Napló, 2018. január (Veszprém, 74. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-31 / 26. szám

2018. JANUÁR 31., SZERDA KULTÚRA Büszkén alakítjuk a jövendőt Közös tárlatot nyitottak meg és díjakat is átadtak a kultúra ünnepén VÁRPALOTA Soós Gyula András táncművész, a Cserregő Néptáncegyüttes vezetője vehette át idén a Szelestey László-nívódíjat, amelyet minden évben a magyar kultúra napján adnak át a Thury-várban. Idén is sokan ellátogattak a kultúra napja alkalmából tar­tott városi ünnepségre a vár rendezvénytermébe, ahol el­sőként a várpalotai zeneiskola tanárai és növendékei léptek a közönség elé, s adták elő hangszeres kísérettel az Örökségünk című dalt. A ma­gyar kultúra és az anyanyelv megőrzésének, az értékek to­vábbadásának fontosságáról szóló szerzemény megadta a kellő alaphangot a rendez­vényhez. A folytatásban Büki Zsuzsa grafikusművész és Szentes Ottokár festőművész közös tárlatát nyitották meg. A szé­kesfehérvári művész házaspár alkotásait Izinger Katalin művészettörténész ajánlotta a megjelentek figyelmébe. Kie­melte, az egyedi stílussal megáldott alkotók festménye­in és grafikáin jól látható, hogy az évek alatt egymásra is hatással voltak, egymás művészetét is alakították. - Él nemzet e hazán. Ezt ünnepeljük most. A megma­radást, a fennmaradást. Ezer évek alatt népek és birodal­mak tűntek el a süllyesztő­ben. Beszélt és írott kultúrák nyomait sok esetben ma már csak ásóval lehet a felszínre hozni. Mi mégis itt állunk a saját szabad és független or­szágunkban, magyarul gon­dolkodunk, magyarul beszé­lünk. Ez sokkal nagyobb tel­jesítmény, eredmény és siker annál, mint ahogy azt mi ta­lán gondoljuk. Isten megál­­dotta a magyart. Himnuszunk nem komor, hanem egy ön­tudatos, fennmaradni képes, múltjából okuló, nyugodt nép imádsága. Egy nemzeté, amely a saját kezébe vette a sorsát, s már nemcsak meg­bűnhődni, hanem teljesít­ményére és kultúrájára büsz­kén alakítani is akarja a jö­vendőt - mondta el köszön­tőjében Campanari-Talabér Márta polgármester. Várpalota polgármestere ezt követően a magyar kultúra napja alkalmából Szelestey László-nívódíj kitüntetést adott át Soós Gyula András Az alkotók egymás művészetét is formálták táncművésznek, a Cserregő Néptáncegyüttes vezetőjének. Kiemelkedő munkájáért elis­merő oklevelet kapott Meny­hárt Csilla, a Thuri György Gimnázium pedagógusa, Cse­­pin Diána, a Szivárvány Tag­óvoda óvodapedagógusa és Molnár Balázs, a Bartos Sán­dor Óvoda és Általános Iskola pedagógusa. A rendezvény zárásaként Járvás Katalin színművész és zongoraművész Gyökereink című verses-zenés műsorát láthatta a vár rendezvényter­mében összegyűlt közönség. szpd Járvás Katalin adott zenés-verses műsort a kultúra napi ünnepségen Fotó: Szabó Péter Dániel A Szalézi rend alapítója Don Bosco rendkívüli szellemi képességekkel bírt PÁPA „Az ő életében ter­mészetesek voltak a ter­mészetfeletti dolgok, s ami másnál szokatlan, az nála megszokott volt." így nyilatkozott Bosco Szent Jánosról, teljes nevén Giovan­ni Melchiorre Bosco Ochien­­na olasz katolikus papról, a Szalézi rend megalapítójáról XI. Pius pápa, aki 1934-ben szentté avatta. A gyakran csak Don Boscoként emlegetett szentet január 31-én ünnepli a katolikus egyház - kezdte be­szélgetésünket Salgó Ferenc kanonok, plébános, akit arra kértünk, meséljen a szent alakjáról, jelentőségéről. Bosco Szent János olyan egyéniség volt, akinek élete elképzelhetetlen egy termé­szetfeletti erő hatása nélkül. 1815-ben született egy ta­nyán, szegény családban, apa nélkül nőtt fel. Isten rendkí­vüli szellemi képességekkel áldotta meg, ha valamit fi­gyelmesen elolvasott, meg­maradt az emlékezetében.­­ Egyszer a szomszédos falubeli lelki gyakorlatról ha­zafelé tartva a pap felvette hintójára, s kikérdezte a lelki gyakorlatról. Ő részletesen visszamondta a hallottakat, pedig még írni-olvasni sem tudott. Ez az atya elkezdte ta­nítani, de váratlanul meghalt. Testi ügyessége és ereje is át­lagon felüli volt, kézügyessé­ge pedig olyan fokot ért el, hogy könnyen elleste a városi bűvészek fogásait. A trükkö­ket felhasználva, ingyencir­kuszt tartva adta tovább az imákat, a vasárnapi misék szentbeszédeit a környezeté­ben élő, nem túl buzgó temp­lomba járóknak - tudtuk meg gyerekkoráról. Pap akart lenni, ezért Tori­­nóba ment, s a tandíját külön­féle mesterek mellé szegődve szedte össze. 1841-ben szen­telték pappá, életét az utcákon csatangoló, munka és család nélküli fiatalok nevelésére tette fel. Oratóriumán 1846- ban már négyszázan vettek részt. Többszöri költözés, fel­jelentések, protestáns támadá­sok következtek. Sokan bo­londnak vélték, mert semmi­féle jövedelme nem volt. Övéivel együtt alamizsnából élt. Nincstelenségük ellenére 1851 -ben megvásárolt egy házat, letették a Szalézi Szent Ferenc-templom alapkövét, ami egy évre rá teljesen felé­pült. A fiatal szívek feletti ha­talmának jellemző megnyit-Amit elolvasott, megmaradt az emlékezetében vonulása volt az az eset, ami­kor a torinói fiatalok börtöné­be hívták húsvéti lelkigyakor­latra. A 300 fiú kivétel nélkül meggyónt és megáldozott. Don Boscót annyira megha­totta a hitük, hogy miniszteri engedéllyel egynapos kirán­dulással jutalmazta őket, és csodák csodájára egyikük sem szökött meg. 1859-ben megalapította a Szalézi Társulatot. Közben az oratóriumból iskola, majd is­kolarendszer fejlődött ki, melyben a növendékek műhe­lyekben mesterségeket is kita­nulhattak. Apostoli, tevékeny élete 1888. január 31-én zá­rult le, ekkor a szalézieknek 250 rendháza működött 130 ezer tanítvánnyal. Ma a jezsu­iták mögött a második legné­pesebb szerzetesrend. Ili­ Salgó Ferenc kanonok, plébános számolt be Bosco Szent János életéről Fotó: Laskovics Mária Emlékkiállítás Udvardi Erzsébet tiszteletére BADACSONYTOMAJ Udvar­di Erzsébet festőművésznek nyílik kiállítása az Egry Jó­zsef Művelődési Házban. Udvardi Erzsébet Kossuth- és Munkácsy-díjas festőmű­vész 1958-tól Badacsonyto­majon élt, fő ihlető forrása a balatoni táj volt. Szakrális művészete is jelentős, foglal­koztatták őt a biblikus témák, a szentek élete, az ország számtalan templomában meg­találhatóak művei. Badacsonytomaj város ön­­kormányzata és kulturális in­tézménye Udvardi Erzsébet halálának ötödik évfordulója alkalmából fiatalkori művei­ből összeállított kiállítással szeretne emléket állítani a művésznek a február 4-én, vasárnap délután négy órakor kezdődő tárlaton a bada­csonytomaji Egry József Mű­velődési Házban. A kiállítást Korzenszky Ri­­chárd OSB tihanyi perjel nyitja meg, a tárlat március 10-éig látható. la NAPLÓ 9 RÖVIDEN Elhunyt a színművész SOPRON Életének 46. évében hosszan tartó, sú­lyos betegség után elhunyt Horváth László, a Soproni Petőfi Színház színművé­sze. A művész Devecser­­ben született, gyermekko­rát Ajkán töltötte, de Páros mágia irodalmi est ZIRC Szabó T. Anna költő, műfordító és Dragomán György író, műfordító lesznek a vendégei a Páros mágia című irodalmi est­nek február 1-jén, csütör­tökön 18 órakor a Békefi Antal Városi Könyvtárban. Délelőtt 11 órakor Drago­mán György rendhagyó irodalomórát tart. la Palotai álmok VÁRPALOTA A Krúdy Gyula-emlékév alkalmából rendeznek irodalmi műsort a Krúdy Gyula Városi Könyvtár kamaratermében február 5-én, hétfőn 17 órakor. Krúdy Gyula Palo­tai álmok című művéből Oberfrank Pál Jászai-díjas színművész, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója olvas fel részleteket. la Apolka az élet szeretetére tanított VESZPRÉM Pollmann Apollónia nővér életét a szeretetszolgálat töltöt­te ki. Sokan elkísérték utol­só útjára. - Istenem, örök Atyám, szent kezedbe adom lelkem. Légy igazságos bírám! Engedj ha­za, országodba mennem! - zeng a búcsúzó lélek nevében a Regina Mundi-templom énekkara. A templom tömve. Eljöttek a rendtársak, a roko­nok és nagyon sokan, akik „csak” ismerték Pollmann Apollónia szerzetesnővért, aki 92 évesen adta vissza lel­két teremtőjének. Tizenkét paptársától kísérve Márfi Gyula érsek vezeti a szentmi­sét, emlékezve a nővérre, aki világított és melegített, mint a tűz, ám minden hiábavaló­­ csillogás nélkül. A szeretet­­t szolgálat töltötte ki dolgos napjait tizenhét éves korától, amikor tagja lett a Mária kongregációnak. A háború befejeződése után tett szerze­tesi fogadalmat, és négy veszprémi év után, miközben szüleit kitelepítették, meg kellett élnie a szerzetesrendek feloszlatását is. Rendtársával, Molnár Edit nővérrel dolgoz­tak tovább fáradhatatlanul az egyház szolgálatában, 53 évig. Együtt élhették meg a napot, amikor 1992-ben újjá­alakulhatott a veszprémi kö­zösség. Együtt vállalták a Re­gina Mundi-templom gondo­zását és a hitoktatást a Szilá­gyi általános iskolában. Példájával, huncut mosolyá­val az élet szeretetére tanítot­ta környezetét - hangzott el Apolkáról. Olyan ember volt, aki szerzetesként tudott maga körül családot teremteni. Apolkát ez a nagy család kí­sérte utolsó útjára az Alsóvá­rosi temetőbe, az Angolkis­asszonyok sírboltjához. Nemcsak ő fog hiányozni, de mindazok, akiket már hiá­ba keresünk az egyházmegye kiürült rendházaiban. Rá Pollmann Apollónia szerzetes­nővér 92 évesen adta vissza lel­két teremtőjének Fotó: archív NAPI REJTVÉNY Kedves Olvasó! A héten közölt rejtvények közül csak a szombati számban lévő megfejtését kérjük beküldeni. A helyes megfejtők között egy értékes ajándékot sorsolunk ki. Előző rejtvényünk megfejtése: Minden paranoiás engem üldöz. Umberto Eco veol.hu 2131 4|­9 ^14 2________ ___________3_2_8___± 9 7 5 6 - — A _______________________ L 1_6_______________4______ 6 8 15 _______13 9^__1AA 8 14 19 1­7 1­4 [2 _______13_____________LAA _5_____________9_________________ _1__ 2________ 8^_______2 9_______± 9­4 3 8 --------------------~ _____1______________A _ ____A___________________ 8­1­6 1 5­1 Része az életünknek! 06-941999-120

Next