Napló, 2011. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2011-02-04 / 29. szám

2011. FEBRUÁR 4., PÉNTEK Felidézik az Omega-legendát ŐSBEMUTATÓ Részt vettünk a Pannon Várszínház új musicaljének próbáján Veszprém (nfb) - Gye­rekek, takarás. Most már ne gyerjek bele, szól a rendező, aztán sötét, majd ismét fény, és fel­csendül a Néha még ál­modom..., az Égi vándor. Az ágyon összefonódva egy férfi és egy nő, meleg, át­tetsző burokban, ami szétsza­kadt, amint a távolból egy fe­kete és egy fehér holló (an­gyal?) bukkan fel, s a fekete ruhás kísér(t)ő, a Látogató, aki kézen fogja a férfit (a lány pedig ott marad, hogy a párja ezentúl mindenütt csak őt ke­resse, kutassa), és végigvezeti a különös világokon sorban, át vidám és bizarr helyzete­ken, végzetes asszonyok hold­udvarán, fel, egészen a csilla­gok közé, ahová annyira vá- t is MEGÍRTUK a­ gyódik, hogy ott aztán rájöj­jön, a Földön sem volt más, s mégiscsak amoda tartozik, s amit magával hozott, azt is el­szórta út közben, haza tehát üres kézzel tér, mint ama fiú, a réges-régi történetben, de egyvalamit mégis magához ragad­ott fenn, ami aztán vé­gez is vele: a csillagok ragyo­gását. És közben szól a Ha én szél lehetnék meg a Petróleum­­lámpa és Léna, ami alatt arcta­lan kalapos uraságok valóban elhurcolják őt (Benkő Lász­ló mesélte előzőleg, hogy a dal születésekor beleolvasott plusztartalom, vagyis, hogy Lénát az ávó vagy a hatalom tüntette el, eszükbe sem jutott, de ez most a Pannon Várszín-­ ház színpadán igenis megtör­ténik), meg A fegyverkovács dala, s a többi mind, amin fel­nőtt egy generáció, az utána következő nagy tisztelettel te­kintett rá, a mainak pedig ta­lán megint újat, de végül még­iscsak ugyanazt mondja: le­gyél több, mint puszta test, amit táplálni, öltöztetni kell, légy légies, emelkedj el a földtől, és nézz távolabb, mint a lábujjad hegye. Ennyi már kiderül a Pan­non Várszínház Égi vándor című új musicaljének csütör­töki próbáján. Meg az is, hogy az LGT Emlékzenekar termé­szetesen kifogástalanul szó­laltatja meg az Omega-dalo­kat, s hogy Krámer György a dramaturgiában a Mátrix és a Hair hangulatvilágát, megje­lenését ötvözte, ismét ötlete­sen használja fel eszközeit, kellékeit a Séd Filmszínház Az Omega együtes 1962- ben alakult. Az első zene­kar volt, mely egységes színpadi fellépőruhában jelent meg. Ők használ­tak először az országban füstgépet, lézershow-t és kivetítőt a színpadon. Az amatőr éveket követően a beatnek szentelték zenéjüket, aztán a hard ugyancsak behatárolt színpa­dán, meg az is, hogy... - de a többi egyelőre titok, a szám­rock, majd a space rock korszak következett. Az életrajzírók szerint az 1980-1987 közötti idő­szakuk útkeresés volt, 1987-től 2004-ig pedig időszakosan le is álltak a zenéléssel. 2004-től ismét aktívan zenélnek, külföldi és hazai fesztivá­lokon is fellépnek, Kati ősbemutatón fellebben róla a fátyol. Vándorfi László író-szer­kesztő, a darab rendezője nyu­godt, azt mondja, mindig a preimer előtt lesz kész a da­rab, az Égi vándorban pedig rengeteg próba van. Az biztos, hogy a színészek ezúttal is megdolgoznak a si­kerért, most fizikai értelem­ben is, Kékesi Gábor (Égi vándor) például annyit fut, lóg, repül, ugrál, akrobatizál, alapjáraton mellesleg táncol, csoda, hogy egyátalán éne­kelni tud. Pedig tud, Zayzon Csabával (Látogató) szépen szól együtt baritonjuk. A lá­nyoknak van alkalmuk meg­mutatni hajlékonyságukat és szépen csengő hangjukat, Ste­­fancsik Annamáriának több szerepben is, ő a Lány, a Nyári éjek asszonya, Léna, Kovács Ágnes Magdolnának a Holló, Bánfi Katának a Fehér holló bőrében. Szünetben Vándorfi Lász­ló telefonon megbeszéli Ben­kő Lászlóval, hogy a szomba­ti veszprémi bemutatóra ide­szervezte az egész Omegát, talán csak Sülyi Péter szöveg­író nem tud jönni, de még ez sem biztos. Ami viszont biz­tos, hogy az új magyar musi­cal ősbemutatója szombaton hétkor lesz a Sédben. Előtérben Zayzon Csaba a Látogató szerepében. A klasszikus Omega-dalokat a Pannon Várszínház színművész gárdája eleveníti fel JEGYZET Varga Domokos Péter vdp@naplo.pl­.hu Miért kell meghalnia? A színészkirály rendíthe­­tetlenségével szegezi ránk szúrós tekintetét a Petőfi Színház bejárata mellől Latinovits Zoltán. Hála a dombormű alkotójának, bronzba merevült pillan­tása két évtizede igézi a színházlátogatókat, süt a fémszem - nincs meg­alkuvás sem szakmai, sem semmiféle téren. De hála nekünk - az utó­kornak -, mellőle tekint már ránk testvére, Bujtor István is. Olyan ő is, ami­lyennek Bujtort hittük: westernkalapos, borostás, férfias keménységét távol­ba révedő tekintete oldja. Odavarázsolta tán a szob­rász az elmúlást, amit va­lamirevaló férfi megérez előre, de ez nem gátolja meg abban, hogy végezze vállalt feladatát, nem ki­térve végzete elől. Ha a sorsa úgy van megírva, hogy a Petőfi Színház di­rektoraként kell meghal­nia, úgy kell annak akkor történnie. A két dombormű nem az évtizedeknek, hanem az évszázadoknak készült. Be is töltik majd bizton hi­vatásukat. És nemcsak a két színészlegendát repí­tik át a múlhatatlanságba, hanem a korról, a kortár­sakról is szólanak. Derék tett - mondják majd ük­unokáink, miközben bön­gészik a domborműveket ölelő sorokat. És azok, akik az archaikus magyar nyelv iránt is érdeklődnek, ugyan­csak elcsodálkoznak majd. Miért, hogy a Latinovits-em­­léktáblán emígy szerepel az egyik állíttató: Veszprém Megye Önkormányzata? És miért, hogy a másikon meg emígy: Veszprém megye Ön­­kormányzata? A kutakodó fők némelyikében tán föl­merül, hogy a két tábla léte­sítése között majd pontosan két évtized telt el - habár ezt sem lesz egyszerű meg­állapítani, mert Bujtoréról ezt a nem lényegtelen infor­mációt valahogy lefelejtet­ték. De segít majd a csuklón hordható UKPC - erről ak­kor már senkinek sem a haj­dani kábelszolgáltató jut eszébe, hiszen más, daliás idők lesznek azok, mikor az Univerzális Kézi Personal Computer kisgyerekkortól végigkíséri majd az ember életét -, melyet csak hoz­záérint a tárgyhoz, és a mi­niszámítógép löki is már az összes tudnivalót, így a lé­tesítés dátumát is. ükuno­kánk ekkor gondolatátvitel­lel transzportálja a gépbe a dilemmát, miért a különb­ség az ómagyarban két évti­zed múltával Veszprém Me­gye Önkormányzata írás­módja között. Miért írják az egyik testvér tábláján külön, és miért egybe a másikén? Az UKPC ekkor hosszan zümmög, kissé melegszik a nagy terheléstől, kerreg, ki­akad, majd példátlan mó­don elfüstöl, de ezt a terve­zői úgy magyarázzák ké­sőbb, hogy beindult az ön­megsemmisítő mechaniz­musa, mert olyan problé­mára bukkant a világ min­den tudását magába sűrí­tő UKPC, melyre nem volt képes feleletet találni, ezért nagy szégyenében önprocesszora ellen for­dult. Nem lesz már abban a világban semmiféle he­lye a tökéletlenségnek. Nem úgy, mint a maiban. Azért azt hiszem, ma sem tudna senki egykönnyen választ adni arra a kérdés­re, miért került helyesírási hiba a Bujtor-emléktáblá­­ra. És mindjárt nem is egy, hanem kettő. (Igazán csak zárójelben, de a január el­sejétől helyes írásmódja január 1-jétől, és nem ja­nuár 1-től, ahogy Bujtor István emléktábláján sze­repel.) Vagy ha már úgy öntötték bronzba, miért nem cserélték ki nagy titkon valamely sötét éjszakán, hogy senki ne hánytorgathassa föl a blamázst? Ahhoz talán már hozzá is szoknánk, hogy mi ennyit számítunk - kinek is?, hát az áll­atoknak­­, de mi van az utókorral? Senki nem sajnálja azt a csodás UKPC-t, melynek egykor emiatt kell majd elfüstöl­nie? Miért kell az UKPC- nek meghalnia? Latinovits Zoltánnál „helyes az írás", de Bujtor Istvánnál hibádzik KULTÚRA további képek, információk napló online. NAPLÓ • 7 RÖVIDEN Fődíjas alkotás Veszprém (zsu) - A 4. Magyar Filmszemle fő­díjas filmjét, a Hajdú Szabolcs rendezte Bib­­liothéque Pascalt vetítik február 7-én, hétfőn 18 órától a Veszprém Vá­rosi Művelődési Köz­pont és Könyvtár film­klubjának soron követ­kező programjában. A Pegazus Rigócsőr királya Veszprém (zsu) - A pá­pai Pegazus Színház lesz a vendég február 15-én, kedden a helyőr­ségi művelődési köz­pontban (Homo). A tár­sulat ezen a napon 10 és 14 órai kezdettel adja elő Rigócsőr király cí­mű zenés bábjátékát. Az előadásokra belépője­gyek korlátozott szám­ban válthatók. Jótékonysági bált rendeznek Kádárta (zsu) - A ká­­dártai Ficánka Óvoda élő zenés, táncos jóté­konysági bált tart a Sport vendéglőben feb­ruár 12-én, szombaton 20 órakor. Éjfélkor tom­bolahúzás. A műsorban fellépnek Lakner Ro­berta, Petrik Kati és Szentes Nóra. Sikeres tanfolyam Pápa (m­)­­ Huszonöt évvel ezelőtt Borbély La­jos, a Pedagógus Művelő­dési Ház akkori igazgató­ja és Huszár János hely­­történész hozták létre a Szűkebb Pátriánk Diák Honismereti Tanfolya­mot. Az országban egye­dülálló sorozat népszerű­sége azóta is töretlen. Bár a forma az eltelt ne­gyedszázad alatt változott, a tartalom ugyanaz maradt: a várostörténet megismerése, a honismereti kutatás megked­­veltetése a cél napjainkban is. Idén a város tizenegy általá­nos és középiskolájából hét intézmény mintegy száznegy­ven diákja vesz részt a tanfo­lyamon. A hét előadásból és egy, a megszerzett tudásról számot adó teszt kitöltéséből álló, a Jókai Mór Művelődési Központ által szervezett soro­zat tematikáját Huszár János A résztvevők betekintést kapnak a történelem­­könyvekből hiányzó ismeretekbe állította össze. A diákok bér­letet kapnak, ami tartalmazza az előadások témáját, illetve az időpontokat is. Alkalman­ként pecsét is jár a részvétel igazolásaként. A tanfolyam keddi első összejövetelén Nagy­ L. István, a Gróf Ester­házy Károly Kastély- és Táj­múzeum igazgatója tartott előadást Pápa középkori tör­ténelmének egy jelentős sze­letéről, de a reformáció és el­lenreformáció, az Esterházy­ak kora és a barokk Pápa vagy a céhes ipar kezdetei is feldol­gozásra várnak.­­ A résztvevők két hónap alatt betekintést nyernek a tör­ténelemkönyvekből hiányzó ismeretekbe. Tudásukat a vá­ros köveihez, utcáihoz, épü­leteihez, szobraihoz köthetik, a rendszeres látogatók pedig jutalmul még egy ötöst is kapnak iskolájukban. Ennél azonban sokkal fontosabbak a megszerzett ismeretek - fog­lalta össze a tanfolyam célját az első előadást követően Mészárosáé Varga Veronika, a JMK munkatársa. Nagy­ L. István múzeumigazgató a kezdetektől Dózsa koráig foglalta össze a város történelmét

Next