Napló, 2020. június (Veszprém, 76. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-15 / 138. szám
2020. JÚNIUS 15., HÉTFŐ i MAGAZIN Kalandozás Aphrodité nyomában Ciprus napsütéssel, fűszerillatú levegővel és természeti csodákkal várja a turistákat SZABÓ ZSÓFIA______________ szerkesztoseg @veszpreminaplo.hu CIPRUS Aphrodité fogta magát, egy szál semmiben kisétált a tenger habjaiból, majd megbabonázott néhány istent. Ám nem összetört szíveket hagyott maga mögött, hanem egy őrülten szerelmes és szenvedélyes szigetet. Amikor még csak agyban „gyúrtam” Ciprusra, tényleg azt hittem, a rózsaszín mitológiák és a szirupos élménybeszámolók csak turistacsalogató maszlagok. Engem hidegen hagy ez a romantika, de nagyon vágytam némi napsütésre, színekre, melegre a téli - egyébként nem annyira hideg - magyar időjárásban. Útra keltem, még mielőtt a koronavírus-járvány jegelte volna a turizmust. Az örök klasszikus, az olcsó repülőjegy is csábított. Előszezonban a Földközi-tenger legdrágább és egyik legkeresettebb szigete, Ciprus gyakorlatilag fillérekből megúszható. Mármint szállás terén, mert az étkezés ára a csillagos eget veri. Egy döner több ezer forintba is kerülhet. Nincs tömeg, és a 25 Celsius-fokos hőmérséklet elég ahhoz, hogy jól megmelengessen. Szerencsém volt, mivel ötnapos ott-tartózkodásom során végig szikrázott a nap, pedig télen gyakran esik arrafelé az eső. Február után viszont egészen decemberig egy csepp sem hullik. Pici szoknya, bikini és cicanadrág - körülbelül ennyi ruhával indultam útnak a Közel-Kelet, Afrika és Európa ölelésében megbúvó szigetre. Ugyan mindennél jobban imádom a muszlim vallású országokat, ám a ruhaetikettel - pláne a nyári 48 fokban - nem vagyok kibékülve. Ezúttal viszont örültem, hogy nem igazán kell figyelni a dresszkódra, mehetnek a laza cuccok - bár néha bizony jól jött volna egy hidzsáb. - Signorina, signorina, imádlak! - óbégatta felém egy markáns vonású, csokibarna fiatal férfi a páfoszi reptéren, ahová érkeztem. Elnevettem magam, mert hirtelen azt hittem, a marrákesi szakban vagyok, ahol lépten-nyomon meg akarják kérni az ember kezét. Édes virágillat, fűszeres levegő, a tenger illata és kedves bók - a legjobb helyre érkeztem. Vigyorogva mentem az útlevél-ellenőrzésre, ahol szintén kedvesen fogadtak. Ebben az országban mindenki mosolyog? Pár nap múlva megtudtam: igen... Fura volt ez a kedvesség az olykor sótlan magyarokhoz képest. - Jó estét, üdv Cipruson - mondta fél perc múlva ízes magyar tájszólással az egyik helyi autóbusz sofőrje. Kiderült, hogy Páfoszban, a sziget egyik legdélibb városában, amelynek a közelében Aphrodité, a szerelem istennője született, több magyar buszsofőr dolgozik. A fiúk kisimultak, vidámak, és olyan őrülten vezetnek, mint a helyiek. Nem keresnek többet, mint egy buszsofőr Budapesten, de Cipruson a laza munkamorál, a közeg és a nyugalom számukra mindennél többet ér. Zoltán, a buszsofőr eközben már repesztett be a városba a modern járgánnyal. Az utasok olykor majdnem infarktust kaptak a tempótól, de szerencsésen beértünk Páfoszba. - Calimera! - szólt hozzám egy helyinek tűnő úr a kikötőben lévő buszpályaudvaron. Két perc múlva pedig már vacsorázni akart vinni. Nem mentek ti, ciprusi férfiak csajbolondításért a szomszédba! Talán ezzel is magyarázható, hogy az unióban - mivel tagországról van szó - ott a legmagasabb a házasodási kedv (a válások számáról nem tudok adatot). Amúgy nemcsak a szerelemben, másban is különlegesek a ciprióták. Igen, így hívják őket, mert a ciprusiak nem görögök (ki is kérik maguknak). Nyilván volt Ciprusnak köze Görögországhoz. Meg a föníciaiakhoz, meg a Római Birodalomhoz, meg a törökökhöz, a bizánciakhoz. .. Nem is sorolom tovább. Mivel a több ezer éves múlttal rendelkező ország egy sziget, kapocs több nagy kontinens között, mindenféle náció megfordult ott a múltban. A jelenben pedig jobbára brit, német és orosz milliomos turisták játszótere. No szóval, tényleg vegyes a hely: erős arcvonású nőkkel, férfiakkal, cserzett barna bőrrel és „ezer nyelven” megszólaló helyiekkel. Azt hittem, a legkedvesebb emberek Afrikában és az arab országokban élnek, de Cipruson is imádni való minden helybeli. Nem rámenősek, egyszerűen kedvesek és szívélyesek. Gyakorlatilag már másnap, a megérkezésem után sok barátot összeszedtem, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Sokat köszönhetek nekik: Nicolasnak, a kikötői „hóhányónak”, aki szerintem egész nap csak turista csajoknak udvarol, s nem dolgozik. A helyiek nem rámenősek, egyszerűen kedvesek, szívélyesek Stoynnek, a legfinomabb fagyit készítő bolgár srácnak, Georgiosnak, aki az első napokban kiokosított a helyiek életviteléről. Amire egyébként a kevés munka, a sok pihenés a leginkább jellemző. Igen, tekintve hogy nem csak hétvégi pihenőidőt tartanak. A reggelt későn kezdik, napközben is pihennek, és hét közepén, szerdán is. Egészséges ételeket esznek - büntetik is törvényileg azokat a boltokat, ahol egészségtelen árut kínálnak sokat sétálnak, egészséges helyen élnek. A stresszt szerintem ott hírből sem ismerik. Nem csoda: gyönyörű kék tenger, sok pálmafa, virág, édes kis házak. Valóban jó lehet ott élni. Nemcsak Páfoszon, hanem az egész szigeten, amelyet Limassoltól a fővárosig, Nicosiáig bejártam. Olyan hely lett nekem Cipris, mint Afrika. Vissza kell még mennem. Nem tudok vele betelni. Tényleg igazak a görög mendemondák, és valódiak - Ciprus esetében - a vendégetető marketingszövegek is. S még egy sor vonzerő: szedhetsz narancsot, banánt a fákról szüret idején. Meseszép az egész sziget. Akár az utcán bele lehet botlani egy több ezer éves macskakő mozaikba. Mindenki kedves és mindenki rád mosolyog. Valódi gyümölcsből van a fagyi, és isteni a taxinoptita nevű kelt tésztás sütijük. Az is igaz, hogy minden a szerelemről szól. Valahogy benne van a levegőben. Hát persze, hiszen mégiscsak a szerelem, a fiatalság, a szépség istennőjének szigetéről van szó... Panagia Chrysopolitissa Páfosz Kató nevű városrészében. A csodálatos bazilika a 13. században épült egy korábbi bizánci templom helyén Fotók: ZH A narancs és a mandarin a ciprusi „alma". Az utcán is szedhető, nem kell boltba menni egy kis friss gyümölcsért Petra tou Romiou, ahol Aphrodité kiemelkedett a habokból. Főszezonban turisták milliói keresik fel a szerelem és szépség istennőjének születési helyét Szent Salamon katakombájának egyik, ereklyékben gazdag helyisége az Agia Solomoni-templomban A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk:IVEOL.hu Kutatók a vulkánszigeten SZANTORINI Kutatók minden eddiginél pontosabban rekonstruálták Szantorini egykori, késő bronzkori szigetét. A nemzetközi kutatócsoport - magyar vulkanológusok vezetésével - digitális domborzatmodellen mutatta be, hogyan festhetett az égei-tengeri vulkánsziget 3600 évvel ezelőtt, amikor egy hatalmas robbanásos vulkánkitörésben a jó része megsemmisült. A késő bronzkorban Szantorini védett, belső kis öböllel rendelkezett, kiváló hajózási, kereskedelmi feltételeket biztosítva a vulkánszigetnek. A sziget akkoriban a krétai civilizáció északi bástyája volt, déli részén a fővárossal, Akrotirivel, ám 3600 éves település - akárcsak számos más kisebb-nagyobb házcsoport, épületegyüttes - szinte nyomtalanul elpusztult a vulkánkitörésben, mely a domborzatot 30-50 méter vastag tufaréteggel fedte be. A természeti katasztrófa a szigeten nemcsak a minószi kultúrának vetett véget, hanem átszabta a morfológiai képet is. A hatalmas mennyiségű magma távozása a sziget központi részének beszakadásával járt. MTI A késő bronzkorban Szantorini a krétai civilizáció északi bástyája volt Fotó: Pixabay NAPLÓ | 1 NAPI REJTVÉNY Kedves Olvasó! A héten közölt rejtvények közül csak a szombati számban lévő megfejtését kérjük beküldeni. A helyes megfejtők között egy értékes ajándékot sorsolunk ki. Előző rejtvényünk megfejtése: 195, 625 veol.hu