Napló, 2019. július (Veszprém, 75. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-22 / 168. szám

2019. JÚLIUS 22., HÉTFŐ MAGAZIN Mexikói kalandok hátizsákkal Olyan tájakra jutottak el, ahova az utazási irodák jóvoltából nem lett volna esélyük BENEDEK BÁINT________ szerkesztoseg@veszpreminaplo.hu NAGYKANIZSA A thaiföl­di kaland után a kanizsai Göbölös testvérek két barátjukkal felkerekedtek, hogy hátizsákos turistaként meghódítsák Mexikót. A túra 22 napja ezúttal is rengeteg izgalmat tarto­gatott a maroknyi csapat tagjainak. Göbölös Kristóf, Göbölös Martin és Wiesner Ákos a thai élmények után fővárosi barátjukat, Megyes Józsefet beszélték rá arra, hogy tartson velük a kivételesnek ígérkező útra. Egyfajta bemelegítésként először Nápolyt vették célba, majd a készleteiket alaposan feltöltve nekivágtak a kö­zép-amerikai ország meghódí­tásának.­­ Soha nem foglalunk előre szállást, kivéve az első napon, hiszen a repülőút két átszál­lással 23 órás utazást hozott - mondták. - Ezután nem lett volna kedvünk bolyongani az ismeretlenben. Martin az utazás előtt he­tekkel átbogarászta az összes katalógust, az internetes úti beszámolókat, a különféle tá­jékoztatókat. A mexikói útvo­nal tervezése, a fontosabb lát­nivalók meghatározása szintén az ő feladata volt. Az utazókat már régóta érdekli a föld legnépesebb spanyol nyelvű országa, a leg­északibb és legnyugatibb la­tin-amerikai állama. Egyfajta titokzatosság lengi körül, mely az európaiak többségét felfe­dezésre sarkallja.­­ Bár a többség általában a kellemes időjárás és a fehér homokos tengerpart, a pálma­fák és a passzív pihenés miatt választja Mexikót - mondták. - Persze bennünket sem ha­gyott hidegen utóbbi tény, de jóval izgalmasabbnak tűnt a belső területek, az ősi Mexi­kó megismerése. Az emberek rendkívül melegszívűek és vendégszeretőek. Számukra a család jelenti a társadalom alapkövét. Nagyon büszkék a gyökereikre, hagyományaik­ra, ami szembetűnő a minden­napokban és akkor, amikor különleges alkalmat ünne­pelnek. Sokféle népcsoport ta­lálható az országban: nagy többségük mesztic (kevert származásúak: mind­ őslakos, mind európai elemekkel ren­delkeznek), kis százalékuk pe­dig „európai mexikói” (euró­pai ősöktől származó embe­rek, akiket a mai napig a te­hetősebb rétegekkel kötnek össze), rajtuk kívül 62 indián törzs él az országban, amelyek nagy gondot fordítanak őseik hagyományainak ápolására. Kis számban arab-mexikói és afro-mexikói közösségek is felfedezhetők, ami még sok­színűbbé és változatosabbá teszi Mexikót. - Hozzánk hasonló magas, fehér bőrű fiatalból azonban alig van - folytatták a fiúk. - Ezért bármerre jártunk, min­dig a figyelem középpontjába kerültünk, akár a filmsztárok. Az egyik kisvárosban épp fesztivált tartottak, és a szín­padról a reflektorokat ránk irányították. Az emberek szerettek volna fényképeket készíteni velünk, a magassá­gunkkal viccelődtek. Másnap talán még a helyi televízióban is beszámoltak az érdekes láto­gatókról. Persze a rivaldafény nem jár minden idegennek, vannak olyan országrészek, ahol könnyedén golyózáporba kerülhettünk volna. Arról le­hetett olvasni, hogy bizonyos városokban a drogkartellek állandó harcban állnak egy­mással, s olykor ártatlanok is áldozatul esnek. Mexikóban a lakosság egyik része a bűnö­zésből él, míg a másik a turiz­musból. Zsebtolvajjal például volt dolguk. Egyikőjüket megkör­nyékezte egy prostituált, aki észrevétlenül kiemelte zsebé­ből az értékes mobiltelefonját. A városok közötti több száz kilométeres távokat olykor busszal tették meg, azonban atrocitás ott nem érte őket, ugyanakkor autós üldözést lát­tak. Annak ellenére is, hogy a rendre szinte minden utcában, téren, a strandokon is géppisz­­tolyos katonák, állig felfegy­verzett rendőrök figyelnek. - Jól beszélünk angolul, ám azzal nagyjából semmire sem mentünk - mosolyogtak. - Körülbelül 30 szót tanultunk meg spanyolul, a többit mu­togatással és egy internetes fordítóprogram segítségével igyekeztünk a helyiek tudtára adni. Nagyjából sikerült, ám az étkezésnél előfordultak ne­hézségek. Az egyik reggelinél például azt hittük, finomságot rendeltünk, helyette egy cso­­kiszószos húspépet kaptunk, sok hagymával és túróval. Azt nem bírtuk megenni, azonban a nemzeti eledelük, a taco szin­te állandóan terítéken volt. A tipikus mexikói tortilla kerek, vékony, kukoricalisztből ké­szült, palacsintaszerű lepény. Ezt megtöltik hússal vagy más alapanyagokkal, összehajtják vagy éppen feltekerik, ami így végül quesadilla vagy taco lesz. Számos csilipaprika lé­tezik, az ételek még a magyar ízlelőbimbóknak is sokkolóan fűszeresek és csípősek, az ot­tani kicsit erősnek mondott szószok is azonnal könnye­­zést, izzadást, remegést okoz­tak. A szervezetünk gyakran tiltakozott is ezek ellen, ami azt eredményezte, hogy a 22 napunkból mindössze hét olyan volt, amikor nem csap­tuk el a gyomrunkat. Az pedig csak akkor fordult elő, ami­kor a gyorséttermi láncokat választottuk. Emellett a belső fertőtlenítést igyekeztünk he­lyi rumokkal és tequilavariá­­ciókkal elvégezni. Kristóf, Martin, Ákos és József számára kivételes él­ményt jelentett, hogy olyan érintetlen tájakra jutottak el, melyekre az utazási irodák jóvoltából nem lett volna esé­lyük. Jártak a legszegényebb részeken, látták a leghíresebb maja romokon kívül a kevésbé ismerteket is. Sőt, lehetőségük adódott olyan cseppkőbarlan­gokban fürdeni, melyekre egykor szent helyekként te­kintettek a lakosok. - Két dzsungeltúrára is elmentünk, az egyik igazán izgalmasra sikerült - így a kalandorok. - A vezetőnk, Ábel bevezetett minket a ren­getegbe. Titokzatos, valóban érintetlen őserdő tárult fel a szemünk előtt. Madárszakér­tőként megmutatta a legszebb példányokat, majd hangjukat utánozva egy csapatnyi maj­mot csalt elő, ott ugráltak kö­rülöttünk a fák tetején. Ezután „Jól beszélünk angolul, ám azzal nagyjából semmire sem mentünk" 180 lépcsőn felkapaszkodtunk egy elhagyatott piramisra a dzsungel közepén, megmár­tóztunk egy vízesésben, va­rázslatos volt. A különítmény tagjai Hol­­box szigetén passzív pihenés­sel zárták utazásukat. Utóbbi helyszín hófehér homokkal borított nyúlvány, ahol nem járnak autók, mindenki golf­kocsikkal közlekedik, az em­berek nyugodtak, felszabadul­tak. A kaland decemberben folytatódik, akkor, ugyancsak hátizsákos turistaként, a tervek szerint legalább két hónap alatt szeretnék bebarangolni Ázsiát. Göbölös Kristóf (balról), Megyes József, Wiesner Ákos és Göbölös Martin a mexikói dzsungelek élővilágát is megismerhette A fiatalok útját építészeti műremekek szegélyezték, Valladolid városában, a Yucatán-félszigeten például ezt a gyönyörű templomot is meglátogatták Fotók: archív A Sumidero-kanyon a déli rész egyik természeti különlegessége: egy hosszú, több száz, néhol akár 1200 méter mély, meredek falú folyóvölgy NAPLÓ 1­3 Látogasson el weboldalunkra! 11 a Veszprém megyei VEL, hírportál ■Hirdetés SinUimiiu Wwimuwu iiim­­u A VILÁG KEDVENC FUTBALLMAGAZINJA w­ww.fourfourtwo.hu KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL! m Tnk| ylDitkU GUNDOGAN BELLERIN ■ 9 ION llMW HUDSON ODOl SANÉ ■ Al ARNOLD ■

Next