Napló, 2020. június (Veszprém, 76. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-16 / 139. szám

2020. JÚNIUS 16., KEDD MAGAZIN NAPLÓ | | A tudás mellett értékrendet is kaptak alma materüktől a diákok Múltidézés vidám történetekkel a Lovassy László Gimnázium egykori tanulóival MÜLLER ANIKÓ HANGA szerkesztoseg @veszpreminaplo.hu VESZPRÉM A Lovassy László Gimnáziumban hatvan éve érettségizett diákok közül tizenegyen vettek részt a jubileumi találkozón és emlékeztek legendás tanáraikra, az együtt töltött esztendőkre, a diákcsínyekre, az „em­berré válásukra". Az öregdiákok felidézték az alma mater évszázados tör­ténelmi örökségét, hagyomá­nyait, valamint tiszteletet pa­rancsoló, tudást adó, emberi tartást és értékrendet sugárzó légkörét. Az elődöt, az egykori pia­rista gimnáziumot a 18. szá­zad elején alapították, amikor Volkra Ottó János veszprémi püspök Veszprémbe hívta a Felvidéken már sikeresen mű­ködő piarista atyákat, rájuk bízva az ifjúság nevelését. Az első évtizedekben nem volt ál­landó iskolaépületük, ezt 1773- ban kezdték építeni a várban. Az öregdiákok még az ősi fa­lak közé jártak, érkeztek ide helyből, Zircről, Almádiból, Olaszfaluból, Eplényből, Tót­­vázsonyból, Németbányáról. A bejárók hajnali ötkor keltek, volt, aki a vonatközlekedés miatt este ért haza Olaszfalu­ba, Eplénybe jókora gyaloglás után az állomásról, olykor eső­ben, hóban. Előfordult, hogy télen két hétig nem közleke­dett a vonat. Veszprém­ külső állomáson a kantinban a két boltos telente sítalpakat tartott a raktárban, és a csibész diá­kok néha síelni mentek a suli helyett. A hat évtizede érettségizett osztály tagjai 1956-ban kezd­ték a tanulmányaikat. Habár kevés időt tölthettek vele, de szeretettel emlékeztek Brusz­­nyai Árpádra, aki latint ta­nított nekik, illetve volt, aki az énekkarában is tag volt. Neve feledésre ítéltetett a for­radalmat követő években - az események, az elvakult bírói ítélet a fiatal nemzedék fejé­ben kétségeket, bizonytalan­ságot, összezavarodottságot ébresztett a tablójukon sem szerepelhetett tanáruk neve, fotója. Ahogy az iskolatörté­netben olvashatjuk: „A meg­zilált 1956-os évet a fegyelem is megsínylette, és erős tanulói ellenérzések közepette alakult meg 1957 áprilisában az iskolai KISZ-szervezet.” Sok neves diák járt a Lo­­vassyba - ők összekacsintva mondják, két ember van: le­ Akkoriban a származás szabta meg a továbbtanulási esélyeket vassyi és nem lovassyi töb­bek között Mádl Ferenc egyko­ri köztársasági elnök, Freund Tamás agykutató, Galambos János világhírű matematikus, a philadelphiai egyetem ku­tatója, Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház fő­igazgatója, Kiss Balázs olim­piai bajnok kalapácsvető. A hatvan éve érettségizett diákok a 4. d) osztály tanulói voltak. Ládonyi Ferenc el­mondta, termük az igazgatói, a tanári szoba mellett volt. - Nagyon élénkek voltunk, de összetartottunk. Negyven­­ketten kezdtünk. Osztályfő­nökünk, Knoll János, a kiváló pedagógus, később elismert igazgató mondta, hogy nem baj, ha sokan vagyunk, a fele úgyis kihullik. Harmincegyen érettségiztünk - idézte fel Lá­donyi Ferenc. Az ötéves érettségi találko­zójuk után hosszú évekig nem tartották a kapcsolatot. Aztán Rektor Mihály, Magyar István és Borisz József kezdeménye­zésére megszervezték a negy­venötödiket, volt, akire rá sem ismertek. Azóta minden évben összejönnek. Sokan már nem lehetnek közöttük, meghalt szeretett osztályfőnökük is. Amberg Lajos sorolta a nagy tanáregyéniségeket: Tarsoly Sándor Elemért, aki József At­tilától nemcsak a proletár-, de az istenes verseket is tanította, aztán Lőrincz Lajost említi, aki költő lett.­­ Kehler Gyula tanár urat is szerettük. Poénként fennma­radt róla Csete barátunk ese­te, aki nem volt felkészülve a biológiafelelésre. „Gyuszi bá” kérdésére, hogy legalább a cí­met mondja meg, néma csend következett, majd újabb men­tőkérdést dobott be: „Ahogy engem hívtok a hátam mö­gött.” Csete vigyorogva felelte: „Csülök”. A tanár úr arcára ki­ült a meglepetés, az osztályban pedig kitört a nevetés. Gyuszi ba így tudta meg, hogy a Vírus helyett az újabb beceneve Csü­lök lett - sztorizott Amberg Lajos. Mint mondta, az öreg­diákok az élet minden területén megállták a helyüket, sokan dolgoztak a mezőgazdaság, az állategészségügy, a gyógyászat területén, van, aki atomtudós, vegyész, állatorvos, agrármér­nök, nyomdász, egyiptológus lett. Nyáron is összetartottak. Összekovácsolta őket az ál­latkert építkezésénél végzett társadalmi munka. KISZ-épí­­tőtáborokba is jártak, mert aki egyetemre készült, kellettek neki a pluszpontok - bár aki a származása miatt „X-es” volt, azon nem segített ez sem. Ugyanis akkoriban a szárma­zás szabta meg a továbbtanu­lási esélyt. Az osztálynaplóban volt egy rubrika: itt az A jelen­tette a munkást, a B parasztot, a C alkalmazottat, míg az X az ellenséges elem volt, azaz ku­­lák, arisztokrata. - Azért sok jó buli is volt: fejest ugráltunk egy pohár esti sörért a kiásott csatorná­ba, a harminccentis iszapba. Tilos volt viperát fogni, de is­kolakezdéskor mindenki tollán ott díszlett a szárított viperabőr - mesélte Amberg Lajos. Zenekaruk is volt, Környei János vezetésével, játszottak például harmonikán, zongo­rán, klarinéton, trombitán, gi­táron.­­ Sok helyen felléptünk, talán a legemlékezetesebb a vilonyai tsz húsvéti bálja. A hangszereinket vonattal cipel­tük, a tsz lovaskocsija értünk jött az állomásra. A jó hangula­tot nemcsak a zenénk fokozta, de némi ital is, ezért hajnalban a kocsis nem vette észre, hogy a lovak a beidegződött úton indulnak el, így az állomás he­lyett az erdő szélén kötöttek ki - idézte fel Pásztor Lajos. Kertész Árpád svéd állam­­polgársága véletlenül „adó­dott”.­­ Kreutzer Dezsővel pár évvel az érettségi után, mi­után a Balatont már többször átúsztuk, úgy gondoltuk, az Adriát is „legyőzzük”. Motor­ral levergődtünk a jugoszláv tengerpartra, egy gumimatra­con szálltunk vízre, aminek a ragasztása egy óra múlva el­engedett a sós víztől. Úsztunk keményen, hajnaltájt deren­gett a túlsó part. A csendőrök nyolc napra becsuktak minket. Felmerült, hogy kimehetünk Amerikába, ha aláírjuk, hogy lehúzunk két évet a vietnami háborúban, de nem akartunk céltáblák lenni, így kerültünk Svédországba, nyolc évre - mesélte Kertész Árpád. Az osztálytalálkozón az alattuk két évvel végzett Far­kas Béla, a Veszprémi Lovassy és volt Piarista Gimnázium Öregdiákjai Baráti Köre ne­vében Gyémánt Matura em­léklapot adott át a meghatódott öregdiákoknak. Főhajtással emlékeztek elhunyt osztály­társaikra, tanáraikra, volt ün­nepi torta, meghitt beszélgetés, fényképnézegetés, majd a jövő évi találkozás reményében bú­csúztak egymástól. Hat évtizeddel ezelőtt érettségiztek. Balról jobbra: Pásztor Lajos, Ládonyi Ferenc, Szepezdi József, Nagy Lajos, Bakos Dénes, Borisz József, Amberg Lajos, Bognár László, Kertész Árpád, Borbély Árpád, valamint Kirchkeszner Kálmán Fotók: Müller Anikó Hanga A nosztalgikus hangulatú összejövetelen a régi fotók is előkerültek t A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: VEOL.hu i -----------------------------------------Hirdetés

Next