Viharsarok, 1952. szeptember-december (8. évfolyam, 205-306. szám)

1952-09-02 / 205. szám

KEDD. SZEPTEMBER 9. A TÖMÖRKÉNYI ÁTALAKULÁS Vasárnap kora délelőtt Ünnepi munkás parasztok sétálnak a tö­mörkényi főutcán. Élénk vita fog egy megszokott témáról: a ter­■ naplószövetkezetekről. Időnként meg­állnak az utca közepén,, szembefor­dulnak egymással — úgy mondják az­ igazukat. A földmű­vesszővel ke­zet kocsmája előtt aztán véglegesen megállapodnak. Az egyik magyar­ba jussa. 50 év körüli itt sorakoz­tatja fel utoljára hagyott érveit: — Nézd Jóska! megmondom kér­­teles nélkül: eleinte nekem is olyan furcsa fájó érzés volt arra gondol­ni, hogy mobilomtól kezdve nem va­­gyok én se különb, mint a többi. Nem mondhatom, hogy ez a gazda­­ság az enyém, amibe semmi bele­szólása sincs senkinek, amiben én parancsolok, senki más. Ezentúl hozzá kel szoknom ahhoz, hogy a mások véleményét is figyelembe ve­gyem, hogy közösen döntsünk, ezt így csináljuk, emezt meg amúgy. Az ^enyém“-et felváltja most már • „m­ienk‘­. — Ki kényszerűét^ rá? Tudtom­­t Wad senki! .' — Látod, éppen ez az. Mégis nekivágtam az ismeretlennek, mert egyrészt sokat láttam, tapasztaltam abból az újfajta életből; másrészt nem tudom elképzelni, hogy Korom Mihályék, meg Jaksa Jánosék — a kommunista vezetőket értem alattuk­­— rosszait akarnának nekem. Abban a dűlőben már jóformám mindenki ráadta a fejét. Hát csak én marad­jak ott, minnt egy satnya fűszálba terméketlen sziklán? Nem tagadom, eléggé fájdalmas volt, de végül is elszakítottam a köldökzsinórt, ami a magántulajdonhoz, az örökölt ír holdamhoz kötött. Beléptem. Bízom benne, hogy a közösben is megál­lom úgy a helyem, mint egymagam­ban. Aztán azt is tudom: megbecsü­­­lik majd hozzáértésemet, szorgalma­mat. Okosan teszed, ha te sem húzó­dozol tovább, hiszen előbb-utóbb rá­jössz arra, hogy nem bírod velünk a versenyt. — Könnyen beszél, aki nem hado­­pás, — vagyis, aki már túltette ma­gát mindenféle előítéleten — ezt gondolja Mészáros József másfél holdas kisparaszt,­­ miközben beinvi­tálja vitatársát az ivóba és megren­del két pohár barna sört. Az asztal­nál azután az ő nyelve is megoldó­dik. ’ — Ha hiszed, ha nem — kezdte .­vontatottan —, én is ott állok már­­* döntő ponton, csak nem mertem még elkezdeni. Minek szidassam magam az arravalós­akkal. Várom a többieket, hiszen én se vagyok ke­rékkötője a közös gondolatnak. Az vagyok, ami a falu ... Az asztal­ végénél Jaksa Pál ta­­nácselnökhelyettes egy darabig hall­gatja Mészáros fejtegetéseit, de nem ál­lhatja tovább szó nélkül: — Akkor nem kell tovább vár­at­koznia Józsi bácsi — mondja neki —, mert a Kápolna-dűlőbeliek ma délután 35 családdal megalakítják a Petőfi-csoportot. Jelzem: tegnap este voltak ennyien — lehet, hogy azóta már mégegyszer annyian van­nak, írja csak alá bátran azt a be­­lépést! Mészáros József először meghall­gatta Korom Mihály járási párttit­­kár beszédét, amit­ 11 órakor mon­dott el a kultúrház mögötti réten. Csak azután oszlott el minden kéte­lye, mikor megtudta, hogy augusztus 24 óta, vagyis kere­ken Hat nap alatt 460 család 3100 holddal már belépett a Haladásiba, a Kiss Ernő-be és az újonnan alakult csoportokba. Amikor odakanyarította nevét a be­lépési nyilatkozat aljára, utána ő is ment agitálni a többiekkel. Ez volt a leghallhatósabb érve: a falu­nak már csaknem 70 százaléka, rá­­lépett a szövetkezeti útra és nincs értelme, hogy né­hány­an akadályoz­zák a teljes átalakulást. Ez a döntő megmozdulás tehát egészen újkeletű Tömörké­nyen. Egy héttel ezelőtt kezdte meg a pártszervezet az általános felvilá­gosító munkát a járási pártbizott­ság és a már működő termelőc­sö­pörtok segítségével. A kezdet nem volt könnyű. A dolgozó parasztok többsége — bármennyire megértette és elismerte a nagyüzemi termelés fölényét — úgy gondolkozott, mint Mészáros József: kezdje el más, ak­kor én is megyek. Közben a kulá­­kok is eszeveszett uszításba kezd­tek. Tóth Lukács basaparaszt azt bizonygatta a bánomhegyieknek: — Ha engedtek a kommunista propagandának, akkor az asszony is közös lesz éppúgy, mint a föld, meg a jószág. Jószágot nem tart­hattok odahaza, nem lesz miből péty­zelni és mihamarabb felkopik az­­ álla­tok. Gondoljátok meg alaposan,­­ amíg nem késő, mert a kása estig­ányán megégett a szátokon... Nevetséges és nagyon gyatra fo­gása volt ez az ellenségnek és ép­pen ezért alig figyelt fel rá a párt­szervezet. De amikor a dolgozó pa­rasztok jöttek é­ éseklődni a háztáji jószág­tartás felől, Jaksa János párt­­titkár rögtön felmérte a kulákmanő­­ver veszélyességét. Azonnal a Bá­nomhegyre, a Kápolna-dűlőbe és a Csúcsra irányította a népnevelősét és döntően ezeken a határrészeken tartották a kisgyűléseket is. Az eredmény nem­ maradt el. Hevesi Ferenc 9 holdas középparaszt tanyá­jában mintegy 80-an gyűltek össze és megbeszélték: a kulákok tisztában vannak vele, hogy Tömörkény termelő" szövetkezeti községgé való vá­lása eredménytelenné teszi szá­­mukra a háborús hírverést, hi­­szen kialakul az egységes gon­­dolkozásmód, a béke megvédése a szocializmus teljes felépítése érdekében. Ezért kapálóznak kézzel-lábbal a szövetkezés ellen. A népnevelők győztek, mert az egyszerű, kézzelfogható igazságot mondták el. Hevesi Ferenc, a házi­gazda, aztán Bagi Illésné, S. Tóth Antal, Tóth Mihály és Jaksa Dániel indítványára mintegy harmincan beleegyeztek, hogy augusztus 31-én megalakítják a III. típusú Petőfi D tszest. Másnap már a háromholdas Hevesi Balázs is csatlakozott hozzá­juk és azt mondotta: — Az összes rokonságom jön ve­lem együtt. Eleinte csatáznom kel­lett velük, mivel az I. típust látták jobbnak, de aztán megértették: egy év múlva úgyis az lesz belőle, hogy áttérnek a hármasra, miért ne kezd­jük mindjárt a legfejlettebb fokon? A DISZ-fiatalok is bekapcsolódtak a harcba. Fekete László és Gulyás József DISZ-tagok azzal győzték meg szüleiket, hogy elmondták nekik a Haladás-tsz 8 mázsás holdankénti búzatermését, és rámutattak, hogy ugyanakkor az egyénieknek csak öt és fél mázsájá­val adta holdra. A Haladás kerté­szeti munkacsapata Medgyesi Ist­ván üzem­i párttitkár irányításával már eddig is 30.000 forintot árult a zöldségfélékből és ezután is árul­­nak még vagy húszezret. De a Kiss Ernő tszes is 3 mázsájával harag­ta holdanként a magángazdák termés­eredményét. Mivel a jónak, az elő­nyösnek senki nem ellensége. Fe­­ketéék és Gulyásék is beléptek a há­rom hete alakult Dózsa György-cso­­portb­a, amelynek ők lettek a 160 főn túli tagjai. Tóth János és Ku­­cora László DISZ-tagok a Kiss Er­­nő­ tszésbe agitálták be szüleiket. Tömörkényen már valamennyi DISZ fiatal meggyőzte édes­­apját és édesanyját a nagy­üzemi gazdálkodás előnyeiről. Pölös Imre párt­rnkivüli kispa­­ra­sztot a felesége próbálta vissza­tartani, önként bement a párttit­kárihoz és elpanaszolta baját-baját. — Öt hold földünkből kettőezer él az asszony nevén szerepel és most csökönyösködik, mint a rossz ló. A minap hozzáfogott sírni, hogy én beléphetek a magam jussával, de ő nem adja az övét, ha leszakad az ég akkor se. Mit csináljak vele? Nem szeretnék a­ tszés miatt széthur­­colkodni. Jöjjenek ki az elvtársak, vagy küldjenek hozzánk egy MN­­DSZ-asszonyt és beszéljenek vele, mert én már előszedtem minden ékesszólásomat és mit, sem hasz­nált. A párt­titkár ezt válaszolta: " — Bajos dolog az ilyesmibe bele­­avatkozni, Pölös elvtárs. Beszéljen vele még többet, hiszen a házastár­sak meg kell, hogy értsék egymást. Mondja el neki, hogy a csapatában is van háztáji gazdaság, ahol nevel­het aprójószágot kedvére. Ne a, ku­­lákasszonyok pusmogására hallgas­son, hanem a hites urára. Különben majd megmondom Konkoly István­­nénak, aki az egyik legjobb MN­­DSZ népnevelő, hogy ő is igyekez­zék meggyőzni. Én azt hiszem, min is lesz az olyan nehéz. Igaza volt a párttitkárnak. Pölös Ferenc másnap feleségével együtt belépett a Dózsába és magukkal hoztak még négy középparasztot. Ne higgje senki, hogy a tömörkény­ forradalom az­­ért győzött, mert a tós- és középpa­rasztok eladósodtak a nadrágszíj­­földeken, vagy legalábbis nehezebbé vált a megélhetésük. Szó sincs ilyesmiről. Talán Seres Ferenc 20 holdas közép paraszt esete bizonyítja legjobban, akinek mindig biztosan fefelé ívelt az életszínvonala és mégis háta­ fordítótt a magántulaj­­donnak. Azt mondta Koromi Mihály elvtársnak, a járási pártbizottság titkárának, amikor találkozott vele: — Tudja az egész falu, hogy nem állok rosszul. Gazdaságom minta,­szerű, jószágállományom szép — bárki megnézheti. Az állam iránti kötelességteljesítésben is mindig első voltam. Azért lépek be az Alkot­­mány­ba, mert úgy gondolom, szak­­tudásomat jól tudom majd haszno­sítani a közösség javára és akkor nem csupán az én földem terem so­kat, hanem egy jó nagy darabja a községnek. Az egyik ember így, a másik úgy indokolja meg, hogy miért válasz­totta a párt mutatta egyenesebb utat, de valamennyien egyet akar­nak: élni azokkal a korlátlan lehe­­tőségekkel, amelyeket a nagyüzemi gépesített termelési mód biztosít számukra. A villanyt, rádiót, köny­veket , egyszóval a kultúrát akar­ják birtokukba venni. A pártszervezetnek egy súlyos hibája talán éppen eb­ből az egye takarásból fakadt. Ez pe­­dig abból áll, hogy a lelkes hangu­lat közepette elhanyagolta a belépő dolgozó parasztokat, vagyis, ami­kor a tömegek aláírták a belépési nyilatkozatokat, nem foglalkozott to­vább velük. Ez az­t hozta magával, hogy az új belépők magukra marad­­tak, további nevelésükkel nem törő­dött senki és így a Jenei János - féle kupecparasztok újra vérszemet kaptak. Azt sugdosták az igazság oldalára átállatt kis- és középparasz­toknak, hogy ne vigyék be a közös, de összes földjüket, hanem hagyja­nak meg valamennyit egyéni gazda­ságnak. Ma már felismerte ezt a mulasztását a pártszervezet és szét is zúzta az ellenség alattomos pró­bálkozásait, de ha nem feledkezik meg a már belépettekkel való állan­dó foglalkozásról, jelentékeny időt takaríthatott volna meg a felfejlesz­tés érdekében. Le kell vonni a tömörkényi párt­­szervezetnek a tanulságot a­bból is, hogy egyes tszcs-elnökök — mint Bán­fi János és Bán­fi Ferenc — eleinte lebecsülték a szakadatlan meggyőzés jelentőségét. Úgy tettek: — Aki nem érti meg elő­szörre, hogy miről van itt szó, ahhoz hiába megyünk akár tízszer is agitálni. Jobb, ha­ kívül marad az ilyen em­ber. Nem kell különösebben hangsú­­lyozni, hogy az ilyen tszcs-elnö­köknek fejükbe szállt a dicsőség, meg a győzelmi mámor és a Tűzke­resztség Köröm Sándorénak túlzott önérzetével igyekeztek megakadá­lyozni Tömörkényen a szövetkezeti mozgalom teljes sikerét. Már alig van néhány család Tömörkényen, akik nem tudtak még véglegesen dönteni, de egyik lábukkal ők is a közös talajon áll­nak. Ha a pártszervezet végigviszi azt a széleskörű tömegagitációt, amit egy héttel ezelőtt elindított, nem kétséges: a döntő nagy több­ség átformálja és magával ragadja az elenyésző kisebbséget­ , Nagy István. Országos vándorplaketet nyert a Csongrádm­egyei Kisiparosok Megyei Szövetsége Az Országos OKISZ Központ a kisipari termelőszövetkezetek között versenyt indított és vándorplaketet alapított, melyet a legjobban dol­gozó KISZÖV-ök negyedévenként nyerhetnek el. Minden negyedévben az a KISZÖV’kapja meg a vándor, plaketet és a vele járó 5000 forin­tot, mely a tervteljesítésben a leg­­jobb eredményt éri el, azonkívül minőségi munkáját megfelelően végzi, az újító*­ és Sztahanov­ moz­­galmat pedig továbbfejleszti. Szombaton délután két órakor Aleva Lajos, az OKISZ országos el­nöke adta át Csongrád megyének a második negyedévi terv túlteljesíté­séért a vándorplaketet és a vele járó 5000 forintot. A csongrád megyei KISZÖV veze­tősége az 5000 forintból 25 dolgozót részesített pénzjutalomban. Tóth Ist­­ván 400, Dohai József 300, Nagy­­idai Vilmos 300 forint jutalmat k­ap­­tak, 22-en kisebb pénzjutalomban részesültek. A csongrád megyei KISZÖV dol­­gozói megfogadták, hogy a második negyedévi 104 százalékos terv teljes­í­­tésüket igyekeznek túlszárnyalni, hogy a vándorplaketet továbbra is megtarthassák. A vasas Izzó és a Szegedi Dózsa jutott az országos vízilabda­ bajnokságba Hétfőn délelőtt Budapesten a Császár uszodában játszották­­ az utolsó ví­zilabda mérkőzéseket az országos vízilabdabajnokságba jutásért. A Va­sas Izzó és a Szegedi Dózsa csapata ezúttal is győztek, így bejutottak az országos vízilabdabajnokságba. Hétfői eredmények: Szegedi Dózsa—Győri Vasas 6:4 (2:2), Vasas Izzó—Tolnai Vörös lobogó 11:0 (4:0), Csepeli Autó —Miskolci Bástya 9:2 (4:0). 3 Magyar államférfiak odvöslőtáviratai Vietnám nemzeti ünnepe alkalmából Ho Si Minh Elvtársinak, a Vietnámi Demokratikus Köztársa­­ság elnökének. A Vietnámi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 7. évfor­­dulója, a vietnámi nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából a ma­gyar nép és a magam szívből jövő szerencsekívánatait küldöm Önnek. Őszintén kívánom, hogy a vietnámi nép szabadságharcát a francia gyarmatosítók ellen, mielőbb teljes siker koronázza. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Hoang Minh Giam Elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztár­­saság külügyminiszterének. A Vietnami Demokratikus Köztársaság fennállásának 7. évfordu­­lóján fogadja, külügyminiszter elvtárs, meleg üdvözletemet. Kívánom, hogy a vietnami nép hősies küzdelmének sikerei, amelyek nagymér­tékben erősítik a dicső Szovjetunió vezette béketábort és a gyarmati népek felszabadító harcát, a vietnami nép szabadságának és függet­­lenségének teljes kivívására vezessenek. Kiss Károly, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterei A Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága teljes ülésen vitatta meg a katonai szolgálati idő meghosszabítása elleni harc eredményeit Brüsszel. (TASZSZ). A „Drape au Rouge“ beszámol a Belga Kommu­nista Párt Központi Bizottságának, a napokban tartott teljes üléséről. A teljes ülés beszámolót hallgatott meg a munkásoknak és katonáknak a katonai szolgálati idő meghosz­­szabbítása ellen vívott harcáról és a békeharc távlatairól. Az előadó kiemelte, hogy Bel­gium és egész Nyugat.Európa a legutóbbi években először élt át olyan eseményeket, mint a kato­nák megmozdulásai a hatóságok rendelkezései ellen. „Először láttuk Nyugat-Európá­­ban­ — mondotta, — hogy a kato­nák határozottan felkeltek és har­coltak a harmadik világháború elő­készületei ellen.“ A katonáknak ez a harca — amelyben tisztek is rész­t vettek — új távlatokat nyit a belga béke­mozgalom előtt — állapította meg. A központi bizottság teljes ülé­sén nagy beszédet mondott Lal­­mand, a Belga Kommunista Párt főtitkára is. A teljes ülés határozatot foga­dott el. A határozat rámutat, hogy a bel­ga kormánynak az a határozata, hogy csökkenti a katonai szolgálati időt, súlyos vereség a kormány és mögötte álló háborús uszítók szem­pontjából. A harc azonban még távolról sem fejeződött be — em­eli ki a határozat. Befejezésül a Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága határo­zottan tiltakozik az ellen, hogy a hatóságok üldözik és börtönbe zár­ják a katonai szolgálati idő meg­hosszabbítása elleni mozgalomban résztvett katonákat. A bolgár dolgozók nagy lelkesedéssel fogadták az árleszállítást Szófia (TASZSZ). A bolgár dol­gozók hatalmas lelkesedéssel fogad­­ták a minisztertanácsnak és a Bol­gár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának határozatát az élelmi­szer és közszükségleti cikkek egy­séges állami kiskereskedelmi árai­nak új leszállításáról. Az egész or­szágban, a gyárakban és üzemek-,­ben, az új építkezéseknél, a szövet­kezetekben gyűléseket tartanak, amelyeken a dolgozók köszönetet mondanak a Kommunista Pártnak azért a szüntelen gondoskodásért, amelyet a nép jóléte iránt tanúsít. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája pénteken foglal állást a szovjet kormány jegyzékével kapcsolatban Berlin (MTI). Mint hivatalosan közük, a Német Demokratikus Köz­társaság népi kamarája szept­ember 5-én, pénteken délután teljes ülést ta­rt. A népi kamara ezen az ülésen állást foglal a szovjet kormány ama javaslatával kapcsolatban,­ jogot, hogy az össznémet választások elő­feltételeinek kivizsgálására alakít­sanak a Német Demokratikus Köz­társaság és Nyugat,Németország parlamenti képviselőiből álló bíróit. Amerikai katonák garázdálkodása egy trieszti fürdőhelyen Róma (TASZSZ). Az „Unita“ beszámol arról, hogy amerikai ka­tonák egy csoportja a napokban banditatámadást intézett a Monfal­­cone közelében lévő Duino helység békésen fürdőző polgárai ellen. Az amerikaiak kézigránátokat dobtak a tengerbe, amelyek a pan közvetlen közelében robbantak. Amikor a für­­dőzők menekülni kezdtek, az ameri­kaiak géppisztollyal lőttek rájuk. Duino lakossága „Trieszt Szabad Terület polgári rendőrségéhez“ for­dult segítségért. A rendőrség azon­­ban közölte velük, hogy az ameri­kai katonák ellen nincs joguk intéz­­kedni. Az amerikai katonák garázdálko­­dása Trieszt lakosságának mély fel­­háborodását váltotta ki — állapítja meg az „Unita“. Móricz Zsigmond-est keretében nyitják meg Szegeden is az Ünnepi Könyvhetet Több vidéki városban ünnepé­lyes keretek­ között a Móricz Zsig­­mond esteken kerül sor az ünnepi Könyvhét megnyitására. Ezeken az esteken íróink is felszólalnak. Szegeden szeptember 7-én Kucz­­ka Péter író vesz részt az ünnep­ségeken. A vidéki városokban rendezendő irodalmi esteken neves előadómű­vészek olvasnak fel könyvrészle­teket. Az ünnepi könyvhét idején a városokon kívül 50 községben ren­dez irodalmi előadásokat a Ma­gyar Írók Szövetsége és az Állami Könyvterjesztő Vállalat központi előadókkal. A falvakban az ünnepi könyv­­heti bizottságok lelkes jó munkája következtében a tervezett 400 he­lyett több mint 600 helyen rendez­nek irodalmi előadásokat helyi előadók bevonásával. Újból élüzem lett a Mezőker Vállalat A MEZŐKER Vállalat már har­madszorra nyerte el az élüzem jel­vényt. Az élüzem jelvény előző bír­­tokosa a győrmegyei MEZŐKER Vállalat volt. A csongrádmegyeiek­­nek a győrmegyei MEZŐKER igazgatója szombaton délután ünne­pélyes keretiek között adta át a ván­dorzászlót és versenyre hívta a csongrádmegyei vállalat dolgozóit. Regőczi elvté­rs, a csongrádme­gyei MEZŐKER Vállalat igazga­tója ünnepi beszédében a dolgozók kezdeményezésére vállalta, hogy a vállalat III. negyedévi tervét túltel­jesíti. A vállalat dolgozói megérde­melték a kitüntetést. Második ne­gyedévi vásárlási tervüket 109 szá­­zalékra, értékesítési tervüket pedig 114 százalékra teljesítették Az ün­nepségen osztották ki a vállalat leg­jobb dolgozóinak a könyvjutalma­kat. Könyvet kaptak: Czekus Já­nosáé, a Veszey-brigád. Vass La­­jos, Mészáros Lajos, Vukovics Anna, Sólymosi Illésné, Lengyel István, Baranyi Sándor,­ Herczegh István, Korom Magda és Hédor Ferenc, a szegedi kirendeltség dol­gozói. Tóth Sándor levelező.

Next