlésük, taktikázásuk, módszerük változó, de igyekez­nek tisztességesek maradni a kapcsolatok teremtésében, a viszonyok elren­dezésében. A színésznők nem bombázó alkatúak, külsejük átlagos, a nők többségét képviselik. A szingliség New Yorkban elég mókás dolog. Különös kalandok esnek meg az emberrel, főleg, ha kissé egzaltált az illető. Márpe­dig a sorozat négy magányos nője hajlamos erre, s mivel a hasonló a hason­lónak örül, vonzzák a még egzaltáltabb férfiakat. A bevetések között pedig vigyáznak az egészségükre, salátákat, zöldségeket esznek, és jeges teát kor­tyolgatnak, miközben alaposan kibeszélik magukat, sorjáznak a történetek, a praktikus tanácsok. S hogy minden világos legyen előttünk, egy női narrá­tor köti össze a jeleneteket, mesél és magyaráz, és egy pillanatra sem hagy kétséget afelől, hogy az örömöt, a boldogságot hajszoló hölgyek pártján áll. A Szex és New York remek lehetőség arra, hogy bemutassák, milyen hü­lyék a férfiak. Vagyis: mit képzelnek magukról, és hogyan vesztik el a fejü­ket. Aki kevésbé toleráns, annak talán ellenszenvesek ezek a figurák, de aki egy kissé is vevő az élet fonákságaira, jót mulathat, s nyilván nem rökönyö­­dik meg a szabadszájúságon. Mert abban nincs hiány, hozzátartozik ehhez az életformához. Láttam felbukkanni egy hatalmas testű tűzoltót, egy őrült kinézetű bunyóst, aki mindenkit állón vágott, aztán jött egy törpe fickó, aki elszánt kakas módjára viselkedett, majd megjelent egy idősödő politikus, aki perverz óhajokkal rukkolt elő a közös zuhanyozásoknál. Egy Woody Al­­len-es pofa is előkerült, hogy kitartóan molesztálja partnerét. És elkezdő­dött a vadászat és a játék a gyönyörért. Az oda vezető út azonban homályos maradt, ugyanis nem tudtam meg, hogy a hölgyek milyen elv szerint válasz­tanak pasast maguknak. Ez az ő nagy titkuk. Maradjon is az! KULTÚRA NAPLÓ 7 RÖVIDEN Könyvtárbemutató Veszprém (kzs)­­ Az Eöt­vös Károly Megyei Könyvtár Gyerekkönyvtára idén is meghirdeti könyvtárbemuta­tó foglalkozássorozatát óvo­dások számára. Az érdeklődő csoportok megismerkedhet­nek a könyvkölcsönzés alap­vető rendjével, böngészhet­nek és válogathatnak a köny­vek között. A foglalkozás második részében a kicsik igény szerint színezhetnek, bábozhatnak, könyvjelzőt készíthetnek. Emlékezet és képtudat Budapest (­la) - Az emlé­kezet és a képtudat forrásai az időben címmel tart előadást dr. Garaczi Imre, a Veszpré­mi Egyetem docense a Ma­gyar Képzőművészeti Egye­temen október 21-én, csütör­tökön. Fotópályázatok Budapest (­la)­­ A Magyar Művelődési Intézet és a Fényképezés Alapítvány két fotópályázatot hirdet. Az Utazás a világ körül című pályázatra olyan felvételeket várnak, melyek a nyári sza­badságokon, hazai és külföldi utazásokon, hétvégi kirándu­lásokon készültek. Műem­lékfotók, városképek, épület­felvételek, portrék, tájképek, eseményfotók egyaránt sze­repelhetnek a pályázati anyagban. Beküldési határ­idő: 2005. január 10. A nőna­pi virágcsokor című pályázat tematikus jellegű, erre valódi virágokat ábrázoló képeket várnak 2004. december 10- ig. A felvételek bármilyen technikával és technológiá­val készülhetnek. Nevezési lapok, valamint információ kérhető Győri Lajostól a (1) 201 -5692-es telefonszámon a Magyar Művelődési Intézet­ben, Budapest 1011, Corvin tér 8. A természet érintetlen szépsége Pápa (a. zs.)­­ Szépség, ember- és természetszeretet árad dr. Vav­­rikné dr. Szarka Erzsébet Pápán kiállított képeiből. A Révkomáromban élő alkotó opti­mizmust sugárzó művei a Pápai Refor­mátus Gimnázium dísztermében te­kinthetők meg a hónap végéig. A kiállí­tásmegnyitón Huszár János nyugalma­zott tanár, a Jókai Kör tiszteletbeli és örökös tagja beszélt a művésznő életé­ről. A Szlovákiában élő asszony élethi­vatása nem lehetett a képzőművészet, hiszen fogorvosként dolgozott hosszú évekig. Munkája mellett azonban ruhá­kat tervezett, szobrászattal és a képző­művészet számtalan ágával foglalko­zott, míg a festészettel kötelezte el ma­gát. Dolgozott szénnel, tussal, ceruzá­val, zsírkrétával, temperával és olajjal is. Pápán kiállított művei nagyrészt ak­­varellek. A vízfestés talán a legigénye­sebb a művészet ágai között, biztos íté­let, határozottság, gyors döntés és fej­lett színérzék kell hozzá. Fazekas Zsu­zsa művészettörténész méltató szavai szerint Szarka Erzsébet a mindig előre­tekintő ember vitalitásával, minden szépért, színekért, dallamért Istennek hálát adó ember örök alázatával alkot. A Református Kollégium művésztaná­ra, Kiss László szakmailag értékelte a kiállított képeket.­­ Csodálkozással és őszintén fordul a természet felé, techni­kai lehetőségeinek megfelelően ad hű képet arról, amit lát. Elmélyült színvi­lág, egyéni forma és tér jellemző fest­ményeire - mondta Kiss László. Ter­mészet nélkül nincs művészet, vallja Vavrikné dr. Szarka Erzsébet. Azon a ponton kell megjelenni, ahol a termé­szet találkozik a művészettel. A termé­szet érintetlen szépségét és tökéletessé­gét kell megközelíteni. Gazdaság és tudomány együttműködése Veszprém (­la)­­ Együttműködési megállapodást írt alá hétfőn a Veszprémi Egyetem és a Duna- Dráva Cement Kft. A Veszprémi Egyetem szilikát- és anyagmérnöki tanszéke évek óta ered­ményesen működik együtt a Du­­na-Dráva Cement Kft.-vel, nemrég fe­jeződött be egy sikeres szakmérnöki kurzus. A kétéves cement- és mészipari továbbképzés során az ipari szakembe­rek megismerkedtek a legújabb­ tudo­­mányos és technológiai eredmények­kel, fejlesztési irányokkal, tájékoztatott dr. Kovács Emre­ tanszék­vezető egye­temi docens. A tegnap aláírt, az oktatás, tovább­képzés, kutatás, fejlesztés területeit érintő együttműködési megállapodás megerősíti a korábbi kapcsolatot. A Duna-Dráva Cement Kft. szakmai gyakorlati és konzultációs lehetőséget biztosít a hallgatóknak, a Veszprémi Egyetem két-három napos továbbkép­zést, igény szerint szakmérnöki kurzust szervez az üzemi szakembereknek, a diplomatémák konkrét gyári feladatok­hoz kapcsolódnak. Oberritter Miklós elnök-vezérigaz­gató szerint az együttműködés a tudás felhasználásának hatékony módja, a Veszprémben végzett mérnökök a mi­nőséget képviselik, a cégnél szívesen alkalmazzák őket. Dr. Gaál Zoltán, az egyetem rektora elmondta: a szakem­ber-utánpótlás céljait szolgáló keret­megállapodás hosszú távú, kiemelt hangsúlyt kap a termék- és minőségfej­lesztés. A megállapodás megfogalmazza: a felek közös munkaprogramokat dol­goznak ki, foglalkoznak a környezetba­rát cementgyártás, speciális új cement­fajták, adalékok, vizsgálati módszerek fejlesztésével, a technológia korszerű­sítésével. Az innováció révén a jövő anyag­­mérnökei, vegyész- és környezetmér­nökei megismerik a cement- és beton­termékek nyújtotta lehetőségeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék