Viharsarok, 1953. január-április (9. évfolyam, 1-101. szám)

1953-01-03 / 2. szám

2 i Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete az 1953. évi állami begyűjtésről A „Szabad Nép, január 1-i számban beszámolt arról, hogy megjelnt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű ren-lete az 1953- évi állami begyűjtés. •1. A rendeketet az alábbiakban kimatosan ismertetjük. A törvényerejű rendelet általános indelkezéseiben megállapítja, hogy szerződéses növénytermelést, allattenyésztést és hizlalást, valamnt a sertésvágások után kötelező árbeadást az erre vonatkozó külön indelkezések szerint kell teljesíteni. A gépállomás által elvégzett taxismunkák ellenértékét a termelőlövetkezetek és III. típusú termelősövetkezeti csoportok az összes tesletük után számított katasztrófa oldankénti 30 búzakilogrammig ■rmészetben az ezt meghaladó részt sabad választásuk szerint természetben, vagy pénzben fizethetik. Beadásra az köteles, aki a beadásiötelezettség alapjául szolgáló földterületen bármilyen címen ténylegesen gazdálkodik. A termelők többözség, vagy város határában fekvőöldterületeit a termelő lakóhelyén sszesíteni kell, s a beadás kötelezettségét ennek alapján ott kell megállapítani. A beadás kötelezettségének megllapításánál az egész holdéít felüli, 90 négyszögölnél kisebb területrészt ,gyermen kívül kell hagyni. A 00—1200 négyszögöl közötti "terűdreszre a holdankénti kötelezettség állt, 1200 négyszögölre vagy ennél agyobb területrészre pedig az egy hldra vonatkozó kötelezettséget kell számítani. A borbeadásnál vizont minden 200 négyszögöl szőlőterület után az egy holdra eső köelezettsész egynyolcad részét kellzámítani. A törvényerejű rendelet megállapítja, hogy a termelőszövetkezetek is „ a III. típusú tszcs.k beadási kötelezettségét közösen kelleljesíteni, s ezért — az elnök személyes felelőssége mellett — a tagok egyetemlegesen felelősek. Az I-es és II.es típusú tszcs.k tagjai, az egyénileg dolgozó parasztokra vonatkozó mennyiségben és szabályok szerint, egyénileg kötelezettek beadásra. A beadás kötelezettségének teljesítése után fennmaradó termékből a termelő elsősorban az állami terménykölcsönt és a gépállomással szemben fennálló természetbeni tartozását köteles kiegyenlíteni. Köteles következő évi vetőmagszükségletét biztosítani s az általa kötött szerződéseket teljesíteni Az ezek után fennmaradó termékeikkel szabadon rendelkezik. A termelő kötelezettségeinek teljesítése után fennmaradó termékek szabadpiaci forgalmát és szabad szállítását engedélyező rendelkezések a gabonaféléket illetően 1953 június 15-ig, a kapásnövényekre és borra vonatkozóan 1953 augusztus 15-ig érvényesek és az 1953. évi begyűjtés előrehaladásától függően lépnek újból életbe. A beadási kötelezettség a következő ágakra oszlik: 1 termény-, 2. állat-, 3. tej-, 4. baromfi, és tojás., 5. borbeadás. A rendelet a termény- és borbeadás kötelezettségét az 1953—1954. gazdasági évre, a tej., tojás- és a baromfibeadás kötelezettségét az 1953-as naptáriévre, az állatbeadás kötelezettségét 1953 második félévére vonatkozóan állapítja meg. Az 1953-as év első felében az 1952—53-as gazdasági évre megállapított állatbeadási kötelezettség hátralévő részét kell teljesíteni A terménybeadás kötelezettségének alapja a termelő gazdaságához tartozó szántó, rét és legelő együttes területe. Mentesek a terménybeadás kötelezettsége alól az egy katasztrális holdnál kisebb háztáji és egyéb gazdaságok, a községi vagy a városi legeltetési bizottság egységes kezelésébe vont legelőterületek, a mezőgazdaságilag nem hasznosítható területek és mezővédő erdősávok, valamint azok a rizsterületek, amelyek után a termelő rizsbeadást teljesít. Mentes a tsz-ek és a Ill.as típusú tszcs-k legelőterületének a szántóterület 12 százalékán felüli része. A törvényerejű rendelet a terménybeadás mértékének megállapítása szempontjából a gazdaságokat nyolc kataszteri csoportba és nyolc birtokcsoportba sorolja. A tavalyi rendelkezéstől eltérően a tsz-ek és a III-as típusú tszcs k számára is nyolc kataszteri csoportot állapít meg. A rendelet búzakilogrammban írja elő a terménybeadás kötelezettségét. Megszabja, hogy azokra a kulákokra, akiknek összes földterülete 25 katasztrális holdnál kisebb, a dolgozó parasztok terménybeadási kötelezettségének 110 százalékát, kell kivetni. A nyolc holdon aluli termelők, akik tehenet nem tartanak, a rendeletben megállapított terménybeadási kötelezettségen felül, az eredeti takarmánybeadási kötelezettségük további 20 százalékát kötelesek helyettesítésül beadni. Az öt holdon aluli dolgozó parasztoknak az általuk eltartott harmadik és minden további 14 éven aluli gyermek után fél-fél holdra eső terménybeadási kötelezettségét el kell engedni. A termelési szerződéssel lekötött szántóterület, valamint a zöldségtermelésre használt öntözéses szántóterület után megállapított ter. e.fénybeadási kötelezettséget — a minőségi vetőmagvak, a vetőburgonya és a szerződéses újburgonya kivételével, melyek a terménybeadási kötelezettség teljesítésébe beleszámítanak — a szerződés teljesítése esetén törölni kell. Ha elemi kár miatt a termelő földadóját csökkentik, vagy elengedik, mérsékelni kell a terménybeadás kötelezettségét is. A terménybeadás kötelezettségének 47 százalékát a kenyérgabona csoportba, 31 százalékát a takarmánycsoportba, 15 százalékát a napraforgó-csoportba, 7 százalékát a burgonyacsoportba tartozó terményekkel kell teljesíteni. A csoportok arányát a begyűjtési miniszter egyes járások területén a termelés helyi adottságainak megfelelően módosíthatja. A terménybeadás búzakilogrammra vonatkozik, s az egyes termények átszámításának kulcsa azonos a tavalyival A kenyérgabona-csoportban előírt kötelezettséget a tényleges terményeredménynek megfelelő arányban búzával és rozzsal kell teljesíteni. Ha a termés erre nem elegendő, a fennmaradó részt elsősorban árpával és zabbal, ezek hiányában pedig kukoricával és napraforgómaggal lehet helyettesíteni. A takarmánycsoportban a kötelezettség 30 százalékát árpávalés zabbal, 55 százalékát kukoricával, a fennmaradó 15 százalékot szabad választás szerint árpával, zabbal, kukoricával és szálastakarmánnyal kell teljesíteni. Fejlett állattartással rendelkező tszcs-k és III. típusú termelőcsoportok a begyűjtési miniszter engedélye alapján a takarmánybeadást hízottsertés beadásával is teljesíthetik. A napraforgó-csoportban előírt kötelezettséget napraforgómaggal, ennek hiányában hízottsertéssel vagy sertészsírral kell teljesíteni. A kötelezettség teljesítése után fennmaradó napraforgómagot a megállapított vám ellenében étolajra és darára cserélhetik át a termelők, s ezzel szabadon rendelkeznek. A napraforgómagot szabadpiacon eladni nem lehet. A burgonyacsoportban előírt kötelezettséget burgonyával és hüvelyessel kell teljesíteni. A rizs vetésterülete után rizst kell beadni. A rizsbeadás mértéke: az ütemtervben, illetve termelési tervben előirányzott termésmennyiség 80 százaléka. Az ezután fennmaradó rizst a termelő, vám ellenében meghántoltathatja, s a hántolt rizzsel szabadon rendelkezik. Újonnan létesített, vagy kizárólag helyi vízzel öntözött rizstelepekre vonatkozóan a begyűjtési miniszter a beadás kötelezettségét mérsékelheti. A törvényerejű rendelet szerint a gabonaféléket a cséplőgéptől azonnal, a kukoricát és a napraforgómagot a betakarítástól, a rizst a csépléstől számított öt napon belül, a burgonyát a szedéstől számított egy napon belül, a szénát és a hüvelyeseket legkésőbb 1953 szeptember 30-ig kell beadni A törvényerejű rendelet 1953 második félévére az állatbeadás kötelezettségét élősúlykilogrammban állapítja meg. Az így megállapított kötelezettség — a megyei állatállomány arányában — sertés, és marhabeadási kötelezettségre oszlik. Az állatbeadás kötelezettségének alapja ugyanaz a terület, amely a terménybeadás alapjául szolgál. A terménybeadás alól mentes területek az állatbeadás alól is mentesek, kivéve a tsz-ek és a III. típusú tszcs-k legelőterületének a szántóterület 12 százalékát meghaladó részét. A termelőszövetkezetek és a III. típusú tszcs-k, birtokcsoportra való tekintet nélkül, a félévi állatbeadási kötelezettség fejében katasztrális holdanként 7.70 kiló, az egyénileg dolgozó parasztok és az I-es és II.es típusú tszcs-k tagjai 12.60 kiló, a kulákok 13 kiló húst kötelesek beadni. A sertésbeadás -kötelezettségét a tsz-ek, a III-as típusú tszcs-k és a dolgozó parasztok legalább 126 kiló, a kulákok pedig legalább 130 kiló élősúlyú hízottsertéssel, a marhabeadás kötelezettségét a termelők legalább 280 kiló élősúlyú vágómarhával kötelesek teljesíteni. Azok a termelők, akiknek együttes szántó-, rét- és legelőterülete a 14 holdat nem éri el, egy hízottsertést önkéntes társulás alapján közösen is beadhatnak. Egy-egy hízottsertés beadására legfeljebb öt dolgozó paraszt vagy három kulák társulhat. A marhabeadás kötelezettségének teljesítésére — a földterület nagyságától függetlenül — legfeljebb 12 dolgozó paraszt, vagy 4 kulák társulhat. Mind a sertés-, mind a marhabeadásra a kulákok csak egymással társulhatnak. Akinek sertésbeadási kötelezettsége 20 kilónál nem több, kötelezettségét zsírbeadással teljesítheti. Ugyanez kötelező azokra a termelőkre, akiknek a hízott sertés beadása után fennmaradó hátralékuk 20 kilónál nem több. A sertés- és marhabeadás kötelezettségét a termelők egységesen sertésbeadással is teljesíthetik. 1953 második félévében az üsző-, tinó-, bikanevelésre, húsbika- és üruhizlalásra kötött szerződés alapján átadott állatokat, továbbá a vállalatok által megvett törzskönyvezett sertés és szarvasmarha tenyész állatokat a kötelezettség teljesítésébe be kell számítani. A törvényerejű rendelet a tejbeadást az 1953-as naptári évre szabályozza. Nyolc holdig minden tehenet tartó termelő a tehén után; nyolc hold fölött kivétel nélkül minden termelő földterülete után köteles tejet beadni — akkor is, ha nem tart tehenet. A nyolc holdon aluli termelők, ha tehenet nem tartanak, több takarmányt kötelesek beadni. A törvényerejű rendelet a tejbeadás mértékének megállapítása szempontjából az országot négy tájegységre osztja. Az újonnan alakult termelőszövetkezetek kedvezményt kapnak. Az egyénileg dolgozó parasztok kötelezettsége a második és a további tehenek után kevesebb, mint az első tehén után. Az egy tehén után járó tejbeadási kötelezettséget elengedik a szoptatás és a nevelés idejére, ha a termelő bikaborjú nevelésére szerződést köt. Ez vonatkozik a termelőszövetkezeti tagoknak a termelőszövetkezettel kötött szerződésére is. A nyolc holdon aluli dolgozó parasztoknak, ha tehenük orvosilag igazoltan beteg és emiatt nem ad tejet, el kell engedni a tejbeadás kötelezettségét. A tejbeadás kötelezettségét mérsékelni kell minden olyan tehéntartó gazdánál, akinek háztartásában négy, vagy ennél több 14 éven aluli gyermek, vagy tejjel való táplálkozásra szoruló beteg van, és azoknál a dolgozó parasztoknál, akik tinó- vagy üszőborjú nevelésére szerződést kötöttek (a borjú szoptatásának és nevelésének idejére). Végül mérsékelni kell a tejbeadás kötelezettségét azoknál a tsz-tagoknál és egyénikig dolgozó parasztoknál, akik 1952 január 1 óta tehenet nem tartottak és előhasi üszőt állítanak be. A tejbeadás kötelezettségét naptári évenként 270 napon át, folyamatosan, naponként kell teljesíteni. A termelő köteles az egy-egy hónapra megállapított tejmennyiséget a hónap utolsó napjáig, beadni. A baromfi- és a tojásbeadás kötelezettségének alapja a termelő gazdaságához tartozó szántó, rét, legelő, kert és szőlő együttes területe. A háztáji gazdaságok nagyságukra való tekintet nélkül, az egyéni gazdaságok 800 négyszögöl, vagy ennél nagyobb terület után kötelezetek baromfi, és tojásbeadásra. A tsz-ek és a III. típusú tszcs-k kötelezettsége a közös művelés alatt álló terület után holdankint 1,5 kiló baromfi és 110 kiló (20 darab) tojás. Azok a tsz-ek és III. típusú tszcsuk, melyek 1952 március 10 után alakultak, vagy területük azota legalább háromszorosára emelkedett, katasztrális holdankint csak 1 kiló baromfit és 0.85 kiló (15 darab) tojást kötelesek beadni. A tsz-tagok beadási kötelezettsége a 800 négyszögölön aluli háztáji gazdaság után 1.25 kiló baromfi és 1.25 kiló (23 darab) tojás; 800 négyszögölnél nagyobb háztáji gazdaság után 2.50 kiló baromfi és 2.50 kiló tojás. A dolgozó parasztik és az I.es, II-es típusú tsz-tagok, kötelezettsége holdankint 2.50 kiló. baromfi és 2.50 kiló (45 darab) tojás A baromfibeadásnai: legalább 40 százalékát hízott bával és kacsával kell teljesíteni. A baromfibeadás kötelezettségét negyedévi és havi részletekre osztják. Március 31-ig teljesíteni kell a baromfibeadóénak legalább 15, a tojásbeadásnak35 százalékát; június 304.p. a baromfibeadás 10, a tojásbeadás további 40 százalékát; szeptember 30-ig a baromfibeadás további 25, a tojásbeadás további 15 százalékát; végül a negyedik negyedévben december 31-ig a fennmaradó ítészt. A borbeadás kötelezettségének alapja a termelő gazdaságához tartozó szőlőterület (egyszeresen számítva). A 400 négyszögölnél kisebb szőlőterületek után nem kell bort beadni. A borbeadás kötelezettsége mértékénekszempontjából az ország öt tájegységre oszlik. A borbeadás mértékét literekben állapítja meg a rendelet. Az így megállapított kötelezettség 11,5 maligánd fokos borra vonatkozik. A négy évnél fiatalabb telepítésű szőlőterületek után a bérbeadás kötelezettségét törölni kell. Ugyanez vonatkozik a szerződéssel lekötött szőlőterületre, ha a termelő a szerződésben vállalt kötelezettséget teljesítette, s ezt igazolja. Földadó elengedése esetén (elemi kár miatt) a borbeadás kötelezettségét azonos százalékos arányban mérsékelni kell. A rendelet a továbbiakban részletesen felsorolja, milyen feltételekkel lehet a borbeadást musttal, borszőlővel, csemegeszőlővel teljesíteni. Az előző évi termény- és állatbegyűjtés átvételi árai változatlanul érvényesek. A rendelet kimondja, hogy a termelők beadási kötelezettségének megállapításáért, valamint a begyűjtés terveinek teljesítéséért az illetékes tanács, ezen belül a végrehajtó bizottság, illetve annak elnöke felelős. A begyűjtés versenyében legjobb megyék, járások, községek, városok, tsz-ek, tszcs-k és dolgozó parasztok, továbbá begyűjtővállalatok és földművesszövetkezetei pénzjutalmat, elismerő oklevelet és vándorzászlót kapnak-Minden termelő számára beadó kötelezettségéről beadásig kell kiállítani, s ezt legkésőbb 19, március 31-ig a termelőnek meg kell kapnia. A kötelezettség mértéke ellen a könyv átvételétől számít, nyolc napon belül a termelő a nács végrehajtó bizottságánál felszólalhat. A végrehajtó bizottság határozata ellen az átvételtől számított 15 napon belül a felettes tan- hoz lehet fellebbezni. A tej-. a baromfi- és a tej, . beadást a beadási könyv ,’készül* - től függetlenül, január 1-től kezt"-, deén folyamatosan teljesíteni kell. A törvényerejű rendelet előírja, hogy a hátralékos mennyiség 16 százalékával fel kell emelni annak a termelőnek a kötelezettségét, aki a beadási határidőre nem teljesít.. Ezután a hátralékos termelőt a helyszínen el kell számoltatni, iletve kártérítés fizetésére kell kötelezni. A törvényerejű rendelet zárórendelkezése megállapítja, hogy a beadásra kötelezettek hátralékukat az 1953-as naptári évben kötesek teljesíteni. A tej-, a tojás- és a baromfibeadás hátralékait az év eb- negyedében kell beadni. A hátralkok beadása nem mentesít beadási késedelmes teljes késétményei alól. SZOMBAT, 1953. JAWAR 3 Nam ír tábornok írásban tiltakozott a hadifogolytáborokban elkövetett újabb gyilkosságok miatt Peking (TASZSZ). Az „Új Kína“ hírügynökség tudósítója jelenti Keszonból: 1952 december 30-án Namír tábornok írásban tiltakozott Harrison amerikai tábornoknál, „az Egyesült Nemzetek fegyveres erői küldöttségének vezetőjénél azok ellen a gyilkosságok ellen, amelyeket az amerikaiak a Csezsu -szigetén, Pusaanban és Kocsedo Szigetén elhelyezett hadifoglyok ellen december 24-én és 25-én elkövettek. A tiltakozásban a többi között a következő áll: „Az önök által nyilvánosságra hozott adatok szerint, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság jelentése szerint a fegyverszüneti tárgyalások kezdete óta Önök megöltek, illetve megsebesítették 3059 fogságukba esett katonánkat, a valóságban azonban az önök véres kezétől elpusztult, vagy megsebesült fegyvertelen hadifoglyok száma jóval felülmúlja ezt a számadatot. 1952 február 23-a óta 45 alkalommal tiltakoztam az önök részéről folyamatosan elkövetett gaztettek ellen. Önök azonban egyetlen esetben sem adtak magyarázatot ezekkel a gaztettekkel kapcsolatban. Önök a tárgyalások megkezdése óta a legkülönbözőbb kifogások tömegével akadályozzák a hadifogolykérdés észszerű rendezését és az úgynevezett önkéntes hazatelepülés nevetséges elvére hivatkozó rást. A tények azonbagan azt bizonyítják, hogy önök egyetlen elvhez ragaszkodnak, ez az elv pedig hadifoglyok legyilkolásának és v.-sszatartásának az elve“. A tiltakozás a továbbiakban hangsúlyozza: „önök tulajdonképpen a koreai háború folytatását és kiterjesztését akarják, hogy így aláússák a Távol-Kelet és az egész világ békéjét. Mi nem tűrjük a hadifoglyok legyilkolását és soha nem egyezünk bele a hadifoglyok viszszatartásába. A világ béke fő népei sem tűrik a koreai hábrú folytatását és kiterjesztését a hadifoglyok visszatartásának és...ven ürügye alatt. Önök nem tudnak kibújni az ezekért a háborús bűnnkért Önökre háruló felelősség alat“. Namír tábornok utasítására Csang Csun-San ezredes, a koreaikínai fél rangidős összekötőtisztje követelte, hogy az amerikaiak‘■rigorúnn tartsák tiszteletben a tárgyalások színhelyére és a semleges övezetre vonatkozóan a két fél között fennálló egyezményeket éa szüntessék be az egyezményeknek új tárgyalások megszakítása óta állandóan megismétlődő megsértését. Az összekötőtisztek ülésén tudatták az amerikaikkal, hogy Csu Au, a koreai néphadsereg ezredese letjs a koreai-kínai küldöttség " rangidős összekötőtisztje Csang Csun-Sud ezredes helyett. Szemtanúk beszámolója a hadifoglyok „szabadonbocsátásának“ gyalázatos amerikai módszereiről A Koreai Központi Távirati Irodapanmindzsoni tudósítója beszélgetést folytatott két volt hadifogolllyal, akiket a kocsedoszigeti hadifogolytábortól a hszinmanista hírszerző szolgálatba toboroztak és az utóbbi időben a Lisziamanista hadsereg főhadiszállása mellett lévő ,H—I—D“ osztályon működtek. Kim Szon The, volt hadifogoly elmondta, hogy 1950 október 24-én esett az amerikaiak fogságába. Először a puszani fogolytáborba került, ahol 904.990 volt a Száma. 1952 februárjában Kocsedo szigetére vitték a 62-es körzetbe, ahol a 62-es, 63-as, 64-es és 65-ös körzetekben lévő erődítések építésénél dolgozott. Nemsokára a 64-es számú körzetbe hegyezték át amelyben 7000 hadifogoly tartózkodott. ,,Miután átvitték ebbe a körzetbe — mondta Kim Szon The — a táborparancsnokság megparancsolta, hogy vegyük le a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság zászlaját, amely a tábor fölött lobogott és függesszük helyébe a hszinmanista zászlót. Megtagadtuk a parancs teljesítését. Ekkor az amerikai őrség tankok fedezete mellett maga vette le a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság zászlaját. Ugyanakkor puskákból tüzet nyitottak a hadifoglyokra és gránátokat dobtak közéjük. Ennek következtében 15 hadifogoly meghalt, 20 pedig megsebesült.“ „Nem sokkal ezután — folytatja Kim Szón The — sok társammal átszállítottak a szicshoni hadifogolytáborba. Itt kínzásokkal és fenyegetésekkel kényszerítettek, hog lépjek be „a kommunisták kiirtására alakult társaságba és tegyei le a hűségesküt“. Az amerikaiak -folytatta Kim Szón The — 1952 július elsejétől megkezdték a fogolyul „szabadombocsátását“ a következőképpen: A körzetparancsnok összegyűjtötte a hadifoglyokat és így szókt bog rájuk. ..Teljesítenetek kell a „hűségesküt“, be kell lépnetek a had-, seregbe. Ha ezt megtagadjátok kügyetlenül meglakoltok“. Mindnyájukat besorozták az úgynevezett „2 kategóriájú népfelkelő csapatba“ Kim Szon The szerint 17 csoport hadifoglyot, összesen 27.000 embert „bocsátottak szabadon“ hasonló módon. Csa Gin Szu, a másik hadifogoly 1950 szeptemberében esett az amerikaiak fogságába s a kocsedói fogolytábor 65-ös körzetébe került. A táborban 6584-es volt a száma Sorsa hasonló Kim Szon The sorsához, 1952 július elseje után. Szintén besorozták a „2-es kategóriájú népfelkelő csapatba”. Nem sokkal ezután mindkét hadifoglyot erőszakkal a hszinmanista hadseregbe toborozták. Mindketen a „Jf—í—D“ hírszerző osztagba kerültek, de 03 első alkalommal átmentek a konti néphadsereghez. Ez az úgynevezett „önkéntes hazatelepülés“ valódi arculata — fejezi be a tudósító.