Viharsarok, 1950. január-március (7. évfolyam, 1-76. szám)

1950-03-04 / 54. szám

f Rákosi elvtárs mondotta a magyar szahanovisták első kongresszusán: „Az újító azzal éri el eredményeit, hogy éssszerűsít, kiik­tatja, kiküszöböli a for­­rasztó, felesleges mozdula­tokat, azt eredményezi, hogy emelkedő termelése sokkal kisebb fizikai fáradságba ke­rül.“ A kendergyárakban az egyik legnehezebb, legfárasztóbb mun­ka a tilolás. Csa­k az tudja iga­zán, milyen ez a munka, aki már végezte. Fogyasztja az erőt, fá­rasztja az izmot. Trissler Ferenc, a nagylaki kendergyár munkásvállalatveze­­tője is tudta, hogy mi a tilolás. Ott nőtt fel a nagylaki gyárte­lep körül. Az apja, anyja ott dol­gozott az üzemben, majd amikor nagyobb lett, ő is a kendergyár nehézszagú, poros levegőjét szív­ta, az ő izmai is belegajdultak a tilolásba. A felszabadulás óta az or­szág különböző üzemeiben­­ Trissler Ferencnek már há­­­­rom újítását vezették be,­­ amelyek megkönnyítettek egy-egy kendergyári munka­folyamatot, olcsóbbá tették a termelést, kímélték a szá­munkra a legértékesebbet, az embert, az ember erejét. A tilolás nehéz munkáján azonban sem Trissler Ferencnek, sem munkásújító társainak n­em sikerült, lényegese­n könnyíteni­­ök. Kisebb újításokat, észszerű­­sítéseket vezettek be a tilolóba, de a munka legnehezebb részét még ma is emberi erővel kell elvégezni. Néhány héttel ezelőtt Híres Istvánhoz, a nagylaki kender­gyár újítási megbízottjához Trissler Ferenc újítást adott be. Az újítók és élmunkások he­ti gyűlésen megvizsgálták az újítást és hatalmas örömmel fogadták. Ez az újítás ugyanis a kendergyárak egyik legnehezebb munkáját, a tilolást könnyíti meg igen nagy mértékben. Trissler Ferenc előadta a gyű­lésen, hogy miután sokáig tanul­mányozta a törőgépet, rájött arra, hogyha a törőhengerek kö­zé fogas tilolórendszerű henge­reket iktatnának be, akkor a ti­lolás munkafolyamata jóformán teljesen feleslegessé válna. Az ember által végzett nehéz mun­kát géppel tudnák elvégezni és legfeljebb csak kevés utót­olást kellene elvégezni emberi erővel. Az újítás pontos terve el is készült már és Nagylakon folynak az előkalkulációk, hogy a nagyjelentőségű újí­tást a közeljövőben be is ve­zethessék. A napokban vezették be az üzemben Bojtos István főgépész és Bakai Károly gépkezelő kisebb újítását, amely megmenti a ka­zánházból eddig a vízzel elfo­lyó olajat. Ez az újítás is 6335 forint megtakarítást jelent az ü­zemnek, tehát minden dol­gozónak. Trissler Ferenc újítása, a tilo­­ást is elvégző törőgép hatal­mas összegű megtakarítást jelent majd az ország minden kender­gyárának és megkönnyíti az emberi munkát. Az újítást még nem vezették be, de Trissler elvtárs máris újabb újításon dolgozik. Néhány napja került vissza a pártiskoláról tízemébe és tudatában van annak, hogy a legkisebb jó munka, a kis eredmény is erősíti a béketábort. Trisster Ferenc elvtárs munkás-vállalatvezető újításával Ezentúl gép végzi a legnehezebb kendergyári munkát: a tilolást 4 HETVENÖT boldog. A makói iparostanulók hálásak a Pártnak, hogy hamarabb kaphatják meg segédlevelüket A ma­kói műhelyekben, üzemekben hetvenöt ifjú munkás ké­szülődik arra, hogy megmutassa: kiérdemlik a magyar dolgozók ál­lamának irántuk tanúsított bizalmát. Kissé még elfogultan, de azért biztos, kimért mozdulatokkal vezetik a kést a szabás alatt álló anyagon és pontosan odavágnak a vasra, ahogyan az anyag formá­lása kívánja. Az iparostanuló iskola szekrényében ott sorakoznak érettségük tárna, a segédvizsga alkalmával készített kis remekmű­vek. Tóth János kovács tanulónak egy lánctartó és egy patkó mutatja ügyességét. Dobsa, Julianna, Sándor Erzsébet és Halász Ilona egy, egy remekbe szabott kis női ruhát készített a vizsgára. De ott "talál­juk az iskola szekrényében a többi tanuló remekét is, amelyeket majd vasárnap állítanak ki az iskola ,látogatói részére. Ekkor lesz ugyanis a nagy nap. Ekkor kapják meg ünnepélyes keretek között a segédlevelet, 6—8 hónappal hamarabb, a népi demokrácia jóvoltából. Az­ államosított Diós-tezemben éppen ebédet jeleznek. Fü­leki János és Vízhányó László gyors mozdulattal rendbe hagyják a munkájukat és egyszerre indul­nak el ebédjük elfogyasztásához. Vízhányó László kisüzemben dolgozott. Először kü­ldöncnek használták a műhelyben. — Éppen ideje, hogy megvál­toztatták a mi sorsunkat is — mondta felderült arccal,­­ amikor a Szabad Népben a miniszterta­nácsi határozatot olvasta. Most már azonban tudja azt is, hogy a minisztertanács határozata Rákosi elvtárs javaslatára történt. A Párt segített rajtuk. Erre emlékezik most felszabadulása utáni egy nappal Vízhányó Lász­ló. — Tudod te is Jancsi !— for­dul Fü­leki János tanuló társa fe­lé — hogy ha az embert nem mosogatni fogják be, hanem a szakmájára tanítják, akkor elég még két esztendő is. De ha csak olyan „eredj ide, eredj oda“, ak­kor bizony még öt esztendő is kevés. Na, de nem baj, az a fontos, hogy már nem így van. Az ebédidőnek vége. Egyszer­­re ugri­k fel helyéről mind a két új szakmunkás: — Menjünk Laci, és mutas­suk meg, hogy igaza volt a Párt­nak, amikor 6 hónappal hama­rabb tett bennünket szakmunká­sokká. — Tudod, én sztahanovista akarok lenni. ,— Talán azt hiszed, hogy én fiam — felelte vissza büszkén Füleki Jancsi és már kezébe is kapta a szerszámot, hogy meg­kezdje munkáját. A Divat-cipőgyár (Dixi) emeleti üzemében is há­rom boldog kislány részesült a nagy kitüntetésben: 6 hónappal hamarabb kapják meg a segéd­levelet. Alig lehet velük szót váltani, olyan nagy igyekezettel felabják-varrják a cipőfelsőrészt. — Ezen a héten már teljesí­t­­iményben dolgozunk — mondja mosolyogva Varga Éva. — A jövő héten több pénzt viszek ha­za és nekem is jobban telik majd ruhára. Petneházi Mária kése is gyor­sabban szalad a vajpuhaságú bőrben. Hajszál pontossággal kö­veti a rajzot, amelyből szemlá­tomást válik ki: a jóállású cipő felsőrész. Ő is teljesítménybér­ben dolgozik ettől a héttől kezd­ve. Nem tanulódíjat kap már, hanem rendes szakmunkás fizetést Vízi Ibolya szőke haját hátra simítva mosolyog: — Nagyon örülök, hogy ha­marabb szakmunkás lehettem. Tudom, hogy ez­t a Magyar Dol­gozók Pártjának köszönhetem. Most már világosan áll előttem, hogy hol van a helyem és még fokozottabban akarok dolgozni a jövőben. A makói Máv-műhelyben, az Aradi utcai Török kovácsnál, a Szegedi utcában, Bálint Nagy Mihályné női szabóságában, üze­mekben és kisműhelyekben egy­formán lelkesedéssel és örömmel készül a 75 szakmunkássá vált ifjúmunkást, akiknek lehetőséget ado­tt arra a Párt, hogy 6 hónap­pal előbb bekapcsolódjanak szak­munkásokként munkaver­senyek­­kel, sztahányista módszerekkel építők nagy táborába. A kulturális fejlődés döntő évközévé vált Magyarcsanádon a Szabad Föld Téli Este Magyarcsanád kultúréletében jelentős szerepet töltenek be a Szabad Föld Téli Esték előadás­­sorozatai. Itt is, mint általában a többi községekben a Szabad Föld Téli Esték előadásait nem látogatták a község dolgozói úgy, mint ahogy szükséges lett volna. A helyi népnevelési bi­zottság azonban felfedte a hi­bák okait s azok kiküszöbölésé­re felvette a kapcsolatot a tö­megszervezetek, kultúrcsoport­­jaival és a helyi román, délszláv kultúrcsoporttal. Az előadásokon a nemzetiségek és a tömegszer­vezetek kultúrcsoportjainak sze­replése mellett a tudományos előadásokat filmvetítéssel kísé­rik. Ennek az lett az eredménye, hogy a község dolgozó paraszt­jai már tömegesen látogatják a kultúrházban hetenként megtar­tott előadásokat. Jellemző az érdeklődésre, hogy a legutóbbi előadáson, ahol mintegy 430-an vettek részt, már az előadás kez­detén nem lehetett a kultúrte­remben helyet kapni és így so­kan az ajtón kívül állva hallgat­ták az előadást. A jó szer­vezés és a színvonalas kultúrmű­sor a Szabad Föld Tél! Estéket így tette Magyarcsanádon a kul­turális fejlődés döntő eszközévé. A vásárhelyi Földművesszövetkezet dolgozóinak munkafelajánlása április 4-re világosító munkát. Éppen ezért elhatároztuk, hogy felszabadulásunk 5-ik évforduló­­jára mun­kafelajánlást teszünk, hogy április 4-ig 61 röpgyülést tartunk a kül- és belterületen. Ezeken a röpgyüléseken ismer­tetjük a minisztertanács határo­zatát, a termelés emelését, valamint időszerű kérdéseket, az­­aktuális munkák elvégzésére meg­győzéssel serkentjük dolgozó pa­raszt javaikat. A földművesszövetkezet dolgo­zói és aktívái már hozzá is kezd­tek a munkafelajánlás végrehaj hogy a földműves szövetkezetnél elhanyagoltuk az aprólékos fel­­fásához. Hódmezővásárhelyen elsőnek tette meg a munkafelajánlást e földművesszövetkezet felsz­abadu­lásunk ötödik évfordulójára. A munkafelajánlás a követkőké­­­pen szól: , „A vásárhelyi földművesszö­vetkezet üzemi pártszervezete, valamint az igazgatósági és fel­ügyelő bizottsági tagjai fog­lalkoztak a Politikai Bizottság határozatával. Rákosi elvtárs beszéde nyomán önkritikát gya­koroltunk és megállapítottuk. Szombat, 1950. március­­4. Elek Mátyás földeáki dolgozó paraszt már maga írta alá termelési szerződését (Tudósítónktól). A Horthy-rend­­szer átkos kultúrpolitikája miatt a dolgozó nép gyermekei nem jár­hattak iskolába. Ezt a politikát folytatták a kulákok is, mert nem engedték a cselédsorban dolgozók gyermekeit iskolába, hogy hajnal­tól jurhassák a földet a gazda boldogulására. Ilyen sorsa volt Elek Mátyás földeáki dolgozó parasztnak is, aki 39 évet ért meg anélkül, hogy ír­­ni-olvasni tudott volna. A népi dem­okrácia azonban megadta a lehetőségét arra, hogy mindazok­, akik a múlt rendszer átkos vilá­gában nem tudtak megtanulni ír­­ni-olvasni, most pótolják. A föl­deáki népművelési bizottság még a múlt év novemberében megszer­­vezte az analfabéta tanfolyamot és négy hónapi szorgalmas tanu­lás után tanúbizonyságot tettek a tanulók arról, hogy nem haszon­talanul töltötték el a téli estéket. A vizsga után Elek Mátyás büszkén jelentette­­ki, hogy az idén már ő írta alá a termelési szerződését. Boldogan mondta, hogy most már olvashatja a Sza­bad Népet is. Most látja, milyen értéktől fosztotta őt meg a múlt rendszer politikája. A vizsgázók a II. osztályból kaptak bizonyít­ványt és mindnyájan kijelentették, hogy nem hagyják abba a tanu­lást. Nagy István. Nagymajlát dülőfelelősei munkaversenyre hívták ki Csongrád megye dülőfelelőseit Nagymajlát dülőfelelősei a tava­szi mezőgazdasági munkaterv vég­rehajtására, a magasabb termelé­kenység elérésére és a munkamód­szerek észszerűsítése érdekében Csongrád megye összes dülőfelelő­seit szocialista munkaversenyre hív­ta ki, hogy jó munkával és több­termeléssel is hozzájáruljanak az ötéves terv sikeres megvalósításá­hoz. A nagymajláti dűlőfelelősök versenyfelhívásukban vállalták, hogy ütemtervüket pontosan végrehajtják a vetést hamarább végzik a kitű­zött határidőnél, jól előkészítik a talajt és jó minőségű vetőmagot vet­nek. A legszélesebb körben igyekeznek népszerűsíteni a gépállomásokat e* fokozott éberséggel ellenőrzik a kulákokat, leleplezik szabotázscse­­lekményeiket. Nagymajlát dülőfelelősei verseny­­kihívásukban ragaszkodásukat feje­zik ki a Szovjetunió, Pártunk és Rákosi elvtárs iránt. Megkezdődött a selyemhernyótenyésztési szerződések kötése Az idén már a selyemhernyó­tenyésztést is szerződéses alapon végzik a dolgozó parasztok. Az egyéni gazdálkodók a földműves­­szövetkezeteken keresztül, a ter­melőszövetkezeti csoportok pedig közvetlenül a Selyemgubótenyész­­tő NV-vel kötnek szerződést. Az Országos Tervhivatal meg­­állapítottta a selyemgubó bevál­tási árait. Mindazok, akik a föld­­művesszövetkezettel március 16­ig termelési szerződést kötnek, a gombolyítható gubóért kilónként 10 forintot, a selejtgubóért pe­dig kilónként 1 forintot kapnak. Akik nem kötnek szerződést, azoktól a gombolyítható gubót 8 forintért vásárolják meg, a se­lejtgubóért pedig 1 forintot fi­zetnek. A Selyemgubótenyésztő NV mindenben segíti a tenyésztőket, epreseket létesít a termelőszö­vetkezeti csoportok és állami gazdaságok területén. A tenyész­téshez szükséges papirost ingyen osztják ki. Tehát a selyemgubó­­tenyésztés — pénzbefektetés nél­kül — szép mellékkeresetet bizto­sít még aratás előtt a termelők­nek. Állandóan emelkedik a Szabad Föld Téli Esték hallgatóinak száma a csongrád megyei községekben Közeledik a tavasz, a dolgozó pa­rasztság ki akarja még használni a művelődésre, továbbfejlődésre a hátralévő időt, a mezőgazdasági munkák megindulásáig. A Szabad Föld Téli Esték — melyek egész télen át tartottak — most a befe­jezésük előtt még látogatottabbak. Még több dolgozó paraszt megy el egy-egy estére, melyen szórakozhat a kultúrműsorban és tanulhat az ér­tékes előadásokból. Algyőn kétszázról négyszázra, Kiskundorozsmán százhúszról közel négyszázra, Várostanyán — ahol tíz helyen folynak a Szabad Föld Téli Esték — az átlagos 30—­40 főről százra emelkedett a látogatók szá­ma egy-egy helyen. Különösen ki­emelkedő Szőreg, ahol átlagosan há­romszáz résztvevő járt a Szabad Föld Téli Estékre s a legutóbbi ösz­­sze­jövetelekre már hét-nyolcszáz érdeklődő is eljött. Nagy érdeklő­déssel hallgatták a dolgozó parasz­tok százai az előadásokat, nagyon sok tapasztalatot és tanulságot me­rítettek belőle. Különösen nagy si­kert aratott­ az egyik legutóbbi elő­adás, a „Szovjetunió, a szocializmus országa". Ezen a látogatók száma még inkább megnövekedett. Nagyon sokan szóltak hozzá az előadáshoz és tettek fel kérdéseket a szovjet életre vonatkozóan. Tetten érték Tóth B. István apátfalvi kalákát Éjjel akarta elszállítani dugott kukoricáját Az apátfalvi dolgozó parasz­tok döntő többségben már tel­jesítették előírt kukoricabegyűj­­tési kötelezettségüket. Az elő­írt kötelezettségen fel­ül most már fölöslegüket gyűjtik be „C” vételi jegyre. A kulákok azonban itt is, mint mindenütt igyekez­nek szabotálni, fölöslegüket el­rejtik, elvonják a dolgozók elől. Tóth B. Isván Apátfalva 391. szám alatt lakó 36 holdas ku­lák sem mutatkozott­­különbnek a község többi kulákjánál. Úgy kísérelte meg kijátszani a köz­ellátási hivatalt, hogy lakásáról éjnek idején kocsmával el akarta szállítani kukoricakészletét. A rendőrségnek azonban feltűnt a ku­lák éjjeli fuvarozása és meg­hiúsította kísérletét. Mintegy 18 mázsa kukoricát koboztak el ezért a kuláktól. Makói piac A pénteki hetipiac közepes fel­­hozatal mellett zajlott le. A ba­­rom­fi árak a következők voltak: kövér liba 7.20, kövér kacsa 6­ 50 tyúk T50, kakas 4, csirke 6 fo­­n­tért, kelt kilogramonként. Í­­ás darabja 40 fillér volt. t­erménypiacon az árak nem vál­toztak lényegesen. Morzsolt kuko­­rica 00—100, csöveskukorica 80- 85, zab 130, árpa 140, takarmány, répa 23—25, burgonya 40—42, lu­cernaszéna 80—85, gyepszéna, 60— 65, ólom- és takarm­ány sz­i­lm, 25—30 forint volt métermázsán­ként. A levelescsutka kévése 61 fillérért kelt.

Next