Napló, 2006. december (62. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-02 / 282. szám
SZOMBAT 2006. 12.02. Mondd meg, mit eszel! Tremmer Tamás Amikor már minden más földi gyönyör elhagyja az embert, egy akkor is a sírig kíséri, az étel ízének, zamaténak élvezete. Egy pápai cég, a Böllér Kft. „arca" Benke László, négyszeres olimpiai bajnok mesterszakács. A Foodapest kiállításon beszélgettünk vele minden földi jóról - fűszerekről, ételekről. A fűszerek teszik az ételeket ízletessé, zamatossá, az ízek pedig határok nélkül ívelik át a földgolyót. Ennek az ízharmóniának a megteremtése egy szakács számára igazi kihívást jelent, nyilatkozta lapunkknak az ország Laci bácsija. - Hogyan került kapcsolatba a pápai társasággal? - A cég már bizonyította, hogy kell a fűszerekkel meghódítani az ország aprajátnagyját. Meghívtak Pápára, amiből aztán munkakapcsolat lett. A „házasság” eredménye a Laci bácsi fűszeres fűszercsalád, majd idén ősszel került boltokba a Czuki márkanév alatt a Laci bácsi cukrászdája termékcsalád. A Böllér egy aktív, agilis csapat, amely meghallgatja a szakács intelmeit. - Mitől lesz magyaros az étel? - Hát nem attól magyaros, mert 4x 100-at úszik a zsírban, valamint ehetetlenül csípős, hanem attól, hogy zamata van. A magyar paprikának behódolt a világ, színében, ízében, zamatéban verhetetlen. Szerintem mint régen, erdő, mező növényeivel kell ízesíteni - tárkony, kakukkfű, csombor, zsálya, rebarbaraszár, gyümölcsök (lekvárok, befőttek). Ott az erdei gomba mint különlegesség. Az édességet a méz, az erdei aszalványok adták. Na és itt van - nem utolsósorban - a bor! így kerek az egész. Sajnos mára elfelejtettük a régi ízeket. Ma inkább zacskós ételekkel operálunk, de szerintem ez csak éhségcsillapító. Jolly Joker az ételízesítő. Csak egy kanál és már kész... - Nagyon fontos az ételízesítő. Hogy miért? Fiatalabb koromban, amikor kész volt a leves, leszűrtük, de a csontot, a zöldségeket még tovább főztük. Aztán később ebből a léből öntöttük fel a főzelékeket, mártásokat. Erre azonban ebben a rohanó világban már nincs idő. Ezt pótolja az ételízesítő. A zamatot, az ízharmóniát azonban meg kell komponálni! - De hogyan kell komponálni? - Az ételt nem szabad a sóval agyonnyomni. A só azért van, hogy beállítsuk az alapízt, ezt követően lehet a további harmóniákat megteremteni. Amikor az ember alkotni akar, fűszerekkel építi fel az ételt. Csak jó alapanyagokkal, korrekt fűszerekkel lehet jó étket készíteni. - Laci bácsinak van kedvenc fűszere? - Mindegyiket kedvelem. Különösen szeretem a friss zöld fűszereket, amelyeket a Böllér is kínál, ezek főzés közben nem feketédnek meg. - A magyaros és a reformkonyha nem zárja ki egymást? - A kevesebb zsírt, szénhidrátot tartalmazó diétás ételt is lehet fűszerezni. A pörkölt mellé oda lehet tenni a rizst, a tarhonyát, a galuskát vagy a tésztát, de legyen mellette főtt krumpli vagy párolt zöldség, így a világ is elfogadja. A túlzott reform kizárja mindezt, egy pörköltet nem lehet paprika, vörös- és fokhagyma nélkül elkészíteni. - A ma asszonyának van ideje ételeket készíteni? - A főzés, sütés igényesség kérdése. Az ember az étkezésével az önméltóságának adja meg a tiszteletet. Az ember eszik, az állat fal, mondd meg, mi eszel, megmondom, ki vagy! Nem lehetünk annyira igénytelenek, hogy a félkész termékeket csak úgy „gyalog” megesszük. Ha nincs arra időnk, hogy elkészítsünk a családnak egy finom ételt, akkor nincs miről beszélni. Akkor a hétvégék is hétköznapok maradnak. Azzal, hogy főzünk, az ember fiatalságát nem kell a konyhában tölteni. Jó alapanyaggal, kiváló fűszerekkel egyedi ízvilágot lehet kialakítani. Örömet kell lelni ebben a munkában, s akkor sikerül egy szép ételt a családi asztalra varázsolni. Ne feledjük, amikor már minden más földi gyönyör elhagyja az embert, egy akkor is a sírig kíséri, az étel ízének, zamaténak élvezete. Azzal, hogy főzünk, az ember fiatalságát nem kell a konyhában tölteni Benke László mesterszakács grillezik a pápai standon a Foodapest kiállításon. Amikor az ember alkotni akar, fűszerekkel építi fel az ételt Fotó: Gáspár Gábor tétek* a Szabó Péter Dániel Az ideiglenesen egyszemélyessé avanzsált Snasz Társulatra (a csapat másik tagja, Király Róbert színházi elfoglaltságai miatt csak januártól humorizál ismét) még a műsor készítői által tavasszal szervezett humorfesztiválon figyelt fel a Farkasházy Tivadar nevével fémjelzett szerkesztői gárda. Ugyan az országos seregszemlén csupán a középdöntőig jutottak, ám tehetségük elismeréseként jeleneteket írhatnak, s elő is adhatják azokat az éterben. - Október elejétől számítanak a munkánkra a Rádiókabaré készítésében, a fináléba jutott humoristák mellett csak három középdöntőst hívtak meg a felvételekre - mondja Kampós Csaba. - Csoportokra osztottak bennünket. Öten kerültünk egy csapatba, köztük a tv2-n futó „Én kérek elnézést” című műsorból ismert Sas Péterrel, a kiváló és mulatságos hangutánzásai miatt jegyzett Lóránt Barnabással, valamint a humorfesztiválon győztes Kovács András Péterrel. Ezt követően, hogy mielőbb elkészüljön a műsorok anyaga, úgynevezett gegpartit tartottak a fővárosban. - Közösen elmentünk egy plázába, ahol séta közben folyamatosan dőlt belőlünk a hülyeség. A legjobbnak talált gyöngyszemeket feljegyeztük, ez alkotja majd a jövőbeni műsorok gerincét - mondja Csaba, s közben elárulja, a legjobb poénokat a mindennapi életből meríti. - Épp ezért mentünk egy bevásárlóközpontba, ott ugyanis kifejezetten magas az egy négyzetméterre eső blődségek száma. Hazatérve mindenki dolgozni kezdett a jelenetein, így Csaba is, aki például a Lajos, a papagáj című remekbeszabott sztorit is papírra vetette. - A jelenetet, mivel a társam, Robi nem tudott eljönni, Szabó Kristóffal rögzítettük. A történet egy bohém papagájról szól, akit Gyurikának hívnak, de a Lajos névre hallgat - mondja Csaba, s közben az addig komoly férfiból kitör a nevetés. Két levegővétel közben azt azért még elárulja, hogy az ominózus hangfelvétel december 7-én kerül majd adásba a Rádiókabaréban. Aztán áttérünk az általa írt másik jelenetcsokorra. A Mikulás-levelek ismert médiaszemélyiségek lehetséges karácsonyi kéréseit mutatja be, persze ironizáltam A Gálvölgyi-show-ból ismert Hadházi László tolmácsolásában ünnepi meglepetésként elhangzik majd Fehér Anettka, Fekete Pákó, Csernus doktor és a magyar „erősember”, Fekete Laci kívánságlistája - meséli Csaba, majd néhány poént is elsüt a december 23-án adásba kerülő műsorból. Aztán a lelkemre köti, ne vessem papírra a humoros sorokat, inkább hallgassa meg mindenki, hadd legyen ez az ő karácsonyi ajándéka. A terveit firtató kérdésemre határozottan válaszol. - Havi egy műsor elkészítéséről állapodtunk meg, de bízom benne, hogy idővel sikerül „bedolgoznom" magam a rádiókabarésok csapatába. Jó volna az is - jegyzi meg -, ha meg tudnék élni abból, amit szeretek. Ahhoz azonban, hogy a jelenleginél több fellépésre hívjanak, meg kell ismerniük a nevemet. Erre is kiváló fórum a rádió. fÍfÍ£ Á • Hi f»Wt *K) ......... ■* ' Anettka, Pákó és Csernus A Rádiókabaréban „médiasztárokat" tesznek mulatságossá A Petőfin futó Rádiókabaré egyes jeleneteinek megírására és előadására kérték fel a veszprémi Snasz Társulatot, a jelenleg egyszemélyes csapat „agyának" is nevezhető Kampós Csaba derűlátó. Október elején érkezett a levél, hogy számítanak a veszprémi Snasz Társulat munkájára a Rádiókabaré elkészítésében. A fináléba jutott humoristák mellett csak három középdöntőst hívtak meg Fotó: G. G. A vicc lélektana Dr. Takács Ilon amit Sigmund Freud, a 150 éve született pszichiáter kutatta először a vicc lelki mozgatóit is. A vicc és viszonya a tudatalattihoz című művében az emberi lélek e sajátos jelenségének tudományos területére kalauzolja az olvasót. Az említett műve a tudományos elemzés mellett rendkívül érdekes, sőt szórakoztató olvasmány, megállapításait ugyanis remek viccekkel illusztrálja. A viccet az emberi örömszerzés egyik formájának tartja, rámutatva arra, hogy a vicc a belső gátlásokat a nevetés által feloldja. A vicc, mint a komikum egyik válfaja, többnyire emberi hibát, jellemgyengeséget bírál, úgy, hogy nevetségessé teszi. Az irányzatos, tendenciózus vicceket kirobbanó kacagással fogadjuk, és olyan örömforrást jelentenek, amelyek az ártatlan szóviccekkel nem érhetők el, az ellenfél olyan tévedését, hibáját, gyengeségét figurázza ki, amelyet különböző okok miatt nem mondhatunk ki. A viccek népi, főleg városi folklórnak is minősülnek, mert szerzőinek egy része nem ismert. Ugyanakkor hatnak a társadalomra, hiszen egy-egy jó viccet egymásnak mesélnek az emberek. Korunkban e folklórba már belejátszik a média: a televízió, a rádió jóvoltából a szerző sem a „nép ismeretlen fia”. Régebben a kabarészínpadok is hasonló szerepet töltöttek be, jóllehet kevesebb emberhez jutottak el. Most százéves a pesti kabaré, amely egy évszázada színpadot ad a viccnek. Egykori szerzői csakúgy, mint előadói már a műfaj klasszikusai lettek: Nagy Endre, Békeffy László, Kellér Dezső és sorolhatnánk a nagy neveket! Békeffyhez fűződik az a vicctípus, amelyet Freud úgy mutatott be, hogy bizonyos szövegkörnyezetben a szavak elvesztik eredeti jelentésüket, ámde adott szituációban visszakapják azt. Békeffy 1943-ban a Pódium Kabaré színpadán úgy élt e lehetőséggel, hogy amint kilépett a színpadra, a háta mögötti falon lógó Hitler-kép abban a pillanatban leesett, a művész pedig lazán hátraszólt: a kasszátok föl! Az illetékesek annyira megértették a viccet, hogy a függöny legördülte után Békeffyt letartóztatták, és a dachaui koncentrációs táborba deportálták. (A tábort túlélte, de a háború után nem tért vissza Magyarországra.) A zsarnokok, az autokratikus személyiségek nem szeretik a viccet, a humort. Nem tűrik, ha az ellenük irányul, mert lázadást éreznek benne. A vicc célpontjai gyakorta védett személyiségek, politikusok, hatalmasságok. A célba vett személyt kinevetjük, ami örömet nyújt, oldja a félelmet, mert kimondja a kimondhatatlant. A száz éve született nagy humorista, Királyhegyi Pál a második világháború kitörésekor tért haza sikeres külföldi útjáról. Öniróniával így élcelődött utóbb: „Féltem, hogy lekésem az auschwitzi gyorsot!" Az ötvenes évek diktatúrája idején közszájon forgott az a vicc, mely szerint ilyen táviratot adott fel: „Joszif Visszarionovics Sztálinnak. Moszkva. Rendszer nem vált be. Tessék abbahagyni! Királyhegyi”. 1950-ben kitelepítették, mint utóbb mondták: adminisztrációs tévedésből a hatalom hajlamos az ilyenfajta „tévedésekre". A kevésbé diktatórikus rendszerek prominens képviselői sem lelkesednek az irányzatos, netán ellenük szóló politikai viccekért. Jól tudják, hogy a vicc a tekintélyes személyiségek elleni bírálatok legkedveltebb módja, alkalmas a túlburjánzott tekintély megnyirbálására. Azt is tudják, hogy, ha valaki a humorral, viccel szemben hadakozik, még nevetségesebbé válik, tekintélyét még inkább aláássa. A tendenciózus viccek alapjában a leleplezést szolgálják, csakúgy, mint a védekezést. A Sigmund Freud által feltárt, viccre, humorra vonatkozó megállapítások korunk feszült, ellenségeskedő légkörében is tanulságosak lehetnének - akárcsak a német Jean Paul aforizmája. A szabadság viccet szül, a vicc szabadságot. NAPLÓ• 17