Viharsarok Népe, 1956. július-október (12. évfolyam, 154-255. szám)

1956-07-01 / 154. szám

2 Az MDP Központi Vezetőségének üdvözlete a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához A KÍNAI KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK, PEKING Drága elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja és az egész dolgozó népünk nevé­ben forró elvtársi üdvözletünket küldjük kínai testvérpártunk meg­alakulása 35. évfordulója alkalmából. Pártjuk több évtizedes tevékenysége — szüntelen harc törté­nete Kína népeinek a gyarmati elnyomás alóli felszabadításáért, a nemzeti függetlenségéért, a kínai forradalom győzelméért. Dolgozó népünk mély együttérzéssel és őszinte rokonszenvvel kísérte és kíséri a nagy kínai nép hősies küzdelmét, amelyet a Kí­­nai Kommunista Párt vezetésével a marxizmus—leninizmus szel­lemében hazája felvirágoztatásáért, a szebb és boldogabb jövőjé­ért, az ázsiai és a világbéke megőrzéséért, a szocializmus ügyének végső győzelméért folytat. Ehhez a harchoz kívánunk az elvtársaknak további kiemelkedő sikereket. Forró kommunista üdvözlettel: a MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE. -------------------------------*-m • »--•------------------------------­ - Vitawawk­ hét# - Moszkvába utazik Hasszer, Kim Ir Szen és Sihanuk Moszkva. (MTI) A Tanjug hiva­talos forrásából származó hírek alapján közli, hogy Nasszer egyip­tomi köztársasági elnök augusztus elején Moszkvába utazik, utazásá­nak pontos idejét­­ azonban még nem állapították meg. Ezenkívül július elején a Szov­jetunióba látogat Kim Ir Szen, a K­ND miniszterelnöke, valamint Sihanuk herceg, volt kambodzsai miniszterelnök. Jo­ff Cyrankiewicz­ beszéde a lengyel rádióban Varsó­ (PAP) Jozef Cyrankie­­wicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke pénte­ken, a lengyel rádióban mondott beszédében a többi között a kö­vetkezőket mondotta: Poznan polgárai, lakói, munká­sok, értelmiségiek, fiatalok! Mély fájdalommal fordulok önökhöz: szorgalmáról, hazafiságáról és rendszeretetéről ismert gyönyörű városunk bűnös provokáció olyan véres események színtere lett, amelyek lelke mélyéig meg­­rendítették Poznan minden be­csületes lakóját, minden lengyelt és amelyeket határozottan és ke­ményen elítél egész társadal­munk. Poznanra összpontosult az im­perialista központok figyelme, mivel az volt a céljuk, hogy Poz­nanban, a nemzetközi vásárok vá­rosában éppen az itt ,&4gó vásár idején idézzenek elő rendzavará­sokat. Nincs olyan naív ember, aki ne látta volna ezt. Az ilyen dolgokban nincsenek véletlenek, így próbálta az ellenség kihasz­nálni a poznani munkások és al­kalmazottak egy részének elége­detlenségét, amelyet a város dol­gozóinak és különösen a munká­soknak nehéz anyagi körülményei váltottak ki Ismeretes, hogy ezek a körülmények nem olyanok, mint amilyeneknek mi látni szeret­nénk. Míg a munkások valóban köve­teléseiket akarják előterjeszteni, amihez minden joguk megvan, ad­dig a provokátorok és az impe­rialista ügynökök pontosan az el­lenkezőjére gondoltak. Meg akar­ják akadályozni a munkások e követeléseinek teljesítését — ez pedig nem sikerült nekik — anarchiát akarnak előidéz­ni, amely megakadályozná életünk demokratizálásának fej­lődő folyamatát is. Az imperia­lista ügynökök ettől félnek a leg­jobban. És ezért nem meglepő, hogy a provokátorok e tervei ös­­­szeomlottak, amint a munkásosz­tály túlnyomó többsége felismer­te ezeket. A munkásosztály több­sége elhatárolta magát tőlük és nem vett részt tüntetésben, fegyverrel támadó és középülete­ket megrohamozó ügynökök és provokátorok gyalázatos kiroha­násaiban. Itt már nem a munká­sok gyakran helyes kritikájáról, nem igazságos, vagy kevésbé igazságos, a mi körülményeink között lehetséges, vagy még nem­­ lehetséges követelésekről volt szó, hanem a provokátorok által elő­készített és a népi hatalom elleni fegyveres megmozdulásról, állami épületek, a rendőrség és a bizton­sági szervek tagjai ellen intézett támadásokról A munkások egész­ben véve, kevesek kivételével, tá­mogatták népi hatalmunkat. Ek­kor a város néhány pontján, egyes épületek tetőzetén a provokátorok gépfegyvereket állítottak fel, tü­zet nyitottak, mind a rendet őrző személyekre, mind a város békés lakosságára, ennek következtében emberáldozatok voltak. Poznan polgárai! Gondoljuk meg nyugodtan, mit kell tenni, hogy teljesen helyreálljon Poznan­­ jó hírneve és az a tisztelet, amely­­ Poznan lajtosait szerte Lengyelor­szágban övezi és hogy a jövőben Poznan lakosainak serény gazda­sági munkája és hazafisága még nagyobb mértékben segítse elő­­ hazánk felvirágzását. Aláírtál a magyar—görög áruSsorsforgalmi megállapodást Június 28-án a magyar kormány megbízottai és a görög kormány képviselői között barátságos lég­körben lefolyt tárgyalások ered­ményeként új magyar—görög árucsereforgal­mi megállapodást írtak alá Athénben. Az aláírt megállapodás az el­múlt évi árucsereforgalom terje­delmének mintegy háromszorosra való növelését irányozza elő az új szerződéses évre. Magyarország többek között mezőgazdasági, ipa­ri termékeket, különféle mezőgaz­dasági gépeket, járműveket, táv­beszélőközpontokat, textilárut é­s élelmiszeripari termékeket szállít Görögországnak, főleg pamut, to­vábbá nyersbőrök, különféle ér­cek, dohány és citrusfajták elle­nében. aki KÜLFÖLDI HÍREK VARSÓ Pénteken Mihajlovnak, a Szovjetunió kulturális ügyei miniszterének vezetésével szovjet kormányküldöttség ér­kezett Varsóba, hogy megkös­se a Lengyelország és a Szov­jetunió közötti kulturális együttműködésre vonatkozó egyezményt. BÉRŰN A bonni kormány hivatalos közlése szerint abban egye­zett meg az angol kormánnyal, hogy évi négyszázmillió már­kával hozzájárul a Nyugat-Né­­metországban állomásozó brit csapatok eltartási költségeihez. Bonn ugyanezen a címen az Amerikai Egyesült Államoknak 650 millió, Franciaországnak 287 millió márkát fizet, jóllehet a párizsi szerződések rése értelmében 1956. rendelke­május 5-e óta nem kellene hozzájá­rulnia­ a külföldi csapatok költ­ségeihez. 1956. július 1., vasárnap Békés megyei krónika A gyulai vár ostromának kezdete — 1566. július 1 (390 éve) — Állott a gyulai vár akkoriban három részből. A négyszög ala­­kú belső várat, a Fehér- és Fekete-Körös kiöntései által táplált tó zárta körül. Ezt a fő erősséget a külső vár övezte, kiszögellő bás­tyákkal és vizes sáncokkal. Körülfogta mindezt a harmadik öv, a külváros, fedezve a Körösök által és helyenként palánkkal is. A nyomuló török elé még csak egyetlen ilyen vár szegeződött, a dunántúli Szigetvár, ahol hajdan a gyulai várkapitány, akkori nevén az „alföld kapitánya“, Kerecsényi László katonává nevelke­dett Zrínyi oldalán. Olyan magányosan egy vár sem állott, mint a gyulai: ide csak az egri, ónodi, vagy a tokaji váraikból érkezhetett segítség. Nem tudni, Kerecsényi helyében más­hogyan viselkedett­­ volna, ő mindenesetre saját ügyének tekintette a vár kiegészítését, fegy­verzetének szaporítását, — csak­­ vetne foltot hazafiasságára az az ijesztő mértékben növekvő jobbágyhad és földterület, amelyet ha­marosan szintén sajátjának mondhatott, immár tulajdonjogilag is. Nehéz szétválasztani ezt a kettősséget, az ország ügyét és az önér­deket. De nem vallotta kárát az ország annak, hogy Kerecsényi gyakran ötezer munkással dolgoztatott a vár kiépítésén, amikor az egriek panaszkodnak, hogy az ő várukon egyszerre kétszáznál töb­ben nem dolgoztak. A törökök újabb­ előretörése 1564-ben következett be. Előbb Mik­sa császár és János Zsigmond köz­ött villogott fel a harc, utóbb Já­nos Zsigmonddal való szövetségük ürügyén beavatkoztak a törö­kök is. Konstatinápolyban 1565 végén elhatározott dolog volt már a következő nyári elnyomulás. A gyulai vár állapotának és felkészültségének kivizsgálására küldött kormánybiztos 1566. márciusában nem találta rendjénvaló­­nak a helyzetet: ágyú, lőszer, golyó még csak lett volna, de takar­mány és élelem már igen gyatrán. A katonákat hónapszámra nem fizették, s a szökések, a háborús hírek hallatára különösen, napi­renden voltak. Kerecsényi mindent megpróbált, ravaszkodott, le­mondással fenyegetőzött, bár nem kapja meg a maximális felső se­­gítséget. Lemondását nem fogadták el, segítséget meg igen mérsé­kelten kapott. A Petrás basa által vezetett, válogatott egységekből álló török hadsereg már Dél-Magyarország területén járt, amikor Kerecsényi­­hez követ érkezett János Zsigmondnél: adná át neki, a magyar ki­rálynak a várat, s mentse meg ezzel a török kezéből — hangzott a bizalmas kérés. A gazdagságát, rangját megalapozott Kerecsényi erre felfortyanva így válaszolt: „Királykátok kopaszt borotvál. Én a várat annak a pünkösdi királynak soha át nem adom, ha falai közt is kell meghalnom!“ Petrás hatja.,j..itt? kerítette körül a gyulai várat. Innen veszi kezdetét az ostrom. A vár bekerítését kitörés nélkül, a kora­beli szokások gyávaságnak tartották. Kerecsényi tehát még azon a napon lovassága 'javával 'kicsapott és némi zavart támasztott az ostromra megtelepülő törökök körében. Kétezer ember állt készen a vár védelmére, ki kisebb, ki na­gyobb lelkesedéssel. A török hadak legalább hússzor annyi embert számláltak. Az ostrom kilenc hétig tartott, várövezetről várövezetre, meg­adásig. Minden külső segítség nélkül. A várral az utolsó komoly akadály hárult el a török útjából. BERNÁTH ISTVÁN ­-------------------­----------------------------------------------------<-« ' • »->­--------------------­a-------------------------------------------------­ Minden év május utolsó vasárnapja: az építők napja deleteket megtartották. A Minisztertanács legutóbbi ha­t munkafegyelemre vonatkozó h­a­tározata alapján az Építésügyi Mi­nisztérium építőiparában foglal­koztatott munkások — amennyi­ben egész évi fizetett szabadságu­kat a téli időszakban, december 16—február 28 között veszik ki, rendes szabadságukon felül hat nap pótszabadságot kapnak, ha a A Minisztertanács az építőipar jelentőségének a kihangsúlyozása érdekében minden év május utol­só vasárnapját „építők napjának“ nyilvánította. EMZETKÖZI SZEMLE Anglia politikája és a „langyos béke“ A hét végén­­ kezdte meg tanácskozá­sait Londonban a brit nemzetkö­­zösség miniszterelnökeinek érte­kezlete. Ezen a tanácskozáson, mint általában a hasonló­ tárgya­lásokon, a nemzetközösség számos problémája kerül szőnyegre, hi­szen manapság igen széleskörű és igen sokfajta különbség áll fenn a tagállamok között. Nem­csak arról van szó, hogy egyes nemzetközösségi országok állam­formája királyság, másoké a köz­társaság, de­­ elég lényeges elté­rést találhatunk a politikai vo­nalvezetésben is. A brit nemzet­közösségnek tagja az északatlanti szövetséghez tartozó Anglia és Kanada, a délkeletázsiai paktum­ba bevont Ausztrália és Új-Zé­­land, a bagdadi szerződést ala­pító Pakisztán és ott van a békés egymás mellett élés öt alapelvét valló India és Ceylon is. Gazda­­sági problémák is megosztják a nemzetközösség tagállamait. Ka­nadában mindinkább érvényre jut az az irányzat, hogy a gaz­dasági életből kiszorul a hagyo­mányos pozíciókkal rendelkező Anglia és helyét mindinkább az északamerikai tőke foglalja el Ausztrália csökkenti behozatalát a font területről és ezt igen érzé­kenyen megérzi a brit szigetor­szág gazdasága. Mindeme számos belső probléma ellenére a nem­zetközösség mostani miniszterel­nöki értekezletén egészen más kérdés áll a középpontban. A fő vitatéma a Szovjetunió külpoli­tikai irányvonala és ennek hatá­sa a nemzetközi helyzetre. új, baj-A szovjet diplomácia vékony, az eseményeket jobban nyomon követő és kiaknázó mód­szerei átalában világszerte érez­tetik hatásukat, de ezt a hatást most különösen a nemzetközössé­gi országok politikájában mérhet­jük le leginkább. Indiával már néhány esztendeje nemcsak jó, hanem igen bensőséges kapcsola­tokat alakított ki a Szovjetunió. St­ Laurent kanadai miniszterel­nök a közelmúlt hónapokban a Szovjetunióban járt, Mikojan Pa­kisztánban tett igen eredményes látogatást és mindezeken túl mondhatni gyökeres változást ho­zott a nemzetközi életben Bul­­ganyin és Hruscsov londoni útja. De a legjelentősebb nyilván­valóan az emlékezetes londoni út. Még­ ha csak a felületen mara­dunk is, lemérhetjük, hogy Bul­­ganyin és Hruscsov angliai láto­gatása igen számottevő eredmé­nyeket hozott a többi között ab­ban, hogy megfelelő alapokat te­remtett meg a két ország közötti bizalom helyreállításában, a kö­zépkeleti helyzettel kapcsolatos angol és szovjet álláspont tisztá­zásában, de a legkézzelfoghatóbb, legkonkrétabb eredményt a gaz­dasági kapcsolatok várható ala­kulása hozta. A szovjet vezetők londoni tárgyalásaikon kilátásba helyezték, hogy százmillió font-sterling erejéig eszközölhetnek vásárlásokat Angliában. A személyes érintkezés felvé­tele, ha nem is lényegbevágó és szenzációszámba menő, de mégis érezhető változásokat hozott az angol kormány politikai felfogá­sában. Eden miniszterelnök egy közelmúltban megtartott válasz­tási gyűlésén már tett célzást ar­ra, hogy kormányának véleménye szerint a hidegháború mindin­kább a háttérbe szorul és helyét a „langyos béke“ foglalja el. Ez a megfogalmazás most a nemzet­­közösségi miniszterelnökök érte­kezletének megnyitásakor határo­zottabb alakot öltött. Eden itt már arról beszélt, hogy a hideg­háború szemmel láthatóan háttér­be szorul és a „szovjet gazda­sági offenzíva“ következtében egymás mellett élés lesz úrrá, s így előbb-utóbb a fegyverkezési versenyt a gazdasági versengés­nek kell felváltania. Még jobban megértjük az an­gol kormány politikájának újfajta megfogalmazását, ha számba ves­­­szük a szigetország gazdasági helyzetét. Az angol alsóház vita­témája már hosszú hónapok óta az a kérdés, hogy a brit gazda­ságra nehezedő fegyverkezési ter­hek igen nyomasztóan hatnak a gazdasági vérkeringésre mind nemzetközi piacokon, mind pedig a az ország belső életében. A kor­mány a súlyosabb katasztrófák el­kerülésére deflációs kényszer­in­tézkedésekhez folyamodik és tol­­dozgatással igyekszik ízt keresni a bajokra Miután a fegyverkezés felemészti az acéltermelés javaré­szét, Anglia nagyarányú behoza­talra kényszerül és az acélhiányt legjobban a békés iparágak, külö­nösen a gépkocsigyártás érzi meg. Ez az iparág pedig az angol ex­port legszámottevőbb részét adja. A kormány persze nem akarja meglátni a mélyben lappangó va­lóságos okokat és súlyos gazdasá­gi intézkedéseit azzal indokolja, hogy túlságosan nagy a belső fo­gyasztás, ami kedvezőtlenül befo­lyásolja Anglia világpiaci helyze­tét. Az ilyen, a valóságos okokat

Next