Sebő József: Veszprém az irodalomban - Veszprémi Szemle könyvek 14. (Veszprém, 2022)
RÉGI SZERZŐK - Jókai veszprémi aranyembere
Veszprémi Szemle könyvek 14 Kalap nélkül, szépen egy ingben Jár az ország hossza – széleiben – Lakása a csárdák... ahol ott A konyhákon mindig kormot lop, S beírja a csárdák falait... „Valjon mit írt ez a bolond itt?! ” S ott, hol nem hullt le a vakolat, Látják később a bús dalokat Mik egy őrült szívből fakadnak... „Oh mért nem születtem magyarnak!” Egyszer a gubaci csárdában Három mulatozó betyár van – Sír a magyar nóta... szól a tus, Csak hallgatja a cseh muzsikus... S egyszerre egy cigányt mellbe üt, Veszi tőle el a hegedűt – És olyan nótát húz, mint soha, Haló hattyú volt a muzsika... Aztán hegedűjét levágja, Maga is elesik utána Emlékitől szíve megszakad... Oh mért nem született magyarnak! (1888) Jókai veszprémi aranyembere A történet 1860-ban úgy kezdődött, hogy egy olasz testvérpár telepedett le Veszprém városában. Michelini Rafael (apai dédapám) és testvére Michelini János (Johann). Önöntő műhelyt nyitottak és cinedényeket gyártottak. Ebben az időben még divatja volt ezeknek az edényeknek. Mivel a veszprémiek nem tudták kimondani nevüket, ezért elnevezték őket „cineseknek”. Később János milánói sorsjeggyel sok aranyat nyert, talán ezért nevezte el Jókai Michelini Jánost „veszprémi aranyember”-nek. Így abbahagyta mesterségét, és a Szent Imre téren gabonanagykereskedést nyitott, majd egy szép villát vett a mai Bajcsy úton (Kőszegi ügyvédtől). 70