Napló, 2006. július (62. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-04 / 154. szám
2006. JÚLIUS 4., KEDD A művek súlyát is lehet érezni portré Kovacsics Ádám műfordítóról Keller György Balatonfüred - Spanyol műfordítók szemináriumát tartották az elmúlt héten a Lipták-házban. A kilenc résztvevő munkáját Kovacsics Ádám irányította, aki Barcelonától ötven kilométerre él. Az ismert műfordító, Xantus Judit halála után Kovacsics Ádám úgyszólván egyedül maradt a pályán. Három éve ő vezeti a füredi fordítóházi spanyol szemináriumokat. Fontos az utánpótlás, hogy a magyar irodalmat minél magasabb színvonalon népszerűsítsék Spanyolországban. A szeminárium egyik résztvevője, Szijj Mária már sikeresen debütált Esterházy Péter Javított kiadás című művével. Egyre ____ tágulnak tehát a lehetőségek. Kovacsics Ádám soha nem élt Magyarországon, szülei 1948 végén kivándoroltak, ő már Chilében született 1953- ban. A hatvanas évek közepén a család visszajött Európába, Ausztriában telepedtek le, Kovacsics ott érettségizett, ott doktorált filozófiából és neolatin nyelvi filológiából. Egy ideig asszisztensként dolgozott az egyetemen, majd hátat fordított az „akadémikus közegnek" és 1980-ban Barcelonába ment, ötven kilométerre él a világvárostól, délre, egy kis tengerparti városban. Hat nyelven beszél, gyerekkorában tanult meg magyarul, a húgával spanyolul, a szüleivel magyarul társalgón, de tud németül, angolul, franciául és persze katalánul. Huszonöt éve fordít rendszeresen spanyolra magyar és német nyelvből. Amikor Spanyolországba költözött, a nulláról kezdte, az elején mindenféle szöveget fordított és tolmácskodott. Az első nagyobb mű, amit németről spanyolra fordított, Heinrich Böll egyik regénye volt, majd a Nobel-díjas író esszéit. Füreden jó dolgozni, itt rögtön utánanézhet sok mindennek cikkeit ültette át spanyolra. 1990 óta csak szépirodalmat fordít, fokozatosan felfelé ívelt a pályája, befutott, elismert műfordító lett. A barcelonai egyetemen fordítási kurzusokat és előadásokat tart. A német nyelvterületről többek között Goethe, Paul Celan, Thomas Bernhard, Stefan Zweig, Karl Kraus könyveit fordította, az utóbbitól Az emberiség utolsó napjai című hömpölygő, monumentális művet. Az első magyar-spanyol fordítása Haraszti Miklós Darabbér című munkája volt, aztán következett Nádas Péter Egy családregény vége. Konrád György Kerti mulatság, Földényi F. László Melankólia című kötete. A Nobel-díjas Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című könyvét is átültette spanyolra. Kovacsics nagyon szereti Kertész munkásságát, akinek még a Nobel-díja előtt négy könyve jelent meg spanyolul, a Sorstalanságot a tragikusan elhunyt Xantus Judit fordította le. Spanyolországban különben is kapós a magyar irodalom, a legnépszerűbb Márai Sándor, Kosztolányi, Szerb Antal, Esterházy és Kertész Imre. Kovacsics Ádám a szeminárium előtti hetekben Szentkuthy Miklós Fekete reneszánsz című művén dolgozott, amely az író Szent Orpheus breviáriuma című könyvének második kötete. Krasznahorkai László - hozzá baráti kapcsolat fűzi - és Bodor Ádám könyveit is fordította. Kovacsics megjegyzi, hogy Füreden jó dolgozni, itt rögtön utánanézhet sok mindennek, és itt igazán érezni lehet a művek „súlyát". Spanyolországban nincs benne az irodalmi életben, bár a fordítók, írók és költők között akadnak barátai. Sorra jelennek meg a folyóiratok, az egyik barcelonai lapnak sokáig magyar kiadója, főszerkesztője volt. A fordításokat általában háromezer példányban adják ki, a spanyol művek példányszáma öt-tízezer között mozog, némelyik lektűr eléri a százezres példányszámot is. Amikor arról kérdezem Kovacsics Ádámot, hogy náluk milyen viszonyban van egymással a komoly, elit és a népszerű, kalandos irodalom, azt válaszolja, hogy ez nemcsak Magyarországon, hanem Spanyolországban is élő probléma, létezik az ellentét, a megkülönböztetés. A jó irodalom lassabban, nehezebben hódít teret magának. Többnyire a középréteg olvas, de neki az az érzése, hogy Magyarországon sokkal többen vesznek könyvet a kezükbe. S ez igazán biztató jelenség. KULTÚRA Hangszerek harmóniája J. S. Bach, Liszt és Mozart művei csendültek fel a bazilikában Veszprém (kis) A Mozart- és Liszt-évforduló jegyében Teleki Miklós orgonaművész és Simai László trombitaművész adott közös koncertet a Szent Mihály-bazilikában a közelmúltban. Az orgonakoncert-sorozat szeként a Művészetek Háza tervezésében második alkalmmal csendültek fel komolyzenei művek a bazilikában. Teleki Miklós állandó művésze a sorozatnak, vendége Simai László trombitaművész volt. Elsőként minden idők egyik legnépszerűbb orgonaműve, J. S. Bachtól a d-moll toccata és fúga csendült fel, majd részlet hangzott el a Pünkösdi kantátából, melyben a szopránáriát a trombita helyettesítette. Bach művek százait alkotta az egyház szolgálatában. Lipcsei évei alatt szerződés kötelezte arra, hogy minden vasárnapra új kantátát írjon, hangzott el a művek közötti rövid szünetekben. Ezután Liszt Ferenctől a Pápai himnusz és az Evocation hangzott el. Az utóbbi darab az emberi elesettséget fejezi ki, könyörgés a megváltásért és az izgalomért. A koncertet három Mozart-darab zárta: az Exultate, jubilate - Allelujah, ária a Varázsfuvola című operából és az f-moll fantázia. Az első kettőben fontos szerepet kapott a trombita, az Exultatéban az emberi hangot helyettesítve. Az f-moll fantázia eredetileg fuvolára készült, szerkesztése olyan, akár egy barokk fantázia. Teleki Miklós legközelebb július 20-án ad koncertet. A két művész, Teleki Miklós és Simai László közös előadásában hangzottak el a klasszikus komolyzenei művek a bazilikas koncerten TÉVÉJEGYZET Keller György Magabiztos, önelégült gúnyolódás a humorral Még a fekete-fehér televíziózás idején Tabi László író, humorista, a Ludas Matyi főszerkesztője egy időn át az esti híradó után - arra már nem emlékszem, hogy hetente hány alkalommal - ötperces krokikat olvasott fel, amelyekben az akkori társadalmi ellentmondásokat, visszásságokat vette célba, illedelmesen cikizte. Akkoriban már nagyon untuk Tabit, mert nem mindegyik karcolata volt élvezhető. Ahogy most szombaton este végignéztem a Magyar Rádió ötödik humorfesztiválja döntőjének első részét, habozás nélkül visszasírom Tabit. A hat produkció közül - öt magánszám volt - egyik rosszabb volt, mint a másik. Farkasházy Tivadar rögtön az elején kijelentette: most majd eldől, hogy kit vesznek fel a „céhbe". Hát nagyon ügyelnek arra, hogy náluk tehetségesebb, jobb képességű humorista ne kerüljön a brancsba, mert akkor veszve minden, oda a nimbusz. A döntő első, bemutatkozó fordulójából nem derült ki, hogy a szöveg vagy az előadás, a tálalás fontosabb-e. Vagyis a szellemesség vagy a vonzó játék, a megnyerő nevettetés. Végül is ez teljesen mindegy, mert a vérbeli szöveg és előadásmód egyaránt hiányzott, elcsépelt, ezerszer látott és hallott helyzetekkel, ötletekkel jöttek a céhbe jelölt fiatalemberek, eredeti, mai „kitalálású" humornak nyoma sincs. Totál igénytelenség jellemzi a humorfesztivált, a befutott kollégák és a helybeli közönség szemlátomást kevéssel beéri, nem is tudom, hogy egy-egy szám hogyan kerülhetett képernyőre, Farkasházyéknak kapásból el kellett volna utasítani ezeket a satnya kísérletezgetéseket. Nem beszélve az MTV-ről, amely nagyvonalúan műsoridőt ad az önkritikátlan próbálkozásoknak. Egy fiatalember például a motorozás változatait mutatta be, zagyván, idétlenül; ő úgy gondolta, hogy a motorokat hergeli, közben velem tette ezt. A tetűfóbiáról is elhangzott egy monológ - lapos(tetű) magánszám lett belőle. Az űrlényeknek kinéző duó pedig a szegény méhekről énekelt, s talán ők nyújtották át a legnagyobb ökörséget ebben az egy órában. Farkasházy meg jó képet vágott hozzá. Hiába, a céh érdeke... A paródiák sem maradhattak ki a kínálatból; a Fábry- és a Gyurcsány-paródiában volt valami halvány spiritusz, de hát ez sem az igazi. A humor - tudjuk Karinthy Frigyestől - nem tréfa, roppant nehéz műfaj, születni kell rá, nem lehet megtanulni, még lenyúlások, sunyi poéntolvajlások, gátlástalan capcarák árán sem. Szóval itt tartunk. A rádió Márványterméhez méltatlanok ezek az önelégült, magabiztos gúnyolódások, kötözködések a valódi, belevaló humorral. A nagy elődök talán még a sírban is lesütik a szemüket. NAPLÓ • 7 RÖVIDEN Korniss Dezső kiállítása Veszprém (kgy) - A Modern Képtár - Vass László-gyűjteményben július 8-án, szombaton délelőtt tizenegy órakor a Nudelman-gyűjtemény Korniss Dezső műveiből nyílik kiállítás. Megnyitja Pataki Gábor művészettörténész. Kortörténet a városról Veszprém (kgy) - Reichert Henrik Úgy, ahogy volt... Kortörténet Veszprémről (1926-1951) című kötetét július 5-én, szerdán 16 órakor mutatják be a Várkert étteremben. A kötetből részleteket olvas fel Felföldi Gábor, a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagja. Bartók Béla emlékezete Balatonfüred 'kgy) Ma este hét órától óránként egy-egy dzsesszkoncerttel emlékeznek Bartók Bélára a Balatonfüredi Művészeti Fesztiválon. A Balaton szabadidőközpont színpadán először Szabados György zongoraművész, majd a Dresch Quartet, valamint a híres lengyel szaxofonista, Zbignew Namyslowski játszik.