Napló, 2016. október (72. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-06 / 235. szám

2016. OKTÓBER 6., CSÜTÖRTÖK Össze fog dőlni a világunk? (Folytatás az 1. oldalról.) Géczy Gábor a parafizika miatt kezdett el a nem fizikai síkkal foglalkozni. Előadásai­ban a modern civilizáció visszásságaira mutat rá, ezzel párhuzamosan alternatív meg­oldásként a hagyományos pa­raszti kultúrát, gazdálkodást népszerűsíti. A MAG (Minta­ként Alkalmazott Gondvise­lés) önellátó szervezet alapí­tója, tiszteletbeli elnöke. 2006-ban 80 hektáros terüle­tet vásárolt Monor és Gomba között, itt hozta létre Magfal­­vát, ahol hagyományos pa­raszti minták szerinti bio­gazdálkodással kísérleteznek, emellett konferenciákat, tábo­rokat szerveznek, ahol népi gyógyászatot, hagyományos mesterségeket tanulhatnak a résztvevők. - Húsz évvel ezelőtt, mi­kor még az ELTE-n tanítot­tam, már akkor is látszott, hogy össze fog dőlni ez a vi­lág. Azon gondolkoztunk, ho­gyan lehet továbbvinni az éle­tet. Kell, hogy legyen egy új magja a világnak, amiből majd kialakul valami új. Úgy­hogy azt kezdtük el kutatni, mi a legfontosabb, amit to­vább kell vinni. Technológiá­kat, vetőmagokat, tenyészál­latokat. A szervezet így állt össze, egyre többen csatla­koztak hozzá. Ma már ez egy sokezres közösség, nagyon komoly szakértői gárdával a túléléshez - számolt be a fizi­kus a MAG kialakulásáról. - Egy állat az életét gya­korlatilag százszázalékos tel­jesítménnyel éli le. Ezt eléri kölyökkora után, és élete vé­géig tartja. Ehhez képest az ember 18-20 éves kora körül éri el a száz százalékot, majd elkezd meredeken zuhanni. Ma már elsősorban ez a kü­lönbség érdekel: miért va­gyunk ennyivel gyengébbek, mint az állatok? Ennek hátte­rében a hibás egészségügyi, természettudományos, szo­ciológiai tudásaink állnak. Tulajdonképpen azt kutatom mostanában, hogy mit kelle­ne ahhoz visszaállítani, hogy majdnem úgy élhessünk, mint az állatok - nyilatkozta a Naplónak Géczy Gábor, aki több mint kétórás előadásá­ban olyan kérdésekre kereste a válaszokat, miszerint mi késztet rá minket a felesleges­re, és hogyan lehet kiszállni a mókuskerékből. további képek, információk veoliy Napló Online Géczy Gábor fizikus, tanár PÁPA NAPLÓ • 5 Kulturális kaszinó KÖZÖSSÉG Régi hagyományt szeretnének újjáéleszteni Molnár Tímea szerk.papa@naplo.plt.hu Pápa­­ A reformkori ka­szinó világát teremtené meg ismét a Pápai Műve­lődéstörténeti Társaság (PMTT). Elképzeléseik szerint a város szellemi­kulturális magját adó kö­zösséget és helyszínt hoz­nának létre. A leírtak jegyében telt a PMTT legutóbbi összejövete­le. Az érkezőktől azt kérték, hozzanak magukkal fényké­peket, amelyeken családtagja­ik, valamint olyan pápai vagy környékbeli épületek szere­pelnek, amelyek mások szá­mára is érdekes és értékes in­formációkkal bírnak. A régi fotókon feltűnt például a­pá-Keresik az ideális a helyszínt, ahol a kulturális kaszinó állandó otthonra lelhetne pakovácsi kastély 1921-ből, egy 1927-es iskolai csoport­kép a zárdából, adászteveli esküvői menet a második vi­lágháború előtti időszakból, és az a várkerti nagy platánfa is, amit az 1960-es évek ele­jén gyökerestől kicsavart a korábbi generációk körében csak nagy viharként emlege­tett - akkor - rendkívüli idő­járás. Családi felvételek jár­tak körbe a kezekben, miköz­ben szülőkről, testvérekről, nagyszülőkről meséltek a do­kumentumok. A Pápai Művelődéstörté­neti Társaság kaszinója eköz­ben ötletelt is arról, miként tudná a közösség a vállalt szerepét hatékonyan betölte­ni a városban. Az elképzelés adott, a megvalósítás időt vesz igénybe. Egyelőre a he­lyet is keresik, ahol a kaszinó állandó otthonra találhatna, amit nemcsak a havi összejö­vetelek idején használnák, ha­nem állandóan nyitva lenne bárki számára felkereshetően, aki egy kiállítást megtekinte­ne, aki szellemi feltöltődésre vágyik, aki a társaság profil­jába vágó ötleteit megvalósí­taná - mondta Horváth Adri­án, a PMTT elnöke. Ami biztos, az a követke­ző két találkozó időpontja és helyszíne: október végén 1956 jegyében szervezik meg az összejövetelüket. Erre vár­ják azok jelentkezését, akik személyes történettel, doku­mentumokkal bírnak a 60 év­vel ezelőtti események kap­csán. November elején pedig a gannai Esterházy-mauzó­­leumba látogatnak el. A Pápai Művelődéstörté­neti Társaság vezetősége je­lenleg a tagság adatainak fris­sítését is végzi, ezért kérik, hogy a tagok erősítsék meg az elérhetőségüket. Ez megtehe­tő a PMTT weboldalon ke­resztül is. Hermann István, a Jókai Mór Városi Könyvtár igazgatója régi fényképekkel a kezében '<Síh-Oá Z Ö öt £ OLVASÓK FÓRUMA Petőfi és Jókai szobra A két jeles irodalmárnak emléket állító köztéri alkotások története Nyolcvanöt éve, 1931 óta magasodnak Kisfaludi Strobl Zsigmond Petőfi Sándort és Jókai Mórt mintázó bronz­szobrai Pápán, a Március 15. téren. „Emeljünk szobrot e két szellemóriásnak! Öntsük érc­be a magyar nemzet e két vi­lágító oszlopának alakját! Ál­lítsuk fel szobraikat itt, hon­­nét világhódító útjukra meg­indultak! Állítsuk fel a szob­rokat Pápán, azon a helyen, ahol Petőfi és Jókai iskolá­zott!” így szólt az a felhívás, amelyet a pápai honvédszo­bor megvalósulása után alig három esztendővel, 1899 nya­rán bocsátott közre az a szo­borbizottság, amit a Pápai Jókai Kör hozott létre, hogy 1848–19 hősei, az ihászi csa­ta honvédjei emlékének meg­örökítése mellett a forrada­lom két emblematikus ifjú alakja, Petőfi Sándor és Jókai Mór pápai diákoskodásának emléke is méltón megörökít­­tessék. Óriási lelkesedő ada­kozás indult meg ezen ügyért. A városban rendezett anké­tok, hangversenyek belépődí­jait a szoboralapba ajánlották fel, a helybeli iskolák növen­dékei is gyűjtésbe fogtak, mely jóval túlmutatott a város határain. Sajnos, a megvaló­sulás eléggé kitoló­dott. Már-már majd­nem teljesen össze­gyűlt az összeg a költ­ségekre, de időközben kitört az első világhá­ború, és ezáltal a szo­borbizottság csaknem minden egyes fillére a háború áldozatává lett. Csak öt évvel a világégés befejezé­se után került újra napirendre a pápai Petőfi- és Jókai-szo­­bor ügye. Pontosabban 1923- tól, Petőfi Sándor születésé­nek 100. évfordulójától datál­va kezdődhetett meg újra a gyűjtés, amely aztán szintén még jó pár évig elhúzódott. 1930-ban aztán elérkezett a pillanat: a helyszíni szemle a Március 15. téren - ami ak­kor még Széchenyi nevét vi­selte. A felkért alkotó Kisfa­ludi Strobl Zsigmond lett, aki a szobrok leendő helyét a honvédszobortól balra és jobbra jelölte ki. A művész örömmel nyugtázta a pápai­ak felkérését, ki is jelentette, hogy a legnagyobb lelkese­déssel vállalkozik a fiatal Pe­tőfi és Jókai megmintázására. Rövid idő alatt elkészültek az alkotásai. A nyolcvan cen­timéter magas mellszobrok két haraszti mészkő talapzatra kerültek, rajtuk két megkapó idézettel. Petőfién a „A kürt­kebelbe­­ú Lehel, s a kürt ri­adva énekel” olvasható, mely A szobrok ünnepélyes felavatásán Magyarország kormányzója is jelen volt 1842-ben Pápán költött Lehel című versének részlete. Jókai­én az „Áldott legyen a láng, mely utamra rávilágított!” so­rok állnak - ez 1880 júliusá­ban, hajdani pápai lakhelyé­nek táblával való megjelölé­se alkalmával fogalmazódott meg. 1931. szeptember 7-re tűz­te ki a város az avatási ünnep­séget. Nem véletlenül, hiszen ez a nap duplán jeles volt Pá­pa életében. Ekkor ünnepelte fennállásának 400. évforduló­ját a Pápai Református Kollé­gium. A korabeli tudósítások szerint hatalmas tömeg rész­vételével, sőt, Magyarország államfőjével az élen zajlott a nagy esemény! A Pápai Hír­lap 1931. szeptember 12-i lapszáma így tudósított: „A kormányzó (Horthy Miklós - a szerk.) a jelet megadta, s e pillanatban a szobrokat fedő fehér leplek lehullottak és lát­hatóvá váltak Kisfaludi Strobl Zsigmond tanár mesterművei. A karakterisztikus arcok, a ti­­táni Petőfi, a derűsen mosoly­gó Jókai egyszerre belopták magukat a nézők szívé­be. Megkapott minden­kit a talapzatok művé­szi kiképzése is. A té­ren át zúgó éljen leg­a szebb jutalma lehetett művésznek azért, amit alkotott...” A Jókai Kör elnö­kének, Pápa díszpolgárának, Antal Géza református püs­pöknek ünnepi beszédét kö­vetően Tenzlinger József pol­gármester vette át a város ne­vében a szép szobrokat, majd elhangzott Lampérth Géza költő, egykori pápai diák ün­nepi költeménye, a Prológus, valamint felhangzott Them Károly zeneszerző Mi zengi túl? című kórusműve a kollé­giumi énekkar előadásában. A téren a kormányzón kí­vül sok-sok neves személyi­ség is megtisztelte jelenlété­vel a szoboravatást. Többek között jelen voltak az Orszá­gos Petőfi Sándor Társaság, illetve a szegedi Dugonics Társaság képviselői, köztük a híres író, újságíró, muzeoló­gus Móra Ferenc is. De a Jó­kai család is képviseltette ma­gát Jókay-Ihász Miklós or­szággyűlési képviselő szemé­lyében. A magyar irodalom két óriása fiatalként, diákként ezen város falai között bonta­kozott ki. 175 esztendeje itt találkoztak össze, itt kötöttek barátságot, itt aratták első si­kereiket a kollégiumi képző­társulat égisze alatt. Gondol­junk csak bele, milyen csodá­latos dolog: ott, a még álló Gyurátz Ferenc utcai, Barát utcai, Petőfi utcai, Jókai utcai és Széchenyi utcai házakban írhatta gyertyavilág mellett a ma kötetekben fellapozható műveinek egy részét 1841-42 táján Petőfi Sándor és Jókai Mór. Petrovics Sándor itt vet­te fel a Petőfi nevet is, vagyis itt, Pápán „született”. Őrizzük továbbra is emlé­küket méltón, s bízzunk ab­ban, hogy rövidesen emlékhá­zaik megújulhatnak, melyek­kel még élhetőbbé tehetjük majd kultuszukat! Kerecsényi Zoltán Pápa >2CNh 'L­1/LaOca £'CH Jókai Március 15. téri szobra Petőfi Sándor szobra a pápai belvárosban, a Március 15. téren Z>boMz'< 'LUcnULLI Oá I ^LU £ Ifi

Next