Napló, 2009. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-30 / 151. szám

2009. JÚNIUS 30., KEDD _ Nevelés, kutatás, emlékezés Tölgyesi József kultu­r­a@naplo.pl­.hu Devecser - A megyei ne­veléstörténeti társaság 2010-ben emlékezik meg alapítása huszadik évfordulójáról, s ennek előzményeként számos konferenciát és felolva­sóülést tartanak, méltó­képpen ahhoz a tevé­kenységhez, amely révén a társaság a hazai peda­gógiatörténet-kutatás egyik jelentős vidéki centruma lett. Tanítók, tanárok, iskola­könyvtárosok, óvodapedagó­gusok, helytörténészek köny­vei, tanulmányai, hazai és külföldi konferencia-előadá­sai mutatják be megyénk is­kolatörténetének számos ese­ményét, egykori jeles peda­gógusok munkásságát, neve­lési-oktatási intézményeink múltját. A társaság a tanévet lezáró felolvasóülését a már hagyo­mányosnak tekinthető hely­színen, a devecseri kastély­könyvtárban tartotta. A társa­ság tagjait és a tanácskozás vendégeit - közöttük több he­lyi pedagógust - Tanai Ká­­rolyné elnök köszöntötte, majd a 85. születésnapját ün­neplő Huszár János tartott előadást Emlékezés a pápai munkásgimnáziumra cím­mel, amely során szólt azok­ról a kiváló tanárokról is, akik emléke máig elevenen él az egykori tanítványokban. A továbbiak során Gáti Sa­muné férjére, a pápai Magán Gyors- és Gépíró Iskola ala­pító igazgatójára visszaemlé­kező írását (a szerző távollété­ben) Illés Tiborné olvasta fel, majd dákai tapasztalatai és kutatásai alapján dr. Tóth De­zső tartott előadást Helytörté­net-neveléstörténet címmel, ez Sipőcz József sporttörté­nész készülő újabb kötete, a Testi nevelés Veszprém isko­láiban az 1948 utáni években munkálatairól szólt. Németh Andrásné Farkas Gabriella az Iskolatörténet-kutatások Veszprém megyében a XX. században című projektjét is­mertette, Bus János p­edig ta­polcai tapasztalatai alapján az iskolaérettség-vizsgálatok történetét elemezte és érté­kelte. A résztvevőket köszöntötte Czeidli József tanár, a helyi önkormányzat tagja, bizottsá­gi elnök, aki ismertette az egykori mezőváros történel­mi útját a várossá válásig, s bemutatta azokat a köteteket, amelyek az utóbbi két évti­zedben készültek Devecser­­ről. Nagy sikere volt Illés Fe­­rem videobemutatójának, amelyben a társaság üléseiről, az ezeken elhangzott elóadá­­s°król, előadókról mutatott be időkeresztmetszetet. Ebben képpel és hangjukkal is fel­­idéződtek a társaság olyan alapító tagjai is, akik már eltá­voztak az élők sorából, többek özön Fónay Tibor, Gárdonyi Ájos, Rákóczi István, Balas­­sa Benő, Pintér László, Bíró eteme, Szabó Géza, Exner István és Süle Sándor. A tanácskozás befejezésk­­ént a társaság titkára ismer­ette a társaság két őszi prog­­amját: Pápán Huszár János, apolcán Tóth József tisztele­­ete lesz felolvasóülés, és megemlékeznek majd a tíz­e elhunyt Fónay Tiborról és­­may Frigyesről. TV-JEGYZET Kellei György kellei.gyorgy@naplo.pl­.hu Egy színészházasság elemzése Ebéd után, a kényszerű ej­tőzés idején szombat dél­utánonként van egy be­szélgetős műsor a Hálózat Tv-ben: Bencze-show. Helyszíne az Alexandra Pódium. Három fotel, ket­tőben a vendégek, szem­ben velük Bencze Attila, aki inkább egy kedvesen, kellemesen évődő kido­bólegényre emlékeztet, mint riporterre. A show persze hírességeket ajánl a nézőnek. Ezúttal egy há­zaspár a meghívott: Dévé­nyi Ildikó színész és Mora­­vetz Levente színész-ren­dező. Az ő neve nekem mond valamit, de ez nem jelent semmit. A rendezé­seiről írt kritikákra vala­hogy emlékezem. Felesé­gének egyik lába most be­gipszelve, tengeri baleset, jetskizés közben valahogy aláfordult a bokája, maga sem tudja, hogy hogyan. A legjobb házasságban is megesik az ilyesmi. Dévé­nyi még régebben a Győri Balettben táncolt Markó Ivánnál, aztán közölte vele, mégsem akar balettmű­vész lenni, mert szereti az életet, és ezzel a habzso­lással bizony túlsúly jár. Mindenesetre ez a házas­ság stabil, immár két évti­zede. Pedig nem indult va­lami fényesen, Bencze he­­herészik is a történeten. Moravetz állítólag „roncs" emberként érkezett meg Pécsre, ahol Dévényi már játszott a színházban. Ro­zoga kocsival járt, falusi házat vett, kutyát tartott, nem ivott, nem bulizott, közben meg együtt ját­szottak a különböző dara­bokban. Levente olykor azért piros pontot kapott Ildikótól. Ez a nyilvánvaló pimaszság dühítette, de nem ütötte meg a kolléga­nőt, inkább feleségül vette. S mit mond a kis­asszo­nya? „Klassz fából vágták ezt az embert. Ő az agy, én a szív." A férjtől is - aki időközben rendező lett - hallunk egy „hősi" vallo­mást, csak ő az operette­ket magasztalja, nyolcvan százalékban ezt a műfajt állította színpadra. Aztán jött a szakmai áttörés a Vagina monológok című produkcióval Pécsen és Pesten, Xantus Barbará­val, Nyertes Zsuzsával, Dé­vényi Ildikóval. S ha már az Alexandra Pódiumon vagyunk, akkor a könyv sem maradhat ki a tercie­réből. Bencze megillető­­dötten szorongat egy kö­tetet a kezében. Csak­­csak megtudjuk, hogy mi az. Moravetz a szerző: Ar­gos, Rigó meg a többiek a címe. „Mocsok jól ír a Le­vente" - jegyzi meg a fe­lesége, és az olvasás bol­dogságkönnyeire emléke­zik. Habkönnyű tehát ez a show, olyan, mint egy jól megcsinált, szórakoztató operett. KULTÚRA Vissza Tündérországba PREMIER A János vitéz című daljáték a Pannon Várszínházban Balla Emőke balla.emoke@naplo.pl­.hu Veszprém - Hűség, ha­zaszeretet, szerelem és honvágy - a János vitéz című daljátékot nagy si­kerrel mutatta be a Pan­non Várszínház. A János vitéz az első ma­gyaros témájú zenés színpadi játék, amelynek 1904-es be­mutatása a magyar öntudat ápolására való igényt elégítet­te ki, amit akkor a pesti polgár a színháztól is elvárt. Szerel­mes történet, amelyben Ku­korica Jancsi házat, kertet és a kertben rózsákat ígér Iluská­­nak, de hogy ígéretét teljesít­se, el kell hagynia hazáját. A János vitéz című dal­játékot július 17-én Füreden, a Füredfest keretében láthatja a közönség, ősztől pedig - a Miénk ez a cirkusz, a Fekete Péter, a Bot­rány az operában és a Tánc­dal-fesztivál 2. című előadásokkal együtt - része a kő­színházi évadnak Veszprémben. A pro­dukciót kicsik és na­gyok is élvezhetik, szerelmét, be kell járnia az egész világot, világsikert kell aratnia, meg kell küzdenie a halállal és túl kell élnie a túlvi­lágot. Kacsoh Pongrácz-Hel­­tai Jenő-Bakonyi Károly édes-bús játékának sok köze nincs Petőfihez, de az biztos, hogy a közönség meghatódik, az örökbecsű, dallamos szín­padi játékot látva hol örömé­ben, hol bánatában könnyeit törölgeti. Van itt minden: a nézőt ámító teljes magyar mi­tológia, operett, népszínmű, kabaré, mindezek arányos elegye, magyar érzület, a di­csőséges önsajnálat, virtus és vereség, közben a jól ismert, dúdolható dalok: Van egy szegény kis árva lány..., Én, a pásztorok királya..., Kék tó, tiszta tó..., Egy rózsaszál szebben beszél... A Vándorfi László rendezte előadásban masíroznak a huszárok, dél­cegen vonulnak, összecsapják bokájukat - ez a darab húzó­ereje. Ezért az összeszedett csapatért dicséret illeti a ko­reográfusokat. Bóbis Lászlót és Kovács Norbertet, aki nép­táncos múltját nem megtagad­va pergős, csattogtatós kis táncokat szerkesztett. A darab tempója és ritmusa lendüle­tes. Hatalmas nemzetiszínű zászló lobog a színpadon, len­getik a huszárok, Iluska ráköti a hajában lévő piros masnit. Az Iluskát alakító Stefancsik Annamária az előadás egyik nyereménye, fiatal kislány, kedves és hamvas, aranyos és bájos, kitűnően énekel, hang­ja illik ehhez az operettmiliő­höz. (Szép a jójelenet, a fehér A közönség meghatódik, örömében­­bánatában könnyeit törölgeti habokat utánzó lengő vászon körbeölelésével.) Messze fe­lülmúlja a Kukorica Jancsit megformáló Zayzon Csabát, aki korrektül teljesíti a felada­tot, de pluszt nem ad hozzá. Koscsisák András a francia király szerepében színt visz az előadásba, vicces, humoros karakter. A francia királykis­asszonyt alakító Kovács Ágnes Magdolna hangja ke­vés ehhez a szerephez, az Egyed Brigitta formálta mos­toha inkább mulatságos, mint gonosz. Bagó szerepében Gazdag Tibort láthatjuk, Bar­­tolo Molnár Ervin, strázsa­­mester Varga András. A dísz­leteket Kovács Yvette Abda, a jelmezeket Justin Júlia készí­tette, a daljátékban hattagú zenekar kísér, Rossa László irányításával. Tündérországban az ember gyönyörűeket álmodik, de ez vajon álom vagy valóság? Maradhatunk itt örökké? Van hazatérés, visszatérés Tün­dérországból a mába, a régi­be? Az előadás szerint van. Vagy ezt is csak képzeljük? Kukorica Jancsit Zayzon Csaba, Iluskát Stefancsik Annamária alakítja a várszínházi produkcióban NAPLÓ • 7 RÖVIDEN Művészeti fesztivál Balatonfüred frigy)­­ Az Anna Grand Hotel színháztermében Lasz­­tovicza Jenő, a megyei közgyűlés elnöke júli­us 2-án, csütörtökön 19 órakor nyitja meg a júli­us 12-ig tartó Balaton­füredi Művészeti Fesz­tivált. A megnyitót kö­vetően a Komédium Színház bemutatja Sla­­womir Mrozek Striptea­se című abszurd komé­diáját Eperjes Károllyal és Gáspár Sándorral. A délután négy órakor kezdődő programban a kerek templom galériá­jában megnyitják Bada Márta festőművész ki­állítását, majd öt órakor a Magyar Játékszínre emlékeznek a Kisfa­­ludy-szobornál. Péntek­től különböző helyszí­neken koncertek, tárla­tok, táncbemutatók vár­ják majd a közönséget. Kiállítás a Magtárban Veszprém (kgy)­­ Szilá­gyi „Zoé" Éva és Brush Romanes Művészet a halálsoron című kiállí­tását Szilágyi „Zoé” Éva nyitja meg július 3- án délután négy óra­kor a Dubniczay-palota - László Károly-gyűjte­­mény Magtárában. A Mozaik Art Galéria nyara Balatonakali (kgy) - Sáska Tibor, Bána Jenő és Blaskovics Attila fes­tőművészek alkotásai láthatók majd idén nyá­ron a nyolcadik szezon­ját holnap kezdő Moza­ik Art Galériában. Regény a reformkortól a nagy szegedi árvízig Veszprém (wd) - Egy szegedi botanikuscsalád történetéről szól Darvasi László új könyve, a Virág­­zabálók. A regényt a kö­zelmúltban mutatták be az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban. Szüts Miklós festőművész, a 2000 című folyóirat szer­kesztője beszélgetett az író­val, Darvasi Lászlóval. A Vi­­rágzabálók a 19. századi Sze­geden játszódik, a reformkor­tól a nagy árvízig. Az író a forradalmat, a kor kultúráját A folyó bejárt a városba és a medrek hol kiapadtak, hol újratöltődtek külön meséli el az egyes sze­replők szemszögéből. A törté­netet folyamatosan átszövi a csoda, emberi sorsok kava­rognak a regényben. Darvasi László elmondta, hogy a 19. századi városszerkezetre az volt a jellemző, hogy az utcák nem kapcsolódtak össze, a Ti­sza elválasztotta őket egy­mástól. A folyó bejárt a város­ba, és a medrek hol kiapadtak, hol újratöltődtek és összega­balyodtak, mint regényében az emberi kapcsolatok. Az író a könyvében külön fejezetet szánt a cigányok vi­lágtörténetének és többek kö­zött ebből is olvasott fel egy részletet. Darvasi László író új regényében emberi sorsok kavarognak

Next