Napló, 2005. november (61. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-04 / 258. szám

2005. NOVEMBER 4., PÉNTEKKULTÚRA Szavazzunk a nagy műre! Megyei körkép - Azt már elértük, hogy Jókait be­szavaztuk a legjobb száz közé. Sőt, Az arany em­bert is sikerült a legjobb tizenkettő közé bevin­nünk. De nem elégedhe­tünk meg ennyivel. Mindenki, aki Veszprém megyei, aki szereti Jókait, ül­jön a tévé elé november 5-én, és nézze meg a Nagy Könyv­akció Az arany ember című versenyfilmjét. Emlékezzen a nagyszerű könyvre! A nemes szívű Tímár Mihályra, az ár­tatlan Noémira, a gonosz Krisztyán Tódorra, a velejéig romlott Athalie-ra, a derék Teréz mamára és szavazzon! Mindenki szavazzon Az arany emberre! Nem enged­hetjük meg, hogy Jókai ne győzzön! Vigyük be őt a dön­tőig és az első helyig! Szavaz­zunk a mi Jókainkra! Balatonfüred: Ez a város Jókai városa. Ez a város Az arany ember városa. Az író sok szép esztendőt töltött fe­leségével a településen. Min­denki szavazzon Jókaira! Hívják fel a rokonaikat, isme­rőseiket az országban és sza­vaztassanak Jókaira! Szólja-Ő nevezte ezt a vidéket a magyar Tempevölgynek, a tündérek szép hazájának nak a nyári vendégeiknek, szavazzanak Jókaira! Pápa: Ne feledkezzenek meg róla, hogy Jókai ennek a városnak a díszpolgára! Az emléktáblák, szobrok, köny­vek köteleznek. Szavazzon mindenki Jókaira! Pápai diá­kok! Ne hagyjátok, hogy di­cső diákelődötök lemarad­jon! Szóljatok mindenkinek, hogy szavazzon veletek együtt Jókaira! Veszprém: Ne feledjék, hogy Jókai füredi villáját egy hajdani veszprémi polgár vá­sárolta meg! Hogy Jókai hányszor megfordult a váro­sunkban. Hogy itt olvasnak legtöbben Jókait. Szavazzunk mindannyian Az arany em­berre! Vállalkozók! Tímár Mihály az önök embere! Sza­vazzanak rá! Herend: Ne feledjék, hogy Jókai járt a manufaktúrában! A gyári munkások egy szép porcelánkakassal ajándékoz­ták meg. Most önök ajándé­kozzák oda a szavazataikat Az arany embernek! Porce­lánfestők! Most önök ara­nyozzák be Jókait! Mindenki a megyében. Ne feledje senki, hogy erről a táj­ról a legszebb sorokat Jókai Mór írta. Ő nevezte ezt a vidé­ket a magyar Tempevölgy­nek, azaz a tündérek mese­szép hazájának. Tartozunk neki annyival, hogy cserébe mindannyian Az arany em­berre szavazunk! Hogyan kell szavazni? Te­lefonon, sms-ben és interne­ten! Nézze a tévé műsorát 5- én este, s abból megtudja a részleteket. Nem lesz nyug­tunk, amíg mindannyian nem szavazunk! A füredi nyaralót ábrázoló levélpapír Jókai írásával (fent). A neves pályatárs, Mikszáth Kálmán ihletett kötete Jókai Mórról (alul) Kedvelik a legendás mesélőt A veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyv­tár adatai arról, mikor melyik szerző volt a leg­keresettebb az olvasók körében: 1968. Jókai Mór, Krúdy Gyula, Stendhal. - 1975. Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán. - 1985. Móricz Zsig­­mond, Jókai Mór, Gal­­góczi Erzsébet. - 1995. Szabó Magda, Jókai Mór, Robert Merle. -2004. Jókai Mór, Ker­tész Imre, Marquez. -2005. január 1. és októ­ber 10. között Jókai kölcsönzött műveinek száma: 238. Ezek kö­zött leggyakrabban Az arany embert keresik. Ahogy Jókait, az írót látták Válogatás klasszikusok, kortársak méltatásából Veszprém - A város dísz­albuma Jókai Mórnak írói működése 50. évforduló­ja alkalmából, 1894. ja­nuár 6-án az alábbi be­jegyzést tartalmazza: „Nagyságod nemes tö­rekvését és munkásságát siker koronázta, irodalmi munkái nemcsak minden Honfi és Honleány előtt lettek a legkedvesebbek és legbecsesebbek, ha­nem azok iránt a külföld is elismeréssel adózott..." Ady Endre: Kicsoda volt Jókai Mór?... Egy megeleve­nedett Pantheon. A mi büsz­keségünk. Móra Ferenc: Én csak any­­ny­it tudok, hogy a magyar tele van csillagokkal, s azok közül is a Szinuszéval fölér a Jókai tündöklése. Jaj annak a nem­zedéknek, amelynek számára láthatatlan csillag ez a szikrá­zó ideál, de áldott és boldog lesz, és a jövendő csatáját dia­dalmasan fogja megvívni az a nemzedék, amely szemével látja és szívébe engedi hullani ennek a csillagnak a sugarait. Kosztolányi Dezső: Nem­egyszer megesik, hogy vala­melyik nagy írót a kora túlbe­csüli. Jókainál az ellenkezője történt. Kortársai nagyon is szigorúan ítélték meg, a bírá­lat a gáncsaitól nem tudta őt meglátni igaz mivoltában. Victor Hugóval kell össze­mérni ezt az óriást, kinek nemcsak káp­rázatos képzelőereje van, hanem andalító kedélye és megvesz­tegethető nyájassága is. Azok, akiket ná­lunk fölébe helyez­tek, még feszeseb­ben, idegenszerűen, nehézke­sen írtak magyarul. Jókai az elbeszélő próza megteremtő­je. Hatása épp azért páratlan. Mondatai beivakodtak az egymás után következő nem­zedékekbe, alakjai ma is élnek az egész országban, fogalom­má váltak. Szerb Antal: Ma Jókai el­sősorban ifjúsági olvasmány A legszebb korszak az volt, amikor Móricz bátyám Az arany embert írta és ebben a minőségben tölt be nemzetnevelő feladatot. Fenntartja a szellem kontinui­tását a magyar múlttal és me­séin keresztül minden új nem­zedéknek átadja a XIX. szá­zad legendáját. Márai Sándor: Műve volt az ablak, amelyen át benézett a világ a magyar életbe és lá­tott egy különös fenomént: a „magyart". A magyar, akit Jó­kai műve mutat, tökéletesen más, mint akit a világ sablo­nos kliséivel asszociált: nem „tüzes”, „lovagias" magyar, hanem egy emberfajta, aki más, mint a környező népek, germánok, szlávok. Másféle emberi reflexekkel, hibákkal és erényekkel. Szabó Magda: Jókai Mór­több mint író, ma is több, Jó­kai mindenképpen jelenség. Pótolhatatlan, őrizni való kin­csünk még akkor is, ha irodal­mi életünk jelenleg éppen szokott fáziseltolódásai egyi­két éli, és Joyce, Woolf és Kafka korszakát magyarítja, így aztán egy kezdő esztéta szemében majdnem nevetsé­ges lehet egy a Zalán keletke­zése és a percek múlva kitörő ezerkilencszázötös orosz for­radalom között élt alkotó opti­kája. Nem kell félteni, hadd nevessék ki, elviseli Jókai, ha mostanában nem divat is kiej­teni a nevét és a külföld is nyilván elfelejtette, világje­lenség, legjobb önmagunk, legrosszabb önmagunk össze­foglalása, éppúgy a nemzet lelke, mint Arany János vagy Petőfi Sándor. Németh László: Mi volt Jó­kai titka? A ráérő magyar ne­mességnek sok haszontalan és bűbájos tulajdonsága közt nem utolsó az, hogy kitűnő el­beszélő. A régi, dunántúli kis­­nemesi élet maradványfolt­jain, közbirtokos pusztákon, gyümölcsösök mögé elsán­­colt tornácokon még mi is él­vezhettük ezt a mindent szín­né és csattanóvá másító szó­fényűzést, mely any­­nyira különbözik a kulák nép darabos em­­lékezgetéseitől s a me­sélő szegénység gú­nyos mélabújától. Ez a fajta mesélő kedv csi­____ gatésztás húslevesek s a pontot tevő főtt ku­korica mellől fakad, koloncos kutyák hevernek körülötte, csupa humor és cifrázat, de akinek a villogó foga mögül kiárad, nagyon is realisztikus szemmel vág oda a felhajtón fölsurranó béres népre. A hab­ja ez a beszéd valaminek, ami maga konok és sötét, de szeret szikrázó hab alatt ülni. Jókai ezt a habot verte föl regényei­ben a hozzá tartozó sötétség nélkül. A sötétség iránt őneki már nem is volt érzéke... Jókai Etelka: ...ebben a házban a legszebb korszak az volt, amikor Móricz bátyám Az arany embert írta. Ha az is­kolai feladatot jól elvégeztük, akkor nekem és Feszty Ár­­pádnénak egyes részleteket olvasott fel felejthetetlen hangján... Az egész regényt itt írta s közben néha sétált ki messzebbre, a Szeretetház fe­lé, amelybe Levitinczi Tímár Mihályt odaálmodta. Sziklay János: A legtöbb teret a Balatonnak Jókai Az arany ember című regényében szenteli. És nagyon, de na­gyon sokat tett ezzel a Balaton népszerűsítésére. Hányan le­hetnek szép Magyarországon, akik csak attól fogva érdek­lődtek a Balaton iránt, hogy Jókainak ezt a regényét olvas­ták? Micsoda megragadó, pompás leírása van benne a té­li halászatnak, a rianásnak! Fokozta hatását a regény dra­­matizálása. Krúdy Gyula: Ismerik önök Az arany ember bűbá­jos, elandalító és szívcsóna­­káztató históriáját?... A leg­ideálisabb házasságtörő re­gény Az arany ember. Soha­sem tudja vala meg a világ Tímea asszony és a komáromi gazdag Tímár Mihály szerel­mi cselszövevényét, ha Jókai Mór regényében meg nem ír­ja. A Senki szigete azóta is fel­­feltűnedezik a szentimentális férfiak képzelődésének folyó­ján, mint egy halkan, zenélve úszó hajó. Nagy Miklós, írónk Tímár megalkotásában közelíti meg legjobban a 19. századi realis­ták emberábrázolását. A szo­kásos rendkívüli testi-lelki képességek csupán a házassá­gig, a pályacsúcsig jellemzik, a jégen eltévedve szimboli­kusan is teljes tagadásává lesz a Kárpáthy Zoltán-féle esz­ményképnek. Ámde az embe­ri alkat biológiai jellegű meg­közelítéséről, lélektani nyo­mozásról, analízisről ezúttal sem lehet szó (a feleség frigid magatartása például csaknem hangsúlytalan jelenség ma­rad). Teréza és Mihály jellem­­rajzában meghúzódik a mű­vész önportréja is: kertész­kednek, elfordulnak a hittéte­lektől, egyházaktól, panteista szenvedéllyel ölelik át a fákat, növényeket. Jókai Mór feleségével, Labor­falvi Rózával Füreden, 1873 augusztus közepén. A nyarakat a tó partján töltötték (fent). György Miklós hangulatos il­lusztrációja Az arany ember 1960-as kiadásából (alul) Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum Érdemes újra fellapozni a regényeit Szalma Tamás színművész szerint Jókai Mór emlékezetes hősei esendő emberek Veszprém - Szalma Ta­más, a Petőfi Színház színművésze jó ismerője Jókai regényeinek, idén, év elején Tímár Mihály szerepét alakította a szín­padon. Szalma Tamás sok Jókai regényt olvasott, ezeknek a könyveknek kitüntetett szere­pük volt a szülői házban. Bár manapság az emberek keveset olvasnak - nehézségekkel jár, leszoktatták őket -, Jókai re­gényei tudnának segíteni ab­ban, hogy könyvvel a kezünk­ben, gondolkodva éljünk. Ér­demes újra fellapozni a klasz­­szikus műveket, hiszen ki­derülhet, hogy szereplői ugyanolyan modern, esendő, hús-vér emberek, mint mi. Néhány emberöltő választ el egymástól bennünket, a re­gény kezet nyújt a következő nemzedéknek. - Egy színész általában empátiával közeledik azok­hoz az alakokhoz, akiket meg­formál. Különösen érdekel­nek azok a feladatok, amikor tiszta hősöket, bálványokat kell bemutatni. Tímár Mi­­hály-alakításommal azt akar­tam ábrázolni, hogy ő nem egy bálvány, hanem a velünk élő örökség. Benne magunkra ismerhetünk, hiszen ugyan­olyan esendő ember ő is, mint mi vagyunk. Tímár Mihály én vagyok. Szalma Tamás reményke­dik abban, hogy az emberek nem olvasás helyett, hanem amellett járnak színházba. A humán értékek láncot alkot­nak: olvasás nélkül nincs színház, színház nélkül nincs tanítás, tanulás, nincs kultúra. OH O m *P­o­s­z 'S­u­­'H­ot . Tímár Mihályban magunkra ismerhetünk, mondta a színművész NAPLÓ • 7 Tímea, a barna hajú könyvtárosgyakornok Veszprém - Lukács Tí­mea informatikus-könyv­táros hallgató. Két hó­napja él párjával Veszp­rémben, s közben a me­gyei könyvtárban tölti gyakorlati idejét. A könyvtárban aranyem­­berlázban égtünk éppen, hi­szen ennek az oldalnak az ösz­­szeállításán dolgoztunk. Igye­keztünk minden érdekes vo­natkozást kideríteni, így természetes volt, hogy meg­kérdeztük tőle: tudja-e, mely híres, sokak által kedvelt ma­gyar regényben szerepel Tí­mea. Meglepődtünk a frap­páns válaszon: - Édesanyám kedvenc re­génye volt Az arany ember - mondta Lukács Tímea. - S amikor ő volt fiatal, épp akkor mutatták be a filmet. A név is tetszett neki, de az is, hogy Tímea olyan sötét hajú, sötét szemű, amilyen kislányt ő szeretne magának, így lett. Tímea 1982-ben megszületett, haja sötétbar­na, szeme fekete. Mosolya épp olyan gyönyörű, mint a könyvbéli, filmbéli Tímeáé, ám olyan meleg, mint Noé­mié. Az oldalt készítették: Balla Emőke, Kellei György, dr. Praznovszky Mihály, dr. Herth Viktória, dr. Ács Anna

Next