Napló, 2005. október (61. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-08 / 236. szám

2005. OKTÓBER 8., SZOMBAT NÉZŐPONT 1. Mit ér ma a diploma? Nagyon sok ember álma, hogy diplomát szerezzen. Vannak, akik akár erejükön felül is vállalják a tanulás ne­hézségeit, az anyagi terheket. Mindezt pedig azért, hogy utá­na könnyebben boldogulja­nak. Vajon tényleg könnyebb nekik? Mit ér ma egy diploma a munkaerőpiacon? A felsőfokú végzettségűek foglalkoztatási helyzete jóval kedvezőbb, mint az alacso­nyabb végzettségűeké, annak ellenére, hogy az elmúlt évek­ben emelkedett a diplomás munkanélküliek száma. A fel­sőfokú végzettségűek foglal­koztatási aránya 82,4 száza­lék, ami csaknem azonos az unió 82,5 százalékos átlagá­val. Az ezen iskolai végzett­séghez kapcsolódó munka­nélküliségi ráta hazánkban 1,4 százalék, ami harmada az uniós szintnek. Az iskolázott­­sági szint csökkenésével csökken a foglalkoztatás és növekszik a munkanélküli­ség. A középfokúak foglal­koztatási aránya 66,6 száza­lék, míg az alapfokúaké csak 28,4 százalék. A munkanélkü­liség színvonala ezzel ellen­tétes, a középfokúaknál 5,4 százalék, míg az alapfokúaké 12 százalék. E számokból megállapítható, hogy maga­sabb iskolai végzettséggel könnyebb munkahelyet talál­ni és tartósan bent maradni a munkaerőpiacon. Hosszabb távon a felsőfokú végzettség­gel magasabb béreket is lehet elérni. Az utóbbi években nőtt a diplomás pályakezdők létszá­ma és aránya is. Előfordul, hogy egy egyetemet, főiskolát végzett pályakezdő több mint egy évvel a diploma megszer­zése után sem tud elhelyez­kedni. Gyakran találkozunk azzal a jelenséggel is, hogy kezdő diplomások középfo­kú végzettséget igénylő mun­kakörökben helyezkednek el gyakran minimálbér körüli fizetésért. Ilyenkor a szülők­ben és a fiatalban is felmerül a kérdés: érdemes volt ennyit tanulni? Igen, tanulni mindig érde­mes, bár előfordul, hogy en­nek eredményét csak hosz­­szabb idő távlatában érezzük. Azt azonban, hogy az álláske­resők a végzettségüknek meg­felelő munkát találjanak, sok minden befolyásolja. A diplo­ma elsősorban a megszerzett elméleti tudást igazolja, a munkáltatók viszont ennél jó­val többet várnak. Ilyen lehet az idegennyelv-tudás, a szá­mítógép kezelése. Még ezek az ismeretek is abba a csoport­ba tartoznak, amiket a tanul­mányok során el lehet sajátíta­ni. De mi van azokkal az elvá­rásokkal, mint a nagyfokú munkabírás, problémamegol­dó készség, önálló munka­végzés, kapcsolatteremtő készség, csapatmunkára való készség? Ezen készségek nagy része nem egy-egy tan­tárgy keretében sajátítható el, hanem egy része már gyerek­kortól kezdve alakul ki és az évek során fejleszthető. Az elhelyezkedésnél a leg­kritikusabb rész a gyakorlat kérdése. A munkáltatók elvá­rásai között a szakmai ismere­tek mellett előkelő helyet fog­lal el a szakmai gyakorlat és jártasság. A nappali tagozaton végzetteknél némelyik okta­tási intézmény és szakirány esetén csak pár hét szakmai gyakorlat van, ehhez jöhetnek még a nyári szünidős munkák, illetve a szakdolgozat készíté­sekor egy-egy munkahelyen eltöltött idő. A munkáltatók egy része nem szívesen alkal­maz gyakorlat nélküli kezdőt. Nem véletlen, hogy egyre több támogatás és kedvez­mény segíti a pályakezdők, köztük a diplomások elhe­lyezkedését. Ilyen például a munkatapasztalat-szerzés tá­mogatása, az ösztöndíjas fog­lalkoztatás vagy a Start kártya. Mit tehet egy hallgató azért, hogy diplomája sokat érjen a munkaerőpiacon? Használja ki az egyetemen, főiskolán töltött éveket arra, hogy minél szélesebb körű ismereteket szerezzen. Az elméleti tudás mellé igyekezzen minél több gyakorlati jártasságot szerez­ni mind a szakmai ismeretek, mind az idegennyelv-tudás, mind pedig a különböző kész­ségek terén. Készüljön tudato­san az álláskeresésre, tanuljon meg önéletrajzot és motiváci­ós levelet írni, felkészülten menjen az állásinterjúra. Már tanulmányai során építsen ki minél több kapcsolatot mun­káltatók képviselőivel, figyel­je az álláshirdetéseket, vegyen részt állásbörzéken. És persze mindezt úgy kellene csinálni, hogy életük egyik legszebb korszaka legyen a felsőokta­tásban eltöltött időszak. Végezetül mit tehetnek a munkáltatók azért, hogy ezek a diplomák értékesek legye­nek a munkaerőpiacon? Adja­nak lehetőséget a fiataloknak, kapjanak olyan feladatokat, amikkel bizonyíthatják ráter­mettségüket. Bízzunk ben­nük, hiszen évekkel ezelőtt mi is pályakezdők voltunk, tele ambícióval, reménnyel. Biermann Margit igazgató, Veszprém Megyei Munkaügyi Központ Sorozatunkban hétről hét­re megyénk ismert személyi­ségeink véleményét közöl­jük egy-egy aktuális témáról. Ezen a héten azt járjuk körbe, hogy mennyit ér hazánkban a diploma, használható tudást ad-e a felsőfokú végzettség. Utánanéztünk annak is, hogy mit ér az ember egy szakmá­val, s milyen képzési lehető­ségeket kínálnak megyénk­ben a szakiskolák. Csak egy szakma kevés Pápa (a. zs.) - Női ruha­­készítő, esztergályos, autószerelő. A varrónő sok, a munkahely kevés, miközben a fenti férfi­szakmák egyre jobban elnéptelenednek. Mit tehet az a fiatal, aki az általános iskolai képzést kö­vetően úgy dönt, szakmát ta­nul? Mi vár rá az iskolapad­ban, és mi vár rá az intézmény védőszárnyait elhagyva? Pápa diákváros, így na­gyok a hagyományai a szak­mai képzésben. Ezért a ma már megyei fenntartású Acsády Ignác, valamint a Batthyány Lajos szakképző iskolák vezetőit kérdeztük. A csaknem húsz éve az Acsády Ignác szakintézmény élén álló Takács Pálnak való­ban nagy a rálátása a szakkép­zési rendszerre. - Két szinten, egy szakkö­zépiskolai és egy szakiskolai képzésben tanul a több mint ezer diák. Ha a szakközépis­kolai képzést a tanuló túl meg­­terhelőnek tartja, átjárást biz­tosítunk a szakiskolai rend­szerbe - mondta Takács Pál. Az intézmény szakiskolai hálózatában többek között mezőgazdasági gépészt, szo­bafestőt, fodrászt és vízveze­ték-szerelőket képeznek, míg a szakközépiskolát végzett érettségizett diákok a további szakképesítést adó egy vagy két év után technikusi vizsgát tehetnek. Az igazgató szerint a jelenlegi képzés változtatás­ra szorul, hiszen a sokszor még folyamatosan írni, olvas­ni is alig tudó diákok egy ré­sze nehezen birkózik meg a közismereti tárgyakkal, mi-A vendéglátás jövője Pápán is egyre biztatóbb közben a kevés órán oktatott szakmai tárgyakat sem sajátít­ja el megfelelően. - Már a kormány is belátta, hogy a rendszer változtatásra szorul, hiszen a 18 éves gye­rekeket már ritkán lehet a munkára megtanítani - foly­tatta az igazgató. Takács Pál a szakképesítést szerzett ifjak sorsával kapcsolatban el­mondta, a város egyes szak­mákban több embernek tudna munkát adni, és az ipari park további fejlesztésével a mai­nál is több munkahely várja majd a fiatalokat. A Batthyány Lajos Szak­képző Iskola vezetője, Kecs­keméti Benő - kollégájához hasonlóan - a jelenlegi rend­szer reformjában látja a sike­res és a gazdaság számára is hatékony szakképzés jövőjét. - Intézményünk mezőgaz­dasági, kereskedelmi, élelmi­szer-feldolgozó és vendéglá­tó szakképesítést is ad a tanu­lóknak - mondta Kecskemé­ti Benő. Az igazgató hozzá­tette, az állami rendszernek megfelelően két szinten, szakközépiskolai és szakis­kolai hálózatban folyik az ok­tatás a csaknem ezer gyermek jövőjét segítve. A leggyak­rabban választott szakirány a vendéglátás, amelynek jövője Pápán is egyre biztatóbb. - Egyre több emberre lesz szükség - tette hozzá az igaz­gató. Az intézmény vezetője kiemelte, a kereskedőket na­gyon rosszul fizetik, míg az élelmiszer-feldolgozók elhe­lyezkedési esélyei külföldön még ma is elég jók. Kecske­méti Benő arra is felhívta a fi­gyelmet, hogy a képzés szín­vonalát növelni kell, mert a fiatalok sokszor nem tudnak megfelelni az elvárásoknak. FÓKUSZ Népszerű új szakok Mérnök és orvos több kellene, gazdászokból túlképzés van Veszprém (B. E.) - Jogá­szokból és közgazdászok­ból túlképzés van, a mér­nöki és orvosi pályát azonban egyre keveseb­ben választják, pedig egy­re több a jelentkező. Az idei jelentkezések alap­ján elmondható: egyre többen szeretnének felsőoktatási in­tézményben továbbtanulni. A fiatalok többsége jogásznak és közgazdásznak készül, holott ezek a szakterületek te­lítettek, nem biztos, hogy a végzősök diplomájukkal el tudnak majd helyezkedni. Ez­zel szemben mérnökökre és orvosokra nagy szükség van. Kristóf János, a Veszprémi Egyetem oktatási rektorhe­lyettesének véleménye sze­rint a gazdasági növekedés nem képzelhető el új, ver­senyképes termékek előállítá­sa nélkül, a mérnökök felelős­ségteljes munkája nélkül. A fiatalok iskola-, illetve pályaválasztását több ténye­ző befolyásolja: egyrészt az, mennyi munkát kell a tanulás­ba fektetni, mekkora felelős­séggel és mennyi fizetéssel jár az adott szakma. A hivatástu­dat ma már kevésbé meghatá­rozó, a komoly felelősséggel járó szakmát sem szívesen vá­lasztják a diákok. Ideális vol­na a munkaerőpiac igényei szerint továbbtanulni, ám sok esetben a munkaerőpiac sem képes megmondani, kire van szükség. Az országos tendenciához hasonlóan a Veszprémi Egye­temen is a gazdaságtudomá­nyi kar a legnépszerűbb, első­sorban az idegenforgalmi és szálloda, a műszaki mene­dzser és a gazdálkodási szak. A tanárképző karon az angol, a német és a nemzetközi ta­nulmányok szakra, a műszaki informatikai karon a mérnök­­informatikus BSc, a műszaki informatika egyetemi és főis­kolai szakra, a mérnöki karon a környezetmérnök, a gépész­mérnök és a környezettudo­mányi szakokra jelentkeztek a legtöbben. A keszthelyi Geor­­gikon mezőgazdaság-tudo­mányi karon az agrármérnök, a gazdasági agrármérnök és a kertészmérnök szakok iránt érdeklődtek a jelentkezők. A Veszprémi Egyetemen hét éve a kreditrendszer lehetővé teszi a szakok közötti áthallgatást, átjárást, pályakorrekciót, több diploma egyidejű megszer­zését. Magyarországon is egyre többen szeretnének felsőoktatási intézményben továbbtanulni Speciális képzések Körkép (bv) - A megyé­ben összesen harminc szakiskola működik, ezek közül kilenc speciális kép­zési lehetőséget biztosít. Erről tájékoztatta a Naplót Török Andorné, a Megyei Pedagógiai Intézet szakmai igazgatóhelyettese. Az intéz­ményeknek a legfrissebb ada­tok szerint hatezer-három­­száznyolcvan diákja van és négyszáznegyven tanárt fog­lalkoztatnak. A szakközépis­kolák kedveltebbek, ezt bi­zonyítja, hogy a harmincegy képzési helyen mintegy nyolcezer tanulót csaknem hétszáz pedagógus oktat. A tizedik osztálytól választható szakmák iránt kisebb az ér­deklődés. Az Országos Képzési Jegy­zékben szereplő nyolcszázhu­szonöt képzési lehetőség kö­zül megyénkben száztizen­hármat találhatunk. A pálya­­választó fiatalok körében legnépszerűbb a vendéglátó­ipari és idegenforgalmi szak­macsoport, mintegy huszon­egy százalékuk döntött ezek mellett. Nem önkormányzati fenntartású intézmények is nagy létszámban képeznek szakembereket ezen a terüle­ten. Kedveltek még a kereske­delmi, marketing-, üzleti ad­minisztrációs oktatások, va­lamint a gépészeti és építésze­ti szakmacsoport képzései. Legkevesebben az egészség­ügyet és a környezetvédelmet választják, régiós szinten vi­szonylag alacsony az infor­matikai csoporthoz tartozók aránya. NÉZŐPONT 2. Naponta készülni kell A diploma sohasem nyúj­tott teljes tudást, még elegen­dő ismeretet sem a választott hivatás ellátásához. Gondol­junk csak őseink sámánjára, akinek egyrészt hat ujjal kel­lett születnie, másrészt min­dennap meg kellett felelnie tisztségének, különben levál­tották. A kor szokásai szerint ez akár agyonverést is jelent­hetett, ezért is készültek fel lelkiismeretesen a jelöltek. Nem volt elég eltévedni a jós­lat előtt elfogyasztott gombá­tól vagy a kultikus tánctól. Utána érvényeset is kellett mondani! A kereszténység felvétele után nálunk is papok látták el a társadalom min­deneseinek szerepét, akik fel akartak nőni a kor követelmé­nyeihez és ekkor alakult ki az a hivatástudat, amit közmondás formájában mai napig őrzünk: „a jó pap is hettig tanul”. Az idők múltával görög­latin eredetű szóval pedagó­gusnak hívták a sámánok és a papok kései leszármazottait, akiknek meg kellett felelniük a pedagógia követelményei­nek. Ez a pedagógia pedig ere­detileg nőnemű szó, és mint ilyen úgy viselkedik, mint a hölgyek egy része, minél ta­pasztaltabb annál fiatalabb­­nak szeretne látszani. Ezért újulnak meg időről időre ősi igazságok, csak máshol és más nyelven, amire egyik jó példa a „never too late to learn”, amit mi a jó pap is háttig tanul formában isme­rünk. Utána jött a „live and learn”, amit mi póriasabban és keserűbben, de régebb óta is­merünk „tanulj tinó, ökör lesz belőled”. Nem pályabeil­leszkedési szakszóként indult a „hello-goodbye effektus”, ámbár felettébb sokszor idéz­ték már a múlt században is minden kezdőnek. Erre mond­tuk már jóval korábban, hogy „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”, és sok jelszót meg példát citálhatnánk még. Szándékosan nem említet­tem állást, hiszen azt lélek nél­kül is be lehet tölteni vagy töltetni ideig-óráig. Láttunk példát erre korábban és még ma is. Az én boldogult diákko­romban ezt úgy összegezték, hogy a középiskolában meg­tanulhatunk tanulni, az egye­temen pedig megtudjuk, hogy hol lehet megtalálni azt, ami­re szükségünk van. Utána meg majd megleszünk valaho­gyan. Más dolog volt persze tanulgatni, megint más tanul­mányozni és teljesen más megtanulni valamit. Az elsajátítandó tudás­anyag csak a saját életutam­­ra visszatekintve is hihetelen mértékben megnőtt, ezáltal az 1971-ben szerzett diplomám már a múlt században sem adott elegendő gyakorlati is­meretet. Napról napra fel kel­let készülni ahhoz, hogy a tü­körbe és a tanítványaim sze­mébe nézhessek és ez azóta sem változott. Ha más tudo­mányok hiteles képviselőire gondolok, akkor talán még ijesztőbb a helyzet, hiszen a 21. századi hivatások nagy ré­szének egyetemi és főiskolai előképe sem létezett, az átjár­hatóság pedig a karok között is nehéz volt, nemhogy egyete­mek között. Megint csak kül­földről hittük el azt, amit itt­hon már átéltünk és megszen­vedtünk: „lifelong learning" az az élethossziglani tanulás, amit néhányan - talán nem is véletlenül - életfogytiglanira ferdítettek. A papír és a pecsét még nem jelenti azt, hogy kiváló autó­vezető vagyok, hiába rendel­kezem jogosítvánnyal. Kilo­méterről kilométerre be kell bizonyítanom ezt. A fentiek­ben csupán a tanári hivatás­ból kiindulva írhattam véle­ményt, amihez valamennyire érthetek. Tanítványaimnak, kollégáimnak és barátaimnak azonban, akiknek kötelessé­gük meghaladni engem és a generációmat, többször idé­zek egy intelmet, amit Weöres Sándor írt. Kérem, jegyezzék meg, mielőtt még egyre tudó­­sabb módon lennének osto­bák: „Egyetlen tudás van, a többi semmi: alattad a föld, feletted az ég, benned a létra.” Czuczor Sándor igazgató, Magyar-Angol Tannyelvű Gimnázium, Balatonalmádi NAPLÓ • 5 SMS-véleményvonal SZÓLJON HOZZÁ ÍRÁSUNKHOZ! ISMS-számunk: NV 06-90-631-300 ^Üzenetem^nek6z^«Vekezdje^^^

Next