Napló, 2007. április (63. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-01 / 13. szám, Vasárnapi Napló
2007. ÁPRILIS 1., VASÁRNAP MEGYEI KÖRKÉP A Balaton csoda volt, és most is az vasárnapi vendég Rosta Sándor, a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke ötven éve dolgozik a Balatonért. Sosem volt ez egyszerű feladat, hol a vízminőség, hol a vízszint, máskor meg a fejlesztési források hiánya okozta, okozza a fejtörést, ő azonban mégsem fáradt. Az elsők között úszik tavasszal a tóban, a csodálatos tavalyi őszben pedig még október közepén is megmártózott a selymes vízben. Rosta Sándorral, a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnökével beszélgettünk, akit a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki a nemzeti ünnepen. Kiss Nikolett Nélküle gyakorlatilag nincs balatoni esemény. Legyen az az első hajó fogadása, vitorlás évadnyitó, szállodaavató vagy a különböző balatoni szervezetek ülése, ő mindig ott van, talán védjegyeként a tónak. Rosta Sándor, mindenki Sanyi bácsija nem győzi hangsúlyozni a balatoni táj, borok szépségét, azt, hogy vendéget várni csak mosolyogva lehet, és számára még ma is ugyanolyan csoda a Balaton, mint öt évtizeddel ezelőtt. - Ötven éve a Balatonért dolgozik. Mit érzett akkor, amikor megtudta, hogy megkapja ezt a magas rangú állami kitüntetést? - Természetes dolog, hogy az embernek megdobban a szíve, amikor értesül egy ilyen díjról, pláne egy életpálya végén, talán annak lezárásaként. Hiszen ötven évet töltöttem el a Balaton turizmusában, fejlesztésében, környezetvédelmében. Nagy megtiszteltetés, ha ezt észreveszik, elismerik, méltányolják. Ebben a munkában egyébként sokaknak része van, szerencsére nekem megadatott, hogy kellemes, korrekt munkakapcsolataim voltak. Melyik volt jobb Balaton önnek: a mostani vagy az öt évtizeddel ezelőtti? - Nézze, amikor én fiatalként a Balatonhoz kerültem, az ugyanolyan nagy csoda volt számomra, mint amilyen csodának ma is tartom. Természetes, akkor egészen másként néztem. Fiatalon a színek is másként ragyognak, az élet bizonyos részei sem ugyanúgy jelennek meg. Viszont ami számomra nagyon biztató, az a minőségi változás, ami a tó mellett végbement az utóbbi években. Ez egyben jelzi a tó jövőjét is. Ha ezek a tendenciák tovább erősödnek, akkor valóban igazi európai nyaraló-, üdülőtájjá válhat a Balaton, ez a változás pedig már nem nekem fontos, hanem a körülöttem lévő fiataloknak, az unokáimnak. Az utóbbi időben többször felmerült problémaként, hogy a három régióhoz tartozó Balaton mennyire tudja hatékonyan felhasználni a fejlesztési pénzeket, illetve hogy a balatoni szervezetek mennyire tudják hatékonyan képviselni a tó érdekeit - Ez egy nagyon nehéz kérdés. Már csak azért sem, mert nincs egységes Balaton régió, a tó három régióhoz tartozik, ezért három regionális fejlesztési tanácshoz kell hogy pályázzunk. Persze, nagy erővel próbálkoznak más, belső területek is, mint például a Dél-Dunántúlon az Európa kulturális fővárosa címet elnyert Pécs. Segíthet, ha a régiónak összerendeződnek a projektjei, megtörténik egy rangsorolás, és jó lenne ezeket olyan súlylyal letenni az asztalra, hogy győztesként kerüljenek ki. - Vannak egyáltalán jól előkészített projektek? Nincs még túl késő? - Nagy gond volt, hogy a jó, életképes elképzelések projektszintű kidolgozásához nem volt forrás. A késésnek ez volt az egyik oka. De minden erővel meg kell próbálni most, mert különben lemaradunk, és ezt senki nem szeretné. - Április első napja van, milyen szezonra számít? - Abszolút bizakodó vagyok, ugyanis abból indulok ki, hogy a március közepei hoszszú hétvégén fantasztikus mozgás volt a Balatonnál. Számomra mindig fontos mutató volt a kompok forgalma, és a négy nap alatt csaknem tízezer személyt utaztattak a két part között. Ez talán jelzi az idei tendenciát. Bízom abban, hogy a belföldi vendégforgalomban az idén is országos első lesz a Balaton. Rosta Sándor úszik, biciklizik, és imádja a balatoni tájat. Hogy is lehetne fáradt, kérdi, hisz ha néhány percre leülhet Sajkodon vagy a füredi sétányon, és kis időt ezzel a gyönyörűséggel tölt, hallgatja a hullámok játékát, az minden fáradságot elűz Ecsettel a kerékpár nyergében Festőművész és mountain bike-bajnok egy személyben a fiatal veszprémi lanc Veszprémben, a Bezerédy-galériában nyílt kiállítása a közelmúltban a megyeszékhelyről származó Deli Anettnek. A fővárosi művészberkekben egyre elismertebb fiatal hölgy a műterem mellett „terepen” is jól érzi magát, ugyanis szabadidejében hegyi kerékpáros versenyeken szerepel. Nem is akárhogyan. Szabó Péter Dániel iivenkét festmény látható a Veszprém belvársában található magángalériában, Delinett második önálló kiállításán. A mindössze 5 esztendős, s kifejezetten csinos művésznősupán tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetmen, ám stílusa saját bevallása szerint is sont változott az elmúlt évek folyamán. - Az gyetem előtt még úgynevezett monokróm kéeket festettem, azaz a szürkés, barnás árnyaitokat favorizáltam. Főképp régi, családi főik alapján dolgoztam, nosztalgikus enteriőöket alkottam. Az utóbbi időben azonban egye inkább az élénk, vidám színek felé fordulam. Lágy rózsaszínek és zöldek, a rúzsvörös zín és az élénk narancs jellemzi a mostani,eginkább nőiesnek mondható stílusomat, ami okok szerint a művészet és a giccs éles határonalán egyensúlyoz. Szerencsére inkább az többihez tartozik mondja mosolyogva Delinert, majd megjegyzi, büszke arra, hogy szüővárosában állíthatja ki képeit. Főképp azért, mert különösen sokat jelent neki Veszprém. Ugyan a mindennapjait Budapesten tölti, ám hetente, kéthetente mindig hazautazik a szülőházba, ahogy ő mondja: feltöltődni. Később egyébként, bár kissé furcsán hangzik ez egy alig 25 éves, életvidám lány szájából, szeretne hazaköltözni, s Veszprém környékén felnevelni leendő gyermekeit. Most azonban százszázalékosan a festészetnek él. Szakmai alkotókörökbe, kiállításmegnyitókra jár. Csak így ismertetheti meg magát a művésztársadalommal. Ha azonban leteszi az ecsetet, s ez saját bevallása szerint is gyakran megesik, rögvest a mountain bike nyergébe pattan. - Nyolc-kilencéves lehettem, amikor megépült Veszprémben a BMX-pálya, akkor kötöttem életre szóló barátságot a kerékpározással. Később átnyergeltem a komolyabb kétkerekűekre, több ízben magyar bajnokságot is nyertem a hegyi kerékpárosok között - mondja. - A sikerektől függetlenül csupán kikapcsolódásnak tartom a biciklizést. Egy-egy kimerítő edzés vagy verseny az erdőben ideális módszer a fölös energiáim levezetésére. Deli Anett: Az utóbbi időben egyre inkább az élénk, vidám színek felé fordultam Varázsgombákkal is üzletelt Folytatás az 1. oldalról. A. Gy. hosszú börtönévekre számíthat. Mint megtudtuk, az ősi dél-amerikai indián törzsek is vonzódtak a „szent varázsgombákhoz”, amiket vallásos-mágikus szertartásaikhoz használtak. A használó az elfogyasztása után fél órával úgy érzi, mintha „katapultálták volna” és elindul „felfelé”. A hatása hat óra elteltével ér véget, ám a befolyásoltság érzete napokig, sőt hetekig is eltarthat. JEGYZET Szocioszemét mutasd A szeméted, megmondom, ki vagy. Mindig ez jut eszembe a tavaszi lomeltakarítás idején, amikor is az ilyenkor tálkákban portyázó guberálókhoz szegődöm, vagy - bár roppant szemfülességet követel - megelőzve őket, végigvizslatom a hulladékkupacokat, az utcára vetett limlom beszédesen vall kihajítójáról, minden kupac külön szociológiai tanulmány. rögvest a sarkon szegénységről árulkodik minden törött lábú szék, nyűtt, foszlott ruhamaradványok, filléres csecsebecsék, kibelezett gyerekjátékok, öreg, rozsdás bádogedények, csorba tányérok. Egy minimálsors kellékei, másutt a fogyasztói kultúra nyomai, szinte új hűtőszekrény - gazdája nyilván megengedhette magá- s nak, hogy újat vegyen, s ne bíbelődjön javíttatásával, plazmatévé ormótlan doboza, kiszolgált számítógép roncsai, drága fűszerek kiürült üvegcséi, láthatólag alig használt, megunt holmik halmaza. FÉNYESRE TATAROZOTT családi ház előtt maga a múlt: a harmincas évek vitrines konyhakredence, rozzant fásláda, egypár hokedli, népi bölcsességekkel telehímzett falvédők, viaszosvászon abroszok, na meg a vén sparhelt - mire visszafelé tartok, már nincs is ott. A függöny mögül fiatal pár les, ugyan mit ólálkodom ottan, pedig csak azon tűnődöm, mi főhetett utoljára az ütött-kopott, lyukas fazékban, ki hörpölhetett levest az időtől fekete alumíniumkanállal, na És a jellemek - ki ahogyan szemetel, úgy is élhet. Például a pedáns akkurátusán sarkosra rakja somjait, az újságok összekötve, az „ömlesztett” hulladék műanyag zacskóban, élek elvágólag - odabenn nyilván le kell venni a cipőt, a szőnyegen fehér védőszőnyeg és mindennek megvan a maga megváltoztathatatlan helye. Ellenpontja a trehány: úgy szórja az út szélére cuccait, jobbára közönséges konyhai, elő- és fürdőszobai hulladékot, mint valami szeméttelepen - nem kívánkozom látogatóba. És ott a rejtőzködő: mindent vastag, fekete polietilén zsákba gyömöszöl, száját biztonsági csomóval kötözi be - találgathatod, vajon sötét titkai vannak-e vagy úgy gondolja, még hulladékai sem tartoznak másra, aztán jön a nagy kukásautó, és elviszi életünk egy darabkáját - mi pedig megkezdjük a gyűjtögetést a következő lomeltakarításra. HALASSY GÁBOR 3 HIRDETÉS Egymi 1957 ÓTA PÁLYÁZATI FELHÍVÁS „Félszáz év Európában” Pályázatkiírók: EUROPE DIRECT Hálózat Balaton Régió Európai Információs Pont, Balatoni Múzeum, Fiatal Alkotók Ligája Egyesület Téma: az Európai Unió elmúlt és következő 50 évének bemutatása kreatív alkotásokon keresztül Célcsoport: Balaton régió alkotó kedvű állampolgárai Kategóriák: • 100 x 70 cm méretű plakát szabadon választott technikával • ismert zeneszám szövegének átírása és hangszeres előadása • max. 10 perces kisülni A kategóriák legjobbjai magas pénzjutalomban részesülnek. Beérkezési határidő: 2007. április 10. 16.00 óra Minden alkotást digitalizált formában is várnak az alábbi címre: Európa Pont, 8360 Keszthely, Helikon u. 3. Információ: www.europedirect.hu, tel.: (83)511-133