Viharsarok, 1956. január-március (12. évfolyam, 1-78. szám)
1956-03-22 / 70. szám
GsüCTrfük, 1958. március 77. A Minisztertanács fontos határozatokat hozott az árvízkárok helyreállításáról A Minisztertanács március 21-i ülésén megtárgyalta az árvízvédelem helyzetét és a helyreállítással kapcsolatos feladatokat. Megállapította a Minisztertanács, hogy a dunai árvíz elleni küzdelemben és az elöntött területeken végzett mentési munkálatokban kiemelkedően hősies munkát végeztek a néphadsereg katonái, s velük együtt becsülettel helytálltak a belügyi szervek, a közlekedési és építőipari dolgozók, valamint a vízügyi szervek, fizikai és műszaki dolgozók Mellettük a helyi tanácsok és a helyi lakosság is derekasan és eredményesen dolgozott az árvíz elleni védekezésben. Helytállásuk következtében, s annak eredményeképp, hogy a központi szervek hatalmas anyagi és technikai erőt mozgósítottak a veszélyeztetett területek védelmére; az árvíz kártételét sikerült aránylag szőkébb területre korlátozni. A Duna egymillió holdnyi árteréből a minden eddigit meghaladó szintű árvíz összesen 130.000 kát; holdat öntött el és sikerült megvédeni a súlyosan fenyegető árvíz ellen a Szigetköz területét épp úgy, mint a különösen veszélyeztetett dunavecsei szakaszt. A Minisztertanács *=t figyelembe véve, hogy a Duna szintje az utóbbi napokban nagy mértékben csökkent és a kiöntött árvíz számos helyen már visszafelé folyik — legsürgősebb feladatként a kiöntött árvíz levezetőét, az áttört gátak helyreállítását és megerősítését, valamint a helyreállítási munkálatok megkezdését, s egyidejűleg a belvizek fokozott ütemű levezetését jelölte meg. A Minisztertanács különösen nyomatékosan utasította az összes állami szerveket, s egyidejűleg felhívja az érintett lakosságot és a társadalmi szerveket, hogy a Duna apadása és az árvíz visszavonulása ellenére teljes mértékben maradjanak készenlétben és ugyanolyan erővel folytassák a károk helyreállításának és a vizek levezetésének a munkáját, mint ahogyan az árvíz elleni védekezés* ben dolgoztak, its árvédelmi töltéseket a leheti* leggyorsabban helyre kell állítani, nehogy az ártéri területek ■ védtelenek legyenek esetleges Ekildárral szemben. Kimondatta a Minisztertanács, hogy az árvíz sújtotta területeken vs. károkat legkésőbb 1956 végére helyre kell állítani és ennek érdekében fontos határozatokat hozott a mezőgazdasági termelés megindítása, az árvíz okozta épületkárok helyreállítása és az árvízkárosultak részére biztosítandó kedvezmények tekintetében. A Minisztertanács a tavaszi Szántás-vetés sürgős elkezdése érdekében utasította az illetékes mezőgazdasági szerveket, hogy a tavaszi szántáshoz szükséges gépeket, üzemanyagokat haladéktalanul szállítsák ki és a gépállomások az árvízkárosult lakosság részére nagyobb károsodás esetén ingyen, kisebb károsodás esetén pedig egyéves kamatmentes hitelre végezzék tavaszi munkálatokat. Ezért a gépi munkák elvégzésére a Minisztertanács 25.000.000 forint hitelt bocsátott a földművelésügyi miniszter rendelkezésére. A gabonavetések fejtrágyázására pedig 50 vagon műtrágyát utalt ki, amit a kárt szenvedett termelőszövetkezetek térítés nélkül az egyéni termelők pedig egy éves kamatmentes hitelre kapnak A vetőmagszükséglet ellátására a központi készletből 710 vagon vetőmag kiadását engedélyezte a Minisztertanács, amiből a termelőszövetkezetek térítés nélkül, az egyéni termelői pedig kamatmentes kölcsönben részesülnek. Egyidejűleg utasította a földművelésügyi minisztert, hogy az árvíz sújtotta lakosság állatállománya részére 351 vagon szálas- és 120 vagon akiik takarmányt adjon segítségül A takarmányt az árví miatt takarmánnyal nem rendelkező termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodók ingyen kapják. Az árvíz által megrongált, vagy rombadöntött épületek helyreállítására, illetve újjáépítésére ingyenes műszaki segítség nyújtását, hosszúlejáratú hitel és pénzsegély folyósítását határozta el a Minisztertanács. Az árvízkárosultak az építőanyagok költségei mellett az építkezésen dolgozó szakmunkások munkadíjára is hosszúlejáratú hitelt vehetnek igénybe. Az egyes személyeknek nyújtható kölcsön mértékét, az ingyenes segély és a hosszúlejáratú bankhitel arányát — a károsultak anyagi helyzetének és a rendelkezésre álló saját építőanyagának figyelembe vételével — műszaki felmérés alapján a helyi tanácsok végrehajtó bizottsága határozza meg. Kimondotta a Minisztertanács, hogy az újjáépített házakat általában téglából kell építeni és az alapozáshoz főként követ kell használni. Szükség esetén vályogból történő építkezéseknél is kellő magasságú kő-, vagy téglalábazatot kell építeni. . Az árvíz sújtotta lakosság adó- és beadási kötelezettségeivel, valamint biztosítási díjtartozásaival kapcsolatban elhatározta a Minisztertanács, hogy a 100 százalékos kárt szenvedett lakosság 1950. évi adóját és biztosítási díjtartozását törölni, a részleges kárt szenvedettek adóját és biztosítási díját pedig — a kár mértéke szerint — mérsékelni kell. Az adókedvezmény iránti kérelmet a községi tanács végrehajtó bizottságához kell benyújtani és a bejelentett károk alapján külön bizottság állapítja meg az adókedvezmény mértékét. Elhatározta a Minisztertanács, hogy az árvízkárt szenvedett termelőket, károsodásuk mértékéhez képest, beadási kedvezményben kell részesíteni, s kötelezte a begyűjtési minisztert, hogy a nyújtandó kedvezmény mértékére sürgősen tegyen javaslatot. A Minisztertanács lehetővé kívánja tenni, hogy az állami vállalatok és költségvetési szervek pénzösszegeket is felajánlhassanak az árvízkárok helyreállításának fedezetére, ezért engedélyezte, hogy az állami vállalatok a megtervezett önköltséghez képest elérendő további önköltségcsökkentésből, a költségvetési szervek pedig személyi, dologi és adminisztrációs kiadásaik megtakarításaiból meghatározott összegű felajánlásokat tegyenek az árvízkárosultak javára. A Minisztertanács felhívja az árvíz sújtotta terülátak lakosságát és a társadalmi szerveket, hogy a helyreállítási munkában és a mezőgazdasági munkáikban ugyanolyan odaadással és erőfeszítéssel vegyék ki részüket, mint ahogy az árvíz elleni védekezés idején dolgoztak, hogy az országunkat ért súlyos és nagyarányú kárt minél gyorsabban helyrehozhassuk, , i | Eredményes kísérletek a szikesek felhasználására A Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben Herke Sándor Kossuth-díjas kutató rendkívül eredményes eljárást dolgozott ki arra, hogyan lehet az erősen lúgos, meszes szikeseket rizstermelésre felhasználni A Duna— Tisza -tszön több helyen már eredményes nagyüzemi kísérletet folytattak az új módszerrel. A kísérletek bizonyították, hogy a Duna—Tisza-közének ilyen talajain éppúgy lehet majd rizst termelni, mint a tiszántúli vidékeken. A mezőgazdasági művelésre úgyszólván teljesen alkalmatlan, mésztelen, gyengén lúgos talajok hasznosítására Prettemhoffer Imre, a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet osztályvezetője dolgozott ki olyan eljárást, amellyel nagyüzemi kísérleteik n nem is kiváló eredményt ért ek e A teljesen értéktelen szikeseket holdankint 20—30 mázsa szénát termő kaszálókká lehet átalakítani. Az így megjavított területeken később más kultúrnövények is sikeresen termeszthetők. Ezzel a módszerrel az idén már több állami gazdaságban és termelőszövetkezetben megkezdik a nagyüzemi próbákat, . , i Fürkész Balázs tarisznyájából Ne zúgolódjunk a cím miatt, most az zúgolódik, aki a szentesi járási népművelési osztályon, meg a MOKÉP-nél a nagytőkés moziért felelős. Megmondom miért! Nem is régen mozielőadást hirdettek Nagytőkén, éppen, amikor ott jártam A nép örült és ment és fizetett. Az előadás megkezdődött, aztán a vetítő elromlott, aminek a nép nem örült. De ment hazafelé. Aztán újra hirdették, hogy mozi lesz és a nép újra örült és újra ment és újra fizetett. A vetítés is elkezdődött megint, aztán a gép elromlott és a nép megint nem örült. Az eset harmadszor is szintúgy megismétlődött és a vetítőgép megint ujjat húzott a nagytőkéiekkel. Eddig a történet. Most pedig elmondom a zúgolódást, amit a nagytőkeiek panasza keltett az említett járásiak szívében: — Nem látják a fejlődést a nagytőkeiek. Erről van szó. Mert a fejlődés abban is benne van, hogy elromlott az a mozigép. Ugyebár azt mindenki tudja, milyen volt a múlt Nagytőkéje. Nincstelen sivársága és általános kopaszodás, úgy értve ezt, hogy a nép feje az urak telhetetlen zsebje miatt, a nép zsebje meg az urak agyafúrt feje miatt toposzodott. Ilyen volt a helyzet akkoriban. Most mégis, hogy fellátnak amiatt a rossz mozigép miatt. Hát volt ott mozigép — még rossz mozigép is — az árak idején, mi? Mit mondanak a nagytőkeiért? Hogy mozi lényegében egyszer sem volt, a jegyek árát mégsem adták vissza? Na tessék. —■ hát azt, hogy háromszor is elront valaho egy mozigépet csak úgy isten nevében? >a, * Vagy mégsem ez a járásiak véleménye? Hát mi?... Erre várnék választ. Tisztelettel: FÜRKÉSZ BALÁZS Előadás a tánczenéről Az MSZT barátsági hónap ismeretterjesztő előadásai között kerül sor március 31-én este 7 órakor a vásárhelyi V. kerületi pártházban egy érdekes téma — a táncczene fejlődésének—i ismertetésére. A résztvevők mikrobarázdás hanglemezekről hallják majd a legkülönbözőbb tánczenéket, Uj belépők megyénk temelőszövetkezeteibe LÁBOSTYÁN GYÖRGY 8 holdas hódmezővásárhelyi középparaszt lovával, kocsijával az iij Alsókopáncsi Termelőszövetkezet tagja lett. MAGYAR ISTVÁN hat holdas dolgozó paraszt a nagymágocsi Rákóczi Termelőszövetkezetbe kérte felvételét. GY. SZÁRY LAJOSNÉ négy holdas hódmezővásárhelyi parasztasszony szintén az Alsókopáncsi Termelőszövetkezetbe lépett be. LABÁDI FERENC négy holdas dolgozó paraszt a nagymágocsi Sallai Termelőszövetkezetben dolgozik már ebben az évben, Az öreg R—35-ös nem is berregett már, hanem rotyogott, mint főzés közben a kukoricakása és a köpködésben is csupán a nyergében mérgelődő Miska bácsi szárnyalta túl. Vén volt a körmös masina, de azért elég serényen forgatta napvilágra a földben tanyázó kukacokat, meg egérfészkeket. Hanem Miska bácsi mindig elégedetlenkedett vele, nem becsülte semmire. — Vacak! Ócskavas! — becsmérelte Miska bácsi az öreg ekevonót. — Nem ér egy fabatkát az ilyen múzeumba való vasdarab. A normát éppen teljesíteni lehet vele, de mennyit teljesítenék egy új motornál? Viszont új motor nem jutott mindenkinek. — Aztán meg az is igaz — mondta a főgépész —, hogy erre a gépre nem is ülhet akárki emberfia. A két öreget egyedül ezzel tudták együtt tartani. Miska bácsinak, ha utálta is a másik öreget, a traktor, ilyenkor mégis nyúlt vagy két arasznyit a nyaka. Merthogy a vén R—35- ösre nem ülhet akárki, ez mégse kis dolog. Büszkesége azonban menten letört, mihelyt meglátta a jámbor négykerekűt, ahogy állt a kacagó újabb Hofherek között, mint kövér tehenek közt egy girhes kecske. Egyszer elhatározta, ha a pápa megharagszik, akkor is új traktora lesz. Leginkább az a lánctalpas gyönyörűség foglalkoztatta, amelyiknek a képét valamilyen újságban csodálták meg a gépállomásiak. — No — mondta Miska bácsi — ez lesz az én traktorom,«« VIHARSARKI KfIPEK ÍHLska bácsi meg az úf — Csakhogy az nem rúgóra jár ám — szemtelenkedett az öreg elé egy öklömnyi traktoros gyerek. — Aztán meg kend akkorákat serclni, akár egy gramofonlemez. Ezt bácsikám csak a maga „szamarán” lehet. Az ügyet nem hagyta volna annyiban a megsértett öreg, de nem érte Utól a gyereket. Utánaaváltot tehát a megszokottat: — Megöllek te két lábon járó olajoscsutak! Az egészből egyedül az igazgató tanult. — Mindenki rajong az újért .—*, mondta az ÜB-elnöknek. — Nemsokára kapunk két modern lánctalpas traktort, azokat ültetjük rá, akik a legjobbak. — Rendezzünk rövid szaktanfolyamot és vizsgáztassuk le az embereket. Rájuk fér a tavaszi kiindulás előtt — ragadta meg az ÜB-elnök az ötletet. — Akik szakmailag a legjobbak, azok kapják az új traktorokat! Két nap múlva kihirdették a gépállomáson, hogy vizsga lesz; lehet tanulni, mert az ül lánctalpasra, aki legjobban érti a szakmát. Még olyan igyekezet nem volt az emberekben, mint a hír elterjedése után. Mindenki tanult... Egyedül Miska bácsit nem zavarta meg a versengés heve. Nyugodtan motyorászott az utált vén motor körül, s amikor eljött a vizsga napja, hetykén állt a bizottság elé, — gondosan tisztára mosott kézzel, nehogy az új traktor átvételéről szóló írás olajos legyen. Nem könnyen ment a vizsga senkinek, mert a bizottság fogas kérdéseket írt a papírszalagokra, amelyek közül mindenki választott egyet, egyet meg kézből kapott. Miska bácsi hanyag mozdulattal felmarkolta a két papírt, s sóhajtásnyi idő alatt elfújta az egyik kérdés válaszát, s azután elhallgatott. — No, — bíztatta az igazgató — az első kérdésre jól felelt Mihály bácsi. Mondja most már a másikat. — Mondanám, de nem vág bele az eszem! Már vagy öt perce gondolkozott a vén, rég elszállt belőle minden hetykeség és egyre többször jutott eszébe, hogy csak jó lett volna tanulni, mint a többieknek. Az igazgató elvette Miska bácsitól a papírt, elolvasta, kis ideig nézte a vörösödő, izzadó embert, azután a traktorosok felharsanó nevetése közben elolvasta a kérdés szövegét: — Az R—35-ös üzemanyagtartályából milyen úton jut el a gázolaj a hengerfejig? Miska bácsi veres fülekkel az R— 35-öshöz ballagott és a legbelsejében piszkált valamit nagy gondosan. Hiába hívták bárhová, hirtelen annyira megszerette az „ócskavasat”, hogy mellette érezte jól magát... Kaczúr 3 A Hazafias Népfront Makó Városi Bizottságának felhívása a város dolgozóihoz közeledik április 4-e. E napon hálánk minden melegével a nagy nép felé fordulunk, amely a legtöbbet áldozta azért, hogy ebben az orságban a dolgozó nép okos gyülekezetében tárgyalhassuk meg minden bajunk. A felszabadulás 11 évének eredményei is arról tanúskodnak, hogy a szovjet nép önzetlen anyagi támogatásával segített bennünket a szocializmus kapujába eljutni. A szovjet népnek köszönhetjük, hogy — először a történelem folyamán — baráti államok vesznek körül bennünket segítő kezet nyújtva nagy terveink végrehajtásához. A szovjet népnek köszönhetjük, hogy hazánk, habár nem nagyhatalom, egyenrangú félként szólhat bele a világpolitika alakulásába. A szovjet népnek köszönhetjük, hogy a szocializmus világrendszerré vált és ma már a béketábornak nemcsak erkölcsi, de anyagi ereje is megvan arra, hogy a pusztító háborúkat megakadályozza. Mi is részesei vagyunk a szocializmus lobogója alatt haladó, világformáló erőknek. Mire kötelez ez bennünket? Arra, hogy a magyar nép minden becsületes tagja a párt mögé felsorakozva, a saját területén, mindent megtegyen hazánk s egyúttal a béketábor erősítésére. Apátfalva népe, a földeáki Dózsa Tsz, a Szegedi Ruhagyár versenyfelhívásával megmutatta az utat. Üzemeink, tsz-eink, gépállomásaink, állami gazdaságaink kapcsolódjanak be a felszabadulási versenybe, vagy indítsanak versenyfelhívást hosszú lejáratra, éves távlatokkal, nem feledkezve meg a negyedévi terv maradéktalan teljesítéséről. Üzemeink a terv mennyiségi teljesítését kössék össze a műszaki fejlesztéssel. A mezőgazdaságban legfontosabb ma az őszi vetések tavaszi ápolása, a vízlevezetés, a fejtrágyázás, stb. Dolgozóink fordítsanak nagy gondot a talajművelő eszközökre! Készítsék elő megfelelően a vetőmagot: tisztítás, csávázás, csíraképesség megállapítása stb. Távolabbi célként az állatállomány fejlesztése érdekében ismerjék meg a kukorica négyzetes vetésének minden előnyét, használjanak hibrid vetőmagot, zöld futószalaggal teremtsenek nagy takarmánykészletet és gondoskodjanak megfelelő időben a lucerna magfogásról! Egyénileg dolgozó parasztságunk párosversenyekkel, a békevédelmi szerződések kiszélesítésével és pontos betartásával, az adófizetés pontosságával, a jegyzett békekölcsön befizetésével, a beadás pontos teljesítésével, de legfőképp a termelőszövetkezetekbe való belépésével erősítheti leginkább népgazdaságunkat, ezzel fokozhatja azt az anyagi erőt! mely szükcsak is ©ges a béke fenntartására! Hazafias Népfront MaHió Városi Bizottsága