Napló, 2021. november (Veszprém, 77. évfolyam, 253-277. szám)

2021-11-17 / 266. szám

2021. NOVEMBER 17, SZERDA MAGAZIN NAPLÓ 13 Belmondótól Örvényeshegyig Kulturális élmények, igényes szórakozás, értékteremtés a zalai dombok között MOZSÁR ESZTER___________ szerkesztoseg @veszpreminaplo.hu ZALACSÁNY Szeptember elején, 88 éves korában meghalt Jean-Paul Bel­mondo. Akkor bizonyára sokan kutakodtak emlékeik között, hogy felidézzék a sztár filmjeit, ami nem könnyű, mivel pontosan százban játszott a színész­legenda. De mi az apropója annak, hogy a zalai falucskában, a Zalacsányhoz tartozó Örvé­nyeshegyen éppen róla be­szélgetünk? A zalaegerszegi születésű Badacsonyi Tamás közösségi oldalán emlékezett meg a színészről, ez adta a ta­lálkozó ötletét. Vendéglátónk kedvesen fo­gad, s már az időpont-egyezte­tésnél leszögezte, nem szeretne glóriát a feje köré, tényleg csak tiszteletből osztotta meg Alain Delonnal közös fényképét és a hozzájuk kapcsolódó szto­rit. Szinte szürreális a jelenet, ugyan mi kötné össze a zalai települést Franciaországgal és Budapesttel? A közös kapocs nem más, mint Tamás, aki a Magyar Televízióban sugár­zott Friderikusz Show egyik munkatársa volt egy ideig. Az 1997. szeptember 25-i adás vi­lágszámnak számított, ugyan­is a két színész addig nem szerepelt közös talkshow-ban. A 21 éves Tamás kreativitá­sának nem kevés szerepe volt annak létrejöttében. - Zalaegerszegen szület­tem, szeretem a várost, az akkori Ságvári gimnáziumba (ma Kölcsey) jártam, ahol erős volt a nyelvi képzés - mond­ta Tamás, miközben felesé­ge, Niki fenyőrügy szörppel kínált minket, majd elindult Hévízre a gyerekekért. - Két tannyelvű, jó közösségű osz­tályba jártam, második év végén többen ösztöndíjakra pályáztunk. Ennek köszön­hetően egy évre jó néhányan külföldre kerültünk. Én az Amerikai Egyesült Államok­ba, Ohio egyik kisvárosába re­pültem. Az ottani középiskola jól felszerelt tévéstúdióval ren­delkezett, ahol megtanultam a televíziózás alapjait - a han­gosítást, világosítást, vágást, interjúkészítést miközben heti műsorokat készítettünk. Amikor hazajöttem, az eger­­szegi gimnáziumban is elin­dítottuk az iskolatévét. Nagy szó volt, amikor Geszti Péter a tornatermünkben vezette az Ász tehetségkutató egyik ré­szét, s mi is elkészítettük saját interjúinkat a stábbal és a mű­sorvezetővel. Érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára szerettem volna menni operatőr-vágó szakra, ám a szüleim azt tanácsolták, biztos, hagyományos szak­mával kezdjem. Felvettek az ELTE Állam- és Jogtudomá­nyi Karára, jogászképzésre, de már az első évben próbáltam bekerülni a Magyar Televízió­ba, ami nehezen ment. Mi hozta az áttörést? - Az angol- és francianyelv­tudásom volt az útlevél a té­vébe. Először tolmácsolással és fordítással kerestem pénzt, például tolmácsoltam Göncz Árpád és a General Electric vezetője találkozóján is. Aztán kezembe került több amerikai tévéműsor forgatókönyve, töb­bek között Oprah Winfrey-é, amit Friderikusz Sándornak kellett lefordítanom, ezt köve­tően hívott Sándor a szerkesztői csapatába. Külföldi szerkesztői státuszt kaptam, feladatom a külföldi vendégek útjának elő­készítése, az előinterjú leleve­­lezése volt. Szinte minden mű­sorában világsztárok fordultak meg, az első komoly megbízá­som a Belmondo-Delon páros látogatásának megszervezése volt. Mi volt a két Borsalino-kalap története? Mint tudjuk, ez az első film, amelyben 1970- ben közösen játszottak. - Mivel ez volt ez első ko­molyabb tévés munkám, nem akartam tévedni, így Sándor ötletét pontosan kellett meg­valósítani. A franciáktól egy­másnak ellentmondó infor­mációk jöttek a méretekről, így kénytelen voltam biztos forrást keresni, még a londoni BBC-vel is felvettem a kapcso­latot. Végül egy igazi divat­szaktekintélyhez, Hubert de Givenchyhez fordultam. Bár ő nem kalapokat gyárt, ám megmondta a pontos méretet. Vele a Budapest-Zalaegerszeg buszjáraton állva beszélget­tem, az utazóközönség csupán a három híres ember nevét hallhatta a hol francia, hol angol nyelvű telefonálásból. Robin Williams elfogadta a Friderikusz Show meghívását Hasonló megpróbáltatás ért, amikor a gyerekeknek szóló Friderikusz-produkcióba a jól ismert csokireklám rasztaha­­jú, vicces fickója érkezett. Angliában szállt fel, s az eluta­zása előtt faxon küldött friss fotón teljesen kopasz volt. Har­madévesen békésen ültem az egyetemi előadáson, amikor megérkezett Sándor izgatott üzenete, hogy azonnal csinál­jak valamit, különben én kerü­lök a pasi fejére. Kiderítettem, hogy a Svédországban készült csokireklámokhoz a BBC londoni parókastúdiójából bé­relték a rasztaparókát. Nagy­szerű, gondoltam, Londonban van a paróka, Londonban van a vendég, már csak össze kell hozni őket. Végül nagy szeren­csénkre egy számunkra telje­sen ismeretlen BBC-s munka­társ szó nélkül kiküldte taxival a reptérre, s a színész kezébe adták a póthajat. Nem ez volt az egyetlen ilyen szervezése, telefonon említette az amerikai szí­nészlegenda, Robin Williams történetét. Tulajdonképpen ön nyerte meg a műsornak. - Két évet dolgoztam azon, hogy igent mondjanak. A saj­tókapcsolatokért felelős mun­katársat már magyarországi érkezésük előtt megkerestem a referenciákkal. A magyar származású rendező, Peter Kassovitz filmjét, a Hazudós Jakabot Budapesten forgat­ták 1997-ben. A film vezető producere Williams akkori felesége, Marsha Garces Wil­liams volt. A tapasztaltabb szerkesztők megpróbálták, de nemet mondott, én fiatal hévvel azonnal rávágtam, hogy márpedig én is próbát teszek. A Hotel Marriottban összefutottam a film magyar fotósával, Endrényi Egonnal, akivel megbeszéltük, hogy az asszisztenseként beme­gyek másnap a forgatásra. A forgatási szünetben rögtön odamentem Robin Williams mellé, ráköszöntem, és kö­zöltem, hogy múlt héten lát­tam a Jay Leno talkshow-ban. Mondtam, hogy képzelje, Ma­gyarországon is van egy ilyen műsor, milyen szürreális len­ne, ha szerepelne benne - és ebben még segíteni is tudok. Neki már akkor tetszett az ötlet. Aztán persze a produce­rek felháborodtak, amikor ki­derült, hogyan kerültem oda. Ám nem adtam fel, három hét múlva kaptak egy szívhez szóló levelet, és egy ajánlatot, ami aztán megkönnyítette az életüket. Felajánlottam, hogy megszervezzük a forgatás záró sajtótájékoztatóját, ezzel megszabadulnak a magyar sajtó zaklatásaitól, cserébe pedig mi magunk exkluzív tévéinterjút kérünk a show­­ban. Elfogadták az ajánlatot, és Robin Williams eljött a Friderikusz Show felvételére. Akkor még nem tudtuk, ez lett a műsor utolsó adása 1997 decemberében. Emlékezetes maradt, mert még a Mir űrál­lomást is élőben kapcsoltuk, a nézőtéren kizárólag gyerekek ültek. Ezzel az előtörténettel most már értjük, miért csábította az Örvényeshegy Piknikre Al di Meolát, a fúziós jazz egyik legnagyobb alakját. - A kereskedelmi televíziók megjelenésekor, a terület je­lentős felhígulását tapasztalva, szakítottam a televíziózással. Ezt megelőzően Doszpod Béla társammal Hankiss Elemér könyvei alapján találtunk ki egy angol nyelvű filmsoroza­tot, ez volt az Emberi kaland Michael Yorkkal című film, melyből egy epizódot a Balato­non forgattunk le a sokak által a Három Testőr D’Artagnan­­jaként ismert híres színésszel. Igyekeztünk nemzetközi pi­acra lépni, a cannes-i televí­ziós vásárokra, fesztiválokra jártam 2001-2003 között. A műfajához képest viszonylag drága, 12 epizódos sorozatra azonban nem találtuk meg azo­kat, akik finanszírozták volna a gyártást. Három évig próbál­koztam, közben részt vettem Fábry Sándor Esti Showder műsorának létrehozásában és elindításában. Aztán 2004- ben hívtak, és mentem Brüs­­­szelbe, ahol az Európai Unió Tanácsának kommunikációs közbeszerzéseiben működtem közre, többek között a tévé- és rádióstúdiók kialakításában, ahol már a „szárazabb” ál­lamfők voltak a sztárok, Tony Blair, Javier Solana, George Bush, Condoleezza Rice, Kofi Annan. 2007-ben hazajöttem, pályázati tanácsadóként foly­tattam, családot alapítottam. Az Örvényeshegy Piknik el­indításában semmilyen öncél nem vezérelt, csak az igényes szórakozás és értékteremtés lebegett a szemem előtt. Mint ahogy az örvényeshegyi pálos szentmisék meghirdetésében és az itt található pálos ko­lostor régészeti feltárásának ösztökélésében is. Ha az üzlet lenne az első helyen, akadna szép számmal sokaknak tetsző trendi fellépő, én mégsem ezt szeretném. Örvényeshegy egy olyan különleges környezet, amely megkívánja, hogy egye­di, méltó kulturális élmények kerüljenek ide. Ezért ígérem, lesz még a korábbi évekhez hasonló meglepetés Örvényes­hegyen. Badacsonyi Tamás, az Örvényeshegy Piknik megálmodója­Fotó: Pezzetta Umberto Részlet az 1970-es Borsalino című ikonikus filmből Fotók: archív A 21 éves Badacsonyi Tamás (balra) Alain Delon (középen) és Bel­mondo fia, Paul (jobbra) társaságában, a Friderikusz Show előtt -Hirdetés

Next