Napló, 2010. július (66. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-20 / 167. (166.) szám

2010. JÚLIUS 20., KEDD Jókai újra a fürediek között FÜREDFEST A kőszívű ember fiainak ősbemutatója nyitotta meg a rendezvényt Balatonfüred - A klasszi­kus művek olyan sakk­játszmára emlékeztetnek, amelynek lépései köztu­dottak. A rendezőnek el kell gondolkodni, milyen új lépéseket találjon ki, amelyekkel meglepi a közönséget. Vándorfi László zenés játékként al­kalmazta színre Jókai Mór regényét, fontos alkotó eleme az előadásnak Rossa László zenéje és Krámer György koreográ­fiája, amely olykor mint­egy bizarr kommentárját adja az eseményeknek. Telitalálat Jókait játszani Füreden, az író természetes közegében, ahol nyaranta élt és alkotott egykor. Még jobb lett volna kivinni szabad térre, a nyári színpadra, s nem a sportcsarnokba beszorítani. Szabad téren tökéletesebb lett volna az illúzió, bár a szúnyo­gok miatt nyilván kevésbé komfortos. Vándorfi jó érzékkel a drá­mai szálat emeli ki az új adap­tációban, a konfliktust Barad­­layné és férje, illetve a csá­szárpártiak és az 18­48-as sza­badságharc nemzeti érzelmű támogatói között. A regény mesés elemeit a tömeg moz­gatása és a szereplők karakte­re őrzi. Szerencsésen találko­zik a Pannon Várszínháznak az az adottsága, hogy sok gyermekszereplőt alkalmaz­nak, Jókainak azzal az alapve­tő vonásával, amit Szerb An­tal gyermekiességnek nevez, mondván, éppen ez Jókai mű­veinek legfőbb varázsa. Szá­momra a füredi bemutató egyik legemlékezetesebb je­lenete, amikor fekete öregas­­­szonyruhába öltözött kislá­nyok éneklik az ősi siratókat. A kőszívű ember fiai nem­zeti összefogásra és önbiza­lomra nevelő olvasmány, szellemi kapocs a magyar múlthoz. Húsz évvel az elve­szett '48-as szabadságharc után írta Jókai a halálos álom­ba dermedt magyarság vi­gasztalására. A nemzeti öntu­daton kívül az élet olyan alap­­vető szenzációi foglalkoztat­ják, mint a szerelem, szeretet és halál, gyermeki optimiz­mussal ír róluk. Nála a világ jóindulatú férfiakból és nők­ből áll, de itt-ott intrikusok is tenyésznek a sötétben a búto­rok mögött. Vándorfi László rendezésében a romantikus fűtöttség és pátosz némi hideg fényt, katonás keménységet kap a gyorsan pergő stilizált jelenetekkel. Mint minden rendezésében, most is nagyon színpadias: nagy súlyt helyez a szereplők csoportjainak ar­­tisztikus mozgatására, az akusztikai és látványeffektu­sok egybehangolására. Kitű­nő alkotótársai, Rossa László zeneszerző és Kráme­r György koreográfus átsegítik a gon­dolatilag vázlatosabb része­ken. Fontos dramaturgiai funkciót kap az élő zene és a színpadi mozgás. Utóbbi mintegy ironikus kommentár­ját a­dja a korszaknak, a szür­reális tömegjelenetekben szé­ dühén, összefogózva mulato­zik a bécsi udvar és a körülöt­tük élősködő léhűtők. Egyszerű, dekoratív szce­nikai megoldásokat alkalmaz a rendező, középen egy szint­tel megemeli a színpadot, erre állítja Baradlaynét, így hang­súlyozva távolságtartását a haldokló férjétől. Ugyanak­kor nagy teret hagy az úri mu­latozás stilizált tánclépései­ben, illetve a szabadságharc vad indulatainak. A színpad hátterében óriás fémkalitka áll, amely hol a börtön előké­peként, hol épületként, hol a forradalom barikádjaként működik. Fontos szerepe van még egy nagy klasszikus tü­körnek, ebben jelenik meg a kísértet Baradlay. A főszerepben Kubik Anna az egyszerűség monumentali­tásával tragikusan fenséges hősnőt formál Baradlaynéból, aki bár látszólag ura kísérleté­vel, de sokkal inkább önma­gával viaskodik, a drámai konfliktus magában a szerep­lőben játszódik le, legbelül. „Én jót akartam, Isten a ta­núm. Nem tudtam, hogy így fájni fog” - mondogatja leg­kisebb fia véres ingét magá­hoz szorítva. A nemzetért és a családért önfeláldozásra ne­veli gyermekeit a szeretet pa­rancsával, amit Jenő szó sze­rint vesz és a kivégzők elé áll Ödön helyett. Lefojtottság és belső tűz jellemzi Kubik An­na játékát, képes egyesíteni a valódi emberi nagyságot az esendőséggel. Ez a zárójele­net az előadás leghagyomá­nyosabb és színészileg leg­szebb részlete. A többiek, az előadás dra­maturgiájából adódóan is, csak körvonalaikban rajzol­ják meg a szerepeket, gyorsan pörgő képek, jelenetek váltják egymást. Gazdag Tibor há­rom szerepet is játszik, Barad­lay Kázmért, Pál urat és Hay­­naut, ami sokoldalúságát bi­zonyítja, de mivel ezek dra­maturgiáiig passzív figurák, nincs mód árnyalni. Szek­e Dávid jól érzékelteti a legki­sebb fiú mérhetetlenül naiv, vak lelkesedését, minden Fontos dramaturgiai funkciót kap az élő zene és a színpadi mozgás az előadásban iránt, ami útjába kerül, míg­nem megtalálja a küldetését. Kékesi Gábor (Richárd), Zay­­zon Csaba (Ödön), Telegdi Kon­illet (­Edit), valamint t­án­­fi Kata ( Aranka) magabizto­san, tehetségesen oldják meg feladatukat. Az előadás leg­­komikusabb figuráját, Tallé­­rossy Zebulont Egyed Brigitta játssza, kénytelen kimódolt lenni, nemcsak a tájnyelvi ar­tikuláció folytán, hanem mert fiatal nő létére öregedő férfi intrikust alakít. Oravecz Edit (Plankenhorstné) és Stefan­­csik Annamária (Alfonsine) régóta érlelt, szinte tárgyila­gos bosszúszomjjal hozzák a negatív figurákat. Az egész színészgárda és tánckar apra­­ja­ nagyja részese a sikernek, Jókai Füreden való ébreszté­sének. Bartuc Gabriella bartuc.gabnella@naplo.plt.nu A főszereplő Kubik Anna A kőszívű ember fiai egyik jelenetében, körülötte a sok fiatal színésszel. Mindannyian részesei a sikernek Gyermeki jóság és öreges megértés Jókai Mór ,a 19. század legszeretetreméltóbb alakja, csupa gyermeki jóság és öreges megér­tés, el nem apadó mesé­lő kedv. Tisztalelkű és romlatlan. Sorsának irányítását rábízta a körü­lötte lévő asszonyokra és barátokra olyan szelíd­séggel, hogy ő maga sem vette észre és megma­radt annál a látásnál, ahogy a pápai önképző­kör kis festője, Jókai Mó­ric látta a világot - épp­úgy látta közel 80 éves korában is" - írja róla Szerb Antal. Gyermeki beállítottságának követ­kezménye a nemzeti és általános optimizmus. TV-JEGYZET Kellei György keller.gyorgy@naplo.pic.hu Hideg zuhany a kánikulában Se füle, se farka ennek a műsornak. Nem tüntetik fel sem az alkotók, sem a sze­replők nevét. De még a szerkesztőét sem, aki össze­válogatta a tv2-n a Hőhul­lám jeleneteit. Hétfőtől pén­tekig az Aktív után este há­romnegyed kilenckor ka­punk tizenöt-húsz perc kotyvalékot, amelyben újra eladják nekünk a korábbi műsorok részleteit. A szer­kesztés felületes, majdhogy­nem dilettáns, semmi elv nem érvényesül. A cím megtévesztő, átverés a javá­ból. Először naivul arra gon­doltam, hogy látok egy nyári magazint, tele jó témákkal, mondjuk a Balatonról és a népszerű üdülőhelyekről. Kulturáltat, az értékekre koncentrálót. Nem arra len­nék kíváncsi, hogy hol nya­ralnak a celebek, erre aztán végképp nem. De hiába áb­rándoztam, a Hőhullám ki­találói úgy gondolták, hogy a már-már elviselhetetlen kánikulában még rátesznek egy lapáttal a hőérzetünkre. A nevetésünkre bazíroznak, a rajtunk végigfutó vidám hullámokra, amelyek képle­tesen növelik hangulatun­kat és testünk hőmérsékle­tét. Hát erről szó sincs. Dög­unalom, amit nyújtanak. Egy piros svájcisapkás, zöld ove­ralls, gumicsizmás fiatal­ember szórakoztatás ürü­gyén kétértelmű célzásokat, ősrégi, ásatag poénokat sü­töget el, amelyek a könyö­künkön jönnek ki. A Bese­nyő család is már inkább a panoptikumba való, az ef­fajta humor életben tartásá­hoz Galla Miklós-féle egyé­niségek kellenek. Ő is feltű­nik az egyik adásban, és üdítő perceket szerez. És itt van persze a beugró „társu­lata" Novák Péter hadarós kommentálásával. Most is az a véleményem, hogy szi­tuációs rögtönzéseik csak öncélú szellemeskedések, noha Rudolf Péter kvalitá­sait nem vonom kétségbe. Az Irigy Hónaljmirigy Retro klub-paródiájában azonban van fantázia. Remek jelme­zek, csiszolt karakterek, talá­ló szövegek. De a Hőhullá­mot ők sem tudják meg­menteni a görcsös közép­­szerűségtől. A sorozat olyan hideg zuhany a forróságban, amely most kivételesen nem esik jól. KULTÚRA NAPLÓ • 7 RÖVIDEN ESHTUDÓSÍTÓINKTÓL Diák­apródokat avattak fel Sümeg (Tisler Anna)­­ Apróddá és főapróddá avatta a várkapitány ne­vében Németh Zoltán táborvezető a történelmi táborban részt vevő gyerekeket az egyhetes tábor végén a lovagi tor­nán. Az, hogy ki milyen ranggal térhetett haza vasárnap, attól függött, hogy ki hányadszor vett részt a lovagi arénában szervezett programon. A gyerekekkel foglal­kozás közben beszélget­tek a lovagkorról. Vilonyai harang szól a Kossuthon Vilonya (ifj. Kardos Sán­dor)­­ A vilonyai refor­mátus templom harang­ját hallhatja az, aki be­kapcsolja augusztus 2- án és 7-én a rádióját, és a készüléket a Kossuth frekvenciájára hangol­ja. A Déli Krónika című hírműsor előtt ugyanis a településen felvett ha­rangszót közvetítik, va­lamint a község és a templom történetéről hangzik el ismertető. Nyáron is várják a látogatókat Devecser (Czerdli József) - A devecseri művelődési házban hétköznapon­ként a nyitva tartás ideje alatt különböző társas­játékokkal, illetve ping­ponggal, csocsóval és internetezési lehetőség­gel várják a gyerekeket. Augusztus első napjai­ban gyalogtúrákat (Szé­ki-tóra, Somlóra), autó­buszos kirándulásokat szerveznek Bakony, Sü­meg, Balaton-felvidék úti céllal. Felzárkóztató foglalkozásokat is tarta­nak szaktanárral költ­ségtérítés ellenében. Derűt és jókedvet sugárzó képek Badacsonytomaj idd) -Zongor Gábor festőmű­vész alkotásaiból nyílt kiállítás a hétvégén az Egry József Emlékmú­zeumban. A megjelenteket Sail Csa­ba alpolgármester köszöntöt­te, majd dr. Limbacher Gá­bor megyei múzeumigazgató szólt a múzeumok helyze­téről. - Manapság szinte egye­dülálló az a szellemes gond.-Zongor Gábor tárlata szeptember elejéig tart nyitva lajgazdagság­ és ötletesség, ami Zongor Gábor valamen­­­nyi képét jellemzi. Az a derű és jókedv, ami ezeken a képe­ken megjelenik, az élet élve­zetét mutatja - fogalmazott megnyitóbeszédében Raffay Béla szobrászművész, hozzá­téve, hogy a festményeket nézve tudható, alkotójuknak jó a humora, hol szarkaszti­kus, hol kedvesen lágy hrabali báj lengi át azokat. A szob­rászművész azt is elmondta, nem ismer még egy olyan fes­tőt, akinek ennyire színes len­ne a világa. Ha festésre adná a fejét, ő is így próbálna festeni. A tárlat szeptember elejéig látható a múzeumban. A megnyitón dr. Limbacher Gábor szólt a múzeumok helyzetéről, majd Raffay Béla szobrászmű­vész méltatta a kiállító festőt és alkotásait. Derű és jókedv jelenik meg a képeken - mondta

Next