Napló, 2020. június (Veszprém, 76. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-16 / 139. szám
2020. JÚNIUS 16., KEDD MAGAZIN NAPLÓ | | A tudás mellett értékrendet is kaptak alma materüktől a diákok Múltidézés vidám történetekkel a Lovassy László Gimnázium egykori tanulóival MÜLLER ANIKÓ HANGA szerkesztoseg @veszpreminaplo.hu VESZPRÉM A Lovassy László Gimnáziumban hatvan éve érettségizett diákok közül tizenegyen vettek részt a jubileumi találkozón és emlékeztek legendás tanáraikra, az együtt töltött esztendőkre, a diákcsínyekre, az „emberré válásukra". Az öregdiákok felidézték az alma mater évszázados történelmi örökségét, hagyományait, valamint tiszteletet parancsoló, tudást adó, emberi tartást és értékrendet sugárzó légkörét. Az elődöt, az egykori piarista gimnáziumot a 18. század elején alapították, amikor Volkra Ottó János veszprémi püspök Veszprémbe hívta a Felvidéken már sikeresen működő piarista atyákat, rájuk bízva az ifjúság nevelését. Az első évtizedekben nem volt állandó iskolaépületük, ezt 1773- ban kezdték építeni a várban. Az öregdiákok még az ősi falak közé jártak, érkeztek ide helyből, Zircről, Almádiból, Olaszfaluból, Eplényből, Tótvázsonyból, Németbányáról. A bejárók hajnali ötkor keltek, volt, aki a vonatközlekedés miatt este ért haza Olaszfaluba, Eplénybe jókora gyaloglás után az állomásról, olykor esőben, hóban. Előfordult, hogy télen két hétig nem közlekedett a vonat. Veszprém külső állomáson a kantinban a két boltos telente sítalpakat tartott a raktárban, és a csibész diákok néha síelni mentek a suli helyett. A hat évtizede érettségizett osztály tagjai 1956-ban kezdték a tanulmányaikat. Habár kevés időt tölthettek vele, de szeretettel emlékeztek Brusznyai Árpádra, aki latint tanított nekik, illetve volt, aki az énekkarában is tag volt. Neve feledésre ítéltetett a forradalmat követő években - az események, az elvakult bírói ítélet a fiatal nemzedék fejében kétségeket, bizonytalanságot, összezavarodottságot ébresztett a tablójukon sem szerepelhetett tanáruk neve, fotója. Ahogy az iskolatörténetben olvashatjuk: „A megzilált 1956-os évet a fegyelem is megsínylette, és erős tanulói ellenérzések közepette alakult meg 1957 áprilisában az iskolai KISZ-szervezet.” Sok neves diák járt a Lovassyba - ők összekacsintva mondják, két ember van: le Akkoriban a származás szabta meg a továbbtanulási esélyeket vassyi és nem lovassyi többek között Mádl Ferenc egykori köztársasági elnök, Freund Tamás agykutató, Galambos János világhírű matematikus, a philadelphiai egyetem kutatója, Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Kiss Balázs olimpiai bajnok kalapácsvető. A hatvan éve érettségizett diákok a 4. d) osztály tanulói voltak. Ládonyi Ferenc elmondta, termük az igazgatói, a tanári szoba mellett volt. - Nagyon élénkek voltunk, de összetartottunk. Negyvenketten kezdtünk. Osztályfőnökünk, Knoll János, a kiváló pedagógus, később elismert igazgató mondta, hogy nem baj, ha sokan vagyunk, a fele úgyis kihullik. Harmincegyen érettségiztünk - idézte fel Ládonyi Ferenc. Az ötéves érettségi találkozójuk után hosszú évekig nem tartották a kapcsolatot. Aztán Rektor Mihály, Magyar István és Borisz József kezdeményezésére megszervezték a negyvenötödiket, volt, akire rá sem ismertek. Azóta minden évben összejönnek. Sokan már nem lehetnek közöttük, meghalt szeretett osztályfőnökük is. Amberg Lajos sorolta a nagy tanáregyéniségeket: Tarsoly Sándor Elemért, aki József Attilától nemcsak a proletár-, de az istenes verseket is tanította, aztán Lőrincz Lajost említi, aki költő lett. Kehler Gyula tanár urat is szerettük. Poénként fennmaradt róla Csete barátunk esete, aki nem volt felkészülve a biológiafelelésre. „Gyuszi bá” kérdésére, hogy legalább a címet mondja meg, néma csend következett, majd újabb mentőkérdést dobott be: „Ahogy engem hívtok a hátam mögött.” Csete vigyorogva felelte: „Csülök”. A tanár úr arcára kiült a meglepetés, az osztályban pedig kitört a nevetés. Gyuszi ba így tudta meg, hogy a Vírus helyett az újabb beceneve Csülök lett - sztorizott Amberg Lajos. Mint mondta, az öregdiákok az élet minden területén megállták a helyüket, sokan dolgoztak a mezőgazdaság, az állategészségügy, a gyógyászat területén, van, aki atomtudós, vegyész, állatorvos, agrármérnök, nyomdász, egyiptológus lett. Nyáron is összetartottak. Összekovácsolta őket az állatkert építkezésénél végzett társadalmi munka. KISZ-építőtáborokba is jártak, mert aki egyetemre készült, kellettek neki a pluszpontok - bár aki a származása miatt „X-es” volt, azon nem segített ez sem. Ugyanis akkoriban a származás szabta meg a továbbtanulási esélyt. Az osztálynaplóban volt egy rubrika: itt az A jelentette a munkást, a B parasztot, a C alkalmazottat, míg az X az ellenséges elem volt, azaz kulák, arisztokrata. - Azért sok jó buli is volt: fejest ugráltunk egy pohár esti sörért a kiásott csatornába, a harminccentis iszapba. Tilos volt viperát fogni, de iskolakezdéskor mindenki tollán ott díszlett a szárított viperabőr - mesélte Amberg Lajos. Zenekaruk is volt, Környei János vezetésével, játszottak például harmonikán, zongorán, klarinéton, trombitán, gitáron. Sok helyen felléptünk, talán a legemlékezetesebb a vilonyai tsz húsvéti bálja. A hangszereinket vonattal cipeltük, a tsz lovaskocsija értünk jött az állomásra. A jó hangulatot nemcsak a zenénk fokozta, de némi ital is, ezért hajnalban a kocsis nem vette észre, hogy a lovak a beidegződött úton indulnak el, így az állomás helyett az erdő szélén kötöttek ki - idézte fel Pásztor Lajos. Kertész Árpád svéd állampolgársága véletlenül „adódott”. Kreutzer Dezsővel pár évvel az érettségi után, miután a Balatont már többször átúsztuk, úgy gondoltuk, az Adriát is „legyőzzük”. Motorral levergődtünk a jugoszláv tengerpartra, egy gumimatracon szálltunk vízre, aminek a ragasztása egy óra múlva elengedett a sós víztől. Úsztunk keményen, hajnaltájt derengett a túlsó part. A csendőrök nyolc napra becsuktak minket. Felmerült, hogy kimehetünk Amerikába, ha aláírjuk, hogy lehúzunk két évet a vietnami háborúban, de nem akartunk céltáblák lenni, így kerültünk Svédországba, nyolc évre - mesélte Kertész Árpád. Az osztálytalálkozón az alattuk két évvel végzett Farkas Béla, a Veszprémi Lovassy és volt Piarista Gimnázium Öregdiákjai Baráti Köre nevében Gyémánt Matura emléklapot adott át a meghatódott öregdiákoknak. Főhajtással emlékeztek elhunyt osztálytársaikra, tanáraikra, volt ünnepi torta, meghitt beszélgetés, fényképnézegetés, majd a jövő évi találkozás reményében búcsúztak egymástól. Hat évtizeddel ezelőtt érettségiztek. Balról jobbra: Pásztor Lajos, Ládonyi Ferenc, Szepezdi József, Nagy Lajos, Bakos Dénes, Borisz József, Amberg Lajos, Bognár László, Kertész Árpád, Borbély Árpád, valamint Kirchkeszner Kálmán Fotók: Müller Anikó Hanga A nosztalgikus hangulatú összejövetelen a régi fotók is előkerültek t A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk: VEOL.hu i -----------------------------------------Hirdetés