Napló, 2004. december (Veszprém, 60. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-04 / 283. szám

6 NAPLÓ HÉTVÉGE 2004. december 4., SZOMBAT Jogilag támadható! Öt éven belül perelhetnek a kárvallottak ■ G. Takács Mária Ez év május hetedikén jelent meg la­punkban Jogilag támadhatatlan? cím­mel ingatlanközvetítés témájú oknyo­mozó riportunk. Az írás egy orszá­gos ingatlanforgalmazó vállalkozásról szólt, melynek tulajdonosa veszprémi, így megyeszerte és a megyeszékhelyen is folytatnak üzleti tevékenységet. A ri­port nagy visszhangot váltott ki, több jogász és ügyvédi iroda is megkeresett bennünket, tekintettel arra, hogy a tör­ténet jogi alapkérdéseket vet fel. Egyik a kizárólagos értékesítési jog feltétel­­rendszere, valamint az, hogy az ingat­lanközvetítési tevékenység eredmény­­kötelezett-e. Hasonló ügyben a megye különböző bírósági fórumain több íté­letet hoztak, egyikük a Legfelsőbb Bí­róságot is megjárta. Az ítélet értelmé­ben a cikk címében feltett kérdésre - jogilag támadhatatlan? - egyértelmű választ kaptunk. Emlékeztetőül rövi­den felidézzük májusi írásunk lényeges momentumait. Két kárvallott a nyilvá­nosság segítségét kérte, mert szerintük a veszprémi ingatlanforgalmazó kft. a szerződésben elrejtett jogi csapda ré­vén rászedte őket. A helyi újságokban telefonszámmal megjelent lakáshirde­tésükre jelentkezett az ingatlanforgal­mazó munkatársa, magasabb vételárat kilátásba helyezve az eladásra kínált in­gatlanért. Az ügynök az eladók lakásán íratta alá a szerződést, amelyben kizá­rólagos értékesítési jogot köt ki, vala­mint a közvetítési jutalékot 3,5 száza­lék plusz általános forgalmi adóban ha­tározza meg. A kárvallottak szerint a munkatárs a szerződés aláírásakor nem tájékoztatta őket a kizárólagos értéke­sítési jog következményeiről. Neveze­tesen arról, hogy az iroda akkor is köve­teli a teljes jutalékot, ha az ingatlan el­adásában nem működik közre. Az in­gatlanok tulajdonosváltását követően a közvetítő bírósági meghagyás útján igyekezett behajtani a jutalékot, mert a megbízók többsége úgy vélte, hogy az el nem végzett munkáért nem jár fizet­ség. Néhányan vállalták a jogvitát, ami­nek során a különböző bíróságokon egymásnak ellentmondó ítéletek szü­lettek. Az alábbi ügy a Legfelsőbb Bí­róságig jutott, amelynek jogerős ítélete irányadónak tekintendő. Az ügyet a veszprémi Másliné dr. Ozorai Zsuzsanna ügyvéd képviselte, akinek beadványa a jogkérdés tisztázá­sára irányult. Nevezetesen a szerződés minősítését támadta, amit formaszer­ződésként az ingatlanközvetítő kft. szerkesztett. Az ítélet alapjaiban ér­vényteleníti a blankettaszerződést. Aminek jellemzője, hogy hasonló vagy azonos tartalommal, szolgáltatás igénybevétele során jön létre. A Leg­felsőbb Bíróság ítéletében ezzel kap­csolatban rögzíti, hogy a foglalkozás­ként űzött ingatlanközvetítői tevékeny­ség speciális jellegű, amire más jogsza­bályok érvényesek. Ennek értelmében az ítélet leszögezi: „Tisztességtelen az az általános szerződési feltétel, amely­ben a jogosult sikeres közvetítési tevé­kenység nélkül igényelhet díjat, vagyis egyoldalúan és indokolatlanul köt ki szolgáltatást a vele szerződő fél hát­rányára. A szerződés tárgyával is ösz­szeegyeztethetetlen az a szerződési fel­tétel, amely az adásvételi ügylet létre­hozása, vagyis a rábízott ügy ellátása nélkül kíván magas összegű - az adás­vételi szerződésben kikötött árhoz vi­szonyított - megbízási díjhoz jutni.” „A jogviszony speciális jellege foly­tán nem alkalmazható a Ptk. 478. pa­ragrafus (2.) bekezdésének az az előírá­sa, hogy a megbízott díját akkor is kö­vetelheti, ha eljárása nem vezetett ered­ményre. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésével kialakított ítélkezési gyakorlat szerint (BH 1997/6/302.) az ingatlanközvetítői díj az eredményes közvetítési tevékenység alapján jár.” A leírtakból egyértelműen kiderül, hogy az ingatlanközvetítői szerződés nem minősülhet blankettaszerződés­nek, hanem olyan speciális szerződés, amelynek pontosan meghatározott jogi feltételei vannak. Esetünkben az indo­kolatlan hátrányt az jelentette, hogy a szerződés ugyanolyan mértékű megbí­zási díj megfizetésére kötelezte a meg­bízót, mintha tényleges forgalmazás történt volna. Mivel az ingatlan eladása nem a jelzett iroda közreműködésével történt, így a fenti ítélet értelmében nem tarthat igényt a szerződésben meg­jelölt teljes jutalékra, pusztán annak az általa végzett tevékenységgel arányos hányadára. Kizárólagossági jogot ki­köthet a közvetítő a szerződésben, azonban ez esetben a szolgáltatás-el­lenszolgáltatás arányainak kell megfe­lelni. Mindezek értelmében megválaszol­ható a május 7-i cikkünk címében fel­tett kérdés. Nevezetesen: jogilag tá­madható, így az iroda pórul járt ügy­felei a jogvita során kedvező ítéletre számíthatnak. Tekintettel a jogerős íté­letben foglaltakra, a szerződések az aláírás dátumától számított öt éven be­lül megtámadhatók. Kedvező ítéletre számíthatnak mti-illusztráció ■■ ■ Mátételki András Szörnyű bűncselekmény vád­lottját állították a megyei bíró­ság elé. Az ügyészség szerint a tizennyolc éves fiatalember ölte meg kegyetlen módon tavaly ta­vasszal a mencshelyi kocsmá­­rost, majd pénzével és mobilte­lefonjával kereket oldott. Tíz nap bujkálás után került rendőr­kézre.­­ A tárgyalóteremben mindvé­gig szenvtelen arcot vágó T. Zoltánról elhangzott, hogy még 2002 januárjában Mencshelyen a kocsma előtt korábbi nézetel­térését torolta meg L. Károly­on, akit úgy megvert, hogy a fiatal­embernek eltörött a járom- és a felső állcsontja. Az italbolt üze­meltetője, B. Károly ezt látva azonnal felhívta telefonján a bajbajutott testvérét, aki a hely­színre sietett. Mivel hetekkel később a kocsmáros terhelő val­lomást tett a rendőrségen T. Zol­tánra, az akkor 16 éves fiatalem­ber megfenyegette: átvágja a torkát. „ígéretét” egy évvel ké­sőbb, március 12-én este bevál­totta... Megvárta, míg a kocsmá­ros bezárja az italboltot, majd a hazafelé tartó fiatalembert a re­formátus templom közelében hátulról megtámadta. Késével elvágta a torkát, ezután három­szor hátba szúrta. - Nem kívánok vallomást tenni! - jelentette ki dr. Korbély Zoltán bíró kérdésére a csupa izom T. Zoltán, akinek az össze­bilincselt kezét külön lánc rög­zítette a vastag bőr derékszíj­hoz. Megtermett fegyőr tartotta „pórázon”. Ezek után a tanács­vezető bíró részleteket olvasott fel a gyil­kossággal gyanúsított vádlott rendőrségi vallomásaiból. Ezek lényege, hogy állítása szerint B. Károly haragudott rá, ezért őt kétszer is megverette csuklyát viselő ismeretlenekkel. Azon a napon legjobb barátja, Gy. Lász­ló vetette fel - a vádiratban ép­pen fordítva volt erről szó­­, hogy üssék le a kocsmárost a pénzéért. T. Zoltán az eljárás so­rán azt vallotta, hogy ebbe nem ment bele, de azt látta húsz mé­terről, hogy Gy. László ráugrik a kocsmárosra. Amikor ő oda­ment, véres volt a feje B.-nek. A későbbiekben azért bujkált az erdőben, mert úgy gondolta, biztos őt fogják gyanúsítani, mi­vel többször megszökött az aszódi nevelőotthonból. A 31 éves, vöröstói V. Zsolt­­né, az ügy másodrendű vádlott­ja egy percig sem tagadta, hogy szerelmi viszony fűzte a vádlott­hoz, s azt sem, hogy bujkálása alatt egy kiló kenyeret és négy konzervet adott neki. - Zoli azt mondta - kezdte vallomását az asszony -, hogy az anyja és László barátja fogták rá a gyilkosságot, de később már magára vállalta a szurkálást. Ha ezt elmondom, bosszút fog állni mindenkin, ezzel fenyegetett meg engem. Iszonyúan meg­ijedtem, egy ideig erről nem is beszéltem a rendőrségen. Nem akartam belekeveredni ebbe az ügybe. Féltem tőle. Meg szeret­tem is... " Jó néhány tanún érződött, hogy még most sem merik el­mondani az ügy minden részle­tét, mert tartanak a vádlottól, akinek a családja - félve a falu bosszújától - még tavaly el­hagyta a megyét az önkormány­zat segítségével. Másfél évig él­tek Mencshelyen, előtte Nagy­­vázsonyban laktak. Ezzel szemben a vádlott any­ja azt mondta, hogy a falu pol­gármestere rakta ki őket a köz­ségből, s ledózeroltatta a házu­kat. Indulatosan kijelentette: - A fiam azt nem követte el! - utalt a közvéleményt megrázó, véres tragédiára. Az akkor még fiatalkorú Zoltánt szófogadó­nak, dolgos gyereknek festette le, akinek alibit igazolt: a krimi ideje alatt otthon volt, csak amikor jöttek a rendőrök, ak­kor ugrott ki előlük az ablakon. Nem akart visszakerülni az in­tézetbe. Többen is állították: köztu­dott volt, hogy a kocsmáros zá­rás után mindig hazavitte a be­vételt. - Zoli késsel járt iskolába - mesélte a családgondozó hölgy. - Volt, hogy azzal követelte tár­sától a tízóraiját. A tantestület kérésére magántanuló lett, mert veszélyesnek tartották. Tudom, annak idején kijárt másokkal a falu határába szipuzni. A gyil­kosság napján nekem annyit mondott, hogy leszámolnivaló­­ja van valakivel. Próbáltam le­beszélni. A véres kriminek volt egy majdnem koronatanúja, aki lá­tott is valamit meg nem is... - Amikor észrevettem, hogy egy férfi fekszik a földön, gon­doltam, megint berúgott az is­merősöm - emlékezett vissza arra az estére N. János. - A mellette álló alak meg egyre odébb ment... Odaértem, és ak­kor láttam, hogy baj van. „Állj meg, a k... anyádat!” - ezt kia­báltam az ismeretlen után. Karcsi még élt. Valamit akart mondani. Futottam a család­jához. Az áldozat apja a következő­ket vallotta:­­ „Nekem végem van, kinyírják a családomat!” — ezzel állított be hozzánk János aznap este. Szinte magán kívül volt. Karcsi aznap kapta meg a bíróságtól a tárgyalásra szóló papírt, ahol tanúskodnia kellett volna Zoli ellen. Előtte próbál­tuk lebeszélni, mert korábban T. megfenyegette, de hajthatatlan volt. Azt mondta: „Az igazságot nem engedem!” . A kocsmában többen is hal­lották, amikor T. Zoltán felve­tette, hogy pénzt kellene szerez­nie. Elővette a kését, de akkor annak senki nem tulajdonított jelentőséget. A vádlott legjobb barátja először nem akart vallo­mást te­nni a tárgyaláson, majd meggondolta magát. A 21 éves fiatalembert kezdetben gyanúsí­tottként kezelték a rendőrségen, mondván, segített barátjának a bujkálásban. Kiderült, semmi köze nem volt ehhez. - Aznap este azt mondta ne­kem, hogy a templom mellett leüti a Karcsit, én meg pakoljam ki - mondta Gy. László. - Ebbe nem megyek bele, válaszoltam, mert van egy évem felfüggeszt­ve. Részegnek láttam, tántorgott is. Elment, majd este negyed ki­lenc körül megjött. Ezt mondta: „Gyilkos lettem, megöltem a Kázmért!” (A kocsmárost így is hívták a faluban - M. A.) „Van nálam 50-100 ezer forint” - mondta, s rácsapott zsebére. Véres volt a ruhája, de még az arca is. Nem mertem kérdezni tőle semmit. Kért az anyjától ci­garettát, majd átment a barátnő­jéhez Vöröstóra. Aznap este a buszmegállóban egy asszony meglehetősen ide­gesnek látta a fiatalembert, szólt is egy lánynak: „Nem félsz, hogy a Zoli gyerek agyonüt?!” A lány könnyedén megjegyezte: ő csak a kutyáktól tart.­­ Kétezer forinttal tartozott nekem - elevenítette fel a gyil­kosságot követő találkozást a másodrendű vádlott volt férje. - Elővett egy ötezrest, amely véres volt. Abból visszaadtam, majd lemostam a pénzt és ké­sőbb elköltöttem. Korbély Zol­tán rákérdezett: miképpen tehet­te azt meg, hogy átvesz egy vér­től szennyezett bankót, s erről nem szól a rendőrségen? A 34 éves férfi magyarázatul azt mondta, lehetett az állat vére is, ugyanis a vádlott agancsokat gyűjtött az erdőben, amelyeket eladott az erdésznek. Ugyanak­kor azt mondta neki a későbbi vádlott: „Olyat tettem, amiért akár húsz évet is kaphatok.” A férfi aznap éjszaka egy is­merősével Vöröstóról Nagyvá­­zsonyba vitte T. Zoltánt, aki, amikor meglátta a rendőröket, megállíttatta a kocsit, s besza­ladt az erdőbe. Tíz nappal ké­sőbb bejelentésre kimentek a kommandósok Nagyvázsony­­ba, ahol elfogták a fiatalembert. A többnapos tárgyalás végén hirdetett ítéletet dr. Korbély Zoltán büntetőtanácsa. T. Zol­tánt bűnösnek mondták ki előre kiterveltem nyereségvágyból, aljas indokból, különös kegyet­lenséggel elkövetett emberölés bűntettében, amiért tizennégy évi fiatalkorúak börtönbünteté­sére ítélték. A fiatalembernek 2,3 millió forintot kell fizetnie bűnügyi költségként. A súlyos ítélet kihirdetésekor sem rezdült meg T. Zoltán arca. Ennyire számított, vagy ilyen kérges lelkű lenne? Egykori kedvesét, V. Zsoltnét is bűnös­nek találta a bíróság bűnpárto­lásban. Az elvált asszonyt há­rom évre felfüggesztett egyévi börtönbüntetéssel sújtották. Egyedül T. Zoltán kifogásol­ta a bíró döntését, enyhítésért fellebbezett. Kegyetlen gyilkos Megvárta, míg a kocsmáros bezárja az italboltot, majd a hazafelé tartó fiatalembert hátulról megtámadta. Késével elvágta a torkát, ezután háromszor hátba szúrta. A véres holttest a földön. A kriminek volt egy majdnem korona­tanúja, aki látott is valamit meg nem is...

Next