Viharsarok Népe, 1956. január-június (12. évfolyam, 1-151. szám)

1956-01-01 / 1. szám

AZ M­DP B­É­K­É­S MEG­Y­EI PÁR­T BIZ­O­TT­SÁGÁN­A­K L­A­P­JA 1956. JANUÁR 1., VASÁRNAP­­ 1g Ára 30 fiLLér XII. ÉVFOLYAM, I. SZÁM ismét egy év maradt mögöt­­tünk. Ilyenkor visszatekin­tünk és mérlegre tesszük mun­kánk eredményeit, hibáit és ter­veket szövünk az új esztendőre. A mérleg azt mutatja, hogy ered­ményekben gazdag évet hagytunk magunk mögött. Mindenekelőtt a nemzetközi helyzetben beállott enyhülés váltott ki nagy megelé­gedést a békéért küzdő egyszerű emberek százmillióiban. A Szov­jetunió aktív kezdeményező sze­repe, állhatatos küzdelme a béke megszilárdításáért kedvezően érezteti hatását a nemzetközi helyzet alakulásában. Ez váltotta ki a négy nagyhatalom kormány­főinek genfi találkozóját. Ennek tudható be, hogy országok egész sora teszi magáévá a békés egy­más mellett élés lenini elvét. Ez tette lehetővé, hogy az ENSZ-be 16 államot — köztük hazánkat is — felvették. A nemzetközi hely­zetben beállott viszonylagos eny­hülés nem jelenti azt, mintha megszűnt volna a háborús ve­szély. Az imperialista körök új­ból és újból megkísérlik mérgezni a nemzetközi légkört, új háborús tömböket és csoportokat létrehoz­ni, háborús rémületben tartani az emberiséget. Ezért, ha valaha szükség volt a dolgozó milliók fo­kozott békeharcára, akkor a kö­vetkező években erre még inkább szükség lesz. Országunk külpolitikája arra irányul, hogy még bensőségesebbé tegyük kapcsolatainkat, elsősor­ban felszabadítónkkal, a hatal­mas Szovjetunióval, a népi Kíná­val, valamint a népi demokratikus országokkal. Mindent megteszünk azért, hogy tovább fejlődjön kap­csolatunk azokkal a kapitalista és félfeudális országokkal, amelyek­nek kormányai őszintén akarják az együttműködést. E külpolitika megfelel dolgozó népünk leg­szentebb érdekeinek. Tudja ezt minden becsületes dolgozó, ami kifejezésre jut mindenekelőtt ab­ban a lelkes építőmunkában, amely áthatja országunk s me­gyénk dolgozó népét. Ez a lel­kes munka tette lehetővé, hogy országunk ipari termelésének tervteljesítése 6,5 százalékkal ma­gasabb az elmúlt évinél, s a me­zőgazdasági termelésünk is emel­kedett az elmúlt évhez viszo­nyítva. Mi?­ost látjuk igazán, hogy 4­4 mennyire helyes volt pár­tunk Központi Vezetőségének márciusi határozata, amikor le­leplezte a káros jobboldali elhaj­lást, és határozott célkitűzést mu­tatott a szocializmus építéséhez. Pártunk ezen az úton kíván és fog haladni a jövőben is. E ha­tározat segített bennünket ahhoz, hogy eredményesen fejezzük be 1955. évi tervünket, megalapozva ezzel második ötéves tervünket. Jövő terveink szolídak és reáli­sak. 1956. évi termelési tervünket az elmúlt évhez viszonyítva, 6,8 százalékkal kell túlszárnyalni, a mezőgazdaságban pedig 3 száza­lékkal kell többet termelnünk, mint 1955-ben. Látszólag nem sok ez, de megvalósításához igen ko­moly erőfeszítésekre van szük­ség. Különösen megyénk ipari üzemeiben, hiszen termelési ter­vük teljesítése alacsonyabb az­­ országos átlagnál. Ez arra int,­­ hogy az új esztendőben előrelá­tóbban, jobban dolgozzunk, mint tavaly.­­Megvan ehhez minden le­hetőség. Jó néhány üzemünk, mint a Békéscsabai Ruhagyár, a Békéscsabai Téglagyár, a Sarkadi Cukorgyár múlt évi sikerei mu­tatják ezt. A mi ipari üzemi ve­zetőink, párttitkáraink, pártszer­vezeteink képesek ennek a fel­adatnak megoldására. Ehhez az kell, hogy széles körben tudato­sítsuk a technikai színvonal eme­lésének szükségességét, kérjük ki a dolgozó tömegek véleményét, javaslataikat, és biztosítsuk, hogy ezek a javaslatok meg is való­suljanak. "N­em kisebb feladat vár a me­­zőgazdaságra sem. Ahhoz, hogy 1955. évhez képest, 3 szá­zalékkal növeljük a mezőgazda­­sági termelést, igen komoly mun­kára van szükség. A termelőszö­vetkezetek, bár az elmúlt évben többet termeltek, mint általában az egyénileg dolgozó parasztok, de, ha jól megnézzük, semmivel sem termeltek többet, mint álta­lában a jól dolgozó középpa­rasztok. Ezért semmi ok nincs a megnyugvásra. A termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok az új esztendőben­­ úgy dolgozzanak, hogy a term­­ésátlagok magasab­bak legyenek a fogattal rendel­kező, jól dolgozó középparasztok termésátlagánál. Ez csakis a gép­állomások maximális erőfeszíté­sével valósítható meg. Ma már a gépállomások eredményes mun­káját egyre inkább elismerik a termelőszövetkezetek és az egyé­nileg dolgozó parasztok. De még sok követelni való van, elsősorban a minőségi munkában. Most gépállomások közvetlen soron lé­­­­­ő feladata, hogy jó minőségben és időben végezzék el a téli gép­javításokat. Az eddig végzett jó munka eredménye lelkesítse gép­állomásaink pártszervezeteit, gaz­dasági vezetőit, a műhelymunká­sokat és valamennyi traktoristát — a gépjavítások sikeres elvég­zésére. Csakis így válik lehetővé a zavartalan tavaszi és nyári me­zőgazdasági munka. Ez biztosít­ja, hogy termelőszövetkezeteink még jobban megszilárduljanak, még magasabb termésátlagokat érjenek el. Megyénkben az elmúlt évben komoly fejlődést értünk el a ter­melőszövetkezetek fejlesztésében. Ezt az eredményt az új esztendő­ben tovább kell fokoznunk. Párt­­szervezeteinknek úgy kell dolgoz­­niuk­, a politikai felvilágosító munkát megszervezniök, hogy az egyénileg dolgozó parasztok va­lóban a meggyőzés alapján térje­nek a szövetkezeti gazdálkodás útjára A felvilág­o­sító munka csakis akkor lesz hatékony, ha elsősorban a termelőszövetkezeti tagok hirdetik szövetkezetük konkrét eredményeit, tudatosít­ják az egy munkaegységre eső jövedelmet, felvilágosítják a dol­gozó parasztokat a termelőszövet­­­kezetek belső életéről. Legyenek a szövetkezeti tagok, az ott dol­­­­gozó kommunistáik élharcosai a­­ termelőszövetkezeti gazdálkodás további megjavításának, a szövet­kezeti mozgalom kiszélesítésének. Küzdjenek azért, hogy az új esz­tendőben minél több egyénileg dolgozó paraszt belépjen a ter­melőszövetkezetekbe. A nagy célkitűzéseket csak úgy tudjuk megvalósítani, ha az élet más területén is foko­zottabb igényt támasztunk és biz­tosítjuk a jó munka sikerét. Eb­ből a szempontból különösen fon­tos megyénk kulturális, egészség­­ügyi, szociális helyzetének állandó javítása. Dolgozó népünk egyre magasabb igényeket támaszt ezek­ben a kérdésekben. Kultúrmunká­­saink­, egészségügyi dolgozóink le­gyenek azon, hogy ezeket az igé­nyeket az új esztendőben maxi­málisan kielégítsék. Neveljék dol­gozó népünket a szocialista-realis­ta művészetre, óvják és védelmez­zék a dolgozók egészségét, küzd­jenek azért, hogy csökkenjen kórházak, rendelőintézetek zs­­a­foltsága és minden erejükkel biz­tosítsák a betegek zavartalan gyógykezelését. Pé­tunk és kor­mányunk évről-évre fokozza a kulturális, egészségügyi, szociális intézmények beruházási összegét, használják ezt fel gazdaságosan, hogy minél jobban kielégíthessük az igényeket. Mindezek a feladatok csakis a pártszervezetek szívós nevelő, fel­­világosító munkája révén valósul­hatok meg. A párttagok feladata elsősorban, hogy a párthatároza­­­toknak megfelelően dolgozzanak a területükön. E téren komoly fejlő­­­­dést értünk el az elmúlt évben. Az egyszerű pártmunkások, párt­tagok ezrei és ezrei fáradtságot­­ nem ismerve küzdenek, harcolnak a párt politikájának megvalósítá­sáért. Ők kovácsolják mind szi­lárdabbá népünk egységét és a­­ Szovjetunióhoz, a népi demokrati­kus országokhoz fűződő kapcsola­tainkat. Ők azok, akik elsősorban­­ küzdenek a tervek teljesítéséért, a­­ minőség megjavításáért, a terme­lékenység növeléséért. De így is van ez rendjén. A szocializmus építésének előfeltétele mindenek­előtt a párttagok, a pártfunkcio­náriusok példamutatása nemcsak a termelésben, hanem társadalmi s magánéletükben is. A párt legyőzhetetlensége min­denekelőtt abban van, hogy állandóan erősíti a tömegekhez fűződő kapcsolatát. Ott megy jól a munka, ahol a párt szervezetei­,­ a vezetők a dolgozó tömegekre tá­maszkodva, azok véleményeinek, javaslatainak figyelembevételével­­ végzik mindennapi munkájukat, s Énélkül lehetetlen eredményes­­ munkát végezni. Ezért pártszerve­­­­zeteink szakadatlanul fejlesszék a pártdemokráciát. Jó eszköz erre , most a pártvezetés­ég újjáve­z­e­tésa. Úgy kell e feladatot m­egva­­l­­ósítani, hogy ezzel erősödjenek pártszervezeteink, hogy megjavul­­j­jon a pártélet. Olyan vezetőket kell választani, akik példamutatá­sukkal bátorítják az alulról jövő bírálatot, kezdeményezést, akik a párttagságra támaszkodva hatá­rozott vezetést valósítanak meg. A párt és a tömegkapcsolat elmé­lyítésének alapvető kérdése a tö­megszervezetekkel való rendszeres foglalkozás. Állandóan segítsük és­­ ellenőrizzük a szakszervezetek, a­­ DISZ, az MNDSZ és egyéb tömeg­­­­szervezetek munkáját. Különö­sen a DISZ-szervezeteket tegyük képessé arra, hogy valóban me­gyénk egész dolgozó ifjúságának átfogó, elismert szervezetévé vál­jék. Azok a pártszervezetek dol­goznak jól, ahol nagy gondot for­dítanak a DISZ-tagok összeírásá­ra, új tagok felvételére és a tag­­­­díjfizetés rendezésére. A DISZ- szel való fokozottabb törődés a­­zonban nem jelenti azt, hogy el­hanyagoljuk a többi tömegszerve­zetek munkáját. Az elmúlt évben keveset foglalkoztunk az MNDSZ, a nők között végzett politikai fel­­világosító munkával. Pótoljuk­ ezt a hiányt, neveljük az asszonyokat és vonjuk be őket fokozottabban a szocializmus építésének nagy munkájába. Neveljünk minél több női kádert, hiszen a példák so­ra igazolja, hogy női vezetőink az esetek többségében megállják he­lyüket. A Megyei Pártbizottság meg van győződve arról, hogy vala­mennyi párttagunk, pártfunkcio­náriusunk, állami, gazdasági, tö­megszervezeti vezető fáradtságot nem ismerve fog küzdeni az új esztendőben a párt­ és a kormány előtt álló feladatok sikeres meg­valósításáért. Ehhez a munkához kívánok valamennyi párttagnak, pártfunkcionáriusunknak és raj­tuk keresztül megyénk val­a»men­­nyi dolgozójának boldog új esz­tendőt. Boldog úr írta: BÍRÓ JÓZSEF, a Megyei Pártbizottság első titkára Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi rádiószózata Kedves barátaim! Kedves elv­társak! Most, amikor szerte az ország­ban összecsen­dülő poharakkal, kö­szöntik az új esztendőt, enged­jék meg, hogy a rádión keresztül szívélyes jókívánságaimmal üdvö­zöljem Önöket, szeretett hazánk­­ minden becsületes dolgozóját. Városon és falun, üzemi klu­bokban, termelőszövetkezeti kul­­túrházakban, szórakozóhelyeken és családi otthonokban vidáman, búcsúzik az egész ország dolgozó népe az ó­ esztendőtől. Jogos örömmel pillantunk vissza az el­múlt évre, hiszen erőfeszítéseink, összhangban a világ valamennyi békeszerető népeinek törekvései­vel, eredményesek voltak: sike­rült megőriznünk a békét. Ebben az évben tovább soka­sodtak a béke hívei, s nemcsak az egyszerű emberek százmilliói, hanem hivatalos személyiségek is mind nagyobb számban álltak ki határozottan a béke ügye mellett. Jogos örömmel tölti el népün­ket, hogy világméretekben látja megvalósulni azokat a béketörek­véseket, amelyeket felszabadulá­sunk óta magáénak vall és min­den nemzetközi fórumon képvi­sel. Egyre inkább valóra válnak­ azok a célkitűzések, amelyekért tíz esztendő óta a Szovjetunió­­ oldalon, a Szovjetunió vezetésé­vel a népek immár többszáz mil­liós­ táborában küzd. Vidáman és megelégedéssel bú­csúzhatunk az ó-esztendőtől azért is, mert a jó gazda büszkeségé­vel nézhetünk végig saját por­tánkon. Az ó-esztendő eredményes esztendő volt, s ezek az ered­mények feljogosítanak arra, hogy magabiztosan lépjük át az új év küszöbét. Magabiztosan, mert tud­juk,­­hogy jó úton járunk. Ebben az ünnepi pillanatban bátran állíthatom, hogy népünk­nek minden oka megvan a bi­zakodásra, hiszen a Szilveszter­­éjszakai jókívánság olyan eszten­dőt köszönt, amelyben világosan állnak egész népünk előtt pár­tunk és kormányunk lelkesítő célkitűzései. A párt és a kormány biztos abban, hogy szocializmust építő dolgos népünk, hazánk min­den becsületes polgára azzal az energiával, melyről az elmúlt tíz esztendő alatt oly sokszor bizony­ságot tett, megvalósítja a máso­dik ötéves terv első évének fel­adatait is. Az új esztendővel hazánk sza­bad életének második évtizedébe lépünk. Ilyen pillanatokban szo­kásos a számvetés. S ha az el­múlt évtized eredményeit tes­­­szük mérlegre, maradhat-e két­ség afelől, hogy vállaljuk, s el is végezzük azt a munkát, amely az 1956-os évben vár reánk? Tudjuk, hogy ez a munka nem­­ lesz nehézségektől mentes, de szilárd egységben a párt és a kormány vezetésével, mint már annyiszor, népünk most is győ­zelmet arat. Ezekben a percekben, amikor milliók ürítik poharaikat az új év sikereire, azt kívánom hazánk minden becsületes polgárának, legyen ez az új esztendő még nagyobb munkasikerek esztende­je. Kívánom, legyen ez az év a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság testvéri szövetsége to­vábbi erősödésének, a dolgozó nép, a párt és a kormány egysé­ge további szilárdulásának éve. Legyen ez az új esztendő hazánk gazdasági ereje és védelmi ké­pessége növekedésének, minden magyar dolgozó anyagi és kultu­rális­­ jóléte emelkedésének esz­tendeje. Legyen ez az esztendő a béke világtábora további erősödésének esztendeje. Fejlődjék és erősöd­jék tovább barátságunk a nagy Szovjetunióval, a béketábor or­szágaival, a világ minden becsü­letes dolgozójával, a népek kö­zötti tartós béke érdekében. Sikerekben, erőben és egész­ségben gazdag, boldog új évet kívánók!

Next