Napló, 2004. december (Veszprém, 60. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-04 / 283. szám
6 NAPLÓ HÉTVÉGE 2004. december 4., SZOMBAT Jogilag támadható! Öt éven belül perelhetnek a kárvallottak ■ G. Takács Mária Ez év május hetedikén jelent meg lapunkban Jogilag támadhatatlan? címmel ingatlanközvetítés témájú oknyomozó riportunk. Az írás egy országos ingatlanforgalmazó vállalkozásról szólt, melynek tulajdonosa veszprémi, így megyeszerte és a megyeszékhelyen is folytatnak üzleti tevékenységet. A riport nagy visszhangot váltott ki, több jogász és ügyvédi iroda is megkeresett bennünket, tekintettel arra, hogy a történet jogi alapkérdéseket vet fel. Egyik a kizárólagos értékesítési jog feltételrendszere, valamint az, hogy az ingatlanközvetítési tevékenység eredménykötelezett-e. Hasonló ügyben a megye különböző bírósági fórumain több ítéletet hoztak, egyikük a Legfelsőbb Bíróságot is megjárta. Az ítélet értelmében a cikk címében feltett kérdésre - jogilag támadhatatlan? - egyértelmű választ kaptunk. Emlékeztetőül röviden felidézzük májusi írásunk lényeges momentumait. Két kárvallott a nyilvánosság segítségét kérte, mert szerintük a veszprémi ingatlanforgalmazó kft. a szerződésben elrejtett jogi csapda révén rászedte őket. A helyi újságokban telefonszámmal megjelent lakáshirdetésükre jelentkezett az ingatlanforgalmazó munkatársa, magasabb vételárat kilátásba helyezve az eladásra kínált ingatlanért. Az ügynök az eladók lakásán íratta alá a szerződést, amelyben kizárólagos értékesítési jogot köt ki, valamint a közvetítési jutalékot 3,5 százalék plusz általános forgalmi adóban határozza meg. A kárvallottak szerint a munkatárs a szerződés aláírásakor nem tájékoztatta őket a kizárólagos értékesítési jog következményeiről. Nevezetesen arról, hogy az iroda akkor is követeli a teljes jutalékot, ha az ingatlan eladásában nem működik közre. Az ingatlanok tulajdonosváltását követően a közvetítő bírósági meghagyás útján igyekezett behajtani a jutalékot, mert a megbízók többsége úgy vélte, hogy az el nem végzett munkáért nem jár fizetség. Néhányan vállalták a jogvitát, aminek során a különböző bíróságokon egymásnak ellentmondó ítéletek születtek. Az alábbi ügy a Legfelsőbb Bíróságig jutott, amelynek jogerős ítélete irányadónak tekintendő. Az ügyet a veszprémi Másliné dr. Ozorai Zsuzsanna ügyvéd képviselte, akinek beadványa a jogkérdés tisztázására irányult. Nevezetesen a szerződés minősítését támadta, amit formaszerződésként az ingatlanközvetítő kft. szerkesztett. Az ítélet alapjaiban érvényteleníti a blankettaszerződést. Aminek jellemzője, hogy hasonló vagy azonos tartalommal, szolgáltatás igénybevétele során jön létre. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében ezzel kapcsolatban rögzíti, hogy a foglalkozásként űzött ingatlanközvetítői tevékenység speciális jellegű, amire más jogszabályok érvényesek. Ennek értelmében az ítélet leszögezi: „Tisztességtelen az az általános szerződési feltétel, amelyben a jogosult sikeres közvetítési tevékenység nélkül igényelhet díjat, vagyis egyoldalúan és indokolatlanul köt ki szolgáltatást a vele szerződő fél hátrányára. A szerződés tárgyával is öszszeegyeztethetetlen az a szerződési feltétel, amely az adásvételi ügylet létrehozása, vagyis a rábízott ügy ellátása nélkül kíván magas összegű - az adásvételi szerződésben kikötött árhoz viszonyított - megbízási díjhoz jutni.” „A jogviszony speciális jellege folytán nem alkalmazható a Ptk. 478. paragrafus (2.) bekezdésének az az előírása, hogy a megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésével kialakított ítélkezési gyakorlat szerint (BH 1997/6/302.) az ingatlanközvetítői díj az eredményes közvetítési tevékenység alapján jár.” A leírtakból egyértelműen kiderül, hogy az ingatlanközvetítői szerződés nem minősülhet blankettaszerződésnek, hanem olyan speciális szerződés, amelynek pontosan meghatározott jogi feltételei vannak. Esetünkben az indokolatlan hátrányt az jelentette, hogy a szerződés ugyanolyan mértékű megbízási díj megfizetésére kötelezte a megbízót, mintha tényleges forgalmazás történt volna. Mivel az ingatlan eladása nem a jelzett iroda közreműködésével történt, így a fenti ítélet értelmében nem tarthat igényt a szerződésben megjelölt teljes jutalékra, pusztán annak az általa végzett tevékenységgel arányos hányadára. Kizárólagossági jogot kiköthet a közvetítő a szerződésben, azonban ez esetben a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányainak kell megfelelni. Mindezek értelmében megválaszolható a május 7-i cikkünk címében feltett kérdés. Nevezetesen: jogilag támadható, így az iroda pórul járt ügyfelei a jogvita során kedvező ítéletre számíthatnak. Tekintettel a jogerős ítéletben foglaltakra, a szerződések az aláírás dátumától számított öt éven belül megtámadhatók. Kedvező ítéletre számíthatnak mti-illusztráció ■■ ■ Mátételki András Szörnyű bűncselekmény vádlottját állították a megyei bíróság elé. Az ügyészség szerint a tizennyolc éves fiatalember ölte meg kegyetlen módon tavaly tavasszal a mencshelyi kocsmárost, majd pénzével és mobiltelefonjával kereket oldott. Tíz nap bujkálás után került rendőrkézre. A tárgyalóteremben mindvégig szenvtelen arcot vágó T. Zoltánról elhangzott, hogy még 2002 januárjában Mencshelyen a kocsma előtt korábbi nézeteltérését torolta meg L. Károlyon, akit úgy megvert, hogy a fiatalembernek eltörött a járom- és a felső állcsontja. Az italbolt üzemeltetője, B. Károly ezt látva azonnal felhívta telefonján a bajbajutott testvérét, aki a helyszínre sietett. Mivel hetekkel később a kocsmáros terhelő vallomást tett a rendőrségen T. Zoltánra, az akkor 16 éves fiatalember megfenyegette: átvágja a torkát. „ígéretét” egy évvel később, március 12-én este beváltotta... Megvárta, míg a kocsmáros bezárja az italboltot, majd a hazafelé tartó fiatalembert a református templom közelében hátulról megtámadta. Késével elvágta a torkát, ezután háromszor hátba szúrta. - Nem kívánok vallomást tenni! - jelentette ki dr. Korbély Zoltán bíró kérdésére a csupa izom T. Zoltán, akinek az összebilincselt kezét külön lánc rögzítette a vastag bőr derékszíjhoz. Megtermett fegyőr tartotta „pórázon”. Ezek után a tanácsvezető bíró részleteket olvasott fel a gyilkossággal gyanúsított vádlott rendőrségi vallomásaiból. Ezek lényege, hogy állítása szerint B. Károly haragudott rá, ezért őt kétszer is megverette csuklyát viselő ismeretlenekkel. Azon a napon legjobb barátja, Gy. László vetette fel - a vádiratban éppen fordítva volt erről szó, hogy üssék le a kocsmárost a pénzéért. T. Zoltán az eljárás során azt vallotta, hogy ebbe nem ment bele, de azt látta húsz méterről, hogy Gy. László ráugrik a kocsmárosra. Amikor ő odament, véres volt a feje B.-nek. A későbbiekben azért bujkált az erdőben, mert úgy gondolta, biztos őt fogják gyanúsítani, mivel többször megszökött az aszódi nevelőotthonból. A 31 éves, vöröstói V. Zsoltné, az ügy másodrendű vádlottja egy percig sem tagadta, hogy szerelmi viszony fűzte a vádlotthoz, s azt sem, hogy bujkálása alatt egy kiló kenyeret és négy konzervet adott neki. - Zoli azt mondta - kezdte vallomását az asszony -, hogy az anyja és László barátja fogták rá a gyilkosságot, de később már magára vállalta a szurkálást. Ha ezt elmondom, bosszút fog állni mindenkin, ezzel fenyegetett meg engem. Iszonyúan megijedtem, egy ideig erről nem is beszéltem a rendőrségen. Nem akartam belekeveredni ebbe az ügybe. Féltem tőle. Meg szerettem is... " Jó néhány tanún érződött, hogy még most sem merik elmondani az ügy minden részletét, mert tartanak a vádlottól, akinek a családja - félve a falu bosszújától - még tavaly elhagyta a megyét az önkormányzat segítségével. Másfél évig éltek Mencshelyen, előtte Nagyvázsonyban laktak. Ezzel szemben a vádlott anyja azt mondta, hogy a falu polgármestere rakta ki őket a községből, s ledózeroltatta a házukat. Indulatosan kijelentette: - A fiam azt nem követte el! - utalt a közvéleményt megrázó, véres tragédiára. Az akkor még fiatalkorú Zoltánt szófogadónak, dolgos gyereknek festette le, akinek alibit igazolt: a krimi ideje alatt otthon volt, csak amikor jöttek a rendőrök, akkor ugrott ki előlük az ablakon. Nem akart visszakerülni az intézetbe. Többen is állították: köztudott volt, hogy a kocsmáros zárás után mindig hazavitte a bevételt. - Zoli késsel járt iskolába - mesélte a családgondozó hölgy. - Volt, hogy azzal követelte társától a tízóraiját. A tantestület kérésére magántanuló lett, mert veszélyesnek tartották. Tudom, annak idején kijárt másokkal a falu határába szipuzni. A gyilkosság napján nekem annyit mondott, hogy leszámolnivalója van valakivel. Próbáltam lebeszélni. A véres kriminek volt egy majdnem koronatanúja, aki látott is valamit meg nem is... - Amikor észrevettem, hogy egy férfi fekszik a földön, gondoltam, megint berúgott az ismerősöm - emlékezett vissza arra az estére N. János. - A mellette álló alak meg egyre odébb ment... Odaértem, és akkor láttam, hogy baj van. „Állj meg, a k... anyádat!” - ezt kiabáltam az ismeretlen után. Karcsi még élt. Valamit akart mondani. Futottam a családjához. Az áldozat apja a következőket vallotta: „Nekem végem van, kinyírják a családomat!” — ezzel állított be hozzánk János aznap este. Szinte magán kívül volt. Karcsi aznap kapta meg a bíróságtól a tárgyalásra szóló papírt, ahol tanúskodnia kellett volna Zoli ellen. Előtte próbáltuk lebeszélni, mert korábban T. megfenyegette, de hajthatatlan volt. Azt mondta: „Az igazságot nem engedem!” . A kocsmában többen is hallották, amikor T. Zoltán felvetette, hogy pénzt kellene szereznie. Elővette a kését, de akkor annak senki nem tulajdonított jelentőséget. A vádlott legjobb barátja először nem akart vallomást tenni a tárgyaláson, majd meggondolta magát. A 21 éves fiatalembert kezdetben gyanúsítottként kezelték a rendőrségen, mondván, segített barátjának a bujkálásban. Kiderült, semmi köze nem volt ehhez. - Aznap este azt mondta nekem, hogy a templom mellett leüti a Karcsit, én meg pakoljam ki - mondta Gy. László. - Ebbe nem megyek bele, válaszoltam, mert van egy évem felfüggesztve. Részegnek láttam, tántorgott is. Elment, majd este negyed kilenc körül megjött. Ezt mondta: „Gyilkos lettem, megöltem a Kázmért!” (A kocsmárost így is hívták a faluban - M. A.) „Van nálam 50-100 ezer forint” - mondta, s rácsapott zsebére. Véres volt a ruhája, de még az arca is. Nem mertem kérdezni tőle semmit. Kért az anyjától cigarettát, majd átment a barátnőjéhez Vöröstóra. Aznap este a buszmegállóban egy asszony meglehetősen idegesnek látta a fiatalembert, szólt is egy lánynak: „Nem félsz, hogy a Zoli gyerek agyonüt?!” A lány könnyedén megjegyezte: ő csak a kutyáktól tart. Kétezer forinttal tartozott nekem - elevenítette fel a gyilkosságot követő találkozást a másodrendű vádlott volt férje. - Elővett egy ötezrest, amely véres volt. Abból visszaadtam, majd lemostam a pénzt és később elköltöttem. Korbély Zoltán rákérdezett: miképpen tehette azt meg, hogy átvesz egy vértől szennyezett bankót, s erről nem szól a rendőrségen? A 34 éves férfi magyarázatul azt mondta, lehetett az állat vére is, ugyanis a vádlott agancsokat gyűjtött az erdőben, amelyeket eladott az erdésznek. Ugyanakkor azt mondta neki a későbbi vádlott: „Olyat tettem, amiért akár húsz évet is kaphatok.” A férfi aznap éjszaka egy ismerősével Vöröstóról Nagyvázsonyba vitte T. Zoltánt, aki, amikor meglátta a rendőröket, megállíttatta a kocsit, s beszaladt az erdőbe. Tíz nappal később bejelentésre kimentek a kommandósok Nagyvázsonyba, ahol elfogták a fiatalembert. A többnapos tárgyalás végén hirdetett ítéletet dr. Korbély Zoltán büntetőtanácsa. T. Zoltánt bűnösnek mondták ki előre kiterveltem nyereségvágyból, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, amiért tizennégy évi fiatalkorúak börtönbüntetésére ítélték. A fiatalembernek 2,3 millió forintot kell fizetnie bűnügyi költségként. A súlyos ítélet kihirdetésekor sem rezdült meg T. Zoltán arca. Ennyire számított, vagy ilyen kérges lelkű lenne? Egykori kedvesét, V. Zsoltnét is bűnösnek találta a bíróság bűnpártolásban. Az elvált asszonyt három évre felfüggesztett egyévi börtönbüntetéssel sújtották. Egyedül T. Zoltán kifogásolta a bíró döntését, enyhítésért fellebbezett. Kegyetlen gyilkos Megvárta, míg a kocsmáros bezárja az italboltot, majd a hazafelé tartó fiatalembert hátulról megtámadta. Késével elvágta a torkát, ezután háromszor hátba szúrta. A véres holttest a földön. A kriminek volt egy majdnem koronatanúja, aki látott is valamit meg nem is...