Napló, 2013. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-05 / 181. szám
2013. AUGUSZTUS 5., HÉTFŐ Itt mindig otthon érzik magukat A salföldi Petrovics Miklós azt mesélte, egész évben erre a napra várt, még a szabadságát is a búcsúhoz igazította. Mint fogalmazott, itt érzik otthon magukat, hiszen mindig szeretetteljes légkör veszi őket körül. Hogy a fiatalokhoz is elérjen a rendezvény híre, az egyik közösségi honlapon létrehozott oldalukkal népszerűsítik is - számos egyéb program mellett - a búcsút, de főként szájhagyományként terjed ez az ünnep, amely már országos zarándoklatok részévé is vált. MAGAZIN - OLVASÓK FÓRUMA Isten és természet BÚCSÚ Szentmise a nyolcszáz éves romok között Mizsei Bernadett szerkesztoseg@naplo.pl.hu Salföld - Huszonnégy éve rendezik meg a salföldi pálos kolostorromoknál a hagyományos Magdolna-búcsút és gregorián szentmisét. A hely különleges hangulata segíti az elmélyülést, a természet pedig közelebb viszi a híveket Istenhez. A búcsú közösséget összekovácsoló eseménnyé is vált. Egy csendes, ágas-bogas erdő közepén, apró dombon építették nyolcszáz éve a pálosok kolostort a Balaton-felvidéki Salföld közelében. Az elmúlt évszázadokban hányatott sors jutott az építészeti remekműnek, de 24 éve lelkes helyiek szárnyuk alá vették az egykori kolostorból megmaradt romokat. Az első Magdolna-búcsú 1990-ben volt. Akkor már évek óta jártunk ki rendszeresen az egykori pálos rendi kolostorba, gyalog vagy lóháton, és mindig arra gondoltunk, milyen jó lenne a romokba életet lehelni - emlékezett vissza a búcsú főszervezője. Az Ábrahámhegyen élő Somogyi Györgytől megtudtuk: az ötletet, hogy a középkori falak között gregorián énekes szentmisét tartsanak, a fővárosi Krisztus Király plébánia gregorián szkólájának Ábrahámhegyen nyaraló tagjai, Nényei Gábor és családja is lelkesen támogatták. Másfél évtizeden át minden alkalommal ők énekeltek. Először a káptalantótiban élő Balogh Árpád atyát beszéltük rá, hogy Magdolnanapkor a romtemplomban mondjon szentmisét, és néhány éven át ott volt a szombat esti, salföldi mise. Aztán, miután öt településen teljesített már szolgálatot, kevesebb lett a szabadideje, így más papokat kellett hívnunk, a magyar nyelvű gregorián ének azonban hagyománnyá lett - tette hozzá. 2003-ban meghívták a bencés zenetanár Jáki Teodór atyát is, aki attól fogva haláláig a búcsú lelke maradt, a híveket éneklésre késztette és buzdította, s neki köszönhető, hogy a gregorián misét az idén már több százan énekelték végig. Azt is ő szorgalmazta, hogy a pálosok minden alkalommal legyenek jelen, és az utóbbi években a szentmisét már rendszerint a pálos tartományfőnök, Bátor Botond atya celebrálja. Somogyi György feleségével, Técsy Judittal szervezi minden évben a búcsút. A szentmisét szeretetlakoma és gyakran valamilyen más kulturális esemény követi. - Volt itt már a búcsúhoz kapcsolódó hangverseny, középkori misztériumjáték előadása, beszámoló a hely régészeti feltárásáról és a pálos rend történetéről, de cirkuszi előadás és spontán örömzene is - mondta Técsy Judit. Négy fiatal, Petrovics Miklós, Kurcz Orsolya, Dániel és Lőrinc 15 éve dekorálják a falu fiataljaival a kolostorromot. Komári Erzsébet a kezdetektől részt vesz a Magdolnabúcsún. Ő arról számolt be, hogy évről-évre egyre többen gyűlnek itt össze, és a komoly hívők elszántan készülnek lélekben a nem mindennapi gregorián szentmisére. Barátnője, Petrás Éva először járt az eseményen. Szerinte mindegy, honnan jön az ember, a hívők pillanatok alatt közösséggé tudnak kovácsolódni. És ha sokan összegyűlnek egy ilyen alkalmon, a hit tovább erősödik bennük. A hely hangulatával kapcsolatban elmondta, a múlt üzenetét hordozzák az ódon falak, és aki arra jár, biztosan vágyat érez a rohanó világban a valaha volt, régi, letisztult életforma iránt. Hozzátette, az ehhez hasonló elcsendesedésre hatalmas szüksége van a ma emberének, és a Magdolnabúcsún erre lehetőség nyílik, hiszen az erdő közepén, a romok között azt érezhetjük: a természet és Isten körül ölel bennünket. Magdolna-búcsú és gregorián szentmise a nyolcszáz éve épített salföldi pálos kolostor romjainál Magyarnak lenni mindenütt jó! Devecseri és somlóvásárhelyi diákok élménydús vajdasági táborozáson izgatott csapat - gyermek és felnőtt - gyülekezett az egyik július hajnalon a devecseri parkolóban. A vörösiszap-katasztrófa sebei lassan behegednek a város testén, de az emberi lelkek gyógyulásához több idő kell. A vész idején a Magyar Máltai Szeretetszolgálat első volt a segítségben, s immár majd három évvel a katasztrófa után sem feledkezik meg a károsultakról. Devecseri és somlóvásárhelyi diákoknak szerveztek tábort a Vajdaságban, hogy az anyaországon kívül élők kitartásából, magyarságából erőt meríthessen a felnövekvő nemzedék. Sáhóné Lajkó Zsuzsa áldozatos munkája révén 33 hetedikes és nyolcadikos indult a határon túlra a szünidőben pedagógusok és két máltai önkéntes felügyeltével. Palics, a határhoz közel eső aranyos üdülővároska volt az első célpont, ahol megnézték a Palicsi tavat és az állatkertet, nagyon tetszett a gyerekeknek a jegesmedve. Érdekes volt, hogy a legfélelmetesebb ragadozók, oroszlánok és tigrisek is csak egyszerű dróthálóval és villanypásztorral voltak elválasztva, a nagytestű kérődzők pedig azzal sem. Szabadkán a magyar kollégiumban aludtak az első éjszaka. Szabadka - Bácska központja - a vajdasági magyarság szellemi fellegvára. Kosztolányi Dezső és Csáth Géza szülővárosa. Másnap a Tisza-parti kisvárosban, Zentán az 1697-es zentai csata színhelyével ismerkedtek. Nagyon élvezték a gyerekek a Tisza töltésénél tartott íjászatot. Törökbecsén találkoztak Micsik Bélával a Vajdaság Magyar Folklórközpont vezetőjével, aki ízes mondásaival azonnal belopta magát mindenki szívébe. Az aracsi Pusztatemplom romjai között a gyerekek is megértették, a föld alatt a magyar múlt 1100 éves sorsközössége rejtőzik. Este Muzslyán, a Szalézi szerzetesrend Emmausz Kollégiumában Stoján atya vezetésével fogadták a csoportot. 2002-ben adták át a kollégiumot, melyben otthont adnak tanulmányaik ideje alatt a szórványban élő magyar középiskolás, főiskolás és egyetemista fiataloknak. Az alázat és a közvetlenség lenyűgözte az érkezőket. Feltűnt, hogy sosem látták az atyákat reverendában, sosem hallottak tőlük tiltó szót, mégis a fegyelem és az egymásra figyelés hatása kézzel fogható volt. A gyerekek is gyorsan alkalmazkodtak. Másnap Varga Zoltán atya, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség elnöke vezetésével a Tiszához kirándult a gyereksereg. Nagybecskerekre - a korábbi Torontál Vármegye központjába - Halmai Tibor, a Caritas titkára vezette a magyarokat, akik a székesegyház és a Piarista Gimnázium temploma után a Városházára látogattak. Itt Bálint Aranka, a városháza munkatársa betekintést engedett a helyi politikai élet, a magyarságnak egyáltalán nem könnyű viszonyaiba. Csütörtökön a leghosszabb túrára indult a gyerekcsapat, Belgrádba, Szerbia fővárosába, az egykori Nándorfehérvárra, ahol 1456-ban Hunyadi János vezetésével a magyarok megállították az iszlám előrenyomulását. A várban egy helyi magyar egyetemista, Talpai Dávid vette át a kalauzolást. Egyik jelenlevő sem felejti el az előadását. A középkori vár alapján álló XVIIIXIX. századi török erődből festői kilátás nyílt a Duna és a Száva összefolyására. Hazafelé a zimonyi dunaparti sétányon fagylaltozás, majd a szalánkéméni száz méteres löszfal tetejéről elénk táruló Duna-Tisza torkolat felejthetetlen élményekkel gazdagította a tanulókat. Utolsó előtti nap Versecre, Herczeg Ferenc szülőházához látogattak, majd megcsodálták a Szt. Gellért templom neogótikus díszítését. A gyönyörű hangú orgonával együtt énekelték a Himnuszt és könyörögtek Szűz Máriához: „Oh Nagyasszony, sírj, zokogj velünk, könnyeinkkel mentsd meg Nemzetünk!” Délután a hegyen lévő várat nézték meg, majd a városra csodálatos kilátást nyújtó Szt. Kereszt kápolnát. A verses strandolás után Elemérre is eljutottak, ahol a templom kriptájában megemlékeztek Kiss Ernő 1848-as tábornok, aradi vértanúról. A búcsú napján elérzékenyülten köszönték meg a szaléziak gondoskodását, Zoltán atya vidámságát, András bácsi vacsoráit, Zsolti testvér kedves történeteit, Stoján atya vendégszeretetét. Hazafelé várta őket Újvidék és a péterváradi erőd. Burányi Boglárka főiskolás mesélt a város múltjáról és jelenéről. Sok élménnyel gazdagodva érkeztek haza a táborozók. Mindannyian köszönik a szeretetszolgálatnak és az összes segítőnek ezt a csodálatos utazást. Megtanulták, hogy ugyan nem mindig könnyű, de „Magyarnak lenni jó!” Kertésztié Koczor Katalin, Devecser Feltűnt, hogy sosem látták az atyákat reverendában, sosem hallottak tiltó szót A belgrádi várat is felkeresték a devecseri és a somlóvárhelyi diákok. Az egykori Nándorfehérváron 1456-ban Hunyadi János vezetésével a magyarok megállították az iszlám előrenyomulását Köszönet a gyógyításért Tisztelt dr. Szilágyi Imre főorvos úr! Felejthetetlen számomra az a szakmai és emberi odaadás, amellyel betegségem idején mellém állt. Most, hogy nyugdíjba vonult, szeretném újra megköszönni, hogy meggyógyított. Engedje meg, hogy tiszteletemet, szeretetemet továbbítsák ezek a sorok. Kívánom, hogy nyugdíjas korában is élvez- NAPLÓ • II további képek, információk szeo/*P Napló Online hesse jó munkája gyümölcsét egészségben, örömben! Horváth Éva, Balatonfüred-Berlin Szilágyi Imre nyugdíjas lett Hirdetés