Viharsarok, 1955. szeptember-december (11. évfolyam, 205-308. szám)
1955-09-30 / 230. szám
2 Mi történt a külpolitikában ? Az ENSZ-közgyűlés tovább folytatta a világszervezet előtt álló feladatok elvégzéséről szóló vitát Mint arról híreink között külön is be is számoltunk, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége nagy jelentőségű határozatot hozott. Elrendelte, hogy azt a 8877 német állampolgárt, akik a Szovjetunió népei ellen a háború idején elkövetett bűntetteikért büntetésüket a Szovjetunióban töltik, lakóhelyük szerint a Német Demokratikus Köztársaságba, illetve a Német Szövetségi Köztársaságba haza kell szállítani. A Szovjetunió kormánya ezenkívül még további 749 német állampolgárt ad át az NDK, illetve a bonni kormánynak, ezeknek azonban le kell még tölteniök hátralévő büntetésüket, tekintettel bűntetteik súlyosságára. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének e rendelete tovább mélyíti a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság baráti kapcsolatait és kedvező hatással lesz a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszony további alakulására is. Szerdán a három nyugati külügyminiszter befejezte New Yorkban folytatott megbeszéléseit. A kiadott közlemény szerint „teljes megegyezésre jutottak“ arra vonatkozólag, hogy milyen magatartást tanúsítsanak a jövő hónapban tartandó genfi négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten. A miniszterek a záróközleményben bejelentik: megállapodtak abban, hogy „elsőbbséget kell adni az európai biztonsági terv keretében megteremtendő német egység kérdésének“, valamint, hogy további tanácskozásokat fognak folytatni az atlanti szövetséghez tartozó hatalmakkal. A közlemény végül említést tesz arról is, hogy a három külügyminiszter megbeszéléseihez „szeptember 28-án csatlakozott a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere is, akivel folytatták a mindnyájukat közösen érdeklő kérdések megvitatását“. Az ENSZ-közgyűlés szeptember 28-i és délelőtti ülésén a felszólalók legtöbbje részletesen foglalkozott azokkal a feladatokkal, amelyeket az ENSZ-nek jelenlegi ülésszaka alatt meg kell oldania. L. F. Palamarcsuk, az Ukrán SZSZK külügyminisztere beszédében rámutatott arra, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése nagy jelentőségű az ENSZ munkássága szempontjából, hiszen az ENSZ az új viszonyok között jobban meg tudja oldani az alapokmányokban körvonalazott feladatokat. — A közgyűlésnek — jelentette ki Palamarcsuk — helyeselnie kell a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló erőfeszítéseket és fel kell hívnia az államokat, folytassák ezeket az erőfeszítéseket az egyetemes béke és biztonság érdekében. Nemzetközi politikai körökben nagy feltűnést keltett, hogy London és Washington — mint arról híreink között Nasszer egyiptomi miniszterelnök nyilatkozatával kapcsolatban részletesen beszámolunk — élesen állást foglalt azzal kapcsolatban, hogy Egyiptom Csehszlovákiától gyapotért és rizsért — kétoldalú gazdasági megállapodás keretében — fegyvereket kíván vásárolni hadseregének felszerelése érdekében. Egyiptom nem volt hajlandó elfogadni az angolok és az amerikaiak megalázó feltételeit. Ezért a londoni és a washingtoni kormány heves reagálása az egyiptomi kormány bejelentésére. Nasszer nyilatkozata világosan bizonyítja, hogy Anglia és az Egyesült Államok mennyire nem veszik figyelembe még ma sem nemcsak Egyiptom, de más közép-keleti ország alapvető gazdasági érdekeit sem. Egyiptom nem enged az idegen befolyásnak és védelmezni fogja szabadságát — mondotta nyilatkozatában Vasszer egyiptomi miniszterelnök Alexandria (TASZSZ). Ga 1mal Abdel Nasszer, egyiptomi miniszterelnök szeptember 27-én a kairói katonai kiállítás megnyitásán kijelentette, hogy az egyiptomi kormány egyik fő feladatának tekinti „erős nemzeti hadsereg megteremtését“. Az országban hadiüzemek épülnek nehézfegyverzet gyártására, Egyiptom azonban még mindig arra szorul, hogy más országoktól vásároljon fegyvert. Mindig hangoztattuk ”— folytatta a miniszterelnök —, hogy fegyverre van szükségünk. Sohasem egyezünk azonban bele abban, hogy hadseregünk a haza szabadsága, becsülete és méltósága rovására fegyverkezzék fel. A forradalom legelején (az 1952 júliusi események — a szerk.) Angliához, Franciaországhoz és az Egyesült Államokhoz fordultunk azzal a kéréssel, adjon el nekünk fegyvert. Hangsúlyoztuk, hogy a béke védelméhez van szükségünk fegyverre. Mindezek az országok a fegyverjuttatás feltételéül szabták, hogy egyezményekben vegyünk részt. Ezt megtagadtuk és kijelentettük, sohasem egyezünk bele abba, hogy szabadságunk árán kapjunk fegyvert. Franciaország azt ajánlotta, hogy fegyvert ad el nekünk azzal a feltétellel, hogy nem bíráljuk az északafrikai országokban folytatott politikáját. Azt akarta, hogy áruljuk el az arabok ügyét és hunyjunk [UNK] szemet az Észak- Afrikában folyó vérontás és a barbár gaztettek láttán. Az Egyesült Államok csak ígéreteket adott és feltételül szabta, hogy írjuk alá a kölcsönös védelmi megállapodást, vagy csatlakozzunk az egyezményekhez. Nem egyeztünk ebbe bele, ezért nem adtak nekünk fegyvert. Anglia csak kisebb fegyverszállítmányt küldött. Ez nem elégíthetett ki bennünket. Ugyanakkor Izrael államhadserege megkapta a kért fegyverzetet az Egyesült Államoktól, Angliától, Franciaországtól, Kanadától, Belgiumtól, Olaszországtól és más államoktól... Ilyen körülmények között elhatároztuk, hogy fegyverért fordulunk minden országhoz, de rámutattunk, hogy nem egyezünk bele semmiféle feltételbe. Megmagyaráztuk azt is, hogy nincs semmiféle agresszív szándékunk és csak azt akarjuk, hogy olyan erős hadseregünk legyen, amely teljesíteni tudja feladatát a haza iránt. Nemrég ajánlatot kaptunk Csehszlovákiától, hogy ellát bennünket a hadseregünknek szükséges fegyverzettel, méghozzá tisztán kereskedelmi alapon, egyiptomi árukért, főként gyapotért és rizsért cserébe. Azonnal köszönettel elfogadtam Csehszlovákiának ezt az ajánlatát. A múlt héten a két ország erre vonatkozó megállapodást írt alá. Most Londonban és Washingtonban zajt csaptak fegyverzetünk miatt. Szeretnének bennünket továbbra is befolyásuk alatt tartani. Mi igyekszünk megszabadulni e befolyástól. Amikor hallom a londoni és washingtoni kiáltásokat arról, hogy ez utat nyit az orosz befolyás középkeleti behatolására, a múltra emlékezem és kijelentem, hogy a kölcsönös előny alapján kötött kereskedelmi megállapodások annak a külföldi befolyásnak végét jelentik, amely hosszú időn át uralkodott felettünk, nem pedig a külföldi befolyás kezdetét. A független, erős Egyiptom nem tűr el semmiféle külföldi befolyást sem. Egyiptom szabad és független állam, saját külpolitikája van, amelyet itt, Kairóban szabunk meg. Egyiptom nem enged az idegen befolyásnak és védelmezni fogja szabadságát és függetlenségét.“ a Szovjetunió Legelső Tanácsa Enökségénekk határozata a hí borús bűnös volt német hadifoglyok ügyében Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége megvizsgálta a Német Demokratikus Köztársaság elnökének és kormányának ez év július 27- én kelt kérelmét és a Német Szövetségi Köztársaság kormányának kérelmét arra vonatkozólag, hogy helyezzék szabadlábra idő előtt és engedjék haza azokat a német állampolgárokat, akik a Szovjetunió népei ellen a háború idején elkövetett bűntetteikért büntetésüket töltik. Azután, hogy Németországba hazaszállították a német hadifoglyokat, a Szovjetunió területén ez év szeptember 1-én 9626 volt német hadifogoly és német állampolgár volt, akiket a szovjet bíróságok az általuk elkövetett bűntettekért elítéltek. Figyelembe véve, hogy a háború befejezése óta több, mint tíz év telt el és a bűntetteikért elítélt háborús bűnösök már kitöltötték büntetésük jelentős részét, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége elhatározta: 1. Idő előtt mentesíteni kell büntetésének további kitöltése alól 8877 német állampolgárt és lakóhelyüktől függően haza kell őket szállítani a Német Demokratikus Köztársaságba, illetve a Német Szövetségi Köztársaságba. 2. 749 német állampolgárt mint háborús bűnöst lakóhelyüktől függően át kell adni a Német Demokratikus Köztársaság, illetve a Német Szövetségi Köztársaság kormányának további rendelkezés végett, minthogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége nem tartotta lehetségesnek, hogy idő előtt mentesítse őket büntetésük kitöltése alól, tekintettel a szovjet nép ellen elkövetett bűntetteik súlyosságára. I Péntek, 1955. szeptember S*. Pártétel és pártépítés A tagdíjfizetés tapasztalatai a szegedi járás pártszervezeteiben A TAGDÍJFIZETÉS a párthoz való viszony egyik fokmérője. Rendszeres fizetése nemcsak gazdasági kérdés, hanem elsőrendű politikai kérdés is, mivel jelzi a párttag viszonyát a párthoz. Ezt a párttagság döntő többsége vallja és tudja. Szeged járás pártszervezeteinél a tagdíjfizetés megközelíti a 90 százalékot. Ez az eredmény azonban korántsem kielégítő, hiszen a tények szerint az említett járásban a párttagok 10 százaléka nem fizeti rendesen a tagsági járulékot. Ha részleteiben is megvizsgáljuk ezt a kérdést, akkor kitűnik, hogy még nagyobb aránytalanságok vannak a tagdíjfizetésben. A területi alapszervezetekben csak 50, a községi szervezeteknél körülbelül 85 százalékos a tagdíjfizetés. Vannak persze példamutató pártszervezetek is: a szőregi pártszervezetekben a tagdíjfizetés száz, Újszentivánon szintén száz százalékos. E jó eredmény abból is adódik, hogy mindkét községben a községi párttitkár elvtársnők és a pártbizalmiak jól foglalkoznak ezzel a munkával. Számos termelőszövetkezetben azonban nem kielégítő a tagdíjfizetés; többi között a pusztamérgesi Rákóczi Termelőszövetkezetben csak 55 százalékos. A községi alapszervezetek közül Algyőn ás még számos más községiben van nagy lemaradás a tagdíjfizetést illetően. Annak ellenére, hogy a párt Központi Vezetősége határozatot hozott erről a fontos kérdésről, mégis számos falusi pártbizottsági tag erről megfeledkezik. MI Az OKA annak, hogy a tagdíjfizetés még mindig nem száz százalékos? A legfőbb okát abban kell keresnünk, hogy a községi párti bizottságok ezt a fontos feladatot az elmúlt hónapok során vezetőségi üléseken nem tűzték napirendre. A pártcsoportok sem munkálkodnak megfelelően a tagdífizetés megjavítása érdekében. Pártcsoport-értekezleteket számos pártalapszervezetben nem tartanak s ebből az következik, hogy a tagdíjfizetéssel járó politikai munka sok helyütt rendkívül gyenge. Csak az által lehet a tagdíjfizetést 100 százalékossá tenni, ha ezeket a fogyatékosságokat felszámolják a párterepszervezetekben. A szegedi járási pártbizottság úgy kíván ezen az állapoton változtatni, hogy titkárai személyesen mennek ki azokba a községi alapszervezetekbe, ahol leggyengébb a tagdíjfizetés és egy-egy alkalommal ők vezetik le a pártcsoport-értekezleteket. Ezt azért teszik, hogy a községi alapszervezetek titkárai és a pártbizalmiak megtanulják, hogyan kell a pártcsoport-értekezleteket megszervezni és milyen módon foglalkozzanak a pártélet fellendítésével, ezen belül a tagdíjfizetés politikai munkájával. Mert az a tapasztalat, hogy számos helyen a községi alapszervezetekben viszolyogva fognak hozzá egy-egy pártbizalmi értekezlet megszervezéséhez. Több falusi pártvezetőségi tag, vagy pártbizalmi azt tartja, hogy lehetetlen jól megszervezni a pártbizalmiak értekezletét, állandó, tevékeny munkáját. Erről a jelenségről maga Makra elvtárs, a járási pártbizottság másodtitkára is meggyőződött. MEG LEHET-E jól szétszervezni a tagdíjfizetést? Feltétlenül meg lehet, hiszen ezt számos pártszervezet jó példája igazolja. S nemcsak a szőregi és az újszentiváni elvtársak példája, hanem a deszki •’ is. Például a Deszki Gépár i. iv s pártszervezetében a tagdíjfizetés száz, a Mórahalmi Gépállomás pártszerveztében szintén száz százalékos a tagdíjfizetés. Az is lényeges, hogy a tagdíjfizetési átlaguk 1034 forint. A Sándorfalvi Gépállomáson még jobb a tagdíjfizetési átlag, mert 1133 forint. A termelőszövetkezetek között is vannak jó, példamutató pártszervezetek. A többi között a zsombói Béke TSZ pártszervezetében, a szőregi Petőfi és a Vörös Rózsa Termelőszövetkezetben. Sajnos a tagdíjfizetési átlag a tsz-ekben már korántsem olyan jó, mint az említett gépállomások pártszervezeteiben. De még gyengébb a tagdíjfizetési átlag a falusi és a területi alapszervezetekben. A PÁRTTAGOK rendszeres havi tagdíjfizetését a Szervezeti Szabályzat határozza meg. Ezenkívül azt is, hogy a párttagok fizetésük, vagy jövedelmük arányában kötelesek fizetni a tagsági járulékot. Ennek a fontos elvnek a községi pártszervezeteink még eddig nem szereztek érvényt. A tagdíjfizetést illetően a munkások jó példát mutatnak. A paraszt foglalkozású elvtársak úgy a tsz, mint az egyénileg gazdálkodó párttagok kövessék a munkások jó példáját. Hiszen ma már a tsz-tagok, az egyéniek is szilárd anyagi alapon állanak. S éppen ezért a falusi pártszervezetek úgy szervezték meg a tagdíjfizetést, hogy minden párttag pontosan és jövedelméhez mérten fizesse tagsági járulékát. Nagy László Az Országos Nyugdíjintézet közli: Az Országos Nyugdíjintézet a napokban megkezdi a nyugdíjasok betegségi biztosítási szolgáltatásra jogosító igazolványának kicserélését, mert a régi igazolványok nagy része olvashatatlanná vált, elhasználódott. Az új »igényjogosultsági igazolványok kiküldése folyamatosan történik. 1955 december 31-ig minden érdekelt nyugdíjas megkapja új igazolványát. Az Országos Nyugdíjintézet felhívja a nyugdíjasok figyelmét arra, hogy az új igazolványt — amely a betegségi biztosítás alapján járó szolgáltatások ismertetésén kívül a nyugdíjakkal kapcsolatos legfontosabb kérdésekről is tájékoztatást tartalmaz — gondosan tanulmányozzák és őrizzék meg. Orvosi gyógykezelést, gyógyszert, kórházi ápolást stb. ugyanis 1956. január elsejétől kizárólag az új igazolvány felmutatása mellett lehet igénybe venni. A régi igazolványok érvényességi ideje ez év utolsó napján lejár, azt azontúl sem a körzeti orvosok, sem a rendelőintézetek nem fogadják el. Az igazolvány elvesztése esetén az új igazolvány kiállítása — az esetleges visszaélések veszélye miatt — hosszabb időbe telik. Moszkva (TASZSZ). V. A. Zorin szovjet külügyminiszterhelyettes szeptember 28- án fogadta J. Vosahlikot, Csehszlovákia moszkvai nagykövetét, aki átnyújtotta a ratifikációs okmányokat arra vonatkozólag, hogy a Csehszlovák Köztársaság csatlakozott az 1955. május 15-én Bécsben aláírt osztrák államszerződéshez. A szóbanforgó ratifikációs okmányokat az osztrák államszerződés 37. cikkelye értelmében a szovjet kormánynál kell letétbe helyezni. Hogyan készítsük el a talajt búza alá, ha búza volt az előveteménye ? Sokan idegenkednek annak a gondolatától, hogy búza után búzát vessenek. Pedig ezzel a gondolattal a jelen- , s légi termelési viszonyaink mellett meg kell barátkoznunk, mert a 40, vagy ennél magasabb százalékú kenyérgabona vetéstervünk ezt szükségessé teszi. Le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a magas terméseredmény záloga nem az elővetemény, hanem a talaj beéredettsége. Olyan vetőágyat kell biztosítani, amelyik aprómorzsás szerkezetű, tápanyagban és nedvességben gazdag. Ilyen talajban tud elszaporodni a mmorzsás talajszerkezetet biztosító baktérium-élet. Már most az a kérdés, hogy tudjuk-e ezt biztosítani búza után? Igennel válaszolunk erre a kérdésre, csupán rajtunk áll, hogy fokozott gondosságú talajművelést végezzünk. Leghelyesebb eljárás az, ha a kaszálással egyidőben elvégezzük a tarlóhántást. A kizöldült tarlót nyár végén , augusztus hónapban középmélyen leszántjuk, 16—20 centiméterre és azonnal elmunkáljuk. A búza vetéséig még ez a terület is kigyomosodik. Ezért vetés előtt kultivátorozzuk meg a talajt a vetés mélységéig és fogassal biztosítsuk morzsalékosságát. Sok helyen azonban ez ebben az évben megvalósíthatatlan, mert nem olyan a terület, hogy kultivátorozással biztosítható a jó vetőágy. Ebben az esetben is meg kell találnunk az adott viszonyok közötti legjobb megoldást. Ha a tarlóhántást elvégeztük ugyan, de az annyira felgázlott, hogy kultivátorral eredményesen nem dolgozhatunk, akkor két utat választhatunk. Abban az esetben, ha a megfelelő gépek és eszközök rendelkezésünkre állanak, végezhetünk egy 18—20 centiméter mély szántást. Ez valószínűleg erősen rögös lesz. Itt a talaj felszínét tárcsával és gyűrűshengerrel kell elmunkálni. Igaz, hogy ez csak a felszínt munkálja el, de még nem készít jó vetőágyat. A talajba szorított rög azonban már kisebb, könnyen elmunkálható. Az ilyen talajra vetés előtt menjünk kultivátorral és lazítsuk fel vetésmélységig. A felszaggatott rögöket itt már fogassal is elmunkálhatjuk. Abban az esetben, ha hiányzik a gyűrűshengerünk és tárcsánk, úgy az ekével csak olyan mélyen mehetünk le, mely mélység biztosítja nekünk az omlós szántást. Itt bizony sokszor előfordul, hogy 10—12 centiméternél nem mehetünk mélyebbre. Előfordulhat az az eset is, hogy a tarlóhántás is elmaradt. Így is hasonló az eljárásunk az elmondottakkal, de arra számíthatunk, hogy a talajunk szárazabb és a jó vetőágy biztosítása még több gondot és nagyobb vonóerőt igényel. Az elmondottakból láthatjuk, hogy minden körülmények között nyirkos és morzsalékos vetőágyat kell biztosítanunk. Jó vetőágynak mondjuk azt, amelyik vetésmélységig morzsalékos és laza, azon alul pedig ülepedett. Vigyáznunk kell nagyon arra, hogy a magot a gép csoroszlyája 5—6 centiméterre letegye. Ezzel sok bajnak vehetjük elejét. Az így elvetett mag biztosabban kel, kevesebbet szenved az őszi és tavaszi szárazságtól, jobban bokrosodik és kisebb a felfagyás veszélye. A vetésmélység alatt a talajunk ülepedett legyen, ne pedig rögös. A rög közé került mag számunkra elveszett. Hiba az is, ha túlságosan laza, mert ebben a kikelő csíranövény nehezen tud megkapaszkodni. A továbbiakban arra kell ügyelni, ha gabona után gabonát vetünk, hogy a tápanyag-egyensúlyt helyrebillentsük. A búza sok foszfort von el a talajból, ezért minden esetben adjunk alá 100—120 kiló szuperfoszfátot. Ennek a talajba dolgozása szántással történik. A szuperfoszfát mellett a többi tápanyaghiányt más műtrágyákkal pótoljuk. Nem kell tehát azzal a gondolattal vetnünk a búzát búza után, hogy ez csak szükséges rossz. A búza saját magának jó előveteménye is lehet, csak a vetőágy talajelőkészítésére nagy gondot kell fordítani. Igaz, hogy a növényi és állati kártevők elszaporodásának így nagyobb lehetősége van, azonban ma már ezek ellen tudunk védekezni, csak az a fontos, hogy a bajt csírájában fojtsuk el. Mucsi József gazdasági tanár, Hódmezővásárhely