Veterinarius, 1894 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1894-12-15 / 12. szám

VETERINARIUS XVII. Évfolyam, 1894. deczember 15-én. 12. szám. Adatok az ál­veszettséghez és a házi nyulak Psorosper­mosis hepaticá­jához. Közli : Makoldy Sándor, m. kir. állami főállatorvos. Egy fekete vizsla előbbi szelídségét elveszítve, tulajdonosa és a háziak irányában aggresszív lett, nyugtalansága feltűnő volt. Tulajdonosára, kihez azelőtt rendkívül ragaszkodott, ha most megsimogatni akarta, rámorgott. A vizslának ilyetén magaviselete a tulajdonosban annyival is inkább aggodalmakat keltett, mert csak nemrégiben egy kifejezetten dühös eb a n.­szebeni gyepmestert megharapta, ki Budapesten védőoltásban is részesült. A tulajdonos tehát a fekete vizslát a gyepmesteri telepre küldte megfigyelés végett. 24 óra múlva a városi főorvossal együtt megtekintettem a kérdéses vizslát vaskalitkájában. Azonnal ellenségesen fordult felénk, nekirohant a vasrostélynak s azt harapta. 24 óra óta nem evett. Jó darab kenyeret dobván be neki, azt mérgesen szétharapta, de belőle nem evett. Az adott friss vizet merően nézte, de abból nem ivott, száját sem mártotta bele, olykor­olykor azonban üresen nyelt. Egy párszor rekedten vonított, mit a megfigyelő gyepmester állítása szerint gyakran szokott tenni. Ha felkelt, mert leginkább hasára ereszkedve feküdt, bizonytalan, a hátulsó részben ingadozó mozgást tett. Ez délután volt. Éjjel 11 óra tájban a kutya a gyepmester állítása szerint váratlanul elhullott. A következő napon megtartatott a bonczolás, melynél jelen volt a nagyon érdeklődő városi főorvos is. Íme a bonczolási lelet rhapsodikus közlése: Hullamerevség , a hulla lesoványodott. A gyomorban, melynek duzzadt nyálkahártyája vastag nyálkától födött, igen kevés szalmán, néhány kis faforgácson s 3 drb. mogyorónyi kavicson kívül, egyéb semmi nincs. A vékonybeleknek egy l'/a méternyi részlete lobosodott ; e részlet végei mintegy 15 cmtr. hosszú, kemény, hengerszerű képződményben végződtek, melyek invaginatiók voltak s csak erősebb húzásra lehetett őket kihúzni. A betüremkedett részlet savós hártyája érdes felületű volt, melyen itt-ott finom, pehelyszerí­, rostos czafatokat lehetett látni, jeléül annak, hogy az invaginatio nem a haláltusában, hanem az állat életében állott elő. Fel­nyitván a lobos bélrészletet, abban egy Taenia serratát találtam, körülbelül egy méternyi hosszúságút. A bél nyálkahártyája lobos, piszkos, barna 36

Next