Veszprémi Szemle, 2023/68-71. (25. évfolyam, 1-4. szám)
2023-12-01 / 4. szám melléklete: Időszeletek Veszprém történetéből - V. FEJEZET: Adalékok a várostörténethez - Horváth Elvira: Acetilénes közvilágítás Veszprémben
VESZPRÉMI SZEMLE 2023/4 HORVÁTH ELVIRA: Acetilénes közvilágítás Veszprémben1 Veszprém volt az a város, ahol nem csak Magyarországon, hanem világviszonylatban is először alkalmazták az acetiléngázt 1897-től 13 éven át utcai közvilágításra. Ez a világítási mód váltotta fel a petróleumlámpákat, és előzte meg a villanyvilágítást. A 19. század végén már felmerült a kőszénből fejlesztett gázvilágítás és a villanyvilágítás eshetősége, azonban a bevezetésüket gazdasági problémák késleltették. Pedig a nagyobb biztonság érdekében nagy szükség lett volna rá szabad területeken és a lakásokban, középületekben, hogy lehetővé tegye a kényelmesebb, a modernebb életvitel kialakulását. Az acetilénes világítás megvalósítását két tényező tette lehetővé: az acetiléngáz előállításának és az ezzel történő világításnak a felfedezése, majd hazai viszonylatban ezen eredmények felhasználásával az első próbaüzemeltetés. 1836-ban Edmund Davy angol kémikus felfedezte az acetiléngáz előállítását. Ezt követően e gáz kellemes, fehér fényű világító hatását az unokaöccse fedezte fel. Az alkalmazásának kidolgozása több mint fél évszázadot vett igénybe. Francia és amerikai tudósok szinte egy időben jöttek rá, hogy az acetiléngáz előállításához szükséges kalcium-karbid úgy állítható elő nagy mennyiségben, ha együtt hevítenek meszet és szenet elektromos kemencében. Külföldön 1895- től már kísérleteztek a világításra való felhasználásával. Természetesen, mint minden újdonság esetében, azonnal beindult a tudományos vita: káros-e az acetiléngáz belélegzése az emberre, s robbanásveszélyes-e? Idővel az ezekre adott megnyugtató, de nem kizárólagos válasz befolyásolta az alkalmazását Veszprémben is. A másik tényező már magyar vonatkozású. A monarchia 1897-ben Tata térségében tartotta a hadgyakorlatát. I. Ferenc József és II. Vilmos császár ennek a megtekintését kapcsolta össze szeptemberben az I. világháború előkészítésének találkozójával. Tata reprezentáció céljából díszkivilágítással készült a neves vendégek fogadására. A külföldi premiert követően a hazánkban még ismeretlen acetilénvilágítás kiépítésébe kezdtek, mert ezt megengedte az anyagi helyzetük. Tata-Tóvárosban még ebben az évben bevezették e világítási hálóza t Veszprémi Szemle, 2012/1. 81-89. o. 2 Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Acetilénes közvilágítás hazánkban 1897-1912. A Magyar Vegyészeti Múzeum kiadványai 11. Várpalota, 1975. 31 o. 568